Ivancsics Imre[1]: Nyolc éve kezdődött az Államigazgatási Főiskolát végzett diplomások levelező tagozatos jogászképzése (JURA, 2002/2., 169-170. o.)

1995 jelentős év volt a jogelőd intézmény - a Janus Pannonius Tudományegyetem - Állam- és Jogtudományi Karának a történetében. Szeptemberben, több éves kihagyás után, újra indult a levelező tagozatos képzés.

A rendszerváltást követően felerősödött az igény az ún. másoddiplomás (helyesebben második diploma megszerzésére irányuló) képzés iránt. Ebben a folyamatban az Állam- és Jogtudományi Kar vezetése szembetalálkozott az államigazgatási főiskolát végzett diplomások képzésünk iránti tömeges érdeklődésével, és gondos mérlegelés után úgy döntött, megvizsgálja az igények kielégítésének lehetőségét. A feladat elvégzése során mindenekelőtt azt elemeztük, hogy a főiskolai előtanulmányok során megszerzett ismereteket hogyan lehet intézményesen (nem egyedi elbírálás alapján) figyelembe venni és az eredményeket beszámítani.

Az előkészítő munka 1993-ban két irányban indult el.

Egyrészt felmértük az igényeket. Ennek során egyértelművé vált, hogy amennyiben először kezdjük el a képzést, akkor több száz fő biztos jelentkezővel számolhatunk. Továbbmenve, okkal feltételeztük, hogy egy sikeres indítás megalapozza a következő években is a biztos beiskolázást. (Ez a feltételezés, mint később bemutatjuk, beigazolódott.)

A másik feladat a tanulmányi követelmények kialakítása, az oktatás rendjének a kimunkálása volt. Ezt a teendőt az Államigazgatási Főiskola vezetőivel együtt végeztük el, gondosan ügyelve arra, hogy az alapképzés követelményeinek minden tekintetben megfeleljünk. Külön hangsúlyoztuk, és a követelményrendszer kialakítása során következetesen be is tartottuk, hogy a képzés végeredményeként a hallgatók a nappali tagozaton végzetekkel egyenértékű diplomához jutnak. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az együttműködésünk példaértékűen korrekt volt és az is maradt napjainkig.

A döntés előkészítését még néhány további körülmény is befolyásolta.

- Világossá vált, hogy a köztisztviselőknek egy jelentős része csak a jogi diploma birtokában tudja elérni szakmai ambícióit.

- Az sem volt mellékes szempont, hogy az 1990-es évek elején a közigazgatásban szétesett, illetve nem jött létre a szakmai továbbképzés rendszere.

A tervbe vett képzésünk jó alapot teremthet az indokolt, illetve szükségessé váló pályakorrekcióhoz.

A valós helyzet felvázolásához azonban hozzátartozik az is, hogy a képzés beindításához a Karnak (és az Universitasnak) anyagi érdekei is fűződtek. Az intézmény rendeltetésszerű működése, továbbá néhány szerény fejlesztés megvalósítása már ezekben az években is szükségessé tette a saját bevételek biztosítását. Ez a késztetés azóta csak felerősödött és ennek kétségtelenül árnyoldalai is vannak. A leggyakrabban felmerülő gyanút azonban már itt el kell oszlatni. A tagozatra beiratkozott hallgatók kevesebb, mint 50%-a szerzi meg a diplomát. Ennyit a piaci viszonyokról.

Az indítás előkészítése során a Kar oktatói közül többen is kifejezésre juttatták aggályaikat, tartva a képzés színvonalának csökkenésétől, a diploma elértéktelenedésétől és a túlképzéstől.

Végül azonban az Állam- és Jogtudományi Kar Tanácsa 1994. szeptember 28-i ülésén elfogadta az Államigazgatási Főiskolát végzett diplomások levelező tagozatos jogászképzéséről készített előterjesztést, és úgy döntött, hogy a szükséges hozzájárulások és engedélyek megszervezését követően 1995 szeptemberében elindítja a képzést. Az eredeti tervünktől némileg eltérőleg néhány módosításról is döntött a testület; a tervezett (de megerőltetőnek minősített) hét félév helyett nyolc félév lett a képzés időtartama, módosult a tanrend. Kiemelendőnek tartom, hogy már menet közben bevezettük a nyelvvizsga-követelményt.

A következőkben a képzés alapadatairól adunk

- 169/170 -

áttekintést.

Néhány megjegyzés a fenti adatokhoz.

- A jelentkezők között azok is szerepelnek, akik második, vagy további helyen jelölték meg Karunkat. Az első két évben, ebben a képzési struktúrában csak Pécsett folyt képzés, tehát mindenki ide jelentkezett.

