Kutatásom az edző sportsérülésekért való felelősségét érinti hazai és amerikai kitekintésben. Ennek során górcső alá kerül a sporttevékenységek központi alakja, az edző. Személyének sajátosságait értékelem a kártérítési jog szemszögéből, amely a pozíció tartalmának jellemzését teszi lehetővé. Részletezésre kerülnek az edző sportoló irányába fennálló kötelezettségei számos eseti döntésen keresztül. Végül jelentős szerepet kap annak értékelése, hogy a sportoló önkéntes kockázatvállalása hogyan értékelhető az edzői magatartásokkal összefüggésben. A dolgozat törekszik a hazai joggyakorlatban és szakirodalmakban megjelenő hiányosságok pótlására, esetleges párhuzamok kimutatására egy olyan jogrendszer megoldásainak átültetésével, ahol az egyes felmerülő kérdésekre megalapozott válaszok találhatók.
My research concerns the liability of coaches for sports injuries from a domestic and American perspective. It focuses on the central figure in sports activities, the coach. I will evaluate the characteristics of his person from the perspective of tort law, which will allow me to characterize the content of the position. The coach's obligations towards the athlete will be detailed through a number of case decisions. Finally, an important role will be given to the assessment of the voluntary assumption of risk by the athlete in the context of the coach's behaviour. The paper seeks to fill the gaps in domestic case law and literature and to identify possible parallels by transposing the solutions of a legal system which provides well-founded answers to the questions raised.
Meine Forschung befasst sich mit der Haftung von Trainern für Sportverletzungen aus ungarischer und amerikanischer Sicht. Sie konzentriert sich auf die zentrale Figur im Sport, den Trainer. Ich werde die Merkmale seiner Person aus dem Blickwinkel des Deliktsrechts bewerten, was es mir ermöglicht, den Inhalt der Position zu charakterisieren. Die Pflichten des Trainers gegenüber dem Sportler werden anhand einer Reihe von Fallentscheidungen detailliert dargestellt. Schließlich wird der Bewertung der freiwilligen Risikoübernahme durch den Athleten im Zusammenhang mit dem Verhalten des Trainers eine wichtige Rolle eingeräumt. Der Beitrag versucht, die Lücken in der nationalen Rechtsprechung und Literatur zu schließen und mögliche Parallelen aufzuzeigen, indem er die Lösungen einer Rechtsordnung überträgt, die fundierte Antworten auf die aufgeworfenen Fragen gibt.
Kétségtelen, hogy a sport legmeghatározóbb szereplője az edző.[2] Feladata alapvetően kettős karakterű. Egyrészről, hogy a sportoló biztonságosan, mégis sikeresen végezze tevékenységét.[3] Egy edzőnek ezen, olykor versengő érdekek között kell megfelelő egyensúlyt találnia. A sport természetéből adódóan magában hordozza a sérülés veszélyét, amelyet az edző a nem megfelelő tevékenységével eszkalálhat, súlyos, a sportolót akár egy életen át végigkísérő sérüléseket okozhat. Kutatásom során az edző kötelezettségszegéseiből fakadó sportsérülésekkel kapcsolatos felelősségi kérdések kerülnek górcső alá. E tényállások természetesen büntetőjogi vonulattal is bírhatnak, azonban kizárólag a polgári jog terrénumán belül kívánok maradni. A jog-összehasonlító módszertan e téma kapcsán elengedhetetlen, mivel a hazai szakirodalmi bázis és a joggyakorlat nem érinti széleskörűen. A felhasznált anyag erősen a külföldi, különösen az Amerikai Egyesült Államok jogirodalmára és esetjogára épít. A választás indoka, hogy e téma a tengerentúlon részletes kidolgozottságnak örvend. Egyrészről kiforrott szakirodalmi bázis található, amely az edző pozíciójának felelősségi aspektusait részletesen taglalja. Másrészről gazdag bírósági gyakorlattal rendelkezik a sportsérülésekkel kapcsolatos esetek vonatkozásában, amelyek számos értékes iránymutatással szolgálhatnak a hazai judikatúra számára. Annak ellenére, hogy két teljesen ellentétes alapokon nyugvó, eltérő jogcsaládba tartozó jogrendszerről van szó, az összehasonlítás célszerű és kellő. Egyrészről az amerikai társadalomnak köztudottan szerves része a sport, hazánk pedig a sportról szóló 2004. évi I. törvény (továbbiakban: Stv.) által deklaráltan sportnemzet, illetve a sport 2010 óta egy meghatározó nemzetstratégiai ágazat.[4] Így két olyan jogrendszerről
- 29/30 -
