Csak lassan kezdünk ráébredni, hogy mit jelent a magyar gazdaság számára a nyugati és északi határok megszűnése, a globalizáció térhódítása, az ezekkel összefüggő jogi kérdések vonatkozásában. Ennek egyik viszonylag gyorsan jelentkező példája az angolszász jogi gondolkodásnak a hazai joggyakorlatba való fokozatos behatolása. Úgy tűnik, hogy Vörös Imre közelmúltban megjelent könyvének írásakor ráérzett erre, amikor a koncepcióváltás mellett foglalt állást. A mű előszavában többek között azt mondja, hogy "a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga érdekes módon provokálja az oktatásnak és a joganyag alkalmazásának, tudományos kutatásának új, az angolszász jogrendszer esetjogi gondolkodási módjához közelítő: a jogszabályelemzést a jogesetekkel összekapcsolódó szemléletmódját".
Magam egyetértek a szerzővel, aki rokonszenvezik az angolszász esetjogi gondolkodással, sőt talán még régebbre is vissza lehet nyúlni: a római jogra, amelyben a Tizenkét táblás törvény mellett a praetor esetjogi döntései alakították a jogot; s a jogtörténészek a megmondhatói, hogy ez a módszer még ennél is régebbi.
A szerző által követett metodika persze talán csak annak a ma már középkorú generációnak új, amelyik évtizedeken át a szocialista törvényesség doktrínája jegyében a jogszabályok betűit elemezte, aholis a bírói gyakorlatnak csak alárendelt szerep jutott. Ez ilyen túlzott mértékben még a kontinentális jogrendszerű egyéb országokban sem volt így.
A mű (I. kötet) néhány blickfangos alcímmel indul: "Hogyan exportáljunk gázálarcot és aranyat?" (1.1), "Hogyan hegesszünk tehervagont a vasúti sínre?" (1.2), amelyek korántsem kitalált tényállások, még ha nem is gerjesztettek eget verő jogi problémákat. Ugyanakkor alkalmasak arra, hogy az olvasó figyelmét felkeltsék.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga szabályozásának tárgyáról a szerző azt mondja, hogy "a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alatt a külkereskedelmen túlmenő, túlmutató, nemzetközi elemmel bíró, nyereségre törekvő, üzletszerű gazdasági tevékenységet a maga egészében értjük" (1.22). Ezt példákkal világítja meg, mint amilyen az új típusú üzleti tranzakció pl. a nemzetközi kooperációs szerződés, a technológia átadására irányuló nemzetközi licencia-szerződés, a franchise szerződés, valamint a komplett gyárak, nagyberendezések szállítására vonatkozó - emiatt az egyszerű adásvételtől eltávolodott vállalkozási típusú szerződések, a külföldi beruházásoknak az államosítások elleni védelme stb. Ugyanakkor azt sem vitatja, hogy a nemzetközi kapcsolatok jogi szabályozásának gerincét ma is a külkereskedelem tárgyába tartozó ügyletek képezik.
A szabályozás módszere vonatkozásában azt mondja, hogy a nemzetközi kapcsolatok joga - legyen szó akár a polgári jogi, akár a közigazgatási jogi vagy a nemzetközi jogi normákról - anyagi jogi szabályokat tartalmaz. A szabályozás módszere - eltérően a nemzetközi kollíziós magánjogtól - alapvetően nem az utaló módszer, hanem közvetlen jogrendezés. (1.43)
A szerző, aki naprakész (2003. szeptember 30-i állapot) keresztmetszetét adja a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának, korrekt módon és számos alkalommal visszatérően hivatkozik a külföldi és hazai jogirodalmi előzményekre. Ez utóbbiak közül Mádl Ferenc, Bánrévy Gábor és Mádl Ferencnek Vékás Lajossal közös monográfiája voltak azok a mérföldkövek, amelyek az itt ismertetett művet megelőzték.
