Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) jelentősen leegyszerűsítette a szakhatósági eljárásra vonatkozó szabályokat. A szakhatóságra alapvetően a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására pedig a döntésre vonatkozó rendelkezések irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések kizárólag az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén alkalmazandók, míg a "normál" szakhatósági eljárás tekintetében az ágazati jogszabálynak kell meghatároznia az ügyintézési határidőt.[1] A legfontosabb jogi norma, amely tartalmazza az irányadó ügyintézési határidőket az egyes közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján eljáró szakhatóságok kijelöléséről szóló 531/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet, amely 2. §-a értelmében, főszabály szerint a szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő 15 nap. Természetesen, a szakhatósági eljárásokat konstituáló törvények tartalmazhatnak eltérő határidőket a szakhatóság eljárására.
Az Ákr. hatálybalépése óta számos kérdés felvetődött a jogalkalmazókban a szakhatósági eljárásokkal kapcsolatban. A lentebb ismertetettek az Igazságügyi Minisztérium hivatalos álláspontját tükrözik a felmerült kérdések kapcsán.
Felvetődött például, hogy vajon a szakhatóság eljárása kérelemre induló vagy hivatalbóli eljárásnak minősül.
Tekintettel arra, hogy a szakhatósági eljárás osztja az alapeljárás sorsát, amennyiben az alapeljárás, amelyben a szakhatóság megkeresésére került sor, kérelemre indult, akkor a kérelemre induló eljárás szabályait szükséges alkalmazni a szakhatóság eljárására. Ha pedig hivatalbóli eljárásban történik a szakhatóság megkeresése, úgy azt a hivatalbóli eljárás szabályai alapján kell lefolytatni.
Kérdésként merült fel, hogy a fellebbezés benyújtásakor, amennyiben több szakhatóság jár el az elsőfokú eljárásban, de az ügyfél csupán egy szakhatóság állásfoglalásának felülvizsgálatát kéri, mely szakhatóságoknak szükséges megküldeni a fellebbezést.
Ezzel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy amikor egy eljáráson belül több szakhatóság megkeresésére kerül sor, a szakhatósági állásfoglalások összefügghetnek, egymásra épülhetnek. Továbbá adott esetben, ha egymásnak ellentmondó állásfoglalások kiadására kerül sor, a szakhatóságoknak egymás között mindenképpen egyeztetniük kell. Ennek megfelelően valamennyi, az eljárásban részt vevő érintett szakhatóság számára szükséges megküldeni a fellebbezést. Ezt az értelmezést támasztja alá az Ákr. 85. § (1) bekezdésében[2] foglalt - a határozat közlésére vonatkozó - rendelkezése is.
Kérdéses az alapeljárás és a szakhatósági eljárás közti viszonyrendszer is. Így például ha valaki ügyfélnek minősül az alapeljárásban, az ügyfélnek minősül-e a szakhatósági eljárásban is, illetve mely hatóságtól kérheti az ügyfél az eljárás szünetelését és ez milyen módon hat adott esetben az alapeljárás során hozott függő hatályú döntésre.
Célszerű abból az alaptételből kiindulni, hogy a szakhatóságra a hatóságra irányadó rendelkezéseket szükséges alkalmazni. Ennek megfelelően az elsőfokú eljárásban ügyfélnek minősülő személy a szakhatósági eljárásban is ügyfélnek minősül. Így például a szakhatósági eljárás során is lehetőség van arra, hogy a szakhatóság az Ákr. 63. §-a[3] szerinti nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet. Továbbá amennyiben az ügyfél ennek a nyilatkozattételi kötelezettségnek nem tesz eleget, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el, valamint az eljárást hivatalból nem folytatja, a szakhatóság dönt a szakhatósági eljárás megszüntetéséről. Az eljárás megszüntetéséről - hasonlóan az alapeljáráshoz - a szakhatóság önálló fellebbezéssel megtámadható végzést hoz, amelynek közlésére az Ákr. 85. § (2) bekezdésében[4] foglalt rendelkezése az irányadó.
A szüneteléssel kapcsolatban is fontos hangsúlyozni, hogy a hatósági eljárás egységes egészet képez, és ennek része a szakhatósági eljárás is, amelynek értelmében az ügyfél az eljárás szünetelését az alapeljárásban kérheti. A szünetelés természetesen kihat az alapeljárás részét képező szakhatósági eljárásra is és azon belül minden eljárási cselekményre. Tehát a szüneteléskor valamennyi eljárási cselekmény félbeszakad, minden határidő megszakad. A határidők pedig a szünetelés megszűnésétől kezdődnek újra.
