https://doi.org/10.59851/jk.80.12.1
Milyen lépések vezettek ahhoz, hogy a pesti jogi karon (a mai ELTE Állam- és Jogtudományi Karán) a nők is tanulhassanak? Az írás apropójaként a Nők a tudomány fellegvárában - Kutatói életutak a Magyar Tudományos Akadémián 1949-2021 című, az Akadémiai Kiadó gondozásában 2024-ben megjelent kétkötetes munka szolgált, amelyben hét jogásznő is helyet kapott. Az írás a napjainkra már bőségesen rendelkezésre álló egyetem- és nőtörténeti szakirodalom mellett jelen tanulmány szerzőjének az ELTE és jogelődjei testületei üléseiről fennmaradt jegyzőkönyvekben végzett kutatásán alapszik. Utóbbiak az 1895 és 1945 között eltelt fél évszázad mélyreható gazdasági és társadalmi változásai mellett azt tükrözik, hogy a nők jogi tanulmányainak lehetővé tétele a kari többség számára valahogy soha nem mutatkozott szükségesnek vagy megengedhetőnek, a fent említett jegyzőkönyvekben visszatérően használt fordulattal élve: időszerűnek. A nők útja addig, hogy beiratkozhassanak a jogi karokra, így a pesti jogi karra (valamint a jogakadémiákra), s végső soron közhivatalokat tölthessenek be, messzemenően küzdelmesnek nevezhető.
Tárgyszavak: nők, MTA, jogi képzés, felsőoktatás, nőtörténet, egyetemtörténet, nők jogai, ELTE testületi ülések jegyzőkönyvei, kutatás
This article outlines the steps that led to women being permitted to study at the Faculty of Law in Pest (now part of the Faculty of Law at Eötvös Loránd University). It is inspired by the two-volume work Women in the Stronghold of Science - Research Careers at the Hungarian Academy of Sciences 1949-2021, published by Akadémiai Kiadó in 2024, which features seven female lawyers. In addition to the extensive literature on university history and women's history, this article draws on the author's research in the records of the meetings of Eötvös Loránd University Faculty of Law and Faculty of Humanities, along with its legal predecessors. These records reflect not only the significant economic and social changes that occurred between 1895 and 1945 but also the fact that, despite these changes, most of the law faculty deemed it unnecessary, permissible, or, as repeatedly stated in the records, 'timely' to allow women to study law. Consequently, the path for women to enrol in law schools, including the law school in Pest (as well as other law academies), and ultimately to hold public office, can be described as exceedingly arduous.
Keywords: Hungarian Academy of Sciences, legal education, higher education, women's history, women's rights, records of ELTE boards' meetings
Ajánlom jelen írást a kötetben is szereplő egykori tanárom, Weiss Emilia emlékének, akit 75 éve, 1950. június 26-án avattak - a nők sorában először - sub laurea Almae Matris doktorrá az (akkor még éppen) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen,[1] és másik tanárom, Nagyné Szegvári Katalin emlékének, aki széleskörűen feldolgozta a nők jogait, így egyetemi tanulmányaikért folytatott küzdelmeiket is.[2]
Az Akadémiai Kiadó gondozásában, Hay Diana, Palasik Mária és Schadt Mária szerkesztésében jelent meg 2024-ben a Nők a tudomány fellegvárában - Kutatói életutak a Magyar Tudományos Akadémián 1949-2021 c. kétkötetes munka.[3] A kötet megvalósítására az MTA támogatásával az MTA Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság vál-
- 513/514 -
lalkozott, annak a célkitűzésnek megfelelve, hogy a sikeres női kutatói életpályák bemutatást nyerjenek.[4]
A kötet több kerekasztal-beszélgetésnek is témájául szolgált,[5] számos recenzió jelent meg róla,[6] s videón is elérhető ezt tárgyaló előadás.[7] A kötet 191 életutat mutat be: azokat a női kutatókat szerepeltetik benne a szerkesztők, akik 2021. év végéig távoztak el körünkből. Ahogyan azt Bollobás Enikő professzor, az MTA levelező tagja, a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság jelenlegi elnöke[8] előszavában megfogalmazza, a fenti körben valamennyi olyan női kutató életpályáját részletezi a kötet, akik akadémikusok vagy a tudomány(ok)/MTA doktorai voltak.
