Az online térben üzemelő keresőmotorok, híraggregátorok, médiafigyelő szolgáltatások, közösségi médiaplatformok[1] az egyik leginnovatívabb, legtőkeerősebb szektorát képezik a világgazdaságnak. Közülük a legnagyobb és legismertebb a Facebook és a Google, mindkét vállalkozás az Egyesült Államokban jött létre. Számukra különösen jelentős versenyelőnyt jelent az a technológia, amely lehetővé teszi a felhasználóktól, felhasználói szokásokról szerzett adatok mélyelemzését (in-depth technological knowledge).[2] Ezeket az információkat kiaknázva célzott reklámokat juttathatnak el az internetre csatlakozó végfelhasználók millióihoz. Az online térben szintén jelen lévő kiadók, akik sajtókiadványaikban mindennapi híreket, elemzéseket, interjúkat, riportokat tesznek hozzáférhetővé olvasótáboruk számára, versenyhátrányba kerültek az imént említett technológiai óriásokkal szemben, akik az interneten elérhető sajtókiadványok, cikkek elérési útjainak gyűjtésével, indexálásával tesznek szert többnyire reklámfelületek értékesítéséből származó bevételre.
Az új szomszédos jogi védelem a sajtókiadványok kiadóit igyekszik olyan helyzetbe hozni, hogy eredményesen tudják érdekeiket érvényesíteni egy olyan versenyben, ahol a szereplők célja több ponton metszi egymást,[3] a piac viszont, ahol mindketten versenyeznek és tevékenykednek, szétszakadt, megbomlott az egyik versenytárs javára, annak technológiai előretörése révén.[4] Az egyik ilyen pont a már említett hirdetési piac, a másik pedig az elérhető célközönség. A versenytársak eszköztára más-más tulajdonságokkal jellemezhető. A szolgáltatók a fent már említett technológiájuk révén sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudják elérni a végfelhasználókat a tőlük nyert adatok mélyelemzése és a technológia optimalizálása révén. Üzleti modelljük, amely egyfajta one-stop shopként funkcionálva gyűjti össze, témák szerint kategorizálva a híreket,[5] nem működhetne az indexált tartalmak nélkül.[6] Ekképp az online közvetítő platformok kontroll alatt tudják tartani magát a tartalomfogyasztást is, hiszen keresőszolgáltatásaik révén maguk határozzák meg, hogy mit lát a végfelhasználó.[7]
A kiadók eszköztárában éppen ez a legfontosabb eszköz, a tudás, amely lehetővé teszi, hogy puszta hírek nyers egyvelegéből a nagyközönség számára értelmezhető, fogyasztható tartalmakat állítsanak elő. A kiadók ezt a folyamatot szervezik és felügyelik, miközben felelősséget vállalnak a kiadott tartalmakért és gondoskodnak a finanszírozási eszközök biztosításáról.[8] Noha a hírek fogyasztható előállítása tekintetében a megfelelő tudás a kiadók birtokában van, ugyanez nem feltétlen igaz a hírek tálalására és a lehető legszélesebb közönség elérésére. Ezt az űrt töltötték be az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók, akik gyorsan, könnyen, költséghatékonyan és nem mellesleg felhasználóbarát módon képesek a kiadók által előállított tartalmakat nyilvánossághoz juttatni. A költséghatékonyság ugyanakkor csalóka, hiszen ők úgy érhetnek el nyereséget kiadói tartalmak nyilvánossághoz juttatásával, hogy közben nem kell költeniük tudósítói hálózat, kiadói infrastruktúra kiépítésére és fenntartására.[9]
A technológiai változás magával vont egy igen jelentős paradigmaváltást is. Az analóg világban, amelyben a nagyközönség hírigényét kielégítő üzleti modell kifejlődött, a piacot a kínálati oldal (supply side) határozta meg. Ebben a kiadó üzleti döntéseit az határozta meg, hogy minél nagyobb mennyiségben nyomtatja ki kiadványait, annál olcsóbbá válik előállításuk egységenként. A nyomdával való előnyös megállapodás kulcsfontosságú volt, éppen ezért gyakran előfordult, hogy a kiadó saját nyomdát üzemeltetett, hogy a költségeket még inkább gazdaságos szinten tartsa. Ugyanez igaz a kiadott szerzői művekre. A kiadó maga döntötte el szakértelmére támaszkodva, hogy mely szerzők mely műveit milyen mennyiségben viszi a piacra. A költséghatékonyság itt is szempontként jelent meg, hiszen a kiadó nem engedhette meg magának, hogy kiadott, de el nem kelt kiadványok tömegesen maradjanak raktáron.[10]
A digitális térben a hangsúly teljesen áttolódott a keresleti oldalra (demand side),[11] miközben az előállítás költségei a nyomda és raktározás jelentőségvesztésével lényegesen csökkentek.[12] A keresleti oldal az online térben egyet jelent egy adott platform körül "keringő", ahhoz elköteleződött felhasználók növekvő tömegeivel.
