Bár 1967-ben elvi, és következetesen érvényesülő döntés született abban, hogy a reform körébe tartozó polgári jogi szabályok (is) "kormányszintű megoldásokkal"[1] (Eörsi) kerüljenek kialakításra, s a Ptk. módosítását majd csak "az új szintézis megteremtésekor esedékes nagytakarítással együtt" végezzék majd el, ez egyes kérdések (pl. a tagoktól elkülönült, önálló szervezettel rendelkező társulások, szellemi alkotások joga) külön törvényekben való szabályozásának nem jelentette akadályát. Ezzel párhuzamosan felmerült a Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának igénye is: ennek alapját - mint Benedek Károly 1968-ban rámutatott - annak felismerése jelentette, hogy a Ptk. "egy ma már meghaladott" gazdasági koncepciót tükröző szabályait elsősorban a kötelmi jogi intézmények körében indokolt lehet új rendelkezésekkel felváltani. Ekkor még csak elvi szinten, de a felülvizsgálat fő iránya is kijelölésre került: az "új gazdasági követelményeket kifejező Polgári Törvénykönyvnek" - mondja Benedek - "az egységes áruviszonyok jogát kell tartalmaznia: szabályainak egyaránt alkalmasnak kell lenniük az állampolgárok egymás közötti, és a szocialista szervezetekkel szemben fennálló, valamint a szocialista szervezetek egymás közötti jogviszonyainak rendezésére" - fenntartva persze szükség szerinti legfontosabb eltérések (pl. nagyipari termelés és tömegügyletek) külön, esetleg rendeleti szabályozásának lehetőségét.[2]
1969-ben azonban még a polgári jogalkotás kérdései nem annyira a Ptk. "a közeljövőben napirendre kerülő általános felülvizsgálata", mint inkább a joggyakorlat összefüggésében merültek fel, s leginkább a polgári jog a gazdasági reformmal nem érintett területe, az állampolgári tulajdoni és más vagyoni viszonyai, a lakásbérlet, az élettársi viszony, az ajándék visszakövetelése vagy épp az öröklési jog vonatkozásában.[3] Mikor Szabó Imre a siófoki jogászkongresszus plénuma előtt a kodifikáció időszerű, általános kérdéseit tekintette át[4], a "második kodifikáció" szintjére való áttérést általános, valamennyi szocialista országra irányadó jellemzőként ragadta meg: "a múlt jogával gyökeresen szakítani kívánó, az előremutató, az új társadalmat szolgáló" törvénykönyvek megszületése után ezt olyan szükségszerű szakaszként, melyben a törvényalkotásnak már "a szocialista társadalmi viszonyok továbbfejlődését" kell tudni kifejeznie. Ez szerinte nem jelentette feltétlenül a régit felváltó új kódexek megalkotását, teljes rekodifikációt: sőt - pont a magyar gazdasági reform példáját felhozva - egyfajta "ideiglenes", kormányrendeleti szintű rendezéssel is megvalósulhatott: ezt ő egyfajta "normatív kísérletnek" tartotta, mely azonban csak bizonyos ideig lehet indokolt. Szabó a szocialista jogelmélet alapvető álláspontját hangsúlyozva utasította el a kerettörvényeket (melyeket legegyszerűbben a "kellően általános" jogi normától a "túlzottan általános" felé fordulás kifejezésével jellemzett), a túlzott kazuisztikában való elveszéshez vezető megoldásokat, azt azonban lehetségesnek tartotta, hogy a kormányrendeleti szinten "kikísérletezett" megoldások idővel a jogszabályrendezés törvényi szintjébe vonódjanak be.[5]
Az egyik részterület, ahol a Ptk. szabályainak alapvető újragondolása megkezdődik, a hibás teljesítés és jogkövetkezményeinek kérdésköre. Ez a munka még a 43/1967. (XI. 14.) GB. sz. határozat a minőségvédelem és fogyasztóvédelem fokozásának jogpolitikai célkitűzéseit követve indul - az Igazságügyi Minisztérium Eörsi Gyulát kéri fel a tárgybeli szakvélemény elkészítésére. A 75 oldalas tanulmánnyal Eörsi 1969 májusában készül el - a szöveg akkor publikálásra nem került, az IM az 1977-es Ptk. novellával összefüggő iratanyagában[6] maradt