- 61/62 -
A függő hatályú döntés és az eljárás szünetelése viszonylatában kettő esetkört lehet elkülöníteni. Abban az esetben, ha az alapeljárásban függő hatályú döntés meghozatalára kerül sor, az Ákr. 43. § (4) bekezdése[5] értelmében, a felfüggesztést elrendelő vagy szünetelést megállapító döntést megelőzően hozott függő hatályú döntéshez joghatás nem kapcsolódik. A másik esetkör pedig, amikor a hatóság az eljárás szüneteléséről, felfüggesztéséről, illetve függőben tartásáról dönt, és legkésőbb a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben tartás időtartamának végét követő nyolcadik napon függő hatályú döntést hoz. Ekkor a függő hatályú döntésben rendelkezik az eljárás folytatásáról és a szünetelés, felfüggesztés vagy függőben tartás időtartamának figyelmen kívül hagyásával számított időpontról, amelynek eredménytelen eltelte esetén - azaz amikor a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem döntött, illetve nem szüntette meg az eljárást - bekövetkeznek a döntésben megjelölt joghatások; tehát az alapeljárásban hozott új függő hatályú döntés kihat a szakhatósági eljárásra, illetve annak folytatására is (ennek természetesen az irányadó határidők, illetve az azokhoz fűződő joghatások tekintetében van jelentősége).
* * *
Az Ákr.-Helpdesk oldal (www.akr.kormany.hu) az Igazságügyi Minisztérium kezelésében lévő elektronikus jogsegélyfórum, melynek célja a bárki által feltehető közigazgatási hatósági eljárásjogi és közigazgatási perjogi jogértelmezési kérdések megválaszolása. Az Ákr.-Helpdesk oldal megalkotásának és működtetésének célja tehát az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.), illetve a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény értelmezése. E jogsegélyfórumon keresztül érkezett az Ákr. másodfokú eljárásban alkalmazandó bizonyítási eljárási szabályaira vonatkozó jogalkalmazási kérdés. A konkrét esetben a másodfokon eljáró hatóság adatszolgáltatás végett keresett meg egy másik szervet, amely határidőben nem teljesítette azt, így a másodfokú hatóság arra kérdezett rá, hogy emiatt az Ákr. mely rendelkezésére hivatkozással tudja megszüntetni az eljárást.
Az Ákr. 111. §-a alapján a jogorvoslati eljárásban - a jogorvoslati eljárásra vonatkozó eltérő rendelkezések alkalmazása mellett - az Ákr. alapeljárásra vonatkozó rendelkezéseit szükséges alkalmazni. Ennek megfelelően a másodfokú hatóságra az általános ügyintézési határidők az irányadóak (például teljes eljárás esetében főszabály szerint hatvan nap).
Adatelégtelenség esetén a hatóságnak tényállástisztázási kötelezettsége van, amely során egyrészt a rendelkezésre álló adatokból nyert információ, másrészt a bizonyítási eljárás útján megszerzett tényállási elemek vizsgálatára kerül sor.
A feltárt tényálláselemek tekintetében a hatóságnak azt is meg kell állapítania, hogy azok megfelelnek-e a valóságnak. Továbbá amennyiben a másodfokú hatóságnak nem áll rendelkezésére a döntés meghozatalához elég adat, vagy ha egyébként szükséges, a másodfokú hatóság tisztázza a tényállást.[6] A bizonyítási eljárás lefolytatására teljes eljárás keretében kerül sor, így főszabály szerint hatvan napon belül érdemi döntésnek kell születnie (a sommás eljárás szabályai ez esetben azért nem jöhetnek szóba, mivel önmagában a bizonyítási szükséglet azt támasztja alá, hogy a hatóság számára nem állnak rendelkezésre a nyolc napon belüli - sommás eljárásban történő - döntéshez szükséges feltételek).[7]
A kérdés megválaszolásánál jelentősége van az adat "típusának", "milyenségének", így érdemes elkülöníteni a kötelező, illetve a nem kötelező bizonyítási eszközök körét.
