A szellemi alkotások joga Polgári törvénykönyvünk szabályai között igencsak kis helyet kap. A Ptk. 86. §-ának (1) bekezdése egy egészen általános rendelkezéssel a szellemi alkotásokat a törvény védelme alá helyezi, majd (2) bekezdése az alkotások egyes fajtáinak szabályozását külön törvényekre bízza. Ezután két részletszabály következik, amelyek közül
- az egyik a szellemi alkotásoknak külön törvény alá nem tartozó, azonban nevesített és könnyen azonosítható csoportjáról: a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretekről, divatos nevükön a "know how"-ról, rendelkezik [Ptk. 86. § (4) bek.],
- a másik pedig a maradékról, a szellemi alkotások nevesítetlen, alaktalan eseteiről [Ptk. 86. § (3) bek.] szól.
A szellemi alkotások egyes fajtáit a szerzői jogról szóló - többször módosított - 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) és öt iparjogvédelmi törvény szabályozza.
Ennek a kis eszmefuttatásnak a célja a szerzői jogi védelem alatt álló alkotás (szerzői mű) néhány kérdésének körüljárása, különösképpen a más alkotásoktól való megkülönböztetés szempontjából, valamint annak megvizsgálása, hogy a szerzői alkotások körén belül milyen jellemző különbségek észlelhetők és ezek milyen jogalkalmazási problémákat vetnek fel.
Ha elgondolkodunk az Szjt. 1. §-ában foglaltakról, hamar beláthatjuk, hogy nem találunk olyan definíciót, amely segítséget adna ahhoz, hogy a szerzői alkotást egzakt kritériumok alapján meghatározzuk. A törvény ugyanis nem tesz - és nem is tehet - többet annál, mint hogy
- meghatározza a szerzői jogi védelem tárgyát, valamint
- a szerzői alkotás megkülönböztető jellemzőit, illetve
- a szellemi alkotások meghatározott eseteit kizárja a szerzői alkotások köréből.
1.1. A szerzői jogi védelem tárgyát a törvény egy igen általános klauzulával jelöli meg: védelemben részesül az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. E tárgy szerinti meghatározás azonban a körülhatároláshoz szempontokat nem ad, hiszen minden olyan alkotás, amelyet az emberi elme létrehozhat, a három tárgykör valamelyikébe biztosan belefér. Igaz, hogy a törvény az általános klauzulához hozzáfűz egy felsorolást is, ez azonban kifejezetten példálódzó jellegű és azokra az alkotásokra terjed ki, amelyeknek tényleges felhasználása mindennapi életünkben gyakran előfordul.
1.2. Az igazi megkülönböztető kritérium a szerzői alkotások egyéni-eredeti jellege. Ennek megvizsgálása sokszor nehéz feladat elé állítja a jogalkalmazót, hiszen az egyéni-eredeti jelleg szükségképpen értékítéletet tételez fel, amit az emberi szellem által létrehozott korábbi alkotások mindenkori állapotához és eredményeihez mérten kell meghozni, elzárkózva ugyanakkor a minőség (esztétikum, színvonal) figyelembevételétől. Objektívebb mércét csak akkor találunk, ha az egyénieredeti jelleget két vagy több konkrét szellemi alkotás összehasonlításával kell vizsgálnunk.
1.3. Negatív körülhatárolást ad a törvény, amikor egyes szellemi alkotásokat kizár a szerzői alkotások közül. Ezek:
- a közhatalom gyakorlása során keletkezett alkotások [Szjt. 1. § (4) bek.], amelyeknél a közhatalmi szervezet tevékenysége elfedi az egyéni eredeti jelleget,
- a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tények és "napi hírek" [Szjt. 1. § (1) bek.], amikor is arról van szó, hogy a tudtul adott események, tények, történések, természetüknél fogva nélkülözik az egyéni-eredeti jelleget,
- a folklór kifejeződései, azaz a népművészet alkotásai [Szjt. 1. § (7) bek.], amelyeknek fogalma eleve kizárja, hogy egyénhez (megnevezhető alkotóhoz) köthetők legyenek,
- ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet, amelyeknél a törvény mintegy vélelmezi, hogy a szellemi tevékenység eredménye nem felel meg a szerzői jogi védelem feltételeinek. De hogy miért nem, azt a törvényalkotó nem árulja el. Talán az egyénieredeti jelleget hiányolja, vagy pedig azt feltételezi, hogy a szellemi folyamat nem jutott el abba a stádiumába, ahol az alkotások testet öltése megkezdődik?
