https://doi.org/10.51784/FI.2023.2-4.13
"A polgári jog kodifikációja: Értékelés, reformok, lehetőségek" címmel rendezett angol nyelvű nemzetközi konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia IX. Osztálya, a Közép-Európai Akadémia és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet. A konferencia 2023. május 18-19-én került megrendezésre a jogásztársadalom neves hazai és külföldi képviselőinek részvételével. Helyszínként a Magyar Tudományos Akadémia patinás épülete szolgált.
A konferencia kezdőnapján Répássy Róbert miniszterhelyettes üdvözölte a résztvevőket, és kiemelte, hogy a kodifikáció mint társadalmi jelenség szinte egyidős a joggal, majd felvázolta a történelem jelentős kodifikációs eseményei sorát kezdve Hammurapi törvénykönyvétől a francia Code Civil vívmányain és Kelet-Közép-Európa jogrendszereinek változásain keresztül a kodifikáció magyar vonatkozásaiig. Hozzátette továbbá, hogy a magyar Polgári Törvénykönyv tíz évvel ezelőtti hatálybalépése egy századokon átívelő kodifikációs folyamat eredménye, amelyet jelentős összehasonlító jogi munka előzött meg. Szilágyi János Ede, a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet vezetője is ezt emelte ki, mint a konferencia fő témáját, kiegészítve az európai kodifikációs mozgalomra való kitekintéssel.
Megnyitóbeszédében Vékás Lajos a kodifikációs folyamatok természetéről és a magyar Polgári Törvénykönyv megalkotásáról értekezett. Hangsúlyozta, hogy annak ellenére, hogy a kodifikáció szükségessége ellen szóló társadalmi változások gyors léptékével és kiszámíthatatlanságával szemben örök érvényű a normák homogén módszerrel történő rendszerezésére való igény. A változó körülményekhez való megfelelő alkalmazkodás szempontjából ugyanis előnyösebbek a szisztematikus standardok, mint a gyorsan változó, ad hoc szabályok. A jogbiztonság elvét jobban szolgálja ki egy erős alapokkal rendelkező kódex, mint a változó helyzetek által generált, nehezen feldolgozható és alkalmazható jogszabálymennyiség.
Az első szekció nyitó előadásában Johannes Michael Rainer a magánjog kodifikációjának aktuális szempontjaiba és elméletébe vezette be a hallgatóságot. Elsőként kiemelte, hogy a magánjog átfogó kodifikációja mind a mai napig ismeretlen a jogtudomány számára, hiszen jellemzően a magánjog különböző ágazatainak, tehát például a polgári vagy a kereskedelmi jog szabályainak rendszerbe foglalására került sor a történelem során. A professzor úr hangsúlyozta az adaptáció, a reform és az újítás szükségességét, valamint megfogalmazta abbéli meggyőződését, miszerint a kódexeket az különbözteti meg az "egyszerű" jogalkotástól, hogy a komplexitásuk révén a legmélyebb és legértékesebb kifejezésmódjai a jogi kultúrának. A felszólalók sorában az osztrák kollégát Veress Emőd követte, aki a kodifikációs mozgalmak rövid közép-európai áttekintését tárta a közönség elé. A professzor úr a kodifikáció öt hullámát, módszerét különböztette meg főleg történeti jellemzők alapján. Ennek megfelelően kiemelte az osztrák polgári kódex jelentette inspirációt, a szovjet típusú diktatúrák törvényhozását, illetve a rendszerváltozást követő kodifikációs törekvéseket.
A konferencia következő, második szekciója a kodifikációs jogalkotást közelebbről, egyes államok szempontjából vette górcső alá. A svájci polgári jogi kodifikáció hátteret Christiana Fountoulakis mutatta be. Elhangzott, hogy Svájcban a nyugat-európai államokhoz képest relatíve későn került sor a polgári jog szabályainak egységes szerkezetbe foglalására. A munka oroszlánrésze Eugen Huber nevéhez fűződik, aki tanulmányozta a svájci kantonok polgárjogi törvényeit, valamint a kortárs és a már lezajlott kodifikációs folyamatokat is. A svájci szövetségi polgári kódex, a Zivilgesetzbuch végül 1907-ben lépett hatályba, amelyet a kortársak dicsérete övezte az akkor kuriózumnak számító közérthető stílusa miatt. A szekció következő felszólalójaként Dudás Attila számolt be a szerb kodifikációs folyamatokról. Kiemelte az úgynevezett "jugoszláv tradíció" jelentőségét Szerbia jogrendszerének megértése szempontjából, ugyanis a délszláv állam jelenleg nem rendelkezik hatályos polgárjogi kódexszel. Mindazonáltal paradox módon a már nem hatályos 1844-es Civil Kódex bizonyos szabályai mind a mai napig alkalmazandók. A professzor úr kitért a készülő szerb polgárjogi törvénykönyv előzetes tervezeteinek ismertetésére is, majd részletezte a kodifikáció során felmerülő jogi problémákat is. A szekciót zárva egy másik délszláv állam, Horvátország képviseletében Tatjana Josipović ismertette a horvát kodifikációs eljárás specialitásait, amely Szerbiához hasonlóan szintén magával hordozza Jugoszlávia örökségét. Déli szomszédunknál sincs jelenleg hatályos átfogó polgárjogi kódex, a magánjog különböző
- 84/85 -
ágazatainak rendjét egyes specifikus jogszabályok határozzák meg. A horvát magánjogi törvényhozás modelljeiként főként az osztrák, a német és a svájci civiljogi kódexek szolgáltak. A professzor asszony hangsúlyozta, hogy a közelmúlt válsághelyzetei megváltoztatták a magánjog hagyományos elveinek értelmezési kereteit, amely új helyzeteket teremt a jogalkotó számára.