- Az Ákr. szabályozási rendszere okiratok, illetve más iratok esetében, közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján, törvényi vagy kormányrendeleti szinten lehetővé teszi kötött bizonyítás előírását.[8] Továbbá törvény, vagy az egyes közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján eljáró szakhatóságok kijelöléséről szóló 531/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára - szintén közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján - előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben és határidőben más hatóság, azaz szakhatóság kötelező állásfoglalását szükséges beszereznie.[9]
- Az Ákr. szabályozási rendszere azonban - az előzőekben ismertetett kötött bizonyítási elemek mellett - alapvetően szabad bizonyítási rendszer, amelynek értelmében a hatóságok minden egyes eljárásban maguk határozzák meg egyenként és teljesen szabadon az alkalmazandó bizonyítási eszközöket. Ennek megfelelően, ha például a megkeresett szerv nem tesz eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, akkor a másodfokon eljáró hatóságnak - a tényállástisztázási kötelezettségéből fakadóan[10] - meg kell kísérelnie az adott bizonyíték más módon történő beszerzését.
A fentiekben ismertetett mindkét esetkör vonatkozásában szükséges leszögezni, hogy a közérdek védelme érdekében az nem lehet akadálya az eljárás határidőben történő lezárásának, hogy a megkeresett szerv, vagy adott esetben az ügyfél nem szolgáltat adatot. A másodfokú hatóságnak bizonyítási kötelezettségére való tekintettel, a hiányzó bizonyítékot valamilyen más módon pótolnia kell. Kizárólag a kérelemre induló eljárásokban fordulhat az elő, hogy amikor az ügyfél nyilatkozattételre történő felhívására kerül sor és az ügyfél ennek a felhívásnak nem tesz
- 62/63 -
eleget, valamint a nyilatkozata semmivel sem pótolható, a hatóság az eljárás megszüntetéséről dönt.[11] Minden más esetben érdemben szükséges lezárni az eljárást, és ennek megfelelően, teljes eljárásban - főszabály szerint hatvan napon belül - határozat meghozatala szükséges (kivéve természetesen, ha az eljárás érdemi lezárásának egyéb akadálya mutatkozik, amely miatt az eljárást meg kell szüntetni, például okafogyottság esetén).
Amikor a megkeresett hatóság elmulasztja az adatszolgáltatást, akkor egyrészt az eljáró hatóságnak továbbra is fennáll a bizonyítási kötelezettsége, másrészt azonban a megkeresett hatóság is köteles együttműködni, eljárni és adott esetben adatot szolgáltatni. Ezen kötelezettsége alól csupán az jelenthet kivételt, ha a teljesítendő adatszolgáltatás nem tartozik a hatáskörébe, vagy arra nem illetékes.[12] Amennyiben a hatóság az eljárási kötelezettségét elmulasztja, illetve adott esetben az ügyfél az eljárás lefolytatását akadályozza, az alábbi jogkövetkezmények merülhetnek fel.
- Másodfokú eljárásban, amennyiben a hatóság nem dönt az ügyintézési határidőn belül, azaz "jogellenesen" hallgat - tekintettel arra, hogy függő hatályú döntés meghozatalának másodfokon nincs helye - az Ákr. 51. § b) pontjában foglalt következmények alkalmazására kerülhet sor. Ezen rendelkezésnek megfelelően, a másodfokú hatóság az eljárás lefolytatásáért illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ennek hiányában tízezer forintot megfizet a kérelmező ügyfélnek, aki mentesül az eljárási költségek megfizetése alól is. Ez az anyagi vonzatú szankció azonban áthárítható a megkeresett hatóságra, amelynek mulasztása, az ügyintézési határidő túllépését eredményezte.
- Az eljárás akadályozásának további jogkövetkezménye lehet, hogy a kötelezettségét önhibájából megszegőt a hatóság az okozott többletköltség megtérítésére kötelezi, illetve vele szemben eljárási bírságot szab ki.[13]
- Az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettségének elmulasztása esetén az eljárási bírság kiszabásának lehetősége mellett, törvény vagy kormányrendelet egyéb szankciókat is előírhat.[14]
- A mulasztó hatósággal szemben felügyeleti eljárás kezdeményezésének is helye lehet, továbbá a konkrét ügyben hatósági jogkörben eljáró személlyel szemben, a késedelmesen teljesített adatszolgáltatás kapcsán, akár a munkavállalói kárfelelősség is felmerülhet.
Összegezve a fent leírtakat, a tényállás tisztázása, az egyes bizonyítási eszközök beszerzése, illetve a bizonyítási eljárások lefolytatása az eljáró hatóság, jelen esetben a másodfokú hatóság kötelessége. Továbbá az eljárási kötelezettségből adódóan, az eljáró hatóság köteles az ügyintézési határidőn belül dönteni, azzal, hogy amennyiben a megkeresett hatóság, illetve az ügyfél mulaszt, a mulasztás jogkövetkezményeit nem a másodfokon eljáró hatóság, hanem a megkeresett szerv, illetve a nyilatkozattételre vagy adatszolgáltatásra felhívott ügyfél viseli.