- 1996-ban a felvett 296 hallgatóból az Oktatási Minisztérium döntése alapján 102-en előfelvételt nyertek. Közülük a következő évben 96-an kezdték meg tanulmányaikat.

- Az utóbbi években a jelentkezők közel 60%-a már tanulmányainak befejezési évben benyújtotta továbbtanulási kérelmét.

- Figyelembe véve az utóbbi években a képzési helyek látványos gyarapodását, a pozíciónk ma még egyértelműen kedvező. Ez többek között azért is figyelemre méltó, mert a "lemorzsolódás" az első félévben eléri az 50%-ot(!) és ez az arány a visszairatkozá-sok ellenére a tanulmányok befejezésekor is hasonló.

A maga idejében (1995-ben) újdonságnak számított, hogy mindegyik szemeszter befejezése után kikértük a hallgatók véleményét a képzés különböző összetevőiről, egészen tantárgyakig lebontva. A kérdőíves anonim felmérés kezdettől fogva felkeltette a hallgatók érdeklődését is. Ugyanakkor a visszajelzések számunkra is tükröt jelentenek, bár néhány kolléga a tükör torzítására panaszkodik. (Az érintett oktatók a rájuk vonatkozó véleményeket teljes egészében, retusálás nélkül, kézhez kapják.)

Különösen a tagozatvezetés számára fontos a hallgatók vélekedése az oktatás és vizsgáztatás szervezettségéről. Az oktatásról az átlagos értékek az egytől ötig terjedő skálán 3,5 és 4,2 között szóródnak. Szembetűnő, hogy a hallgatók minden szervezési és oktatási lazaságra élesen reagálnak (pl.: információ akadozása, óracserék, pontatlan órakezdés stb.).

A vizsgarendről jobban megoszlanak az általánosítható vélemények, mind az alsó, mind pedig a felső érték alacsonyabb, illetve magasabb az előzőeknél. Az értékelésben ez esetben értelemszerűen szerepe van a "sikerélményeknek" is.

Az előadások (konzultációk) felkészítést segítő hatásáról nem lehet általános képet felrajzolni. Itt inkább a kritikai észrevételekre illik odafigyelni.

A hallgatók egy része a vizsgákra való felkészítést helyezi előtérbe. Hasznosnak tartanák, ha az előadásokon több gyakorlati példával, magyarázattal találkoznának. A tankönyv (jegyzet) ismertetését, netán szöveghű visszaadását eretnekségnek tekintik.

Levelező tagozatról lévén szó, kiemelkedően fontos a megfelelő tananyag-ellátottság. E téren évről évre javultak az állapotok és ezt a hallgatói vélemények egyértelműen "visszajelzik". Sajnos azonban néhány kolléga lelkét tartós mulasztás terheli.

Azt is rendszeresen megkérdezzük, hogy a félévről kialakított összkép alapján milyen "minősítést" alakít ki a hallgató. Kifejezetten kedvezőnek tartjuk, hogy a kismértékben elégedetlenek köre rendszeresen elenyésző, néhány százalék. A részben és a teljes egészében elégedettek kategóriája pedig közel azonos arányú.

A költségtérítés összege kezdetben 40 000 forint volt félévenként. A 2002/2003. tanév első szemeszterében 88 000 forint a féléves költségtérítés, amelyet indokolt esetben két részletben lehet befizetni. Összehasonlítva más karok tarifáival, ez az összeg mérsékeltnek tekinthető. (A 4,00 tanulmányi átlag fölött a hallgatók 10 000 forint kedvezményben részesülnek.) A bevételekből az első három évben a működési kiadásokon túl a Kar szerény mértékben részesült. Másként fogalmazva, az egyetemi vezetés levette a vállunkról a gazdálkodás terhét. 1998-tól kezdődően azonban a bevétel közel 70%-a a Kart illeti meg. Ebből az oktatói munka elismerése mellett jelentős mértékben támogattuk a Kar, a tanulmányi iroda, és egyes tanszékek eszközállományának a gyarapítását. Ennek következtében az infrastruktúra is kedvezően megváltozott.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a jogtudományi alapképzés képesítési követelményeiről, valamint a felsőoktatási tanulmányi pontrendszerről (kreditrendszer bevezetéseiről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról) szóló kormányrendeletek előírásainak megfelelően a Kari Tanács - összhangban a nappali tagozatos képzés tantervével - módosította a levelező tagozatok tanterveit. A változtatások fokozatos bevezetése a 2001/2002. tanév első félévében megkezdődött. ■