A közbeszerzési célok és alapelvek egyfajta tisztességes magatartást követelnek meg a költségvetési rendszer szereplőjétől[2]. Ugyanilyen szabályok szerint jár-e el a szereplő, amikor nem beszerez, hanem értékesít?
2012. január 1-jei hatállyal módosult az autópályák, autóutak és főutak használatának díjáról szóló 36/2007. (III. 26.) GKM rendelet[3], [4], melynek eredményeként 2012-ben a D1 kategóriába[5] eső járművekre 4 napos autópálya e-matrica helyett már csak 10 naposat vehetünk.[6] A módosítás hivatalos indoka[7] Ausztria útdíj-rendszeréhez való igazodást jelöli meg okként. Megszűnik az, hogy az országon "átutazók lényegesen kedvezőbb feltételek mellett vehetik igénybe Magyarország gyorsforgalmi útjait annál, mint ahogyan a magyar autósok közlekedhetnek a külföldi utakon", tekintve, hogy a szomszédos országokban eddig sem lehetett 4 napos érvényességi idejű matricát kapni. Így, ugyan drágább a szolgáltatás, de egységes a szabályozás.
Megítélésünk szerint - legalábbis jogi értelemben - helyesebb lett volna viszonossági elv alkalmazásáról vagy egy pozitív diszkriminációs helyzet harmonizációs felszámolásáról beszélni.
1. táblázat: díjkategóriák, érvényességi tartamok és díjak (Ft):[8]
| Díjkategória | 1 napos | 4 napos | Heti9 | Havi | Éves |
| D1 | - | 2 975 | 4 780 | 42 980 | |
| D2 | 3375 | - | 8 255 | 13 970 | 123 975 |
| D3 | 3375 | - | 12 600 | 20 370 | 184 985 |
| D4 | 3375 | - | 15 875 | 25 785 | 234 950 |
Bántotta-e az igazságérzetünket, hogy a legrövidebb időtartamú használat korábban 4 napos volt? Hogyan ítéljük meg, hogy ezentúl a 4 napos helyett is 10 napos legrövidebb időtartamú matrica vásárolható?
1. Ha érdekeinket sérülni látjuk, találunk-e olyan jogszabályi rendelkezést, amelyre érvelést alapozva megítélhető lehet: itt bizonyos feltételek jogszabályba (akár Alaptörvénybe) ütközően érvényesülnek vagy változtak meg a közlekedők hátrányára?[10]
A jogszabálykeresésben - szakmai tapasztalataink alapján nem rendhagyó módon - a közbeszerzésekben belénk ivódott elvekből indultunk ki[11], annak ellenére is, hogy az átalánydíj-fizetéshez kötött autópálya-használat (útdíj-politikai szakkifejezéssel élve "használati díjas matricás rendszer") nyilvánvalóan nem közbeszerzési jogterület.[12] Ebből a kezdőpontból haladva előre, az első kérdésre adandó válasz megfogalmazása előtt, bizonyos alapozást végzünk a saját jogterületünk eszközeinek igénybevételével, méghozzá a következő kérdés kibontásával.
2. Van-e elméleti érvényük a közbeszerzési jogi céloknak és alapelveknek a közlekedési jogi, szűkebb érelemben véve a fizetéses közúti (fizetéses autópálya-használati) közlekedési területen a díjrendszer (illetve annak eleme megváltoztatása) vonatkozásában?
Helyezzük el a modellünkben a közbeszerzés céljainak és alapelveinek érvényességi vizsgálata során segítségül hívott két szervezetet. Ezek: a közbeszerzésben általános ajánlatkérő szervezet, illetve a közlekedési-hálózati közszolgáltatás (autópálya-használat engedése) tevékenység tekintetében a díjrendszer kialakításának és a díjak beszedésének felelőse (a továbbiakban: a díjrendszer kialakításának felelőse) - és ez utóbbinál nem számít a szervezet konkrét megnevezése!
Ajánlatkérő szervezet. Általánosságban a közfeladatot ellátó rendszer egyedi szervezete (a közbeszerzésben
-482/483-
ajánlatkérő, a beszerzési piac aktív szereplője). A beszerzési piacon tipikusan több szállító (szolgáltató, kivitelező, azaz ajánlattevő) ajánlata közül kell kiválasztania az ár-érték arányos terméket (szolgáltatást, építési beruházást). Bevételi oldalon áll tipikusan az állami költségvetési előirányzat, esetleg közösségi támogatás, kiadási oldalon jelenik meg a beszerzés során kifizetett vételár (díj).
A díjrendszer kialakításának felelőse. A közúti közlekedési rendszerben - amely egyébiránt a fenti közfeladat-ellátó rendszernek alrendszere - a "közutas" szervezetrendszer[13] (a matricaértékesítésben eladó, az értékesítési piac aktív szereplője, benne a díjrendszer kialakításának felelőse is) a közlekedési hálózati közszolgáltatás tevékenység végzése során a bevételi oldalon állami költségvetési forrásból és az útdíj-, úthasználatidíj-befizetésekből táplálkozik.
A kifejtettek szintéziseként rögzíthetjük, hogy az ajánlatkérő a piaci szereplőkkel szemben tipikusan vevői-kifizetői, a díjrendszer kialakításának felelőse pedig eladói-bevételezői minőségben jelenik meg, tehát a megszólított szervezetek (típusok) egy elméleti beszerzési (visszterhes jogviszonyú) pólus két ellentétes végén is állhatnak.
Az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályai[14] kisugároznak a közfeladat-ellátás színtereire.
Az ajánlatkérőről beszerzései során a "köz"-beszerzésekben a jó gazda gondosságának elve által vezérelve köteles eljárni, aminek garanciális szabályait a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvényben (a továbbiakban: Kbt.) foglalt célok és alapelvek között megtaláljuk.[15]
A közbeszerzésekben elérni kívánt célok: a közpénzek ésszerű és hatékony felhasználása és nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, valamint a verseny tisztaságának biztosítása.
A közbeszerzési alapelvek: a nyilvánosság, a verseny tisztasága és átláthatósága, az esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód, fenntartható fejlődés, jóhiszeműség, tisztesség, rendeltetésszerű joggyakorlás, hatékony és felelős gazdálkodás elve és arányosság.
Az ajánlatkérő a beszerzései során köteles arra törekedni, hogy az adófizetők forintjait a lehető leghatékonyabb, leggazdaságosabb és -ésszerűbb módon költse el. Ehhez beszerzési igényét - az ajánlati/ajánlattételi felhívásba és dokumentációba építetten - oly módon köteles meghatározni, hogy a lehető legalacsonyabb ajánlati árat kínáló, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő ajánlattevővel szerződhessen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