* * *
Kérdésként merült fel egy helyi önkormányzat részéről, hogy a főállású polgármester szülési szabadságának ideje alatt elláthatja-e a tisztségéből eredő feladatait.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 225/A. § (1) bekezdése értelmében a főállású polgármester foglalkoztatási jogviszonya a képviselő-testület és a polgármester között - a (2) bekezdés b) pontja kivételével - választással létrejövő, sajátos közszolgálati jogviszony, amelyre a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 73. §-a értelmében - az Mötv.-ben nem szabályozott kérdésekben - a Kttv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A főállású polgármester jogállása tehát kettős - közjogi és munkajogi -, a tisztség ellátása mögött sajátos közszolgálati jogviszony húzódik. A Kttv. önálló fejezetben rendezi a polgármesterre, alpolgármesterre vonatkozó speciális szabályokat. A Kttv. 225/L. § (1) bekezdése értelmében a polgármester foglalkoztatási jogviszonyára alkalmazni kell a Kttv. szülési szabadságra vonatkozó rendelkezéseket megállapító 110. §-át.[15] Szintén alkalmazni kell a Kttv. 100. § (2) bekezdését, amely kimondja, hogy a szülési szabadság idejére szabadság jár.
A Kttv. 110. § (1) bekezdése alapján a polgármester tehát jogosult egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra, amiből két hetet - gyermeke érdekében - köteles is igénybe venni.
A jogintézmény célja az anya regenerálódásának és a gyermek megfelelő ellátásának biztosítása. A szülési szabadság tartama alatt a polgármester munkavégzésre nem kötelezhető, a kifejezetten a munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságai és kötelezettségei szünetelnek. A szülési szabadság igénybevétele ugyanakkor nem csak a jogviszonyból eredő munkavégzéssel összefüggő, hanem a polgármester tisztségéből eredő feladatai ellátásának is akadályát képezi, a feladatellátás megfelelő biztosítása érdekében helyettesítésről kell gondoskodni.
A polgármester helyettesítésének kérdését az Mötv. rendezi, a polgármester szülési szabadságának tartama alatt a tisztségéből eredő feladatait az Mötv. 74. §-a alapján a helyettesítésére megválasztott alpolgármester látja el.
* * *
- 63/64 -
Az Igazságügyi Minisztériumhoz egy jogalkalmazási gyakorlatban felmerült jegyző birtokvédelmi eljárását érintő megkeresés érkezett, amely a posszesszórius birtokvédelmi eljárásra vonatkozó szabályozással, ennek a birtokvédelem intézményrendszerében betöltött céljával, szerepével és e speciális jegyzői eljárás mögött meghúzódó jogalkotói megfontolásokkal kapcsolatosan fogalmazott meg felvetéseket.
A megkeresés tényállása szerint egy telekszomszédok között keletkezett, több éve húzódó birtokvédelmi ügyben a települési jegyző a birtoksértő telekhatárának közelében álló nyírfák visszavágásáról, valamint a birtoksértő platánfájának két éven belüli kivágásáról rendelkezett. A jegyzői birtokvédelmi határozat tartalmazta azt is, hogy a határozat három napon belül a bírósági felülvizsgálatra tekintet nélkül végrehajtható. A birtoksértő a jegyző által hozott döntéssel szemben nem tartotta indokoltnak bírósági felülvizsgálat kezdeményezését, sérelmezte ugyanakkor a jegyzői birtokvédelmi határozat végrehajtására vonatkozó törvényben előírt határidőre, a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre, továbbá a jogorvoslatra nyitva álló határidőre vonatkozó tájékoztatással kapcsolatos posszesszórius birtokvédelmi eljárással összefüggő jogszabályi rendelkezéseket.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) - a korábbi szabályozáshoz hasonlóan -a birtokvédelem három eszközét határozza meg: jogos önhatalom, közigazgatási úton való igényérvényesítés (posszesszórius birtokvédelem) és birtokper (petitórius birtokvédelem). A posszesszórius és petitórius birtokvédelem kettős jellege azon a felismerésen alapul, hogy a fennálló birtokhelyzet az esetek túlnyomó többségében megegyezik a jogi helyzettel, ezért a tényleges birtokost rendszerint megilleti a birtokláshoz való jog. Ez indokolja a birtoklás tényére alapított birtokvédelmet, azaz annak a megengedését, hogy a megzavart birtokhelyzetet az eljáró hatóság a birtokláshoz való jog igazolása nélkül is helyreállítsa. A birtoklás tényén alapuló védelem célja az önkényesség, a tilos önhatalom kizárása. A posszesszórius birtokvédelem e sajátos jellegéből adódóan ezért előfordulhat az is, hogy a birtokvédelmet éppen a jogosulatlan birtokos veszi igénybe azzal szemben, akinek a birtokláshoz valóban joga van. A posszesszórius birtokvédelem ebben az esetben értelemszerűen csak ideiglenes jellegű lehet.