A harmadik szekció első felszólalója, Anatol Dutta a német Bürgerliches Gesetzbuch (BGB) történetével folytatta a konferencia szakmai előadásainak sorát. A professzor úr kiemelte, hogy a BGB egy kifejezetten szakemberek számára összeállított, kimerítő mértékű gyűjteménye a német polgári jog ágazatainak (kivéve a kereskedelmi jogot). A BGB az évek alatt több reformot is megélt, ezért eklatáns példája a jogbiztonság és a változó helyzetekhez való adaptáció egyensúlyának. Ezután Olaszország példájának bemutatása következett Claudio Sconamiglio által, aki előadásában kitért a kártérítési jog különös szabályaira, majd Menyhárd Attila vette át a szót a magyar vonatkozások ismertetésével. A professzor úr a magyar polgárjogi kodifikáció módszertani hátterének szemléltetésével prezentálta a közönség számára, milyen hatással bírhat egy magánjogi kódex a már létező, alkalmazandó jogra. A szekció zárásaként Barzó Tímea tárta fel a családjog szabályainak a Ptk.-ba történő beemelését. Kiemelte, hogy az adaptációs folyamatot 12 évnyi szakértői munka előzte meg, amely során kulcskérdésként merült fel a családjog szabályainak a Ptk.-n belül, illetve egy külön, speciális jogszabályban történő szerepeltetésének a létjogosultsága. Végül a családjog külön könyvként került be a Ptk.-ba, ezzel jelezve annak relatív függetlenségét, de mégis hangsúlyozva a személyes viszonyok jogi jelentőségét.
A konferencia első napját záró negyedik szekció első felszólalója, a szlovén kodifikációt bemutató Miha Juhart horvát és szerb kollégáihoz hasonlóan kiemelte a jugoszláv jogrendszer örökségét, vagyis az egységes szerkezetbe foglalt magánjogi szabályozás hiányát. A professzor úr megfogalmazta afelőli kételyeit, hogy Szlovénia valaha rendelkezni fog átfogó magánjogi kódexszel a jelenleg alkalmazott, a polgárjogi kodifikációt jelentő négy fő jogszabály helyett, valamint kiemelte a jogértelmezés szerepét az alapelvek meghatározása esetén. Átvéve a szót, Meliha Povlakić zárta a posztjugoszláv államok sorát Bosznia-Hercegovina képviseletében. Hangsúlyozta az osztrák magánjog egészen a 19. századtól napjainkig tartó erős befolyását. Hasonlóan a korábban említett délszláv államokhoz, a magánjog általános részének egységes szerkezetbe foglalása Bosznia-Hercegovina esetében is hiányzik.
A következő nap kezdő felszólalója, Hugh Beale egy alternatív kodifikációs megközelítés, a common law rendszer lehetőségeit mutatta be a konferencia közönségének. Az egységes szerkezetbe foglalt, irányt mutató magánjogi kódexekhez képest a precedensen alapuló jogrendszerek főleg bíró alkotta szisztémáknak minősülnek, ahol jellemző a különböző bíróságok jogértelmezése közötti eltérés is. Mivel az angol jog főleg kereskedelmi fókuszú, a szerződési és a kereskedelmi jog szabályainak átfogó kodifikációjára került sor, azonban a professzor úr hangsúlyozta, hogy az ehhez hasonló törekvések jellemzően erős ellenállásba ütköznek. Harry Runia folytatta az előző nap felvett fonalat a kontinentális jogrendszerek kodifikációs törekvései közül Hollandia bemutatásával, ahol immár a negyedik átfogó szerkezetalkotás gyümölcseit élvezi a jogásztársadalom. A holland polgárjogi kódex megalkotását E. M. Meijers neve fémjelzi, aki kiemelt jelentőséget tulajdonított a jogbiztonság elvének, ezért a common law rendszer precedensjogával ellentétben szükségesnek tartotta egy kódex létrejöttét a francia Code Civil vívmányai alapulvételével.
