Az orvosi hálapénz kérdése iránt már az elmúlt évtizedekben is komoly érdeklődés mutatkozott, mind a társadalomtudományok,[1] mind a jogtudomány képviselői részéről. Az utóbbiak a kérdés orvosi jogi, illetve büntetőjogi vonatkozásait általában nem elszigetelten, hanem összefüggésében elemezték.[2]
Napjainkban a hálapénz körül (újból) izzik a levegő, ami az annak leküzdésére irányuló politikai törekvések megerősödésére,[3] illetve az ehhez kapcsolódó jogszabályi változásokra[4] vezethető vissza. Ilyen időszakban a kérdés tudományos megközelítése nyilvánvalóan nehezebb,[5] de attól egyáltalán nem kell tartózkodni. Éppen ellenkezőleg, a hálapénz jelenleg is olyan súlyos (rendszerszintű) társadalmi problémát képez, amelynek megoldásához a tudomány képviselőinek is szakmai és morális kötelességük - saját eszközeikkel - hozzájárulni.
Tanulmányom középpontjában a Kúria hálapénzzel, illetve az egészségügyi dolgozók korrupciójának más kérdéseivel kapcsolatos határozata (a továbbiakban: harmadfokú ítélet) áll.[6] Ennek dogmatikai elemzését megelőzően vázlatosan áttekintem a döntés szabályozási környezetét, azt követően pedig - aktualizált formában - bemutatom azon javaslatomat, amely a kérdéskör törvényi szabályozására irányul.
Az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: 1978. évi Btk.) legutolsó változata szerint az egészségügyi dolgozók korrupciója tekintetében releváns[7] vesztegetési tényállásokat "költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy a társadalmi szervezet [...] dolgozója vagy tagja" valósíthatta meg.[8]
A legfőbb ügyész már 2004-es állásfoglalásában rámutatott arra, hogy "a gyógyító-megelőző tevékenységet végző orvos passzív gazdasági vesztegetés miatt csak akkor büntethető, ha tevékenységét költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy társadalmi szervezet dolgozójaként, illetőleg tagjaként végzi".[9] Alapvető jelentőségű az állásfoglalás azon megállapítása, hogy "orvosi gyógyító-megelőző tevékenység - figyelemmel a 2004. május 1-jén hatályba lépő, az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7. §-ának (2) bekezdésére is - az említett törvényi tényállásokban felsorolt, de ezektől eltérő szervezeti keretek között is végezhető".[10]
Az állásfoglalás azonban nem adott konkrét választ arra, hogy a 2003. évi LXXXIV. törvény 7. §-ának (2) bekezdésében felsorolt jogállások közül melyek minősültek költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet dolgozójának vagy tagjának. Ezen jogszabály akkor hatályos szövegében szereplő jogviszonyok közül feltétlenül a tényállás tettese lehetett a társas vállalkozás tagja, a közalkalmazott, a munkavállaló. Az azonban korántsem volt ennyire egyértelmű, hogy pl. az önkéntes segítő a büntető tényállásban felsorolt vagy attól eltérő szervezeti keretnek minősült-e.
Az akkori ítélkezési gyakorlatból ismeretes olyan ügy, amelyben önkéntes segítőt költségvetési szerv dolgozója által elkövetett vesztegetésben találtak bűnösnek.[11]
Ha a költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet dolgozója vagy tagja nem volt jogosult önálló intézkedésre, akkor vesztegetésért csak akkor volt büntetendő, ha a jogtalan
- 39/40 -
előnyt működésével kapcsolatban kérte vagy kötelességszegésért fogadta el.[12] Ha viszont önálló intézkedésre jogosultnak minősült, büntetendő volt akkor is, ha az általa elfogadott jogtalan előny működésével kapcsolatos volt, de nem kapcsolódott kötelességének megszegéséhez.[13]
Az ebben az időszakban uralkodó értelmezés szerint "az önálló intézkedés [...] tartalmát az egészségügyi tevékenység körében az igazgatási (irányító, szervező, ellenőrző) vagy gazdasági jellegű intézkedések jelentik, a gyógyító-megelőző tevékenység e körbe nem sorolható".[14] Erre figyelemmel az orvos az önálló intézkedésre jogosultakra vonatkozó súlyosabb vesztegetési tényállás[15] alapján csak akkor volt büntethető, ha "a hálapénzt nem gyógyító-megelőző tevékenységére tekintettel, hanem igazgatási (irányító, szervező, ellenőrző) vagy gazdasági jellegű intézkedési körében" fogadta el.[16]
A költségvetési szerv (gazdálkodó szervezet) dolgozójának minősülő orvos akkor volt büntethető, ha "a hálapénzt kéri",[17] illetve "a kötelességének megszegéséért adott hálapénzt elfogadja".[18] Ezenfelül az akkor hatályos büntető kódex szerint "kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is kötelességszegésnek minősült",[19] így "az orvosi kötelesség lényegi tartalmát jelentő gyógyító-megelőző tevékenység teljesítésének juttatáshoz kötése ugyancsak megalapozza a büntetőjogi felelősséget".[20]
Ezzel szemben vesztegetést nem valósított meg, ha "az orvos működésével, gyógyító-megelőző tevékenységével kapcsolatos, a szolgáltatás nyújtását követően adott előnyt elfogadja". Ha tehát "az [...] orvos gyógyító-megelőző tevékenységére tekintettel adott hálapénzt nem kéri, de azt elfogadja, nem [volt] büntethető".[21]
A 2012. évi C. törvény (Btk.) releváns tényállása szerint az büntetendő, aki "gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért".[22]
A 2012. évi C. törvény (Btk.) alapján a gazdálkodó szervezet "dolgozója vagy tagja" helyett annak "részére vagy érdekében" tevékenységet végző személy lehet a vesztegetési tényállás tettese. A Btk. az önálló tettesek körét az "aki" kifejezéssel határozza meg, de a speciális alanyiság megkövetelése következik a tényállás másik eleméből. Csak olyan személy kérhet ugyanis előnyt "tevékenységével" kapcsolatban, aki a gazdálkodó szervezettel az előny kérését stb. megelőzően valamilyen speciális viszonyban van.
A Btk. javaslat indokolása szerint a fenti módosítás célja "a »dolgozó« elavultnak, és több értelmezési problémát jelentő kifejezésnek a kiváltása", hiszen "az új kifejezés kellően széles kört felölel, ugyanakkor a jogbiztonság szempontjából pontosnak és jól értelmezhetőnek is tekinthető".[23] A gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személy kategóriája azonban nemcsak pontosabb, hanem tágabb is a dolgozó fogalmánál. A gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységet alapoz meg ugyanis bármilyen - tehát nemcsak a munkaviszonyra jellemző sajátosságokat mutató - megbízási vagy vállalkozási szerződés is.
A vesztegetés elfogadásának tényállásában nem szerepel utalás az elfogadott előny kötelességszegéssel való objektív kapcsolatára.[24] Az új kódex így lényegében az önálló intézkedésre nem jogosultakra is kiterjesztette azt a szabályozást, ami korábban csak az önálló intézkedésre jogosultakra vonatkozott. A gazdálkodó szervezettel kapcsolatos passzív vesztegetés tekintetében azonban hatályos jogunk is egyértelműen kiemeli, hogy csak a jogtalan előny kérése (elfogadása) stb. tényállásszerű. Ennek az elemnek a korábbiaknál is nagyobb a jelentősége, mivel a Btk. alapján ez képezi a passzív vesztegető tevékenységével kapcsolatos előnyök tényállásszerűségének egyetlen mércéjét.[25]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