A gyakorló jogász számára a mű Különös része tartogat számos érdekes fejezetet. Így: a "közjogi" és "magánjogi" természetű, komplex feltételrendszer vonatkozásában. Ilyenek: a Ferihegy 2B utastermináljának megépítésére és üzemeltetésére vonatkozóan egy kanadai céggel kötött koncessziós szerződés (amelyben a jogvita úgy tűnik még nem dőlt el), a chilei réz kiaknázását végző amerikai cég államosítása, vagy az iráni-amerikai építési projekt esete. Továbbá az elbírálás alapjául szolgáló nemzetközi jogi normák és elvek (Act of State doktrína, a Hull formula, a méltányos kártérítés elve stb. - 8.1-8.35).
Még mélyebbre hatol a problematikában a külföldi beruházások védelme címet viselő fejezet, amelyben a jamaicai bauxit-kitermelési koncesszió kapcsán azt az állami intézkedést említi, amely tízszeresére emelte az adóterheket, ami persze az amerikai koncesszionáriust is érintette (8.43). Az ilyesfajta tapasztalatok késztették az Angliát és Franciaországot összekötő csatorna-alagutat építő vállalatokat (France Manche S. A. -Channel Tunnel Group Ltd.), hogy a koncessziós és megvalósítási szerződésekbe, amelyek a beruházók számára 65 éves koncessziót (hasznosítási jogot) biztosítanak, olyan rendelkezéseket vegyenek fel, amelyek még a kisebb súlyú állami intézkedések (pl. egy-egy hatósági engedély megadásának elhúzódása) vonatkozásában is megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. (8.58) A Különös Rész második felében (II. kötet) már csak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának "tiszta" magánjogi kérdései szerepelnek. A világgazdaság szempontjából ezek persze kisebb horderejűek, de a magyar gyakorló jogászhoz ezek állnak közelebb. Tipikusan a kisemberek jogi problémáinak rendezését szolgálja a termékfelelősség kérdése, ami olyan kérdés, amelyet nemzeti síkon először az amerikai jog vetett fel: az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia jogában e vonatkozásban semmiféle írott szabály nem állt rendelkezésre, a termékfelelősség szabályait a bírói joggyakorlat munkálta ki hosszú évek alatt (9.21-9.35). Ehhez a magam részéről csak annyit jegyzek meg, hogy az a felelősségi fajta, amely az angol-amerikai jogban a bírói "jogalkotás" eredménye volt, a kontinentális (német-francia jogrendszerbe) EGK Irányelv formájában inkorporálódott, s a magyar jogszabályalkotó is ez utóbbi alapján recipiálta azt. Ugyanakkor, anélkül hogy ellentmondani kívánnék e meggyőző példának, azt is látnunk kell, hogy az angol-amerikai jogfejlődésben is voltak mindig kivételek: az angol szabadalmi jog például az 1624. évi Statutes of Monopolies alapján jött létre, példát mutatva ezzel az egész világnak a találmányok oltalmának szabályozására. Ez és néhány más példa alapján véleményem szerint az angol-amerikai gazdasági jogban a bíróság jogfejlesztő szerepe nem abszolutizálható, amint ahogy a kontinentális jogban sem abszolutizálható a törvényalkotó jogfejlesztő szerepe. A két jogrendszer közötti megkülönböztetés - amint az Vörös művéből is következik - persze mégiscsak a gazdasági jog fejlődésének alapvető két trendjét jelenti.
A nemzetközi szerződési jog (korábbi szóhasználattal: külkereskedelmi szerződések) tárgyalásának középpontjában a nemzetközi adásvételről szóló Bécsi Konvenció szabályainak ismertetése áll. Az ajánlat-elfogadás kérdésével kapcsolatos problematika megvilágítására az ún. MALÉV pert ismerteti, amelyben a Legfelsőbb Bíróság - szerintem - bravúros (a külföldi irodalomban ugyanakkor vitatott) okfejtéssel állapította meg, hogy a szerződés nem jött létre: az ajánlat nem felelt meg a Bécsi Konvenció 14. cikkében foglalt kívánalmaknak (12.70).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