A hatodik szekcióban Martian Schauer elmondta Ausztria magánjogi kodifikációjáról, hogy az európai kodifikációk első generációjába tartozó, jórészt a kanti természetjog ihlette általános magánjogi kódex. A kódex maga relatíve rövid, jellemzően inkább alapelveket, mint részletszabályokat tartalmaz, ezzel is bátorítva a bírói jogértelmezést a jog további fejlődésének elősegítésére. A professzor úr megemlítette továbbá, hogy jelenleg nincs nagyobb reformra irányuló törekvés a közeljövőre nézve. Milan Hulmák a cseh kodifikáció elmúlt tíz évéről beszélt a hallgatóságnak. Kiemelte, hogy a polgárjogi kódex nem csupán egy új jogszabály hatálybalépését jelölte, hanem a teljes cseh magánjog megváltozását. Maga a kódex sok inspirációt merített más államok jogrendszeréből. Átvéve a szót, Filip Melzer bemutatta az új cseh magánjogi kódex elfogadásához vezető utat az ABGB-től kezdve a szocialista törvénykönyvekig. Hangsúlyozta, hogy mindennemű átalakítás esetén a fontos a gyorsaság, hogy az arra irányuló szándék el ne múljon, illetve megemlítette a minták alapulvételének kulcsfontosságú jellegét.
A szimpózium hetedik szekcióját nyitó Gustavo Cerqueira folytatta a felszólalók sorát a francia kodifikációs vívmányok ismertetésével. Európai viszonylatban is rendkívül jelentős eseményként tartjuk számon a napóleoni kódexek megalkotását, amelyek az egyértelműség és egyszerűség jegyében születtek meg. Ennek ellenére a francia civiljogi rendszerben történő eligazodás rendkívül nehéz, szakértelmet és hosszas tanulmányozást kíván meg, emiatt reformra szorul. Kollégája, Lukas Rass-Masson kiemelte, hogy hibáival szemben a Code Civil erényei elvitathatatlanok, és eleget tettek a jogbiztonság elvének. Elmondása szerint az elmúlt húsz év valóban felszínre hozta egy átfogó reform igényét, amely jórészt a globális kereskedelemre való átállásból fakad, továbbá kifejezte abbéli reményét, hogy a következő húsz évben bebizonyosodik, hogy a Code Civil képes lépést tartani a társadalmi és gazdasági változásokkal. Radu Rizoiu felszólalásában bemutatta a román magánjogi kódex több európai mintáját, kiemelve a Code Civil hatását, amely érdekes módon a szocializmus idején is megmaradt. A hatályos Noul Cod Civil sikeresnek mondható, hiszen vívmányait széles körben alkalmazzák és kevés változásra volt szükség az elmúlt 12 évben.
Zárásként Milan Hlusák mutatta be Szlovákia jellegzetességeit, kiemelve a Csehországgal közös történeti előzményeket. A szlovák magánjogi törvénykönyv 1964-ben, a szocializmus idején lépett hatályba, és a dolgok jelenlegi állása szerint a rekodifikációs folyamatok egyelőre nem jártak sikerrel annak ellenére, hogy több tervezet is született. Az elmondottak alapján a szlovák társadalmi-politikai légkör nem kedvez egy új magánjogi kódex elfogadásának, nem tartozik a jogalkotás leginkább égető szükségletei közé. Lengyelország részéről Piotr Stec a konferencia utolsó felszólalójaként a 16. századra tette az első lengyel kodifikációs kísérletet, amely azonban ellenállásba ütközött, és nem járt sikerrel. Az ország meglehetősen különleges helyzetben találta magát, hiszen amikor a 20. század
- 85/86 -
végén eljött az ideje a magánjog egységes szerkezetbe foglalásának, öt különböző alkalmazandó jogrendszerrel kellett számolni a történelem viharai (felosztások, szocialista rendszerek) miatt. Ennek megoldásaként egy interregionális, a nemzetközi magánjoghoz hasonlító rendszer kerül megalkotásra, amely meglehetősen jól is működött. Ezt követően vette kezdetét a megfeszített kodifikációs munka az összes alkalmazott jogrendszer számbavételével. Ezt a munkát annak a kérdésnek a felmerülése szakította meg, hogy szükség van-e egyáltalán manapság a magánjog kodifikációjára?
Ezen nagy sikerű, magas szintű nemzetközi konferencia folytatta a nemzetközi párbeszédet, illetve a Ptk. eredményeit is szélesebb körben tette ismertté. Talán a legfontosabb következtetés, amit levonhattak a jelenlévők, hogy a magánjog folyamatosan változik, de mégis állandó. Emiatt is kiemelt jelentőségű az államok közötti tapasztalatcsere, a különbözőségek és a hasonlóságok összevetése.
Az érdeklődők számára a teljes konferencia megtekinthető a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi intézet YouTube-csatornáján. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző titkárságvezető, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet.
Visszaugrás
