A csődeljárásban és a felszámolási eljárásban a Csődtörvény határidőket állapít meg. A határidő lehet anyagi jogi vagy eljárási jogi jellegű. A határidő minősítése jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy számítására a Polgári perrendtartás rendelkezései irányadóak-e, a határidő elmulasztása igazolási kérelemmel orvosolható-e. Terjedelmi okokra tekintettel a teljesség igénye nélkül néhány lényeges, a Csődtörvényben[1] szabályozott határidő tekintetében mutatkozó jogalkalmazási kérdést szeretnék a cikkben áttekinteni.
A határidők minősítése szempontjából elsődlegesen a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozatban foglaltakból kell kiindulni.[2] A jogegységi határozat indokolása szerint a keresetindítási, nemperes eljárás indítási határidők - akár eljárási, akár anyagi jogi jogszabály határozza meg ezeket - egyaránt lehetnek anyagi jogi és eljárási jogi jellegűek. A kereset az alanyi (anyagi) jog bírósági érvényesítésének eszköze. A kereset tárgya az érvényesíteni kívánt jog (jogviszony), a kereset tartalma a bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelem. A jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. E határidő jellege nem függ attól, hogy a határidőt milyen típusú (anyagi jogi vagy eljárásjogi) jogszabály rendeli, illetőleg hogy annak elmulasztásához milyen jogkövetkezményt fűz. A keresetindítási anyagi jogi határidők jogi természete nem különbözik a más típusú (pl. teljesítési stb.) anyagi jogi határidőktől. Erre mutat számítási módjuk azonossága is. A keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény.
A bírósági út (per vagy nemperes eljárás) az igényérvényesítés önálló szakasza. Nem eljárásjogi értelemben a bírósági eljárás természeténél fogva jogorvoslati jellegű. A keresetindítási (nemperes eljárás indítási) határidők között ezért a bírósági eljárást megelőző jogi tények (eljárások) szerint elvi alapon nem lehet különbséget tenni.
Az előzőekben kifejtettek érvényesülésének alapja a nemperes eljárásokban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatályba léptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdés, amely szerint amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A határidők - az egyik lehetséges felosztás szerint - lehetnek anyagi jogi és eljárási jogi jellegűek. Az anyagi jogi határidők legfontosabb ismérve, hogy azok mindig valamely anyagi (a konkrét esetben: polgári) joghoz, jogviszonyhoz kötődnek, ezért azok az anyagi jog szabályain alapulnak. Az eljárásjogi határidők pedig azok, amelyek egy bíróság vagy más hatóság előtti eljárásban kijelölik azt az időtartamot, amely alatt egy eljárási cselekményt (pl. beadvány előterjesztése, bizonyítási cselekmény) el lehet végezni. Az eljárási határidőkről az adott eljárást szabályozó (eljárási) törvények rendelkeznek.[3]
Ha valamely (polgári) alanyi jog - azáltal, hogy megsértik vagy vitatják - az igény állapotába kerül, azt a bíróság előtt lehet érvényesíteni. Ennek eszköze a kereset, amelynek megindítására jogszabály határidőt állapíthat meg. Ez a határidő szükségképpen anyagi jogi természetű (4/2003. Polgári jogegységi határozat).
Az anyagi jogi határidők lehetnek jogvesztők vagy elévülési jellegűek. A jogvesztő határidőhöz kötődő
- 9/10 -
legfontosabb következmény, hogy annak elmulasztása valamely alanyi jog megszűnését eredményezi. Ezzel szemben az elévülési jellegű határidő esetén nem maga a jog, hanem annak érvényesíthetősége szűnik meg, ha - főszabály szerint - erre az ellenérdekű fél a konkrét eljárás során hivatkozik. Az anyagi jogi határidő elmulasztása esetén igazolásnak akkor lehet helye, ha arra jogszabály kifejezett rendelkezése lehetőséget ad. Ilyen esetben a határidő elmulasztásának kimentésére a Polgári perrendtartás 106-110. §-ait kell alkalmazni.
A Csődtörvény 2012. február hó 29. napjáig hatályos 10. § (2) bekezdés f) pontja értelmében a közzétételi végzés tartalmazza a hitelezőknek szóló felhívást arra, hogy fennálló követeléseiket a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 napon belül - a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező követeléseiket pedig 3 munkanapon belül - jelentsék be az adósnak és a vagyonfelügyelőnek. A regisztrációs díj befizetése tekintetében a törvény határidőt nem tartalmazott, azonban az EBH 2011.2332. számú határozatban kifejtettek szerint a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló követelése alapján a csődeljárásban csak az vehető figyelembe hitelezőként és csak az gyakorolhatja a hitelezői jogokat, aki a csődeljárás kezdő időpontját követő 30 napon belül követelését bejelenti a vagyonfelügyelőnek és az adósnak, továbbá ezen a határidőn belül befizeti a nyilvántartásba vételi díjat a vagyonfelügyelő pénzforgalmi számlájára.
A 2012. március hó 1. napjától hatályos 10. § (2) bekezdés f) pontja szerint a hitelezői igénybejelentési határidő továbbra is a csődeljárás elrendeléséről szóló végzés közzétételétől számított 30 nap - a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező követelések esetében 8 munkanap -, azzal, hogy a nyilvántartásba-vételi díjat ezzel egyidejűleg, fenti határidőn belül kötelesek a hitelezők befizetni.
Az idézett rendelkezések alapján a hitelezői igénybejelentési határidő anyagi jogi jellegére lehetne következtetni abból, hogy a csődeljárás alatt álló kötelezettel szemben a pénzkövetelések érvényesítésének eszköze - a per, és a perben benyújtandó keresetlevél helyett - a hitelezői igénybejelentés, amely nem perbeli cselekmény, a keresetlevél benyújtásától eltérően még csak nem is bíróság előtt, hanem a vagyonfelügyelő előtt teljesítendő. Ennek alapján nem eljárási cselekményre vonatkozó, eljárási határidő, hanem közvetlenül az anyagi jogi igényhez kapcsolódó, anyagi jogi határidő, és a 4/2003. Polgári jogegységi határozatban adott iránymutatás ezért e határidő tekintetében is irányadó lenne.
A Kúria felülvizsgálati eljárásban a felszámolási igénybejelentési határidőről azonban ezzel ellentétesen döntött. A Gfv. VII. 30.310/2013/11. számú határozatban a határidőn túl érkezett hitelezői igény bejelentés kapcsán kifejtette, hogy a felszámolónak ilyen esetben - ha nem kell a jogvesztő határidő letelte miatt elutasítania a bejelentett igény nyilvántartásba vételét - tájékoztatnia kell a hitelezőt arról, hogy követelését a 40 napos igénybejelentési határidőn túl érkezett hitelezői igények között tartja nyilván és vizsgálja a követelését, egyidejűleg az igazolási kérelmet a saját - erre irányuló - nyilatkozatával együtt a bíróságnak kell megküldenie a kérelem elbírálása érdekében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
