Az adóeljárásban a hivatalos iratok kézbesítésének formái a postai szolgáltató útján történő kézbesítés, a hatósági (hivatali) kézbesítés, valamint - amennyiben a jogszabály erre lehetőséget ad - az elektronikus kézbesítés; elsőként a postai kézbesítés gyakorlatát szeretném ismertetni.
Mindenekelőtt szükségesnek tartom leszögezni, hogy postai úton történő kézbesítés esetén az adóhatóság a postai szolgáltató eljárásának jogszabályszerűségét főszabály szerint - hivatalból - nem kérdőjelezheti meg; felelőssége addig terjed, hogy a küldemény megfelelő címzése mellett a postai szolgáltatónak adott legyen a lehetősége a hivatalos irat kézbesítésére, illetve a kézbesítés kétszeri megkísérlésére. A címzésnek ezért tartalmaznia kell az adózó nevét, pontos székhelycímét, a törvényes képviselő megnevezését, valamint ezen minőségét is. A meghatalmazott részére küldött iraton a meghatalmazott nevén, illetve meghatalmazotti jogosultságán túl fel kell tüntetni az adózó nevét is.[1] Ezen adatoknak azért van különös relevanciája, mert egyrészt a címzett fogalmára az Art.-nak nincs definíciója, e körben a Rendelet meghatározásai az irányadóak; utóbbi pedig a címzett, a meghatalmazott, valamint az egyéb jogosult átvevő kategóriáit eltérő szabályozás mellett egymástól élesen elválasztja. Másrészt azért is fontos fentieknek a küldeményen való egzakt feltüntetése, mert a szolgáltatón kívül álló okból kézbesíthetetlen küldeményt a posta az oknak a küldeményen, vagy kísérőokiraton való feltüntetése mellett köteles a feladónak visszakézbesíteni [Rendelet 25. § (1)-(2) bekezdése].
A Rendelet 29. § (1) bekezdése értelmében a hivatalos iratot a címzettnek vagy az egyéb jogosult átvevőnek személyes átadással kell kézbesíteni. A jogszabály 30. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy hivatalos irat kézbesítésekor a küldemény átadásának igazolásaként a kézbesítési okiraton vagy az aláírást rögzítő egyéb technikai eszközön az átvevő személyazonosságát igazoló okmány elnevezésének, betűjelének és számának, az átvétel jogcímének - kivéve, ha a küldeményt a címzett veszi át - feltüntetésén, valamint az átvevő saját kezű aláírásán túl szerepelnie kell az átvevő személy olvasható nevének is. Az átvételi jogosultság vizsgála-
- 10/11 -
ta a kézbesítő kompetenciája; ugyanakkor a kézbesítési folyamat során szükséges kontrollt gyakorlatilag kiüresíti a Rendelet 21. § (1) bekezdése, miszerint címhelyen történő kézbesítéskor - közvetett kézbesítés kivételével - az átvételi jogosultság jogcíméről tett szóbeli nyilatkozattal a jogcím igazoltnak tekintendő. Ha a szóbeli nyilatkozat alapján az átvételi jogosultság jogcíme kétséges, a postai szolgáltató kérheti a jogcím fennállásának további igazolását. A bírói gyakorlat szerint egyéb jogosult átvevőnek minősül a székhelyen, vagy telephelyen tartózkodó személy; nem lehet a kézbesítés jogszerűségét vitatni csupán azon indokból, hogy a küldeményt nem a társaság képviselője vette át. A cég munkaszervezésének konkrét kérdései - postabontás, szignálás - a kézbesítés jogszerűsége szempontjából irrelevánsak. Különösen igaz ez akkor, ha a helyszínen tartózkodó személy az átvételi jogosultságát cégbélyegző használatával tudja igazolni, mely feltételezi a gazdálkodóval való hivatalos kapcsolatot. Ezt meghaladóan a kézbesítés során mást vizsgálni már nem kell (Kúria Kfv. I. 35.221/2012/5.; I. 35.225/2012/5., I. 35.233/2012/5.; V. 35.232/2012/4.).
