Az Európai Unióban a mai napig nincsen olyan közösségi (regionális) szerzői jogi norma, amely az egyes tagállamok bíróságaira és jogalanyaira közvetlenül kötelező lenne. Az egyes tagállamok szerzői és szomszédos jogának közös, azonos elemei részben az azonos világszintű nemzetközi egyezményes[1] kötelezettségvállalások eredményei (mint minimális, legalább biztosítandó védelmi szint), részben a hasonló gazdasági és kulturális körülmények logikus kihatásai és mára - nem utolsó sorban - a több évtizedes európai bírósági, bizottsági és irányelvekkel való szabályozási döntések (vagyis a szerzői jogi acquis communautaire) belső írott jogban lecsapódott következményei.
Az európai államok szerzői joga szigorúan a területiség elve alapján fejlődött ki, vagyis e "tulajdonszerű" és másrészt "személyiségi" jogok csak a belföldiekre, saját területre érvényesek - éles ellentétben a tulajdonra és a személyiségi jogokra általában vonatkozó nemzetközi gyakorlattal.
Az egyes tagállamok szerzői jogában a jogokat és korlátaikat illetően így kialakult különbségeknek a nemzetközivé vált kulturális gazdaságban még nagyobb jelentőségük van azáltal, hogy a nemzetközi szerzői jogi tényállásoknál ma - szinte kivétel nélkül[2] - a belföldiekkel azonos elbánás elvét kell alkalmazni.[3] Az Európai Közösségek belső piacán tehát a személyek áruk, szolgáltatások, tőke az EK elsődleges jogforrásaiban garantált szabad mozgása és a Közösség piaci versenyt szabályozó előírásai[4] csak a szerzői jog korlátozásával érvényesülhetnének. Az európai uniós jogalanyok ugyanazon mű ugyanolyan felhasználásaira nézve országonként más-más jogi feltételekkel találkozhatnak. Látható, hogy a konfliktus lehetősége az európai közösségi jognak az áru- és szolgáltatási forgalom belső korlátait lebontó szabályai és a kizárólagos, területi hatályú szerzői jogi (és iparjogvédelmi) monopóliumok között az első perctől fogva adott volt annak ellenére, hogy az Európai Közösséget alapító RSZ a szerzői jogról kifejezetten említést sem tett. Az RSZ Amszterdam utáni, jelenleg is hatályos szövege (EKSZ 30. cikk a korábbi RSZ 36. cikke) is csak az "ipari és kereskedelmi tulajdont" említi, mint a közösségen belüli szabad áruforgalmat biztosító szabályok lehetséges korlátait. Mégis, a szerzői jog vagyoni elemeire, az iparjogvédelemhez hasonló gazdasági hatásaira építve ez az egyik kiinduló pont a szerzői jog közösségi értelmezéséhez. Az említett cikk szerint "az ilyen korlátozások ... nem válhatnak önkényes megkülönböztetés vagy álcázott kereskedelmi korlátozás eszközeivé a tagállamok között."
- 271/272 -
Ami a versenyjogi szabályokat illeti, a szerzői jog ebből a szempontból eleve monopólium, piacfelosztó, korlátozó hatású. Amint ez a jog a dinamikus szakaszába lép és túlmegy azon, hogy a szerzőre irányuló jogi felhatalmazás legyen, tehát amint kifelé fordul, felölti a piaci monopólium vonásait is. A felhasználási szerződéssel a szerző vagy a derivatív jogtulajdonos a művet a "piacra", a közönséghez juttatja, és az ott a művek közvetítői számára piaci áru jelleget vesz fel, arra ott piacfelosztó és piaci korlátozó intézkedések tehetők.
