Az idén immáron 10. alkalommal, a festői Dobogókőn került megrendezésre az Igazságügyi Fogalmazók Országos Egyesületének (IFOE) Találkozója, mely ezúttal az "Előadóink voltak, közkívánatra itt vannak... - Hogyan látják működésüket, s ma az igazságszolgáltatás helyzetét?" címet viselte.
A 2005. április 22-24. között lezajlott esemény azonban nem csupán a találkozó jubileumi jellege miatt volt rendhagyó. Első ízben került arra sor, hogy a bíróságokon és ügyészségeken dolgozó fogalmazókon kívül szép számban vettek részt az eseményen ügyvédjelöltek és közjegyzőjelöltek is. Néhányunkat az a megtiszteltetés ért, hogy képviselhettük az Országos-, illetve a Budapesti Közjegyzői Kamarát a rendezvényen.
A péntek délelőtti regisztráció, majd az ebéd "fáradalmait" követően dr. Zinner Tibor, a Legfelsőbb Bíróság tudományos kabinetfőnöke, az IFOE társadalmi elnöke nyitotta meg a találkozó szakmai programját. Előadásának címe a "Tíz rendezvényről tíz percben" címet viselte. Ismertette az előadók névsorát, majd számot adott az IFOE eddigi találkozóinak sokéves hagyományáról. Elmondta, hogy milyen lényegesek az ehhez hasonló események, hiszen az egyes hivatásrendek közeledése mellett egyúttal egyfajta "szellemi munícióként" is szolgálnak a találkozók szakmai keretei. Röviden taglalta az igazságszolgáltatás rendszerváltás előtti, majd azt követő állapotát, beszélt a bíróságok és a jogpolitika viszonyáról. Végül külön kiemelte - a jelen újságcikket író közjegyzőjelöltek legnagyobb örömére -, mennyire örül annak, hogy ügyvéd- és közjegyzőjelöltek is részt vesznek az idei konferencián.
Zinner bíró úr előadását követően dr. Solt Pál, legfelsőbb bírósági tanácselnök, a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács volt elnökének, "Két ciklus a Legfelsőbb Bíróság élén" elnevezésű beszámolóját hallhattuk. Az elnök úr hangsúlyozottan kiemelte, hogy a számára biztosított időkeret kevés lenne az általa vezetett testületek működésének teljes bemutatására, így inkább az általa fontosnak vélt és érdeklődésre számot tartó tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal.
Beszámolt arról, hogy - az általa 1990. június 25. napjától irányított - Legfelsőbb Bíróság milyen átfogó reformokon ment keresztül a rendszerváltást követően, az Alkotmány módosításával, illetve a teljes közhatalmi és közjogi szervezet szükségszerű átalakításával párhuzamosan. Előadta, hogy a Horn-kormány az "utolsó pillanatban" reformálta meg a bírósági szervezetet. Hangot adott véleményének, mely szerint a különösen jelentős kérdésekben "nehezen átvihetők" a "2/3-os törvények" s ez a helyzet így nem ideális. Elmondta, hogy két fő cél lebegett a szeme előtt: "Stabilitás és semlegesség" megteremtése a bíróságok és a bírói hatalom számára, ami nem volt könnyű feladat. Solt bíró úr felvázolta az egyes kormányokon átívelő fejlődési folyamatokat, olykor még kritikai megjegyzéseit sem rejtett véka alá, hiszen ahogy azt dr. Sólyom László szavait idézvén elmondta: "A jogállam ténymegállapítás és folyamat egyszerre." Kiemelte, hogy mekkora nyomás nehezedett a bíróságokra az elmúlt tizenöt év törvényhozási hajszája miatt, hiszen az általa "salátatörvényként" aposztrofált jogszabályokat olykor igen nehéz alkalmazni. Az általa vezetett Legfelsőbb Bíróság elnökeként egyúttal üzemeltetési feladatokat is el kellett látnia, annál is inkább, hiszen szervezeti és szerkezeti váltásra volt szükség az intézménynél.
