Az új Ptk. a szerződési felelősséget, a szerződésszegéshez fűződően (nemteljesítés, hibás teljesítés, késedelem) a deliktuális, szerződésen kívüli felelősségtől elkülönülten szabályozza. A két felelősségi rendszer közötti kapocs azonban ezzel nem szűnt meg. A Ptk. ugyanis előirányozza, hogy amennyiben a szerződési felelősségre nézve nincs külön jogszabály, a deliktuális felelősség szabályait kell alkalmazni. A szerződési felelősségre nézve a deliktuális felelősség szabályainak megfelelő alkalmazására elsősorban a felelősségi feltételekre és a felelősség mértékére vonatkozóan kerülhet sor.
A szerződési és szerződésen kívüli (deliktuális) felelősség kapcsolatáról két alapvető elmélet alakult ki a német és a francia jogirodalomban, amelyek hatást gyakoroltak a magyar jogirodalomra is, beleértve az új Ptk.-nak a szerződésszegés jogkövetkezményeire vonatkozó rendelkezéseit. Az első elmélet az ún. monista, a második az ún. dualista elmélet. A monista elmélet szerint a két felelősségnek döntően, túlnyomóan közös nevezői vannak, s ennél fogva elfogadható a polgári jogi felelősség általánosító fogalma, mint a két felelősséget összefogó kifejezés és szabályozás. A dualista elmélet szerint tagadja a polgári jogi felelősség általánosításának lehetőségét, annál fogva, hogy a közös nevezőkön túlmenően, idők folyamán a szerződési és deliktuális felelősség jelentős különbségeinek kialakulásával egymástól elvált és egyenként "önálló" útra tért. Valójában a kontraktuális és deliktuális felelősség szigorú elhatárolása nehézségekbe ütközik,[1] de talán teljes egészében nem is lehetséges, hiszen ezeknek a felelősségi rendszereknek vannak közös nevezői, de sajátos, egymástól eltérő jellemzői is.[2] A szerződésszegés akkor von magával kártérítési felelősséget, ha a kötelezett megszegte a szerződésben foglalt bármely kötelezettségét feltéve, hogy ebből a másik félnek kára származott. A szerződésszegés tipikus esetei a nemteljesítés (Nichterfüllung, inexecution), hibás teljesítés (beleértve a kellék- és jogszavatosságot), részleges teljesítés, amennyiben a szerződés teljes teljesítésre kötelez, (jogosulti, vagy kötelezetti) késedelem.[3] Az ellehetetlenülés akkor von magával szerződési felelősséget, ha jellegénél fogva szubjektív, vagyis az ellehetetlenülés a kötelezettnek felróható.
A monista elmélet képviselői szerint mind a szerződésszegés, mind a polgári jogi deliktum jogellenes magatartás, ami az ebből következő kárfelelősség, azaz
- 183/184 -
kártérítési szankciójával jár.[4] A kártalanítás kötelezettje (kivéve a másokért való felelősség eseteit), a károkozó, a szerződést megszegő, vagy a deliktum elkövetője. A kártérítés jogosultja mindkét felelősségi rendszerben a károsult, vagyis az, akinek a vagyonát (anyagi kár esetében), vagy személyiségi jogait (a francia jog szerint, erkölcsi vagyonát - dommage moral) a károkozó jogellenes magatartása csökkentette, vagy sértette (nemvagyoni kár, sérelem esetében).[5] Közösnek tekinthető továbbá az általános károkozási tilalom,[6] (neminem laedere), mely immáron bevezetést nyert az új magyar Ptk.-ban.[7] Ezek szerint egyaránt tilos a szerződésszegés, vagy a polgári jogi deliktum útján történő (vagyoni és nemvagyoni) károkozás. Természetesen, a bűncselekménnyel, szabálysértéssel okozott kár is ide, e tilalom alá tartozik. Vagyis, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles annak kárát megtéríteni. Meg kell azonban különböztetni a bűncselekménnyel okozott kárért való polgári jogi felelősséget, az inkriminációs módszerek tekintetében. A polgári jogi felelősség inkriminációja általános, míg a büntetőjogi különös (a nullum crimen sine crimine et sine lege elve miatt). A büntetőjogi felelősségnek ritkán előforduló előkérdése lehet polgári jogi kérdés vagy jogviszony fennforgása (pl. bigámia), melytől a felelősségre vonás függ. Megfordítva, a polgári jogi felelősség előkérdése lehet büntető jogi kérdés. A kérdés mindkét esetben prejudiciális, ha az illetékes eljárásban az előkérdésről már jogerős marasztaló bírói döntés született. Ha ilyen előzetes döntés nincs, akkor a polgári jogi eljárás felfüggeszthető, bevárható az illetékes büntető bírósági határozat. Ugyan a polgári peres eljárást lefolytató bíróság dönthet a büntető jog előkérdésről, de ennek nincs büntető jogi hatálya. Amennyiben a polgári eljárást lefolytató bíróság büntetőjogi előkérdésről szóló állásfoglalása, mely alapját képezte a polgári jogi felelősség megállapításának, a későbbi büntető eljárásban főkérdésként más megoldást tartalmaz, ez előidézheti a polgári perben hozott döntés felülvizsgálatát.