van szó, amelyben mély elkötelezettség mutatkozik a sport iránt. Az összehasonlítás szüksége viszont abból fakad, hogy hazánkban csekély számú bírói döntés található, amely az edzői tevékenység kártérítési kérdéseit érinti, továbbá a jogirodalom is kissé általánosan közelíti meg a problémát. Azt feltárni, hogy az edzői felelősség vizsgálata, illetve az ezzel kapcsolatos perlekedési hajlam miért eltérő, az meghaladná e tanulmány kereteit. Ellenben a megalapozott jogi megoldások összegyűjtése és értékelése mindenképpen szükséges. A common law sajátságainak lebontása után, a jogcsalád-független megoldások hézagpótló jelleggel bírhatnak hazai vonatkozásban. A dolgozat három fő részre oszlik. Az első részben az edzői szerepkör tartalmát vizsgálom, annak érdekében, hogy a jogviszonyok egyes szereplőinek meghatározásai a kártérítési jogi szemléletnek megfeleljenek. Ezt követően az edzői kötelezettségek feltárása következik az amerikai joggyakorlat alapján. Majd az utolsó részben a kockázat elfogadásának problémáját értékelem, amely az edző és a sportoló között sajátos megítélést igényel. Így két fő kérdésre kaphatunk választ. Egyrészt, hogy mi az edzői pozíció tartalma, illetve meddig terjed felelőssége, különös tekintettel a sport magasabb kockázatára. Kutatásom végső célja, hogy elmélyítsem az edző polgári jogi felelősségének értékelésével kapcsolatos állásfoglalásokat, ezentúl pedig alkalmazható megoldásokat tárjak fel a joggyakorlat számára e speciális szaktudást igényló területen. Összességében a problémakör lényegét két amerikai szerző találóan világítja meg: "Az edzői felelősségi tényállások alapja azon kérdés megválaszolása, hogy hol húzható határvonal a jövő bajnokainak kovácsolása és kártérítési felelősség kapcsán."[5]
A felelősség vizsgálatának legfontosabb előkérdése, hogy miként definiálható az edzői pozíció tartalma, és ez hogyan hat a felelősség vizsgálatára. Az Stv. státuszjogi kérdésként determinálja az edző fogalmát a sportszakember megnevezéssel (Stv. 11/A. §). A pozícióról az általános feladatmeghatározáson és az alkalmazási formáinak rögzítésén kívül, amely kártérítési jogi szempontból az igényérvényesítési rezsimet jelöli ki, sokat nem tudunk meg. Az Stv. hatálya továbbá főként a versenyrendszerre vonatkozik, így megannyi, elsősorban szabadidősportot érintő jogviszony figyelmen kívül marad.[6] Szükséges az edzői pozíció tartalmának meghatározása, ami kifejezi az edző szerepének kártérítési jog által értékelhető sajátosságait és elvonatkoztat e formális szabályoktól. Az értelmező kéziszótár szerint az edző "a versenyzők, játékosok, általában sportoló edzésének vezetésével, irányításával foglalkozó szakember; tréner".[7] Az irányítási jogosítványok központi tényezőként jelennek meg a jogi szakirodalmakban is: Az edzők lényegében azok a személyek, akik a legdirektebb kontrollal rendelkeznek a sportban részt vevő valamennyi személy felett.[8] Egy olyan viszonyként szemléltethető, amelyben az egyik fél feladata a másik kontrolállása.[9] Ilyen kapcsolat áll fenn például a munkáltató és a munkavállaló között, illetve a szülő-gyermek kapcsolathoz hasonlítható.[10] Az amerikai esetjog azt tükrözi, hogy az irányítás jogosítványok léte a tényleges munkakörön túlmutatnak, így az edzői szerepkör nemcsak egy állandó pozíció, hanem egyéb személyekre is kiterjeszthető. A Hearon v. May-ügy tanulságai kapcsán az edzőtől kapott engedély birtokában a sportbíró kívánt egy mozdulatot gyakorolni a sportolóval a létszámhiány miatt, amelynek sajnálatos módon sérülés lett az eredménye. A bíróság megállapította, hogy a sérülés idősávjában a bíró felvette az edző (instructor) szerepét.[11] Ebben az esetben már nem résztvevőként szerepelt, ugyanis akkor a felelőssége enyhébb lett volna.[12] A felperes pedig vallomásában utalt is arra, hogy az alperes tevékenysége az edzésekhez hasonló helyzetet eredményezett, szándéka az oktatásra is kiterjedt.[13] A perben nem a tényleges munkakör volt döntő, hanem az, hogy a bíró önként lépett egy olyan helyzetbe, ahol meghatározó személlyé vált a sérülések elkerülése érdekében. Az eseti vizsgálat megjelenik a Kúria gyakorlatában is, viszont ott a konkrét helyzet körülményei kizárták, hogy egy oktató a hivatásához fűződő magasabb elvárhatósági mérce szerint feleljen. Annak ellenére, hogy a repülőgép irányítóját a felperes valamikor oktatta, nem alapozta meg a közreműködési kötelezettségét a baleset elkerülése kapcsán, ugyanis utasként vett részt a repülés során, és alappal bízhatott az irányító helyes eljárásában.[14] Így megállapítható, hogy az edzői pozíció döntő tényezője az eset körülményeinek összefüggésében, a konkrét sporttevékenység kapcsán megjelenő irányító szerep. Megjegyzendő azonban, hogy a sportbírók felelősségének értékelését külön vizsgálják a szakirodalmak, így a két szerepkör az egyes hasonlóságok ellenére nem összemosandó.[15] Viszont az edzői minőség fennállta esetén, személye elhatárolható a résztvevőktől és vonatkozásában többletkötelezettségek keletkeznek.[16] Továbbá az érintett személy maga-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