Izgalmas olvasmány a sok-sok egymást követő életrajz, amelyek alapján egyedi emberi és egyúttal női sorsok elevenednek meg, tanítványok tízezrei találhatják meg egykori professzorukat, tanárukat az életpályákat áttekintve. Óhatatlanul korrajzot is olvasunk: elsősorban és meghatározóan a XX. századnak és helyenként a XXI. század elejének történelmi, politikai, társadalmi és gazdasági eseményei és történései adják a hátteret. A Közép-Kelet-Európa ezen vidékén felnőttek a saját és a családjuk életére is óhatatlanul ráismernek, így a két kötet egyáltalán nem pusztán a hazai felsőoktatási nőtörténet egyik forrása. Az akadémiai tudományos osztályok és azon belül is a tudományterületek szerinti felosztásban sorakozó életpályák leírását átfogó fejezetek előzik meg. Pukánszky Béla ennek keretében mutatja be a nők megjelenését a felsőoktatásban, Kozári Monika a tudományos minősítés hazai helyzetéről szól a XX. század második felében, Hay Diana az akadémiai tagjelölések és tagválasztások rendjéről értekezik, Schadt Mária, Palasik Mária, Hay Diana és Pótó Zsuzsanna pedig közösen jegyzik a nők kutatói életpályájával kapcsolatos alapkérdések kifejtését.
Jelen írás nem az ismertetések számát kívánja gyarapítani, hanem a kötet örvén annak bemutatására törekszik, milyen lépések vezettek ahhoz, hogy a pesti jogi karon (a mai ELTE Állam- és Jogtudományi Karán) nők is tanulhattak. Mindez úgy (is) kapcsolódik az impozáns kétkötetes műhöz, hogy az abban bemutatott hét jogász kutató[9] életútja pályájuk bizonyos állomásain - hallgatóként, oktatóként vagy mindkét minőségükben - a pesti jogi karhoz kötődött. Ez az írás nem recenzió, nem egyetemtörténeti és különösen nem nőtörténeti munka: azt kívánja bemutatni, hogy a nők útja a jogi karra valóban igen küzdelmes volt, kitéve az egymást követő, változóan viharos korszakokban a nőkről, férfiakról, történelemről, társadalomról, oktatásról, jogászi munkáról, felsőoktatásról, kutatásról való felfogások változásainak. Mindemellett a nők megélhetési lehetőségeit, azaz gazdasági helyzetüket sem lehet "kivenni e képletből". Jelen írás az általános "nők az egyetemen", majd "nőhallgatók a jogi oktatásban" kontextus mellett az ELTE és jogelődjei egyetemi és kari testületeinek jegyzőkönyveiben fennmaradt vonatkozó napirendi pontokat és felszólalásokat idézi meg. Levéltári forrásként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára (ELTEL) Jog- és Államtudományi Kara (ELTEL 7.a.) valamint a Bölcsészettudományi Kar (ELTEL 8.a.) kari tanácsüléseinek jegyzőkönyveit használtam fel.
A fentiekkel együtt írásom elsősorban - természetesen - jogi jellegű: jogásznőkről szól, a jogi szabályozások egymást követő változásainak tükrében mutatja be a vontatott utat, s meg fognak "szólalni" olyan jogászprofesszorok is, akiknek a véleményét az ELTE és jogelődjei egyetemi és kari testületeinek jegyzőkönyvekből ismerjük. Utóbbi nevek a jogászkollégák számára mindenképpen ismerősök lesznek, még akkor is, ha az olvasókat többségük már nyilván nem taníthatta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
