A Resisting Punitiveness in Europe? című könyv a 2006 és 2009 között folyó Európai Uniós együttműködés, a CRIMEPREV eredményeképpen jött létre, mintegy összefoglalva a punitivitásra való hajlandóság és a mögötte meghúzódó jelenségek vizsgálata körében feltárt eredményeket és tanulságokat. Sonja Snacken (a belga Vrije Universiteit Brussel professzora és a New York University School of Law kutatója) és Eh Dumortier (a belga Vrije Universiteit Brussel professzora) a könyv szerkesztői és társszerzői) a bevezetőben kiemelik, hogy kifejezetten olyan jelenségekre koncentráltak a szerzők, amelyek esetében politikai vagy igazságszolgáltatási szinten fennáll a választás lehetősége. Azt is hangsúlyozzák, hogy a punitivitással szembeni ellenállás nem az egész európai kontinensre jellemző. Annak mértéke az európai közösségekben fellelhető olyan alapértékek (országonkénti) fontossága függvényében változik, mint például az emberi jogok, a demokrácia vagy a szociális egyenlőség. A kötet a punitivitás rendkívül összetett fogalmának számtalan dimenziója közül a kvalitatív és kvantitatív dimenziók feldolgozására vállalkozik. Ennek keretében vizsgálják a könyv egyes fejezeteinek írói a nemzeti trendeket a nemzetközi, globális trendekkel összefüggésben és azzal összehasonlítva, valamint a politikai döntéshozatal fontosságát és az azt befolyásoló szempontokat.
A mű szerkezetileg három nagy részre tagolódik. Az első a büntetések és a szociális háló kapcsolatával foglalkozik, a második a büntetések és az emberi jogok közötti összefüggésekkel, a harmadik pedig a büntetések és a demokrácia korrelációját világítja meg az áldozatok és a közvélemény egyre növekvő szerepének bemutatásán keresztül.
A büntetések és a szociális intézkedések kapcsolata, közelebbről is a börtönnépesség és az állam által szociális intézkedésekre történő ráfordítások közötti összefüggés mind az Egyesült Államok, mind pedig az európai országok tekintetében bizonyítást nyert már különböző vizsgálatok által.
2.1. David Downes (a brit London School of Economics professzor emeritusa) kiemeli, hogy míg a szociális szolgáltatások magas szintje önmagában nem feltétlenül jár együtt a bűncselekmények alacsony számával, mégis a kutatások arra utalnak, hogy a gazdasági egyenlőtlenség és a szociális szolgáltatások alacsony szintje erőteljesen összefügg a halálos kimenetelű erőszakos cselekmények nagyarányú előfordulásával. A kutató a közelmúlt összehasonlító vizsgálatainak eredményein keresztül mutatja be, hogy kapcsolat állhat fenn az állam szociális ráfordításai és a szabadságvesztés büntetés alkalmazása között. Rámutat arra, hogy mivel az elmúlt harminc évben a jóléti szolgáltatások pozitív hatásaival kapcsolatos kezdeti optimizmus folyamatosan csökkent, ezért mára ezen eszközök szerepe a kriminálpolitikában egyre inkább marginalizálódni látszik (sőt, véleménye szerint a szociáldemokrata jóléti államok politikusainak egy része napjainkban inkább visszahúzó tényezőnek látja ezeket a szolgáltatásokat a globalizált piacon, a neo-liberális államokkal folytatott versengésben). Az Egyesült Államok (Downes által "macho büntető gazdaságnak" nevezett) rendszerében egy átlagos napon több mint kétmillió fogvatartott tartózkodik a büntetés-végrehajtás valamely intézményében (ez a szám magába foglalja a munkaképes férfiak nagyjából két százalékát). Az ún. Super Maximum Security börtönökkel kapcsolatban kiemeli azt is, hogy az ott uralkodó gyakran embertelen körülmények ellenére mégsem nyilvánítják őket a "kínzás és szokatlan büntetések tilalmába" ütközőnek. A tömeges bebörtönzés eme 2 évtizede tartó tendenciája párhuzamosan zajlik a szociális szolgáltatások fokozatos elvonásával a legszegényebb családoktól. Downes szerint ez a jelenség megfigyelhető már az Egyesült Királyságban és néhány más európai országban is.