Az Európai Unió általános célja, hogy létrehozza az Unió népeinek egységét, lebontsa az ezt gátló határokat és akadályokat. A szerzői jog tekintetében - a jogharmonizáció eddigi aktusaiból leszűrve - ez a következőket jelenti:
(i) le kell bontani a szerzői műpéldányok forgalmának és a művek közönséghez juttatásának mint szolgáltatásnak a közösségen belüli akadályait;
(ii) a belső piaci verseny torzításának kiküszöbölése;
(iii) az alapvető érdekek - a tulajdonhoz, a "szellemi tulajdonhoz", a vélemény-nyilvánításhoz való jog és a közérdek - összehangolása közösségi szinten;
(iv) a jogi különbségek és jogi bizonytalanság csökkentése a kulturális piacon, ami ösztönzi majd a kulturális befektetéseket;
(v) a szerzői jog kiigazítása és kiegészítése az új gazdasági és műszaki (digitális!) körülmények között;
(i) annak megelőzése, hogy a tagállamok a fenti új kihívásokra széttartó válaszokat adjanak;
(vii) emeljék a szellemi alkotások védelmi szintjét (pl. védelmi idő, szomszédos jogok) vagy mindenütt bevezessenek az egyes országokban már hatékony szerzői jogokat (pl. követő jog).
A közösségi szerzői jogi jogközelítés mintegy három évtizede tart, alapvetően két eszközrendszerrel: egyrészt a Bizottság és az Európai Bíróság döntéseivel[5] és másrészt - 1991 óta - a Tanács irányelveivel.
Az EK jog alkalmazására eseti döntéseket elsősorban az Európai Bíróság (a továbbiakban: EB) hoz, amelynek azonban nemcsak az EKSZ és a másodlagos európai jogforrások alkalmazása, hanem kifejezetten értelmezése is feladata.[6] Az EB-t a felek kezdeményezésére vagy hivatalból a tagállamok alsó bíróságai közvetlenül megkereshetik, a felső bíróságok pedig bizonyos ügytípusokban kötelesek is erre.[7] Az EB-hez keresetet nyújthatnák be közvetlenül a tagállamok és a Közösség intézményei, elsősorban a Bizottság is. A Közösség intézményei döntéseivel szemben az EB-hoz keresetet intézhetnek jogi és természetes személyek is.[8] Elsősorban versenyjogi kérdésekben a Bizottságnak a tagállamokat, a jogi és természetes személyeket illető saját eseti joghatósága is van, döntései azonban az EB-nál megfellebbezhetőek.[9] A Bizottság jogerős döntései, illetve az EB ítéletei a tagállamokban végrehajtható okiratok. A Bizottság és az EB szankcióként jelentős bírságokat is megállapíthatnak. (A tagállamok ellen kiszabott bírság azonban rendes bírósági úton nem hajtható végre.)[10]
Bár az EK a tagállamok alanyaira közvetlenül kötelező egységes szerzői jogot - rendeletet - is alkothatna,[11] mindeddig a másik módszert, az irányelvek útját választotta: " A tagállamok jogi és igazgatási előírásainak harmonizálása" úgy, hogy "a belső jogalkotás feladata lesz a célhoz szükséges jogi forma és eszköz kiválasztása". Ilyen irányelveket a Tanács a Közös Piac működését közvetlenül befolyásoló jogszabályok harmonizálására bocsáthat ki.[12] Arra nézve, hogy a nemzeti szerzői jogi szabályok a Bizottság és az EB szemében az EK működését közvetlenül befolyásolják, a legjobb bizonyíték az alább ismertetendő kiterjedt eseti döntési gyakorlat és a megindult közösségi jogalkotás.
A Bizottság azzal is érvelt, hogy mivel az RSZ szerint az EK feladata a dolgozók életviszonyainak javítása, "ehhez biztosítani kell a szerzők és fordítók igazságos, megfelelő életszínvonalát is".[13] A közösségi szerzői jogi jogalkotás előkészítésére a Bizottság 1984-től kezdve egy egész sor konzultatív tanulmányt, jogalkotási tervet bocsátott ki.[14] Az 1991-ben megindult
- 272/273 -
jogalkotás[15] eddig hét, kifejezetten szerzői és szomszédos jogi tárgyú irányelvet eredményezett: a számítógépi programokról,[16] a bérbeadásról és a szomszédos jogokról,[17] a műholdas és vezetékes közvetítésről,[18] a védelmi időről,[19] az adatbázisokról,[20] általában a szerzői jogról az információs társadalomban[21] és az ún. követő jogról.[22] Az elektronikus kereskedelemről[23] szóló irányelv felelősségi szabályai több más jogág mellett a szerzői jogra is vonatkoznak, amint a már rendeleti szintű szabályozás is a határokon a kalóztermékekkel szemben alkalmazandó ellenőrzési intézkedésekről is.[24]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
