A közösségi oldalak működése rendkívül heterogén területnek tekinthető. Ez a szerteágazó jelleg megmutatkozik az oldalak működése mellett, a velük kapcsolatban felmerülő jogi problémákkal összefüggésben is. Ezeknek az oldalaknak a működése számos jogterületet érint, jelen tanulmányban a felhasználók és a közösségi oldalak szolgáltatói között létrejött szerződések kérdéseit tesszük vizsgálat tárgyává, különös figyelmet szentelve az általános szerződési feltételek kérdéseinek.
The functioning of social networking sites can be considered a very heterogeneous field. This heterogeneity is reflected not only in the way they operate but also in the legal problems they raise. The operation of social networking sites covers a wide range of legal areas, and in this paper we will examine the issues of contracts between users and social networking site providers, with a particular focus on the general contractual terms and conditions.
A közösségi oldalak által létrehozott virtuális közösségi terek gyakorlatilag a jogalanyok mindennapi életének a jelentős "színhelyévé" váltak. A rendkívül addiktív, folyamatosan megújuló tartalmat kínáló online felületeken a felhasználók tartalmakat "fogyasztanak", illetve osztanak meg. A fényképfelvételekkel, videókkal megtelt közösségi oldalak lehetőséget adnak az önkifejezésre és a gyors interakcióra, amelynek "ellenszolgáltatása" a felhasználók folyamatos figyelemmel kísérése, magánéletének és személyes adatainak védtelensége is lehet.
A közösségi oldalak meglehetősen heterogén csoportot alkotnak, rájuk vonatkozóan egységes definíció nem adható meg.[1] Általános értelemben, olyan weboldalak és alkalmazások értendők a közösségi média fogalma alatt, amelyek online keretrendszert biztosítanak, amelyet a felhasználók töltenek ki folyamatosan változó tartalommal. Az Európai Unió égisze alatt elfogadott és hatályba lépett digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (Digital Service Act - DSA)[2] az "online platform" fogalom alá vonja a közösségi oldalakat.[3] Ezek olyan tárhelyszolgáltatók, amelyek a szolgáltatás igénybe vevői által rendelkezésre bocsátott információkat a szolgáltatás igénybe vevői kérésére nemcsak tárolják, hanem - szintén a szolgáltatás igénybe vevőinek kérésére - nyilvánosan terjesztik.[4] A globális közösségi platformok egyebekben az óriásplatformok (Very Large Online Platform - VLOP) körébe tartoznak, tekintettel arra, hogy az aktív havi felhasználóiknak a száma meghaladja a 45 millió főt. Ezekre az oldalakra vonatkozóan a DSA rendelet számos tekintetben a korábbiaknál szigorúbb követelményeket ír elő.[5]
A heterogén jelleg nem csak a közösségi oldalak fogalmára vonatkozóan irányadó, hanem a működésük során érintett jogterületekre és a rájuk vonatkozó szabályozásra is. Jelen tanulmány tárgyát a közösségi oldalak és felhasználóik között létrejött általános szerződési feltételeket tartalmazó ügyletekkel kapcsolatban felmerülő jogi kérdések alkotják. A szerteágazó és korántsem egységes jogszabályi környezetből, a vizsgálat jogszabályi alapját a hazai Polgári Törvénykönyv[6] és a DSA rendelet képezi.
Abban a pillanatban, amikor egy jogalany a közösségi oldal által nyújtott felhasználói élmény részévé kíván válni, regisztrálnia kell az adott portálra, aminek eredményeképpen kontraktuális kapcsolatba kerül az adott online felület szolgáltatójával. Ennek megvalósításához, elsőként meg kell adnia a személyes adatait és el kell fogadnia a közösségi oldalak által alkalmazott általános szerződési feltételeket - ezeket tipikusan felhasználási feltételek névvel illetik a platformok, mi magunk az ászf. rövidítést és a blanketta megnevezést is használjuk[7] -, amelyek lényegében meghatározzák a közösségi oldalak működésének a keretrendszerét.