A Ptk. a jegyző előtti birtokvédelmi eljárás lehetőségét alternatívaként nyújtja a birtokvédelmet igénylő fél számára. A bírósági út igénybevételétől a felek a jegyző előtti, közigazgatási úton biztosított posszesszórius birtokvédelem lehetősége mellett vagy ennek hiányában sincsenek elzárva, és az sem kizárt, hogy párhuzamosan folyjon a jegyző előtti és a bíróság előtti eljárás. A jegyző előtti és a bíróság előtti eljárás ebben az értelemben tehát egymástól függetlenül is megindítható. A közigazgatási úton nyújtott birtokvédelem lehetősége a gyorsabb és hatékonyabb eljárás lehetőségét biztosítja a birtokában sértett fél számára, miközben nem érinti a felek ahhoz való jogát, hogy igényüket végső soron a bíróság bírálja el. A Ptk. alapján a birtokában sértett fél választhat, hogy a jegyzőhöz vagy a bírósághoz fordul védelemért, a fél tehát maga dönti el, hogy melyik eljárást indítja meg. A jegyző döntésének a birtokláshoz való jogosultság tekintetében anyagi jogereje nincsen. Anyagi jogerő hiányában pedig nincsen akadálya annak, hogy a fél bírósághoz forduljon és érvényesítse a birtokláshoz való jogából folyó igényeit.
A jegyző az előtte indított birtokvédelmi eljárásban a birtoklás megzavarásának tényét vizsgálja, ténykérdésekben tehát jogosult és egyben köteles is dönteni. Jogkérdést a jegyző csak kivételesen vizsgálhat, nevezetesen akkor, ha nyilvánvaló, hogy az a fél, aki birtokvédelemért folyamodott, a birtoklásra nem jogosult, illetve birtoklásának megzavarását tűrni köteles. Ha a birtokvita eldöntéséhez a felek érdekeinek gondos mérlegelése vagy más jogkérdés alaposabb vizsgálata is szükséges - az EBH2010. 2220. I. számú döntés értelmében ide tartozik például, ha a zavarás szükségessége vitatott -, a jegyző e jogkérdésekben nem hozhat döntést, mivel a kérelmet a ténylegesség alapján kell elbírálnia.
A jegyző előtti birtokvédelmi eljárás megindítására a birtokháborítástól számított egy éven belül van lehetőség. A határidő kezdete a birtoksértő helyzet bekövetkezésének az időpontja, így folyamatos magatartással való birtokháborítás esetén is a birtokháborítás kezdő időpontjától kell számítani az egyéves határidőt. Az egy évnél tovább tartó, és ezért már hosszabb ideje fennálló kialakult birtokállapot esetén ugyanis a közigazgatási eljárás lefolytatásának már nincs észszerű indoka. Az eljárás megindítására előírt egyéves határidő elmulasztása e birtokvédelmi eljárás jellegéből adódóan nem jár jogvesztéssel, azonban a sérelmet szenvedett fél elveszíti azt a lehetőségét, hogy a gyorsabb és egyszerűbb jegyzői eljárás útján kérjen birtokvédelmet. Ebből következően az egyéves határidő elteltével is nyitva marad számára a bírósági út, a bíróság ugyanakkor a birtoklás kérdésében már nem a tények, hanem a birtokláshoz való jogcím alapján fog határozni.
Fentiekkel összefüggésben ki kell emelnünk, hogy a tényállás szerint a birtoksértő és a szomszédja több mint tíz éve élnek a településen, az eljárás tárgyát képező platánfa már 40 éve áll a birtoksértő telkén, a felek pedig jogvitájuk békés rendezését évek óta több ízben is megkísérelték. Álláspontunk szerint a posszesszórius birtokvédelem ebben az ügyben - annak sajátosságaira figyelemmel - sem jogi, sem célszerűségi szempontból nem kerülhet szóba. Az ismertetett tényállás ugyanis a jogkérdés, a birtoklásában megzavart fél tűrési kötelezettségének bíróság előtti elbírálását, a birtokláshoz fűződő jogi érdekek egybevetését és az ügynek a szomszédjogi szabályok alapján való eldöntését tette szükségessé. Ezt erősíti az a tény is, hogy a jegyző a tárgyi ügy elbírálása során maga is a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának azt az állásfoglalását tekintette alkalmazandónak (PK 3. sz.), amely a növényzet eltávolítása iránt indított perrel kapcsolatosan a jogkérdés eldöntésénél irányadó szempontokat határozza meg.