- 26/27 -
ránk.[7] Eörsi javaslatait összegezve először a szavatossági igények és a köztük való választás kiterjesztésének szükségességét emeli ki, s azt, hogy a szavatossági határidőket lazábbá (elévülési természetűvé) kell tenni. Az anyag hasonlóképp szükségesnek tartja a kártérítési igények "nagymérvű kiterjesztését" is, azzal, hogy a csalárdság követelményét mint feltételt el kell ejteni. A javaslat fokozott felelősség bevezetését tartja indokoltnak az élet, a testi épség károsítása eseteire, s fokozott védelmet tart szükségesnek a szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettséget korlátozó vagy kizáró, különböző kikötések ellen. Részben új alapokra helyezné a hibás teljesítés miatti kártérítést: "egzakt elhatárolási ismeretet" építene be a rendszerbe, s ennek segítségével alakítaná ki a szavatosság körébe utalt költségeket, bevezetné a - csalárdság bizonyításának szükségességétől megfosztott - a szerződésszegésből eredő felelősséget és a szerződésszegéstől független termékfelelősséget. Az Eörsi által indokoltnak tartott, átfogó megközelítést választotta az az Eörsi szakvéleményével párhuzamosan készülő, Zoltán Ödön által összeállított anyag is[8], mely a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek új jogi szabályozási lehetőségeit tekintette át. Ez az elaborátum már normaszöveg-javaslatot is tartalmazott: a Ptk. a hibás teljesítésre vonatkozó szabályait (Ptk. 305-308. §) új szerkezetben, a jótállással kibővítve[9] (kellékszavatossági kötelezettség előírása, szavatossági hiba esetén érvényesíthető igények, jogosult mentesülése, jogérvényesítési határidők, állatszavatosság speciális szabályai, költségviselés, jótállás esetén a mentesülés feltételei, a jogosult által jótállás esetén érvényesíthető jogok, igényérvényesítés és elévülés) határozta meg.[10]
A Ptk. általános felülvizsgálatának kérdése 1971 januárjában, a jogalkotás távlati programjának a kormány általi elfogadásával vált konkrét kodifikációs problémává, amit az Igazságügyi Minisztérium a X. kongresszus határozatai nyomán állított össze, s mely a következő négy évre irányzott elő konkrét feladatokat.[11] A jogalkotási terv a gazdasági élet új jogi szabályozását a korábbi (kormányrendeleti szintű) szabályozáshoz képest már elsősorban kodifikációk útján kívánta megoldani: tervbe vették az állami vállalatokról szóló törvény és az állami tervezésről szóló törvény megalkotását, már kidolgozott, az Országgyűlés elé terjeszthető állapotban volt az egységes szövetkezeti törvény tervezete, tervbe vették a részvénytársaságokról és a korlátolt felelősségű társaságokról szóló jogszabályok korszerűsítését, az államháztartási törvényt, a nemzetközi magánjogról szóló törvényt, a bíróságról, az ügyészségről, a társadalmi bíróságokról szóló törvények benyújtását, a Btk. és a Pp. módosítását, az új Be. kidolgozását, a Csjt. módosítását. E program jegyében kezdődtek el a Ptk. átfogó módosítására vonatkozó munkálatok is.[12] "A gyakorlati élet tapasztalatai alapján el kell végeznünk a törvény időtálló átdolgozását, különös tekintettel a szerződési rendszerünk korszerűsítésére, a gazdasági forgalom továbbfejlesztésére" -határozta meg az elmozdulás fő irányát Korom Mihály igazságügyminiszter az 1971 májusában, Siófokon tartott jogászkonferencián.[13]