Leépítették a katonai kollégiumot, helyette a megyei bíróságokon katonai tanácsokat hoztak létre. A közigazgatási bíróság megszűnt. Csupán néhány esetben lehetett megtámadni a közigazgatási határozatokat. 1991-ben létrehozták az önálló közigazgatási kollégiumot. Személyi változások is történtek a vezetésben, a korábbiaktól eltérően - 4 elnökhelyettes helyett - mára összesen egy elnökhelyettese van a Legfelsőbb Bíróságnak. Az 1972-től önálló költségvetéssel rendelkező Legfelsőbb Bíróság büdzséjét 1997-től újra egyesítették a helyi bíróságok költségvetésével. Jelentősen változott a bíróságokon dolgozó férfiak és a nők aránya a hölgyek javára. Elmondta, hogy külön informatikai osztály és infrastruktúra létrehozása vált szükségessé, a helyzet illusztrálása végett megemlítette, hogy a rendszerváltás előtt összesen egy, azaz egy darab számítógéppel rendelkezett az intézmény. A jogszabályi kereteket taglalván kiemelte, hogy hivatali ideje alatt megszűnt - alkotmányossági okból - a törvényességi óvás jogintézménye, majd a felülvizsgálati eljárás visszáságairól beszélt, mikor is kifejtette, hogy a büntetőeljárásoknál annak semmiféle eredménye nem volt. Kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság működésében rendkívüli jelentőséggel bírt és bír a mai napig is a társas bíráskodás. Beszámolt a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság viszonyáról, illetve bemutatta a Legfelsőbb Bíróság és más hatalmi ágak - OIT, Igazságügyi Minisztérium stb. - olykor viharos "házasságát". A fentiek és a Legfelsőbb Bíróság szerepének hangsúlyozása kapcsán Szladits Károly szavait idézte: "A Kúria jogegységi határozatai normák." Előadásának befejezéseként említette, hogy hivatali ideje alatt jelentős mértékben növekedett a társadalmi szerepe és részvétele, mint elnök, ugyanakkor fontosnak tartotta bevezetni a sajtószóvivő intézményét is.
Mintegy az elhangzottak glosszájaként így zárta szavait: "Jó volt Elnöknek lenni, de bírónak lenni még jobb".
A következő előadást dr. Vastagh Pál, volt igazságügy-miniszter úrtól halhattuk, "A Horn-kormány igazságügyi reformja és a jogharmonizáció" címmel. Az 1994-1998 közötti igazságügyi kormányzat eredményeit taglaló beszámolójában kiemelte, hogy a rendszerváltás után megnövekedett - kb. 160 000 darab ügy az időszakban - bírósági ügyszám miatt jelentős változtatásokra volt szükség. Hangsúlyozta, hogy a kormányzatnak megvolt az alkotmánymódosításhoz szükséges többsége, illetve taglalta a ciklus végére felgyorsuló törvényhozási eredményeket, amelyek véleménye szerint átfogó reformot eredményeztek. Törvénymódosítások érték a bíróság, ügyészség és ügyvédség szervezetét is, 1997 végére összesen tizenegy új törvényt és egy darab alkotmánymódosítást fogadtak el. Elmondta, hogy a fenti változások jelentős anyagi terheket róttak az igazságügyi kormányzatra. Beszámolt arról, hogy nagy küzdelem szükségeltetett a pénzügyi háttér megteremtéséhez, ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szerepét a törvényhozási és igazságszolgáltatási hatalom elválasztása vonatkozásában, annál is inkább, hiszen az OIT tagjait nem az Országgyűlés választja. Véleménye szerint az igazságszolgáltatás függetlensége erősödött az időszakban, hangsúlyozta, hogy a bírák függetlenségét még a politikai és populáris nyomás közepette is tiszteletben kell tartani. Kitért a Horn-kormány szervezeti reform elképzelésire, fontosnak tartotta a négy szintű bíróság megteremtését az öt ítélőtábla bevezetésévei, amely rendszer a Trianon utáni Magyarország hagyományait követi, így történelmi alapokon nyugszik.