A felhasználási feltételek tipikusan átfogó, általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatót tartalmaznak a közösségi oldal által nyújtott szolgáltatás jellegéről, a felhasználókat megillető jogok rendszeréről, a kötelezettségeikről, illetve a hirdetések kezeléséről. A regisztráció során ugyanakkor a felhasználók nem csak egyet-
- 22/23 -
len szabályzatot fogadnak el, hanem tipikusan adatkezelési szabályzatot és közösségi irányelveket is.[8] Elöljáróban megjegyzést érdemel - hogy ezen szabályzatokat a felhasználók jelentős hányada nem tanulmányozza, nem ismeri meg - a regisztrációt megelőzően, hanem szinte automatikusan elfogadják ezeket a feltételeket, amely vagy egy erre kialakított űrlapon, a megfelelő négyzet bejelölésével, vagy egy külön ikonra kattintva történhet. Eszerint a rendkívül gyors, felhasználási feltételek megismerését mellőző gyakorlat szerint, a jogalanyok választása lényegében egyetlen dologra korlátozódik: dönthetnek abban, hogy elfogadják a feltételeket vagy nem fogadják el őket. Ha az elfogadás mellett döntenek és "kipipálják" a megfelelő négyzetet, amely ezt jelezni hivatott, akkor a felhasználók körébe lépnek. Ha ezt nem teszik meg, akkor le kell mondaniuk a közösségi oldal által nyújtotta digitális hálózati élményről.
Ezt, a jellemzően online felületekhez kötődő szerződéskötési módozatot az angolszász jogirodalom a "take it or leave it" vagyis a "fogadd el vagy hagyd el" elnevezéssel illeti.[9] Az ilyen típusú szerződési feltételek jellemzően fogyasztói szerződések megkötése során kerülnek alkalmazásra, amelyek során a szerződést kötő, üzleti körén kívül eljáró személynek semmilyen ráhatása nincsen a meghatározott szerződési feltételekre. A közösségi oldalak szolgáltatóival szerződést kötő magánszemélyeket könnyedén vonhatjuk e körbe, lényegében fogyasztóként a "take it or leave it" szerződéses formula köti őket az elfogadás után.
A "take it or leave it" típusú szerződések az egyes sajátos jellemzőik alapján több alcsoportba is sorolhatók.[10] Az első - a fogyasztói jogok oltalma szempontjából rendkívül kezdetlegesnek tekinthető - típust "shrinkwrap" névvel illeti a jogirodalom. Ezeknek a szerződéseknek az elterjedése az USA területéről indult az 1990-es években, amikor a fogyasztóknak elsőként volt arra lehetőségük, hogy zsugorfóliába csomagolt elektronikai termékeket, szoftvereket vásároljanak.[11] A vásárlók lényegében azzal, hogy kicsomagolták a terméket, vagy elkezdték azt használni, "beleegyeztek" annak felhasználási feltételeibe is. Ennek a szerződéskötési módozatnak az érvénytelenségét az USA több bírósága is megállapította, tekintettel arra, hogy a szerződéses feltételek nem voltak megismerhetőek a szerződéskötést megelőzően. Ezt a módozatot időrendben követték a "browsewrap" és a "clickwrap" szerződések, amelyek az internetes oldalak megjelenéséhez kötődnek.[12] A "browsewrap" ügyeletek szintén nem teljesítették megfelelően a tájékoztatás követelményét, tekintettel arra, hogy a bennük foglalt általános szerződési feltételek megismerhetőek a felhasználók számára, ugyanakkor semmilyen konkrét aktus nem szükséges azok elfogadásához. Ezt hivatottak orvosolni a "clikwrap" szerződések, amelyek megkötése során az általános szerződési feltételek akkor válnak a szerződés részévé, ha azokat a felhasználók egy klikkelés segítségével elfogadják.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