- 17/18 -
A cél immár az ő kielégítésük, létszámuk lehető legnagyobb növelése, amely együtt jár a hirdetési bevételek és a kiadó digitális adatbázisának növekedésével is (hálózati hatás - network effect).[13] A keresleti oldal megnövekedett jelentőségét jól mutatja, hogy a felhasználók 57%-a a híroldalakat a közösségi médián, híraggregátorokon, keresőmotorokon keresztül éri el, 47% megelégszik azzal, hogy a keresési eredmény címszavait olvassa el, anélkül, hogy a linkre kattintva a teljes tartalmat megtekintené. Ezt alátámasztja a Google adata is, amely szerint a Google Newst látogató felhasználók 44%-a csak a főcímet futja át.[14]
Vagyis a digitalizáció és az internet megjelenése átfordította a hangsúlyt a kínálati oldalról a keresleti oldalra, amire új vállalkozások a rendelkezésre álló technológiájuk révén hamarabb reagáltak, mint a már évtizedek óta kiforrott üzleti modellel és gyakorlattal rendelkező kiadók. A helyzeti előny ellenére a kiadók mára felismerték, hogy az online térben nekik is törekedniük kell arra, hogy a szabadon elérhető tartalmakhoz képest magasabb hozzáadott értéket képviselő kínálattal, közösségépítés lehetőségével,[15] személyre szabhatósággal, felhasználói tartalmak bevonásával álljanak elő,[16] ahol a rendelkezésre álló eszközök jelentős vagyoni értékkel bíró adatbázissá formálhatók.[17] A cél immár nem csak a kiadványok és a bennük foglalt szerzői művek, illetve azokat alkotó szerzők védelme, hanem a kiadó által jelentős befektetéssel létrehozott hírek és információk adatbázisa, illetve a köré épített platform oltalma. Ebben nemcsak a szerzői és szomszédos jogi oltalom jelenthet viszonyítási pontot,[18] hanem más eszközök, mint például az adatbázis sui generis védelme, a védjegyjog és a versenyjog,[19] szintén rendelkezésre állnak.[20]
A kiadók rendelkezésére álló jogvédelmi lehetőségeit az alábbi táblázat hivatott szemléltetni:
| Szerző | Kiadó | Digitális tartalomplatform | |
| Lehetséges védelmi eszközök | Szerzői jog az irodalmi műnek minősülő cikkek, illetve a bennük található egyéb szerzői művek, például fényképek, térképek stb. tekintetében. | Kiadói szerződés alapján, vagy munkaviszonyban alkotott művek tekintetében kizárólagos jogokat szerez az újságíró szerzők alkotásai felett. | Sajtókiadványokat védő szomszédos jog a CDSM-irányelv rendelkezései szerint, adatbázis előállítót megillető sui generis védelem, védjegyjog, versenyjog. |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