A Rendelet 19. § (1) bekezdése alapján a szervezet nevében az annak képviseletére jogosult más személy vagy szervezet részére meghatalmazást adhat, melyből ki kell tűnnie a meghatalmazó és a meghatalmazott beazonosításához szükséges adatoknak [19. § (6) bekezdése]. A meghatalmazás megszűnését a meghatalmazott köteles a postai szolgáltatónál haladéktalanul bejelenteni [19. § (11) bekezdése]. Ennek azért van jelentősége, mert a bejelentés elmulasztásából eredő károkért a postai szolgáltató nem tartozik felelősséggel, utólag erre való hivatkozással a kézbesítés meg nem történtté nem tehető (Kúria Kfv. I. 35.313/2013/8.).
A Rendelet 31. § (1) bekezdése alapján ha az első kézbesítési kísérlet nem vezetett eredményre, a postai szolgáltató a hivatalos irat érkezéséről és a sikertelen kézbesítési kísérletről a címzett részére értesítőt[2] hagy hátra, a hivatalos iratot az értesítőn megjelölt kézbesítési ponton a címzett vagy egyéb jogosult átvevő rendelkezésére tartja, és a kézbesítést a sikertelen kézbesítés napját követő 5. munkanapon újból megkísérli. A jogszabályhely (2) bekezdése szerint a második kézbesítési kísérlet sikertelensége esetén a postai szolgáltató a címzett részére ismételten értesítőt hagy hátra, a hivatalos iratot az értesítőn megjelölt kézbesítési ponton a második kézbesítési kísérlet napját követő 5. munkanapig továbbra is a címzett vagy egyéb jogosult átvevő rendelkezésére tartja. A (4) bekezdés kimondja, hogy a második értesítőben megjelölt átvételi határidő eredménytelen elteltét követő munkanapon a posta a hivatalos iratot a tértivevényen feltüntetendő "nem kereste" jelzéssel a feladónak visszaküldi.
A hivatalos iratok postai kézbesítésének szabályai tehát kötöttek; ha a posta nem kísérli meg kétszer a kézbesítést, akkor az nem felel meg a jogszabálynak; a kézbesítés pedig akkor tekinthető szabályszerűnek, ha megtörténtét a jogosultként megjelölt személy aláírásával ellátott tértivevény igazolja (Fővárosi Bíróság 45. Pf. 28.752/1999.). Amennyiben a kézbesítés nem jogosult átvevő részére történik, akkor a kézbesítés hatálya ugyancsak nem áll be, még akkor sem, ha a nem jogosult átvevő az iratot a jogosulthoz továbbítja.[3] Ennek azért van relevanciája, mert szabályszerű kézbesítés hiányában nincsen olyan döntés, melynek felülvizsgálatára - akár fellebbezés útján a másodfokú adóhatóságnál, akár másodfokon hozott határozat esetén a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál - törvényes lehetőség lenne. A jogszabálynak megfelelő közlés következménye a jogorvoslathoz való jog - illetve másodfokon hozott döntés esetében a bírósági úthoz való jog - megnyílása, amivel csak meghatározott körben, időben és módon lehet élni. Az adóhatóságnak az elévülési időn belül kell megállapítania az adókötelezettséget, döntését pedig szintén elévülési időn belül kell szabályszerűen kézbesítenie ahhoz, hogy a következmények jogszerűek legyenek.[4] A jogorvoslathoz való alapjog immanens tartalma a teljeskörűség; tárgya és terjedelme nem korlátozható meghatározott eljárási garanciák megsértése, szabálytalan kézbesítés révén (Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 35.044/2009.).[5] A jogszabálysértő közlés súlyos eljárásjogi hibának minősül, egyes esetekben akár a döntésben foglalt jog vagy kötelezettség érvényességét, vagy érvényesíthetőségét is kizárhatja. Alapvető jelentősége van tehát a kézbesítési előírások megtartásának, az ezzel összefüggő mulasztás akár a kárfelelősséget is megalapozhatja.[6]
- 11/12 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