Ebből következően a vizsgált ügyben a birtokper mutatkozott volna alkalmas eszköznek a zavarás szükségességének, mint jogkérdésnek a megítélésére, ezért ebben az esetben a szomszéd birtokvédelmi kérelmének érdemi elbírálására
- 64/65 -
a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárásról szóló 17/2015. (II. 16.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással álláspontunk szerint nem kerülhetett volna sor.
A jegyző előtti birtokvédelmi eljárás lefolytatására alapjaiban a közigazgatási eljárásra jellemző szabályok vonatkoznak, a jogorvoslati rendszere azonban eltér a közigazgatási határozatok felülvizsgálatára irányadó szabályoktól. A jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, és a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani, azonban az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül keresettel a bírósághoz fordulhat, és a bíróságtól peres eljárásban kérheti a határozat megváltoztatását. A pert nem a jegyző ellen, hanem az ellenérdekű fél ellen kell megindítani, mert a jegyző határozatának felülvizsgálata iránt indított per valójában nem a jegyző által lefolytatott eljárás jogszerűségéről szól, hanem a birtokláshoz való jogosultság vizsgálatán alapuló birtokper megindítását jelenti. A bíróság ugyanis nem azt fogja vizsgálni, hogy a jegyző határozata jogszerű volt-e, hanem a két fél közötti birtokvitát dönti el a birtokláshoz való jogosultság alapján. Ebből is következik, hogy a jegyző előtti eljárás és a birtokper egymástól független, alternatív jogvédelmi eszközt biztosító eljárások.
Ha a jegyző döntése jogszabálysértő, ez megalapozhatja a jegyző polgári jogi felelősségét, de a jegyző által hozott határozat elleni jogorvoslat nem a határozat jogszerűségi felülvizsgálatát szolgálja. A tizenöt napos határidő elmulasztásának a birtokláshoz való jogosultság tekintetében nincs jogvesztéssel vagy elévüléssel járó következménye. A birtoklás kérdésében a jegyző határozatának nem lehet a felekre kiterjedő jogerőhatást tulajdonítani, így nincs akadálya annak, hogy a birtokpert a fél a jegyző határozatának kézbesítését követő tizenöt napon túl bármikor, erre irányuló határidő nélkül megindítsa. A tizenöt napos perindítási határidőnek abból a szempontból van jelentősége, hogy ha a jegyző határozata a hasznok, károk vagy a költségek tekintetében is rendelkezést tartalmaz, a kereset határidőben való megindításának a határozat e részében való végrehajtására halasztó hatálya van. A jegyző határozatát annak meghozatalától számított legkésőbb három napon belül végre kell hajtani akkor is, ha az érdekelt fél keresetet indított. A bíróság azonban elrendelheti a birtoklás kérdésében hozott határozat végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható.
Fentiekből, valamint a jegyző hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárás alternatív jogvédelmi jellegéből következik, hogy szomszédjogi per indítására - ideértve a birtokláshoz való jog, illetve a zavarás tűrésére irányuló kötelezettség tárgyában való perindítást is - a jegyző birtokvédelmi határozatától (illetve annak jogorvoslattal való megtámadásától) függetlenül is lehetőség van. A jelenlegi magánjogi szabályozási környezetben tehát álláspontunk szerint nincsen akadálya, hogy a jegyző határozatát utóbb sérelmesnek tartó fél annak tűrése iránt indítson pert, hogy az eljárásban érintett platánfa, illetve a telkén álló más fák zavaró hatásait szomszédja - akárcsak a birtokvédelmi jogvitán túlterjeszkedő környezetvédelmi érdekből is - tűrni tartozik. Egy ilyen perben hozott jogerős ítélet megakadályozná a jegyzői határozat végrehajtását, ugyanis a jogerős bírósági ítélet hatálya - annak "erga omnes" jellege folytán - a jegyző által hozott határozatra (annak végrehajthatóságára) is kiterjedne. A birtokvédelmi ügyek sajátossága - egyebek között - az, hogy a jegyző által ugyan, de a felek polgári jogi jogviszonyában születik döntés, olyan ügyben, amelyben a felek maguk autonóm módon dönthetnek a jogaik érvényesítéséről. Annak a félnek, aki egy ilyen jogviszonyban a jegyző hatáskör hiányában meghozott döntésébe belenyugszik, ellene bármely okból jogorvoslattal nem él, számolnia kell e döntésének jogkövetkezményével, nevezetesen azzal, hogy e döntés folytán a jegyzői határozatból eredően kötelezettségek fogják terhelni. Nem várható el, hogy a fél jogainak védelmében maga a hatóság (pl. a határozatának visszavonásával) vagy más szervezet hivatalból lépjen fel. Erre tekintettel a határozat visszavonása lehetőségének biztosítását a jogalkotó ebben az eljárásban szükségtelennek ítélte meg.
