A társadalomtudományi szakirodalomban már közhelynek számít, hogy a globális gazdaság kizárólag nemzeti alapon nem szabályozható. Ez az állítás különösen igaz a high tech ágazatok esetében, amelyek a gazdaságtörténetben talán soha nem tapasztalt ütemben fejlődnek. Számos esetben jól látható a jog elmaradása a reálfolyamatok mögött, és ezzel a társadalmi kockázatok is nőnek. A digitalizáció jelentősége csak az ipari forradalom robbanásszerű fejlődéséhez hasonlítható, de egyre nyilvánvalóbbak a nem megfelelő szabályozásból adódó veszélyek. Az Európai Unió és az Egyesült Államok által 2021. szeptember 29-én létrehozott Kereskedelmi és Technológiai Tanács deklarált célja a globális csúcstechnológiával, valamint a gazdasággal és kereskedelemmel összefüggő megközelítések koordinálása, illetve a közös demokratikus értékeken nyugvó transzatlanti kapcsolatok mélyítése e területeken.
It is common knowledge in the social sciences that the global economy cannot be regulated exclusively on a national basis. This statement is particularly true in the case of high-tech sectors that grow and expand as never before in the economic history. We can see that the law is lagging behind many fields of the real economy, which causes growing social risks. The importance of digitalisation can be compared to the explosion-like development of the industrial revolution, however, the dangers of the inadequate regulations has become more and more obvious. The declared aim of the Trade and Technological Council established by the European Union and the United States on the 29th September 2021 is to coordinate approaches to key global technology, economic and trade issues: and to deepen transatlantic trade and economic relations basing policies on shared democratic values.
Tárgyszavak: globális gazdaság, EU-USA Kereskedelmi és Technológiai Tanács, kereskedelmi és biztonságpolitikai együttműködés, a mesterséges intelligencia szabályozása
Történelmi tény, hogy a technológiai fejlődés még a világ legliberálisabb gazdaságában is képes a szabályozás kikényszerítésére. Az 1890-es Sherman törvény[1] például jórészt a vasúti szállítás forradalmának a következménye, miután az államközi és a nemzetközi kereskedelem szabadságát védeni kellett a korabeli monopoltörekvésekkel szemben. 130 év alatt azonban az is láthatóvá vált, hogy a nagy piaci szereplők egyáltalán nem szeretik a versenyt. Ma a hálózati világgazdaság (network economy) egyre nagyobb hányadát alig néhány óriásvállalat uralja.[2] A gazdasági szabályozás ugyanakkor az internet világában technikai szempontból is bonyolult és csak széleskörű nemzetközi összefogás eredménye lehet. Az intézményi keretek azonban meglehetősen lassan épülnek, s a késlekedés miatt könnyen önálló életre kelhet a digitális technológia és akár pusztító erővé is válhat a mesterséges intelligencia. Feltehetően Joe Biden amerikai elnököt is ez motiválta abban, hogy 2021-ben a technológiai világcégek egyik ismert kritikusa, a Columbia Egyetem docense, Lina Kahn lett a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission) elnöke.[3]
Az Egyesült Államok emellett a nemzetközi együttműködésben is szintet lépett: az Európai Unióval karöltve ugyanis 2021 nyarán egy új transzatlanti védelmi szervezet létrehozásáról határoztak.[4] A Kereskedelmi és Technológiai Tanács (EU-US Trade and Technology Council - TTC) alakuló ülését 2021. szeptember 29-én rendezték Pittsburghben.[5] Az eseményen az EU-t Margrethe Vesta-
- 121/122 -
ger, a versenypolitikáért és a digitalizációért felelős biztos, valamint Valdis Dombrovskis kereskedelempolitikai biztos képviselte. Az USA részéről Antony Blinken külügyminiszter, Gina Raimondo, a kereskedelmi tárca birtokosa és Katherine Tai külkereskedelmi képviselő volt jelen. A kezdeményezés azért különleges, mert a két nagyrégió vezető politikusai - a megalakult szakértői munkacsoportok mellett - maguk is rendszeres tanácskozásokra készülnek. Bár közös jogszabályok elfogadását nem tervezik, de a koordináció területén meglehetősen sokat tehetnek. Megállapodhatnak például abban, hogy a digitális gazdaság szempontjából legfontosabb területeken - a szakértői javaslatok alapján - összehangolják a szabályozási erőfeszítéseiket.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió a TTC keretében kiépülő transzatlanti együttműködéstől jelentős változásokat vár. Az idézett pittsburghi nyilatkozat az elsők között említi a közös fellépést a "tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal" szemben. Bár Kína nevét nem említik, de a "nem piacgazdaságokra" való utalás egyértelmű: a dokumentum szerint ezek az országok veszélyeztetik a nemzetközi kereskedelmet. A prioritások között ugyancsak előkelő helyen szerepel a digitális átmenet kérdése. Napjaink hálózati gazdaságában már sem az árutermelés, sem a szolgáltatások nem képzelhetőek el digitális "összekapcsolhatóság" (connectivity)[6] nélkül, ami azonban soha nem értékmentes. Köztudott, hogy minden nagy gazdasági átalakulásnak nyertesei és vesztesei egyaránt vannak. Az Egyesült Államok és az Európai Unió szerint az új technológiáknak - a környezet- és klímavédelem mellett - a munkavállalók érdekeit, az alapvető emberi jogokat is védeniük kell: a szabályozás összehangolása ezért is halaszthatatlan feladat. Mindez nem változtat a jelenlegi közjogi kereteken, vagyis a felek a szabályozási autonómiájukat (regulatory autonomy) a jövőben is meg kívánják őrizni.[7]
Az alábbi tanulmány a TTC alapító dokumentumának néhány fontos fejezetét értékeli. A felvetett problémák dimenziói mindenképpen arra utalnak, hogy az - elviekben támogatandó - törekvések gyakorlati megvalósítása a két nagyrégió számára nem lesz egyszerű feladat.
A közös nyilatkozat szerint a növekedés és az innováció szempontjából egyaránt elengedhetetlen, hogy az EU és az USA gazdaságai nyitottak legyenek. A külföldi befektetések átvilágítását azonban a nemzetbiztonsági kockázatok mellett a közrend fenntartása is indokolja. Az exportellenőrzések pedig - elsősorban a kettős felhasználású termékek (dual-use items) esetében - a globális esélyegyenlőség megőrzése érdekében is szükségesek.
A TTC-kezdeményezés értékelése szempontjából fontos adalék lehet, hogy a közvetlen külföldi befektetések (Foreign Direct Investment - FDI) ellenőrzése az Egyesült Államok esetében már több évtizedes múltra tekint vissza.[8] Az e célra külön elnöki utasítással létrehozott bizottságot (Committee on Foreign Investment in the United States) a mindenkori pénzügyminiszter vezeti, és a testület az egyesülések és a vállalatfelvásárlások - elsősorban nemzetbiztonsági célú - ellenőrzése területén széles körű jogosítványokkal rendelkezik.[9] A gazdaság szabályozásában az Európai Unió általában megelőzi az Egyesült Államokat, de az FDI ellenőrzése ügyében csak 2020-ban lépett hatályba az amerikaihoz hasonló tartalmú rendelet.[10] Miután az EU meglehetősen távol áll egy föderális államtól, a jogalkotók meg sem próbálták a tagállamokat korlátozni abban, hogy egy-egy konkrét külföldi beruházás átvilágításáról maguk döntsenek.[11] Az együttműködés alapkérdéseit azonban (az Európai Bizottság szerepét, az úgynevezett kapcsolattartó pontok és a közös szakértői csoport feladatait) szabályozniuk kellett.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
