Az Európai Bizottság az osztrák kormány kezdeményezése alapján indította meg Magyarországgal szemben a haszonélvezeti és használati jogok megszüntetése miatti kötelezettségszegési eljárást. A pert megelőző eljárásra is figyelemmel, mintegy öt év után az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB, Bíróság) jogerősen is lezárta a tulajdonossal nem közeli hozzátartozói viszonyban lévő természetes személyek és jogi személyek javára, a mező- és erdőgazdasági földeken bejegyzett haszonélvezeti jogok törvény erejénél fogva történő megszüntetése ügyében kialakult jogvitát.[1]
Amellett, hogy a 2010 óta uralkodó magyar birtokpolitikai felfogás számos eleme uniós jogi szempontból megmérettetésre került, a szóban forgó ítélet egyszerre érinti a hazai agrárium legalapvetőbb kérdéseit és a polgári jog évszázados dogmáit. Előre bocsátom, hogy az EUB esetleges aktivizmusának kérdésével jelen cikk keretein belül nem foglalkozom, de osztom azt a kialakult nézetet, amely szerint a Bíróság a belső piaci integráció ügyében kompromisszumoktól mentesen vállalja a bírói jogképzés (judical lawmaking) vitatott szerepkörét.[2]
Az írás az ítélet tematikai pontjait követi, azok mentén igyekszik annak tömör összefoglalását adni és kísérletet tesz egyes pontjainak elemzésére. A témához kapcsolódó joggyakorlat felvázolása, a jogalkalmazási kérdések felvetése ebben a munkában nem volt cél.[3] Fel kell hívni a figyelmet a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának nagy lélegzetű munkájára, amely a haszonélvezeti joghoz kapcsolódóan is alapos kifejtést ad.[4]
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Földtörvény, Ftv.) és a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) megszületése előtti birtokpolitikai helyzet részletes ismertetésétől most eltekintenék, de a két jogszabály életbelépése óta eltelt időszak tapasztalatait összegző fórumokon[5] többször elhangoztak többek között az alábbi állítások.
A termőföld olyan különleges tőkeelem, amely nem gyarapítható ún. speciális jószág, így speciális szabályozást igényel. A rendszerváltás óta mintegy 700 ezer hektár termőföldet vontak ki a művelésből, ezért különös figyelmet érdemel a meglévő területek hasznosítása. A 2010 óta hivatalban lévő kormány határozottan küzd a termőföldek kapcsán megjelenő spekulatív tőkebefektetések ellen. A Földtörvény és a Fétv. megalkotásakor a hazai birtokszerkezetre különösen igaz volt annak duális jellege, azaz kevesen használtak nagy kiterjedésű területet. A 2004-es európai uniós csatlakozáskor is jelentős értékkülönbség állt fenn az egykori EU-15 országok és az új tagállamok - így hazánk - földárai között mely arányok azóta sem változtak lényegesen, illetve hogy Nyugat-Európa földéhséggel küzd.
A fenti alapvetések mellett a nemzeti szabályozás földügyi múltját - az ítélet összegzésével megegyezően - át kell tekintenünk.
A földről szóló 1987. évi I. törvény 38. § (1) bekezdése többek úgy rendelkezett, hogy a nem magyar állampolgár természetes személy, valamint a külföldi székhelyű vagy külföldi tulajdonú jogi személy mezőgazdasági földterület tulajdonjogát adásvétel, csere vagy ajándékozás útján kizárólag a Pénzügyminisztérium előzetes engedélyével szerezhette meg.
Az 1992. január 1. napjától hatályos külföldiek ingatlanszerzéséről szóló 171/1991. (XII. 27.) Korm. rendelet 1. §-ának (5) bekezdése jogszabály eltérő rendelkezése hiányában kizárta, hogy a mezőgazdasági földterület tulajdonjogát külföldiek megszerezhessék.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) ugyancsak tiltotta a külföldi magán- és jogi személyek termőföldre vonatkozó tulajdonszerzését. Ez alól kivételt képzett a tanya és a hozzátartozó földterület, illetve a termőföld kisajátítása kapcsán kapott kártalanítás összegéből vásárolt termőföld, valamint a termőföldön fennálló közös tulajdon megszüntetésével tulajdonba kerülő föld megszerzése. Egyebekben a belföldi jogi személyek sem szerezhették meg termőföld tulajdonjogát.
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXVII. törvény 2002. január 1jei hatállyal úgy módosította a Tft.-t, hogy szerződéssel külföldi magán- és jogi személyek haszonélvezeti jogot sem szerezhettek termőföld felett.
Ezt követően az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXIII. törvény 7. §-a módosította az akkor hatályos Tft. 11. §-át, eszerint 2013. január 1-jétől semmis a haszonélvezeti jog szerződéssel történő alapítása, kivéve, ha a szerződés közeli hozzátartozó javára alapít haszonélvezeti jogot.
A fenti módosításon túl lényegi újdonságként épült be a Tft.-be az új 91. § (1) bekezdés, amely alapján a 2013. január 1-jén fennálló, határozatlan időre vagy 2032. december 30a után lejáró, határozott időtartamra, nem közeli hozzátartozók között, szerződéssel alapított haszonélvezeti jog 2033. január 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik.
- 40/41 -
2014. április 30-ával lejárt a termőföldek tulajdonszerzési tilalmára és a korlátozások fenntarthatóságára nyitva álló türelmi idő, így túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a moratórium megszűntével a hazai birtokpolitika új fejezetéhez érkeztünk el.
Magyarország ekkorra túl volt a nem kevés szakmai és politikai vitát kiváltó kárpótlási törvényeken, a szövetkezeti átmeneti törvényen, az állami tulajdon privatizációján, ahogy a földkiadásra vonatkozó törvényen is és megszületett a Nemzeti Földalapról szóló törvény. Ezen felül a termőföld védelméről szóló törvények és végrehajtási rendeletei is teljesítették feladatukat. Mindezen jogszabályok együttes eredményeként alapvetően átalakult a honi termőföld tulajdoni és használati rendszere.
Ezen előzmények után született meg a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény, amely 2013. december 15. napjával lépett hatályba.
A Földtörvény indokolása szerint az új kódex feladata, hogy szolgálja Magyarország Alaptörvényének a természeti erőforrásokra, különösen a termőföld védelmére és fenntartására vonatkozó előírásait.
A Földtörvény 37. § (1) bekezdése fenntartja azon szabályt, amely szerint semmis törvény hatálya alá eső földekre vonatkozó haszonélvezeti jog vagy használat jogának szerződéssel történő alapítása, kivéve, ha a szerződés közeli hozzátartozó javára alapít haszonélvezeti jogot.
Ezzel együtt a Fétv. 108. § (1) bekezdése kimondta, hogy a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog továbbá használat joga 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik, ex lege törlésre kerül.
Az ex lege törlés részleteit az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 94. §-a mondta ki, amely alapján az ingatlanügyi hatóság 2014. október 31. napjáig felhívást küldött ki a haszonélvezeti jog jogosultjának, aki a felhívás kézhezvételét követő tizenöt napon belül kellett, hogy az eljárásrend szabályainak megfelelően igazolja a tulajdonossal fennálló közeli hozzátartozói minőségét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
