Az Európai Unió Tanácsa 2002. december 16-án elfogadta az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendeletet1 (a továbbiakban: a Rendelet), amely - nem véletlenül - éppen az ún. keleti-kibővítés napján, 2004. május 1-jén lép majd hatályba. Az új végrehajtási rendelet olyan jelentős változásokat hoz a Közösségi versenyjog területén, hogy a bekövetkező fordulatot nem túlzás rendszerváltásnak2 nevezni. A módosítás ugyanis teljes mértékben újradefiniálta az EK-Szerződés versenykorlátozó megállapodások tilalmát kimondó 81. cikk (1) bekezdésének, és a tilalom alóli mentesítést lehetővé tevő 81. cikk (3) bekezdésének a viszonyát. A Rendelet hatálybalépésétől minden versenykorlátozó megállapodás előzetes bejelentés nélkül jogszerűnek minősül, ha megfelel a mentesítés feltételeinek. Ezen feltételeknek a fennállását ma még csak a Bizottság vizsgálhatja, a jövőben erre a nemzeti versenyhatóságoknak és bíróságoknak is lehetősége lesz.
Az új végrehajtási rendelet hosszúra nyúlt és sokat vitatott jogalkotási folyamat végére tett pontot. A folyamat eddigi állomásai az Európai Bizottság "Az EK-Szerződés 85. és 86. cikkeinek3 alkalmazására vonatkozó rendelkezések modernizálásáról" szóló Fehér Könyve4, és az új rendelet tervezete5 voltak. A rendszerváltás gondolata a Fehér Könyvben jelent meg először, amelynek kapcsán számos bíráló tanulmány látott napvilágot. Leginkább az új modell és a Szerződés összhangjának hiányát kifogásolták. A Rendelet mégis nagymértékben támaszkodik a Fehér Könyvben lefektetett alapvető elvekre, így nem meglepő, hogy az EK-Szerződéssel való összeegyeztethetősége a mai napig nyitott kérdés. Végleges választ csak 2004. május 1-je után várhatunk, azután, hogy egy tagállami bíróság az EK-Szerződés 234. cikke alapján az Európai Bírósághoz fordul a Rendelet érvényességére irányuló kérdéssel.
Jelen dolgozatban a rendszerváltást indokoló körülmények tárgyalása után feltétlenül szükségesnek tartom, hogy kitérjek a Rendelettel kapcsolatban megfogalmazott kritikákra és ellenvéleményekre. Érdekes ez azért is, mert a közösségi versenyjoggal foglalkozó szerzők a jogértelmezés minden lehetséges módját felvonultatták a 81. cikk szövegének álláspontjukat alátámasztó interpretálására. A jogtudósok véleménye azonban nem érthető meg maradéktalanul az EK-Szerződés vonatkozó szabályainak ismerete nélkül, ezért mindenek előtt az EK-Szerződés 81-83. cikkeit idézem.
A tanulmány célja a versenyjogi rendszerváltásnak nevezhető módosítás bemutatása és elemzése. Ezért a Rendelet cikkei közül csak azokat emelem ki, amelyek az ún. rendszerváltás gondolatköréhez kapcsolódnak. Nem tartom viszont feladatomnak, hogy a Rendelet különös eljárási szabályait (így a tájékoztatásra és a szankciókra vonatkozó rendelkezéseket) a teljesség igényével sorra vegyem.
Az EK-Szerződés 81. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen: a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése; b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése; c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása; d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához. A 81. cikk (2) bekezdése szerint az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis6.
A 81. cikk (3) bekezdésének értelmében pedig az (1) bekezdés rendelkezéseit alkalmazhatatlannak lehet nyilvánítani olyan esetekben, amikor a vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja; a vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja; az összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő haszonból anélkül, hogy: a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek; b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses termékek jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt7. A 81. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmat tehát alkalmazhatatlannak lehet nyilvánítani, hogyha a versenykorlátozás a 81. cikk (3) bekezdése értelmében a gazdasági vagy technikai fejlődéshez hozzájárul.
Az EK-Szerződés 82. cikkének alapján a közös piaccal összeegyeztethetetlen és ezért tilos egy vagy több vállalkozásnak a közös piacon vagy annak jelentős részén meglévő erőfölényével való visszaélése, amennyiben ez hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre. Ilyen visszaélésnek minősül különösen: a) tisztességtelen beszerzési vagy eladási árak, illetve egyéb tisztességtelen üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett kikötése; b) a termelés, az értékesítés vagy a műszaki fejlesztés korlátozása a fogyasztók kárára; c) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek; d) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
Az idzett két cikk végrehajtására szolgáló rendelet kibocsátására a 83. cikk jogosítja fel a Tanácsot. A 83. cikk (1) bekezdése értelmében a 81. és 82. cikkben meghatározott elvek érvényre juttatását szolgáló megfelelő rendeleteket vagy irányelveket a Tanács a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel fogadja el. A cikk (2) bekezdése az említett irányelvek vagy rendeletek céljára vonatkozóan ad exemplifikatív felsorolást, mely szerint a másodlagos jogforrások célja lehet különösen a 81. cikk (1) bekezdésében és a 82. cikkben megállapított tilalmak betartásának biztosítása pénzbírság vagy kényszerítő bírság előírásával; a 81. cikk (3) bekezdésének alkalmazására részletes szabályok megállapítása, figyelembe véve egyrészről a hatékony felügyelet biztosításának, másrészről a hatósági ellenőrzés lehető legnagyobb mértékű egyszerűsítésének szükségességét; szükség esetén a 81. és 82. cikk rendelkezései hatályának meghatározása a gazdaság különböző ágazataiban; a Bizottság, illetve a Bíróság e bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása terén betöltendő feladatainak meghatározása; a nemzeti jogszabályok és az e szakaszban foglalt, illetve az e cikk alapján elfogadott rendelkezések közötti kapcsolat meghatározása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
