Nemrég felhívással fordultam szakmai lapunkban azon kollégákhoz, akik 1991. január 1. (vagy ezt megelőző idő) óta folyamatosan jegyzői munkakört töltenek be és az idén nyugdíjba vonulnak. Nekik az "obsit előtt állók" találkozójának megtartását ígértem. Kapóra jött a XXIV. Országos Jegyző-Közigazgatási Konferencia Hajdúszoboszlóra kerülése, így 2016. szeptember 7-én késő délután meg tudtuk tartani az "Obsitos találkozó: Rendszerváltó jegyzők ma is munkában - Kerekasztal beszélgetés az elmúlt negyedszázadról, jegyzői szemmel" című program-részt, szép számú közönség előtt.
Meghívást kaptak egyrészt az országos jegyzői egyesületek (Jegyzők Országos Szövetsége - JOSZ, illetve Városi Jegyzők Egyesülete - VJE) korábbi vezetői, másrészt a Belügyminisztérium (BM) jegyzők tevékenységével foglalkozott vezető munkatársai, az önkormányzati országos érdekképviselet és a közigazgatás-tudomány jeles partnerei. A JOSZ korábbi elnökei közül jelen voltak: Dr. Mészáros Miklós (Encs, majd Miskolc), Dr. Forgács István (Jászberény), Dr. Bálint József (Kalocsa, jelenleg polgármestere), illetve az egykori VJE elnöke, Dr. Bíró László (Szerencs).
A beszélgetésben részt vett Dr. Kéki Zoltán, Kaposvár nyugállományú és Dr. Csiszár Miklós (Ózd, Edelény) jelenleg Miskolc (rövidesen nyugdíjas) jegyzője is. A minisztériumi vezetők illusztris köréből vendégünk volt Prof. Dr. Verebélyi Imre (korábbi BM közigazgatási államtitkár, majd a közigazgatás korszerűsítésének kormánybiztosa - egyéb hazai és nemzetközi funkciói mellett), Dr. Szabó Lajos és Dr. Fürcht Pál korábbi főosztályvezetők, valamint a még aktív Dr. Bekényi József. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) friss nyugdíjas főtitkára, Dr. Zongor Gábor, valamint Prof. Dr. Kiss László volt alkotmánybíró ugyancsak helyet foglalt körünkben.
Házigazda obsit előtt álló jegyzőként vállaltam a beszélgetés "vezénylését".
Tóth János, a JOSZ elnöke köszöntötte azokat, akik az elmúlt negyed századot jegyzőként, kormányzati vezetőként, vagy tudományos területen szolgálták végig. Jelezte, hogy Hajdúszoboszló jegyzője találta ki a rendezvényt, ők pedig segítették létrejöttét.
Moderátorként elmondtam, hogy ilyen összeállításban először ül együtt ez a csapat, majd bemutattam a találkozóra jelentkezett tizenegy obsit előtt álló kollégát. Ők a következők:
Német Györgyné (Ozora), Varró Gyula (Parád) és Varró Gyuláné (Recsk), Boldog Zoltánné (Kunágota), Dr. Csiszár Miklós (Miskolc), Farkas Lászlóné (Onga), Dr. Bárdos László (Simontornya) és Dr. Bárdos Lászlóné (Dunaföldvár), Komjátiné Mádl Margit (Nagyvenyim), Dr. Kerekesné Dr. Mracskó Gyöngyi (Csorvás), Bagócsi Károly (Izsák).
A kerekasztal résztvevői sorban bemutatkoztak, egyben szóltak az indíttatásról, ami őket a közigazgatási pályára vezérelte és beszéltek pályafutásuk állomásairól. Egyeseknek "családi hagyomány" volt a közigazgatás, de a többség - szavaikkal - belesodródott, véletlenül került ide, avagy tévedésből lett jogász. Több (ex)jegyző szereplő közgazdász vénával bír(t), településmenedzseri szerepként látta el munkakörét. A moderátornak 39 éve a jelenlegi az eddigi egyetlen munkahelye, a többiek különböző településeken töltöttek be többféle munkakört, haladva a ranglétrán. Többen a Tanácsakadémia - Államigazgatási Főiskola - jogi egyetem tanulmányi utat járták be, de mélyépítő, vízépítő mérnök végzettséggel kezdőből is lett jegyző, újabb tanulmányok alapján. Az állami közigazgatási vezetők között a tudományos, egyetemi oktatói pályával indulás dominált, ezt később is művelték, egyesek alkotmánybíró(sági tanácsadói) szerepvállalással zárták a pályaívet. Mi lett a jegyzőkből nyugdíjasként? Széles a paletta, a vállalkozótól a szakmai főtanácsadón, önkormányzati képviselőn át a polgármesterig.