A Ptk. módosításának elvi téziseit - csakúgy, mint a Polgári Törvénykönyvet előkészítő folyamat indulásakor, 1954 januárjában az elvi-rendszertani alapokat[14] - Világhy Miklós dolgozza ki egy közel száz oldalas, átfogó elaborátumban.[15] A tanulmány (Világhy is annak nevezi) alapvető célja a kódex elfogadása óta eltelt bő évtized "elméleti fejlődésének és gyakorlati tapasztalatainak" áttekintése - ideértve az új gazdaságirányítási rendszer három évét is - s ennek alapján a változások szükségesnek tartott irányainak kijelölése. Az írás a Világhytól megszokott magas szintű, elméleti megalapozással nyit: először azt vizsgálja, milyen (a szocialista jogok akkori állapotához is viszonyított) alapkoncepció érvényesült a kodifikációs folyamat az ötvenes évek derekán történő megindulásakor, s az eltelt idő alatt milyen hatások jelentkeztek. Bár természetesen az eltelt időszakban sok minden változott (s legnagyobb mértékben a reform meghirdetése, az áru- és pénzviszonyok erőteljesebb érvényesülésének lehetővé tétele után), a szocialista országok polgári jogainak, kodifikációinak
- 27/28 -
áttekintése után sem látott okot arra, hogy a magyar kódex szerkezetében vagy elveit tekintve jelentősebb változásra lett volna szükség. Ennek jegyében vetette el - ebben az anyagban is - az újrajelentkező gazdasági jogi elméletet s az új vállalati jogi elméletet, melyek a szerződési jog megkettőződését hoznák magukkal, s lép fel a szövetkezeti jog túlzott önállósulása ellen is.[16] A revízió fő irányairól szólva előre bocsátotta, hogy annak célja nem lehet tudományos viták eldöntése (ezeket továbbra is ösztönözte), s a "jelenlegi koncepció fenntartása mellett" a folyamat céljául "a régi irányítási rendszerből fakadó" rendelkezések kiiktatását, az új irányítási rendszer által megkövetelt, de már megszilárdult jogi megoldások a kódexbe való beemelését jelölte meg - óvott azonban "a pillanatnyi tapasztalatok", ki nem próbált vagy még eléggé ki nem próbált elképzelésektől.[17]
Világhy kéziratban is ránk maradt, nagy tanulmányában a személyi jog kérdéseinek és a tulajdonjog problémáinak szentelt különösen nagy figyelmet[18], e munkájában a kötelmi jog kérdéseit azonban nem érintette. Az írás a Magyar Jogban megjelent rövidített változatának második részében azonban a szerződési jog szükségesnek tartott változásait is összefoglalta. Legfontosabb kérdésnek - ez volt az, ami véleménye szerint a Ptk. hatálybalépése óta a gyakorlatban a legtöbb problémát okozta - a hibás teljesítés újraszabályozását tekintette, elismerve, hogy a kódex a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó eredeti szabályai ("az ipar és a kereskedelem képviselő felől a kodifikátorok irányába érkező egyértelmű nyomásnak" köszönhetően) rosszul sikerültek: a korrekció célját a minőségért való felelősség szigorításában jelölte meg. A szigorítás mellett ugyanakkor felvetette a hibás teljesítésért való kártérítési felelősség az - angol és francia mintára történő - előreláthatósági korlátozásának szükségességét is: azt, hogy "a kötelezett csak azt a kárt legyen köteles megtéríteni, amelyeket a szerződés megkötésekor józanul számításba vehetett".[19] Óvott azonban a "mi jogi gondolkodásunktól elvileg idegen" elképzelés mechanikus átvételétől. "Talán helyesebb lenne inkább a kérdést onnan megközelíteni, hogy mennyi az a kár, amely a szerződésszegéssel kapcsolatban valamely fél terhére a társadalmi köztapasztalat szerint keletkezhet, illetve keletkezni szokott."[20]
