https://doi.org/10.59851/mj.72.09.5
Kevés annál "építőbb", a gazdaság mikro- és makroszintjén a létezésével már önmagában is pozitívabb üzenetet hordozó jogintézménye van a magyar társasági jognak, mint a dolgozói részvény. Az, hogy egy vállalat attól válik működő- és versenyképesebbé, stabilabbá, valamennyi tulajdonos számára értékesebbé és "gazdagabbá", a befektetők számára érdekesebbé és vonzóbbá, hogy az ott dolgozók (azok egy része) egyben a társaság tulajdonosai is, rendkívül szimpatikus gondolat. Mind a vállalatok gazdasági fejlődése, mind a revitalizálása szempontból egy igazi "jó ötlet". Mégis ha megnézzük a magyar részvénytársaságok tulajdonosi szerkezetét, elenyésző számban találunk olyanokat, akik dolgozói részvények kibocsátásával, a munkavállalók tulajdonosi körbe történő bevonásával gondolták erősebbé tenni magukat. Mi ennek az oka, és vajon lehetne-e a dolgozói részvénykibocsátást vonzóbbá tenni, alkalmazhatóságát, alkalmazásának népszerűségét növelni - jelen tanulmány ehhez kíván néhány gondolattal hozzájárulni.
Kulcsszavak: részvénytársaság; részvény; dolgozói részvény; forgalomképesség
There are few more "constructive" legal institutions in Hungarian company law, which by their very existence carry a more positive message at the micro- and macro-level of the economy, than the employee share. The idea that a company becomes more operational and competitive, more stable, more valuable, and "prosperous" for all its owners, more interesting and attractive for investors, because the employees (some of them) are also the owners of the company, is a very likeable idea. From the point of view of both the economic development of companies and their revitalization, it is a really "good idea". Yet, if we look at the ownership structure of Hungarian limited companies, we find a negligible number of companies that have thought of strengthening themselves by issuing employee shares, by involving employees in the ownership. What are the reasons for this and, above all, could employee share issues be made more fashionable, their applicability and popularity be increased - this study aims to contribute to this with some thoughts.
Keywords: limited company; share; employee share; transferability
Felmerül a kérdés, miért jó egyáltalán, ha egy vállalkozás a munkavállalói, illetve azok egy része számára lehetővé teszi, hogy a társaságban részesedést szerezzen(ek)? Ennek az alapvetően nem csak jogi, hanem szociológiai és vállalatgazdálkodási, -szervezési kérdésnek könyvtárnyi és rendkívül izgalmas irodalma[1] van. Jómagam ezt a kérdést egyetemista koromban az alábbi példán keresztül értettem meg: ha egy csavart a munkavállalónak kétszer kell meghúznia, de elfelejti, ezt hányszor is tette meg, akkor az a jó, ha minél inkább magáénak érezve a produktumot és annak minőségét, inkább visszalép, és meghúzza a csavart harmadjára is, semmint hogy vállrándítva továbblépjen a következő munkafázishoz. Emlékszem arra a német családra, amelynek feje az 1980-as években büszkén mutatta meg nekünk az egyik legrégebbi autógyártóban meglévő dolgozói részvényét, aztán mesélte, hogy már az édesapja is munkavállalóként tulajdonosa volt a cégnek, és az ő fia is éppen akkor kapott a gyártól dolgozói részvényt munkája elismeréseként. Ha egy munkavállaló magáénak érzi a vállalatot, annak sorsával mint sajátjával is törődik, büszke annak árujára/szolgáltatására, jobbító szándékú javaslatait megosztja a menedzsmenttel, innovációit a cégen belül kívánja megvalósítani, az nemcsak a vállalatnak, hanem minden más tulajdonosnak is csak jót jelent, és többletértéket teremt.
Vizsgálható a kérdés az ún. "vállalati generációváltás" oldaláról is. Bármennyire is kívánatos lenne a családi vállalkozások minél szélesebb körű elterjedése és fennmaradása/-tartása az ország gazdasági szerkezete szempontjából, a rendszerváltozáskor elinduló családi vállalkozásoknál sajnos egyáltalán nem magától értetődő, hogy 35 évvel később a gyerekek/unokák viszik tovább az üzletet. Szintén nem triviális, hogy a legtöbbször kis- és középvállalkozás a tulajdonosi kör "kiöregedésével" harmadik, külsős személyek irányába egyáltalán értékesíthető. Kézenfekvőnek tűnik ezért a vállalat (és saját tulajdonosi létezésünk) fennmaradásának oly módon történő biztosítása, hogy annak tulajdonosi körébe a működést biztosítani képes munkavállalói kört vonjuk be.
Ugyanígy, egy olyan gazdasági környezetben, ahol a munkavállalói mobilitás, az arra való képesség és készség is a korábbi évtizedekhez képest ugrásszerűen megnőtt, az emberek könnyebben váltanak munkát, munkahelyet, adott esetben még lak(hat)ást is - nemcsak egy településen vagy megyén belül, hanem akár országok között -, ha jobb ajánlatot kapnak, a (fehér- és kékgalléros) kulcsmunkavállalók tulajdonosi körbe történő bevonása a munkaerő megtartásának egyik fontos eszköze lehet.
Éppen ezért azt gondolom, érdemes a dolgozói részvénykibocsátás Ptk.-beli szabályozását áttekinteni és végiggondolni, van-e még benne kiaknázatlan lehetőség, lehet-e azt rugalmasabbá, alkalmazását vonzóbbá tenni. Jelen tanulmány szándékoltan nem tér ki a kérdés adójogi és közteherviselési kérdéseire, előnyeire, hanem a Ptk.-ra koncentráltan megmarad a dolgozói részvényhez, annak forgalomba hozatalához kapcsolódó szűkebb, "klasszikus" társasági jogi kérdéseknél. Ennek megfelelően a tanulmány nem elemzi a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvényt és az abban szabályozott javadalmazási és különleges MRP eseteit sem, amelyek a mai napig létező programok, és jelen vannak/lehetnek tőzsdei nagyvállalatok szabályozásában is.
- 578/579 -
Dolgozói részvényt a részvénytársaság a nála teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára bocsáthat ki. A kibocsátott részvényt a munkavállalók vagy ingyenesen, vagy a részvény névértékénél alacsonyabb áron szerezhetik meg, ami azt jelenti, hogy az ellenérték vonatkozásában mindenképpen kedvezményt kell, hogy kapjanak.
A dolgozói részvény fenti definíciója eleve több korlátozást tartalmaz, amely korlátozásoktól - többek között Fővárosi Ítélőtábla ÍH 2018.116. számon közzétett, 13.Gf.40.715/2017/6-II. számú, közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése tárgyában meghozott döntése alapján - eltérni nem lehet.[2]
A legelső egy magától értetődő, a részvény forgalomba hozatalához kapcsolódó szerzési korlátozás, miszerint a részvény kibocsátáskori tulajdonjogát kizárólag olyan személy szerezheti meg, aki a részvénytársasággal - akár teljes, akár részmunkaidőben,[3] de - munkajogi jogviszonyban áll. Ez azt jelenti, hogy a részvénykibocsátásnak nem lehet kedvezményezettje olyan személy, aki a társasággal munkavégzésre irányuló ún. egyéb jogviszonyban, például megbízási[4] vagy más közreműködői jogviszonyban áll. Nem kérdés, hogy ez a korlátozás magából a jogintézmény lényegéből fakad, nemcsak indokolt és célszerű, hanem egyértelműen nem is lehetne másképp; a dolgozói részvény fogalmi eleme.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