A Ptk. 5:8. § (4) bekezdése a korábban hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 191. § (4) bekezdésével azonos szabályozást tartalmaz. E rendelkezés megalkotásának jogalkotói indoka - a közigazgatási úton nyújtott birtokvédelem céljához igazodóan - a jegyzői határozat gyors és hatékony kikényszerítése. A jogalkotó e körben olyan jegyzői határozatok végrehajtását tartja szem előtt, amelyek nem eredményeznek visszafordíthatatlan változást, hanem tipikusnak minősülő, azonnali beavatkozást igénylő és ténykérdések vizsgálatával egyértelműen megállapítható esetekben nyújtanak hatékony jogvédelmet. A birtokháborítás tényén alapuló posszesszórius birtokvédelmi eljárás céljából és rendeltetéséből is a jegyzői határozat gyors - az esetleges jogorvoslattól vagy annak eredménye bevárásától független - végrehajtása következik.
* * *
Az Igazságügyi Minisztériumhoz érkezett közérdeklődésre számot tartó állampolgári megkeresés a sértetti jogutódlás témakörében a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 52. § (1) bekezdésének értelmezését kérte a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokkal összefüggésben. A megkeresés közvetlen kiváltó oka a beadvány szerint az volt, hogy a megjelölt rendelkezéshez a jogalkotó nem fűzött ún. "átmeneti rendelkezést", amely elbizonytalanította a kérdezőt a tekintetben, hogy a jelzett szakaszt a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, vagy a jogalkotó a törvény hatálybalépésekor már fennálló jogi státuszt jogfolytonosnak tekintette, ezért azt szükségtelennek tartotta külön szabályozni.
A kérdés megválaszolásához elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy a Be. külön alcímben szerepelteti a természetes és nem természetes személy sértettek jogutódlására vonatkozó általános szabályokat, amelyek a magánvádlóra és a pótmagánvádlóra is irányadók. A sértett helyébe lépő természetes vagy
- 65/66 -
nem természetes személy a megújult szabályozás szerint a sértetti jogok teljes palettáját gyakorolhatja, amely alól egyetlen kivétel a bírósági eljárásban érvényesíthető polgári jogi igény, amelyet a sértett (magánfél) helyett továbbra is az örökös érvényesíthet.
Ha a természetes személy sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár az után meghal, helyébe hozzátartozója, törvényes képviselője vagy a sértett által jogszabály, illetve szerződés alapján eltartott személy léphet. A nem természetes személy sértett megszűnése esetén helyébe a jogutódja léphet.
A sértetti jogutódlásra a természetes személy sértett halálától vagy a nem természetes személy sértett megszűnésétől számított egy hónapon belül van lehetőség, amely határidő jogvesztő. Ha a sértett a büntetőeljárás megindítása előtt meghalt vagy megszűnt, az egy hónapos határidő számítása a büntetőeljárás megindulásától kezdődik. Ha az elhalálozás, megszűnés a büntetőeljárás megindulása után következik be, akkor a határidőt értelemszerűen a halál, megszűnés napjától kell számítani.
A beadvány adatai szerint a sértett 2016. évben a büntetőeljárás tárgyát képező bűncselekmény következtében halálozott el, ami miatt a Be. hatálybalépése előtt megindult a büntetőeljárás, és a törvény hatálybalépésekor is folyamatban volt. A kérelmező a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: 1998-as Be.) rendelkezései szerint a "sértett helyébe lépett" és a továbbiakban teljeskörűen gyakorolta a sértettet megillető jogokat, egészen addig, amíg az eljáró bíróság a Be. hatálybalépését követően az 52. § (1) bekezdésére hivatkozva meg nem tagadta tőle a sértetti jogok további gyakorlását.
A személyiségi jogokra és terjedelmi korlátokra tekintettel kivonatosan ismertetett jogeset értelmezéséhez a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) és a Be. időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket szükséges segítségül hívni.