Dr. Vastagh Pál előadását követően dr. Bócz Endre volt fővárosi főügyész beszélt az elmúlt tizenöt év változásairól és az ügyészség megítélésének általános vonatkozásairól "Az ügyészség helyzete a rendszerváltás óta" című előadásában.
Bátran kijelenthetjük, hogy a pénteki nap szakmai részének lezárásaként az aznapi utolsó, egyúttal pedig a konferencia legszórakoztatóbb előadása következett. Dr. Kecskés László egyetemi tanár úr "A civilisztika alakulása 1989 után, különös tekintettel a közjoghoz való viszonyára" című előadása bevallottan arra törekedett, hogy hallgatóságával megossza az általa legfontosabbnak, illetve szórakoztatónak vélt mozzanatokat a civiljog történetéből. Teljes, történelmi ívű áttekintése nemcsak hasznos információkkal szolgált a közönség számára, egyúttal számos anekdotát is megismerhettünk az általa vizsgált jogterület köréből. Beszélt a kárpótlás és a privatizáció fonákságairól, ismertette a polgárjogi kodifikáció lehetséges irányvonalait is. Fontosnak tartjuk kiemelni - mintegy a gazdasági életben lényeges elemként általa hangsúlyoson elemzett ingó jelzálog intézményét, annál is inkább, hiszen kiemelte a - saját érdemein túlmenően - a közjegyzők szerepét a jogintézmény megalkotásának és alkalmazásának vonatkozásában. Kritikusan beszélt a jogászi szakma hazai túlnépesedési folyamatairól, ugyanakkor örömmel hallhattuk a közjegyzői karról kialakított kedvező véleményét is, hiszen, ahogy azt Kecskés professzor úr említette az egyes hivatásrendek telítettsége kapcsán: "Legalább a közjegyzőket rendbe rakták..."
Kecskés professzor előadása után következhetett a borkóstolóval egybekötött vacsora, majd az azt követő zenés táncmulatság során alkalmunk nyílt a társasággal, illetve egyúttal a más területen dolgozó kollégákkal való kötetlen megismerkedésre.
Mivel a szombati nap szakmai programjai délután kezdődtek, így a másnap délelőtt baráti beszélgetésekkel, illetve a környék felfedezésével telhetett. Káprázatos látványban volt részünk, midőn letekintettünk a dobogókői kilátóról. A sétából visszaérkeztünk a szállodába, majd az ízletes ebédet követően kezdődhettek a délutáni előadások.
A szakmai programot dr. Zanathy János, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának hivatalvezetője nyitotta meg, aki a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyát elemezte színvonalas előadásával.
Majd az ügyvédi pálya sorsának alakulását mutatta be dr. Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a "Másfél évtized az ügyvéd szemével" című előadásával.
Bánáti úr is kiemelte, hogy a rendszerváltozás előtti időhöz képest, (mikor is 1200-1400 ügyvéd praktizált az országban, ebből 550-600 Budapesten), milyen drámai módon megemelkedett az ügyvédi hivatást választók száma. Jelenleg 4500 ügyvéd és 2200 ügyvédjelölt működik, országosan az ügyvédi kar létszáma kb. 10 000 fő. A létszámemelkedés okaként az egyetemi túlképzés mellett említette a jogtanácsosi munkaközösségek, és a közigazgatás átalakítása során légüres térbe került jogászok beolvadását az ügyvédek közé, valamint azt, hogy a nyugdíjas kort elérő jogászok közül sokan kényszerülnek arra, hogy életminőségük fenntartása érdekében továbbra is dolgozzanak. A szakmai felkészültséggel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy az ügyvédjelöltek a bírósági, ügyészségi fogalmazókhoz és a közjegyzőjelöltekhez képest milyen nehezen tudnak részt venni a szakvizsgára felkészítő oktatásban, kiemelte azonban, hogy ha ügyvédjelöltként kezd el valaki dolgozni, - amennyiben ügyvéd szeretne lenni - úgy ez a legideálisabb pályaív.