2.2. A kötet első nagy gondolati egysége eme kapcsolat köré épül, így ebben a kontextusban vizsgálja a finn Tapio Lappi-Seppälä (a finn National Research Institute of Legal Policy igazgatója és a University of Helsinki professzora) a szabadságvesztéssel járó szankciók alkalmazásának különbségeit az egyes országok esetében (Downes-hoz hasonlóan kiemeli, hogy az
- 454/455 -
egyesült államokbeli tendenciák nagy hatással vannak más nemzetek bűnözéssel kapcsolatos politikáira, így különösen az angolul beszélő országokéra, amelyek többségében szintén megfigyelhető volt az elmúlt évtizedekben a börtönnépesség erőteljes emelkedése). A skandináv államokra jellemző alacsony börtönrátából kiindulva elemzi huszonöt ország szabadságvesztés büntetésekkel kapcsolatos adatait korrelációban az egyes országok politikai és szociális jellemzőivel. Vizsgálja a börtönráták és a bűnözési mutatók összefüggéseit is, amellyel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy míg például Finnországban a bűncselekmények száma emelkedett, addig a börtönráta folyamatosan csökkent. Ezzel kapcsolatban veti fel a kérdést, vajon lehet-e oka a növekvő bűnözésnek a csökkenő börtönráta. A többi skandináv ország tendenciáit a finnországival összehasonlító elemzése során arra jut, hogy erre a kérdésre csakis nemleges válasz adható (ugyanez igaz arra az esetre is, ha a kérdést megfordítjuk, vagyis egyértelműen eredményezi-e a szabadságvesztés büntetés gyakoribb alkalmazása a bűncselekmények számának csökkenését). Így tehát az egyes országokban a szabadságvesztéssel járó szankciók alkalmazásának gyakoriságára máshol kell keresni a magyarázatot a finn kutató szerint. Lappi-Seppälä a választ közvetve a jóléti intézkedésekben találja meg, nevezetesen azok szolidaritást és bizalmat erősítő voltában (ezt többek között azzal támasztja alá, hogy a skandináv országokban az átlagnál alacsonyabb a bevételek egyenlőtlensége és a legmagasabb a bizalom szintje, míg a vizsgált államok közül a legpunitívabbak, mint Anglia és Wales vagy néhány kelet-európai ország a skála ellentétes oldalán helyezkednek el). Emellett természetesen azt is megjegyzi, hogy ezek az eszközök csökkentik a szociális egyenlőtlenségeket és olyan társadalmi kötelékeket teremtenek, amelyek az inklúzió és az össztársadalmi megbocsátás irányába hatnak.
A kutatások eredményeit és a skandináv országokra az utóbbi évtizedekben jellemző alacsony börtönnépesség okait ismertető írásokat követően a skandináv típusú jóléti államról olvashatunk.
2.3. Stein Kuhnle (a norvég University of Bergen és a berlini Hertie School of Governance professzora) a skandináv típusú jóléti állam keletkezését és jelentését egészen a tizenkilencedik század végi kezdetektől vizsgálva jut arra a következtetésre, hogy az jó példával és fontos tanulságokkal szolgálhat más országok számára a jövőbeli reformok tekintetében. Az e fejezetben írottakat válasznak is tekinthetjük Downes megjegyzésére, miszerint a politikusok körében egyre kevésbé népszerű a jóléti állam koncepciója, hiszen a jóléti szolgáltatások gátolják a globalizált piacon való versenyképességet. Kuhnle ugyanis rámutat, hogy a skandináv országok példája igazolja, hogy a jóléti rendszer lehet produktív is (gondoljunk csak arra, hogy a skandináv típusú jóléti állam korai korszakában nagy hangsúlyt fektettek az oktatásban való részvétel vagy az egészségügyi szolgáltatásokban való részesülés általánossá tételére, amely intézkedések végül kulcsfontosságúnak bizonyultak a gazdasági fejlődésben). Sőt, azt is hangsúlyozza, hogy Svédország, de különösen Finnország esete az 1990-es években bizonyíték lehet arra, hogy egy következetesen felépített jóléti állam képes úgy alakítani szakpolitikáit, hogy azok serkentően hassanak a gazdasági életre recesszió idején is. Lappi-Seppälähoz hasonlóan Kuhnle is hangsúlyozza, hogy a skandináv országok mind az intézményi, mind pedig a másokba vetett bizalom általános szintje tekintetében az élvonalban helyezkednek el, ez pedig utal a társadalmi kohézió erejére is, amely végső soron szerepet játszik az antiszociális (kriminális) viselkedésformák kialakulásában. Kuhnle úgy véli, a jövőbeli kutatásoknak - a szociális változások minden eddiginél gyorsabb üteméből kifolyólag - mikro- és makroszinten egyaránt a szociális ellátás és a bűnözés valamint a büntetések kapcsolatában végbemenő változások vizsgálatára kellene koncentrálnia, figyelembe véve a globalizációból eredő hatásokat is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