A Be. 867. §-a a törvény 2018. július 1. napján történő hatálybalépéséről rendelkezik, a Be. 868. § (1) bekezdés kimondja, hogy a törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell, a Be. 868. § (2)-(5) bekezdései, továbbá a Be. 869-876. §-ai pedig az átmeneti rendelkezéseket tartalmazzák, amelyek között valóban nem szerepel a sértetti jogutódlásra vonatkozó rendelkezés. A Jat. 15. § (1) bekezdése szerint a jogszabályi rendelkezést a hatálybalépést követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. A Be. 870. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárások törvényessége szempontjából nincs visszaható hatálya, a Be. hatálybalépése előtt végzett eljárási cselekmények jogszerűségét - és így érvényességét - az elvégzésük időpontjában hatályos eljárási jogszabályok alapján kell elbírálni.
Az ismertetett jogeset szerint a kérelmező büntetőeljárásban történő fellépésére a Be. hatálybalépése előtt került sor, ezért ezen eljárási cselekmény érvényességét az annak elvégzése időpontjában hatályos 1998-as Be. alapján kell megítélni.
A fentiek alapján a sértetti jogutódlás olyan jogfolytonos státuszkérdésnek tekinthető, amelynek fenntartásával vagy visszavonásával kapcsolatban a sértett helyébe lépett jogutód szabadon rendelkezhet. A Be. 51. § (3) bekezdése alapján ugyanis 2018. július 1. napját követően a sértetti jogutód is jogosulttá vált arra, hogy bármikor olyan tartalmú nyilatkozatot tegyen, hogy a továbbiakban nem kívánja gyakorolni a sértett jogait. Ezzel szemben a már megszerzett jogi státusz "fenntartása" érdekében az 1998-as Be. hatálya alatt sértetti jogutóddá vált személytől nem kérhető a Be. 52. § (1) bekezdés szerinti határidőben előterjesztett, újabb, a hatályos szabályok szerinti nyilatkozatot.
* * * Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs. * * * ■
JEGYZETEK
* Az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalásai, jogértelmezései az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében kizárólag szakmai tájékoztatás érdekében készültek, azoknak bíróságra vagy más hatóságra nézve kötelező ereje nincs.
[1] Ákr. 55. § (2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szakhatóságra a hatóságra, a szakhatóság állásfoglalására a döntésre vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell. Az ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezéseket csak az előzetes szakhatósági állásfoglalás esetén kell alkalmazni.
[2] Ákr. 85. § (1) A határozatot a hatóság közli az ügyféllel, azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, az ügyben eljárt szakhatósággal.
[3] Ákr. 63. § Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre hívhatja fel.
[4] Ákr. 85. § (2) A végzést a hatóság közli azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, és akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti. A hatóság az ügyfél kérelmére egy ízben, külön illeték vagy díj felszámítása nélkül ad ki másolatot a vele nem közölt végzésről.
[5] Ákr. 43. § (4) Az (1) bekezdésben meghatározott döntéshez akkor kapcsolódnak joghatások, ha az ügyintézési határidő elteltével a hatóság a hatósági ügy érdemében nem döntött és az eljárást nem szüntette meg. A felfüggesztést elrendelő vagy szünetelést megállapító döntést megelőzően hozott függő hatályú döntéshez joghatás nem kapcsolódik.
[6] Vö. Ákr. 119. § (6) bekezdés.
[7] Ákr. 41. § (1) Sommás eljárásnak van helye, ha
a) a hiánytalanul előterjesztett kérelem és mellékletei, valamint a hatóság rendelkezésére álló adatok alapján a tényállás tisztázott és
b) nincs ellenérdekű ügyfél.
[8] Vö. Ákr. 62. § (5) bekezdés.
[9] Vö. Ákr. 55. § (1) bekezdés.
[10] Ákr. 62. § (1) Ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le.
(2) A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a hatóság által, jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték.
(3) A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani.
(4) A hatóság szabadon választja meg a bizonyítás módját, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat szabad meggyőződése szerint értékeli.
(5) Törvény vagy kormányrendelet közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján, meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely okirat vagy más irat bizonyítási eszközként történő alkalmazását.
[11] Vö. Ákr. 47. § (1) bekezdés b) pont.
[12] Vö. Ákr. 25. § (2) bekezdés.
[13] Vö. Ákr. 77. § (1) bekezdés.
[14] Vö. Ákr. 105. § (1) bekezdés.
[15] 110. § (1) Az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni.
(2) A szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette.
(3) A szülési szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen.
(4) A szülési szabadság igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5) A szülési szabadság időtartamát, a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni.
Visszaugrás