Világhy támogatja az előszerződések a Ptk.-ban való szabályozását, a tervezés rendszerének megváltozásából adódóan pedig a tervszerződések a Ptk.-ból való kivezetését, azzal, hogy a szocialista gazdálkodó szervezetek közötti szerződésekre külön szerződéstípus (gazdasági szerződés) bevezetését ő sem tartja indokoltnak. Azt viszont igen, hogy e szerződéses kapcsolatok sajátosságait figyelembe vegyék: erre szerinte a szerződés általános szabályai körében lehet és kell megoldást találni. A szerződéstipizálás kérdését fontosnak tartja, de arra is figyelmeztet: ez nem pusztán az elnevezések kérdése: súlyos elméleti megfontolásokra kell tekintettel lenni. Eörsihez hasonlóan ő is a szerződések "modellezése" mellett érvel, s attól függően, hogy egy-egy szerződési típus szabályait "inkább a szocialista szervezetek egymás közötti viszonyaira tekintettel, vagy inkább az állampolgárok egymás közötti viszonyaira tekintettel" kell kialakítani, sorolja őket a "népgazdasági modell" vagy az "állampolgári modell" kategóriájába. De túl is lép ezen, mikor a szocialista jogtudomány nagy adósságára, a szerződéstipizálás elméletének hiányára hívja fel a figyelmet. Ennek felállítására itt és most ő sem vállalkozik, az irányt azonban kijelöli: ez szerinte a szerződéses viszonyok áruszerződésként való megragadásában rejlik: "szerződési típust akkor és annyiban kell kialakítani, ha a társadalmi élet valamely mozzanata »sajátos áruvá« válik, és ennek következtében a sajátos árukapcsolat is az általánostól eltérő szabályozást igényel".[21]
Ezekre az elvi megfontolásokra építve készült el 1971 májusában az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályán a Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának 19 oldalas Tematikája[22]. Az anyag szinte minden vonatkozásban a Világhy által részletesen kifejtett téziseket vette át.[23] A folyamat célját nem új kódex megalkotásában, hanem a meglévő törvény felülvizsgálatában és módosításában jelölte meg - alapvető szerkezeti változtatások nélkül, a törvény egységének megőrzése mellett. A személyek körében az anyag célul tűzte az állami vállalatra vonatkozó alapvető szabályok a kódexbe való beemelését, a költségvetési szervek jogi személyiségének újraszabályozását, a gazdasági társulások mint jogi személyek elismerését, a részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság alapítása lehetőségének kimondását, a jogi személyeket megillető névoltalom kimondását, nem vagyoni érdeksérelem esetén pedig jóvátétel (erkölcsi kártérítés) biztosításának lehetőségét. A tulajdonjog körében a Tematika tovább korlátozta volna a magántulajdont (a magántulajdonban tartható termelőeszközök mértékének jogszabály általi behatárolási lehetőségének biztosításával), erősítette volna
- 28/29 -
az állami tulajdon egységét, s célul tűzte ki a szövetkezeti szocialista tulajdonnak az új szövetkezeti jogalkotással való összhangjának biztosítását. Az állami tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezést viszont - mint meghaladottat és a gyakorlatban nem alkalmazottat - hatályon kívül helyezésre javasolta.[24]