A második rész a szereplők eredményeiről, kudarcairól, a jegyzőkről alkotott véleményekről szólt. A megnyilatkozók életpályájukon elért legnagyobb eredményüknek leginkább az alábbiakat tartják: sok jó embert ismerhettek meg az önkormányzati és az államigazgatásban; jó szakmai közeg alakult ki sok helyen, egymástól lehetett tanulni, elmélet és gyakorlat együttműködésével; a jegyzőegyesületeknek komoly szakértői gárdája volt, amely a minisztériumoknak is dolgozott; a jelenlevők részesei lehettek annak a csapatnak, amely a jegyzőkből közösséget formált: sikerült helytállni a 25 év alatt mind helyben, mind országosan. Eredményesnek minősíthető az önkormányzati rendszer elmúlt negyedszázada, mert spirális fejlődési pályán valamiben mindig előre mentünk, a fejlődés nem egyenes vonalú volt (stagnáló, illetve visszafejlődő szakaszok tarkították), például az utóbbi öt évben valósult meg régi tervként a törvényességi felügyelet a kormányhivataloknál. Személyes siker is többféle volt, így például: az alkotmánybírói pozíció a jogászi pálya csúcsa; az állami vezetőknél ilyen a "rendszerváltó" önkormányzati törvény előkészítése és alkalmazásának segítése; de az is, hogy a szereplők 25 éven át meghatározó önkormányzati területen dolgozhattak, a legszebb - jegyzői - helyi közigazgatási munkakörben, aktívan ténykedve a település és a közigazgatás fejlesztésében; valamint az, hogy sokáig sikerült megértetni a (helyi és országos) politikusokkal, hogy a közigazgatás is szakma.
Persze kudarcok is voltak, amiből a legáltalánosabb gond, hogy nem sikerült megtenni annyit, amennyit lehetett volna, amiért a magyar politikai elit komoly felelősséggel tartozik az unokáink előtt. (Például a megyei önkormányzatoknak kötelező feladataik ma már alig vannak, tehát nem használunk ki egy fontos szintet, amely helyzetet a régiók korábbi kialakításának
- 8/9 -
anomáliái is elősegítettek). Általános probléma lett az is, hogy a jegyzőket (a polgármestereknek kiszolgáltatva) és a polgármesteri hivatalokat hosszú távon nem sikerült szakmai alapon, az átpolitizálástól mentesnek megtartani. Mostanság igazolódó országos hátrányt okoz, hogy az úttörőknek nem sikerült széles körben elterjedtté tenni az európai uniós korábbi (2004. évi) pályázati forrásokból kifejlesztett, ma is élenjáró szakmai színvonalú ASP - informatikai alkalmazásszolgáltató - önkormányzati rendszereket. Napjainkban minden nyilatkozónak rossz érzés megélni azt, hogy amit előremutatóként felépítettek (önkormányzatiság), az egyre inkább leépül. 2010 előtt hihetetlennek tűnt számukra, hogy jön egy ilyen időszak.
A kerekasztal résztvevői a ma közigazgatási pályán lévőknek is fogalmaztak meg üzeneteket, tanácsokat, javaslatokat. Ezeket célszerűnek tartom kiemelve közölni, nagyjából az elhangzás sorrendjében, de az egybeillőket összefoglalva:
- a jegyzői megbízatás nagyon szép, de volt szebb is, a jegyzőt láttuk már "pompázatosabb tollazattal" a jelenleginél, pedig nekik szakmainak kellene maradniuk, nem kiszolgáltatva a politikának, de: maradjanak, a kritikai véleményüket mondják el, mert különben nem fogunk előre mozdulni;
- egyenlő közelségre kell lenni a pártoktól, jelöltektől, képviselőktől, mert nem mi, hanem a választók döntenek róluk (nem pedig az egyesek által ajánlott egyenlő távolságra);
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