Kifogásolta az egységes szakvizsga célját is, megállapítva, hogy a jogi pályák átjárhatósága nem valósul meg ezáltal. A bírói, ügyészi, közigazgatási pálya egyre kevéssé közelíthető meg egy ügyvéd számára, míg fordítva akadálytalan a pályaváltás. Szükségesnek látja a változtatást, igazi szakosító vizsgák, vagy különbözeti vizsgák bevezetésével. A közéleti szerepvállalásról szólva Bánáti úr elmondta, hogy a világon uralkodó trendnek megfelelően a Magyarországon is természetessé vált, hogy ügyvédek magas politikai pozíciót töltenek be. Előadásának végén Bánáti úr hangsúlyozta, hogy a technikai fejlődés velejárója a média fokozott szerepe az igazságszolgáltatásban. A nyilvánosság alapelve új fogalmat nyer általa, és az ügyvédek sem vonhatják ki magukat ez alól. Bánáti János kiemelte, hogy az ügyvédség feladata 80%-ban a gazdaság kiszolgálása csupán 20% a peres képviselet.
Új feladatokkal kellene kibővíteni az ügyvédi munkát, - amely gyakorlat külföldön már bevált - ilyen lehet például a cégek, alapítványok vagyonkezelése.
A hétvége utolsó szakmai előadását dr. Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter tartotta, "Tettem a dolgom, ameddig tehettem" címmel. Bevezetésében kiemelte, hogy "Ha valaki egyszer bíró vagy ügyvéd vagy ügyész lett, akkor attól fogva az a hivatása. Még akkor is, ha egy ideig mással foglalkozik." Az igazságügy-miniszteri munkásságát áttekintve sorra vette sikereit és kudarcait. Sikernek tartotta, hogy a Btk. módosítására sor került; sikernek tartotta (az alkotmánybírósági döntés ellenére) a gyűlöletbeszédről szóló törvénytervezet megalkotását, valamint a kábítószerrel kapcsolatos szabályokat, annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság ezeket a rendelkezéseket is megsemmisítette. Pozitívumként emelte ki a pártfogói rendszer átalakítását, a nép ügyvédje intézményének létrehozatalát, valamint az európai uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás sikeres jogi konstrukcióját. Bárándy úr kudarcként értékelte többek között, hogy nem került megalkotásra az új törvény az Alkotmánybíróságról, a nemzetközi szerződések honosításáról, valamint a telekkönyvről.
A nap szakmai rendezvényeit az IFOE éves közgyűlése zárta.
A közgyűlés záróakkordjait követően szomorúan vettünk búcsút a régi és új ismerősöktől. Mindannyiunk egyöntetű véleménye volt az, hogy nem csupán a konferencián hallott színvonalas szakmai előadások miatt volt sikeres a rendezvény.
Legalább annyira lényeges szempontnak tartottuk és tartjuk azt, hogy ezeken a találkozókon a különböző területeken dolgozó fiatal jogászok megismerkedhetnek egymással, erősödnek a kollegiális kapcsolatok. Jó volt hallani azt is, hogy milyen szakmai és emberi kérdések foglalkoztatják a bíróságokon, ügyészségeken, a közigazgatásban, illetve az ügyvédi hivatásrendben dolgozó kollégákat.
Végül volt még egy fontos dolog, amiben mindannyian egyetértettünk:
Jövőre ugyanekkor és ugyanitt ismét találkozunk... ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Mikó Ádám, Dr. Nagy Henriett, Dr. Rácz-Csépány Judit, Dr. Szalai Nóra közjegyzőjelöltek
Visszaugrás