Elvben a szerződési és polgári jogi deliktuális felelősségi rendszerekben közösek a kárfelelősségi feltételek is, - (1) az, hogy létrejött a kár, akár vagyon, akár nemvagyoni; (2) hogy a kár jogellenes magatartás következménye; (3) hogy a jogellenes magatartás és a kárkövetkezmény között okozati összefüggés áll fenn; (4) alanyi (szubjektív) felelősség esetén, fennáll a szubjektív felróhatóság, vagy vétkesség, azaz az a tény, hogy a károkozó magatartása eltért az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményétől. Utóbbi a külföldi (német, francia, svájci, osztrák stb.) jogrendszerekben a károkozó vétkességében nyilvánul meg, vagyis abban, hogy a kárt a károkozó szándékosan, vagy gondatlanul okozta (culpa). Az elvárhatósági feltétel, habár a magyar jogban objektív, külső megítélés tárgya, s a bíróság ennél nem a belső, szubjektív elhatározást puhatolja - a károkozási szándékot, hanem adott esetben az általában elvárható magatartástól való eltérést. Habár a "vétkesség" ilymódon objektív megfogalmazást nyert, marad alanyi, szubjektív felelősség, tehát -nem azonosítható az ún. tárgyi, vagy objektív (a magyar jogban veszélyes üzemi) felelősséggel. Ugyanis az utóbbinál a szubjektív felróhatóság jogi szempontból nem felelősségi feltétel. Míg a szubjektív felelősség esetén kizárható a felelősség annak bizonyításával, hogy a károkozó úgy járt el, ahogyan általában elvárható, addig az objektív felelősségnél ennek bizonyítása nem hárítja el a károkozó felelősségét.
Főszabály szerint a felelősségi feltételek fennforgását illetően a bizonyítás a károsultat terheli.
Ugyanígy, főszabály szerint közös nevezőként tekinthető az ún. teljes térítés elve, amely szerint a károkozó köteles a károsultnak teljes kárát - anyagi kár esetén a felmerült kárt (damnum emergens) és az elmaradt hasznot (lucrum cessans) megtéríteni. Nemvagyoni kár esetén, pedig, a károkozó köteles, ha ez lehetséges, a nemvagyoni sérelmet egészében elhárítani, vagy kárpótolni. A térítés, kárpótlás módja is elvben azonosnak minősíthető. Ez nem más, mint a károkozást megelőző helyzet helyreállítása (in integrum restitutio). Ez vagyoni kár esetén lehet dolog kijavítása, vagy kicserélése a károkozó költségén. Amennyiben a vagyoni kárnál a természetbeni helyreállítás nem lehetséges, akkor a károkozó pénzbeli térítésre kötelezhető. A nemvagyoni kár helyreállítása nem mindig lehetséges, ezt helyettesíti a pénzbeli kárpótlás, vagy a sérelemdíj. Van azonban a nemvagyoni kárnál sajátos in integrum restitutio lehetőség, pl. sajtósérelem esetén a valós tényállás megjelentetésére kötelezés, rágalom esetén bocsánatkérés, alaptalan bűntető bírósági ma-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