2.1. A szerzői alkotásoknak az iparjogvédelem alá eső alkotásoktól való elhatárolása nem okoz különösebb problémát. Az utóbbi csoportba tartozó alkotások ugyanis egzakt kritériumok alapján definiálhatók, továbbá az oltalom elnyerése érdekében e kritériumok megvizsgálása az erre a célra rendelt speciális eljárásban történik.
Ha egybe vetjük a szerzői, illetve iparjogvédelmi alkotásokra vonatkozó szabályokat, azt látjuk, hogy nem egymást kizáró kritériumokról van szó. Az ilyen alkotások egymás közti viszonyában ezért az elhatárolás helyett az a kérdés merül fel, hogy
- ha az iparjogvédelem feltételei nincsenek meg, ehelyett az alkotó igényt tarthat-e a szerzői jogi védelemre, illetve
- az iparjogi védelem mellett megilletheti-e az alkotót a szerzői jogi védelem is?
Mind a két kérdésre igennel kell válaszolnunk.
Az iparjogvédelmi oltalom helyett a szerzői jogi oltalom egyedül attól függ, hogy ha egy alkotás nem részesülhet iparjogvédelemben, fellelhetők-e benne az egyéni-eredeti jellegnek azok a jegyei, amelyek a szerzői alkotássá való minősítésnek a feltételei. Például, ha egy elgondolás ipari hasznosításra való alkalmasság hiányában nem szabadalmaztatható, ettől még másfajta tudományos alkotásnak el lehet fogadni.
A párhuzamos védelem lehetőségét a korábbi - 1969. évi - szerzői jogi törvényünk kifejezett rendelkezésével elfogadta. A jelenleg hatályos Szjt. hasonló rendelkezést nem tartalmaz, azonban nem lehet kétséges, hogy továbbra is egymástól függetlenül kell vizsgálni, hogy egy adott alkotás az iparjogi védelem feltételein felül magában hordja-e az egyediségnek és egyéniségnek azokat a jegyeit, amelyek a szerzői jogi védelem elnyeréséhez szükségesek. A jogalkotónak egyébként sem állt szándékában a párhuzamos védelem feladása, erre a törvényjavaslat miniszteri indokolása utal is.
2.2. Közelebbi megvizsgálásra szoruló jogalkalmazási kérdésekhez akkor érkezünk el, ha a szerzői alkotásokat a Ptk. 86. §-ának (3) és (4) bekezdése alá tartozó szellemi alkotásoktól akarjuk elhatárolni.
A Ptk. 86. §-ának (4) bekezdésében szereplő gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek elhatárolása a könnyebb kérdés. Itt olyan ismeretekkel van dolgunk, amelyek nem részesülnek iparjogi védelemben (akár, mert nem felelnek meg a védelem feltételeinek, akár azért, mert a jogosult nem kívánja lefolytatni az oltalmazáshoz szükséges eljárást), de egyszersmind nélkülözik az egyéni-eredeti jelleget is. A védelem alapja az 1978. évi 2. sz. tvr. (Ptké.II.) 4. §-ának (1) bekezdése folytán a hasznosításra való alkalmasság és annak "tervbe vétele". Ebből következik, hogy a szellemi alkotásnak ezt a fajtáját két kritérium szerint lehet jellemezni:
- az ismeret fogalma valamilyen kifejtett és rendszerezett tudásanyagot feltételez, amely
- a gazdálkodás különféle folyamataiban valamilyen (végső soron vagyoni) eredménnyel jár.
Nehezebben megválaszolható kérdéssel állunk szemben a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése alá tartozó nevesítetlen szellemi alkotások esetén. Ezeknél a védelem feltétele az a homályos követelmény, hogy az alkotás "társadalmilag széles körben felhasználható" legyen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