A szerződési jog terén elvi igénnyel szögezte le, hogy a Ptk.-nak a gazdaságirányítás céljait szolgáló szerződési szabályok közül csak azokat kell tartalmaznia, melyek általános jellegűek: fenn kívánta tartani a korábbi gyakorlatot, azzal, hogy a kiegészítő szabályok megalkotására a kormánynak adott volna felhatalmazást. Az anyag kiállt az alapfeltételek "jelenlegi rendszerének" megszüntetése és a szocialista vállalatok tömegügyleteinek az általános szerződési feltételek irányába való terelése mellett, elvetette a "gazdasági szerződések" kategóriáját, a szocialista szervezetekre vonatkozó sajátos szabályokat pedig a szerződések általános szabályai között helyezte volna el. Be kívánta emelni a Ptk.-ba a szerződéskötési kötelezettség szabályozását, az előszerződés jogintézményét, erősíteni kívánta a felek megállapodásának jogi kötőerejét, elvi jelleggel mondta volna ki, hogy az alakiság megsértésével kötött szerződés semmisségét a teljesítés orvosolja.[25] A szerződésszegésért való felelősséget bizonyos mértékben el kívánta választani a deliktuális felelősségtől: az adekvát okozatosság elvét elfogadva a szerződésszegésért való felelősséget az előrelátható kárra kívánta korlátozni.[26] Célul tűzte a hibás teljesítés szabályainak egységesítését és szigorítását, a kijavítás, kijavíttatás, visszautasítás és az ellenérték arányos része visszatartásának joga elismerését, a kellékszavatossági határidők elévülési természetűvé való átalakítását. A Tematika sokszor az ítélkezési gyakorlatban kialakult elvek a kódexbe való beemelését támogatta: így volt az pl. a közös károkozás esetében is, ahol egyértelműen rendezni kívánta a kár a károkozók közötti megosztásának kérdését.[27]
Az egyes szerződésekről szólva javasolta az addig külön kormányrendeletekben szabályozott szállítási szerződés és mezőgazdasági termékértékesítési szerződés az adásvétel keretei közé való beépítését, s ennek megfelelően a fejezet átalakítását [az adásvétel általános szabályai - szocialista szervezetek közötti adásvételi szerződések speciális szabályai - határidős adásvételi (szállítási) szerződések], azzal, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést részben az adásvétel, részben a vállalkozás körében helyezte volna el. Az egyes szerződéstípusokat - a Világhy által javasoltaknak megfelelően - az anyag a szerint modellezte, hogy azok a szocialista szervezetek vagy az állampolgárok kapcsolataiban fordulnak elő tipikusan: a vállalkozást, a bizományt és a társasági szerződést ennek megfelelően az előbbi, a megbízást az utóbbi kategóriába sorolva. A Tematika a bank- és hitelviszonyok legfontosabb szabályait a kormányrendeleti szintről a kódexbe kívánta emelni.[28] Ami a módszertani kérdéseket illette, azt az anyag az 1953-ban indult kodifikációs folyamathoz hasonlóan képzelte el: első körben a tematikát az IM által létrehozott Ptk.-albizottság tárgyalta volna meg, majd az annak állásfoglalásainak megfelelően módosított és kiegészített szöveg került volna a Kodifikációs Főbizottság elé. A Főbizottság által elfogadott Tematikát társadalmi vitára kívánták bocsátani. A szakmai vitával párhuzamosan zajlott volna - a Ptk.-albizottság egy-egy tagjának irányítása mellett - egy-egy témakör munkacsoportokban történő "szakaszról szakaszra" zajló felülvizsgálata. A munkacsoportok által készített tézisek képezték volna - a Ptk.-albizottság általi elfogadásuk után - a szövegezési munka alapját: a szövegtervezeteket átfogó témakörönként ezután a főbizottság tárgyalta volna meg.[29]
Az 1972-73-ban némileg lelassult munka állását az 1974 elején Törő Károly által az IM Törvényelőkészítő Főosztálya számára készített feljegyzés fogta össze[30], s az IM Törvényelőkészítő Főosztálya által 1974 szeptemberében készített, a Főosztályvezetői értekezletnek címzett munkaanyag, mely a testületet a Polgári Törvénykönyv módosítására irányuló munka állásáról tájékoztatta, s a folytatás irányát, ütemezését kijelölte.[31] Az anyag úgy találta, egyes szabályozandó területeken további vizsgálódásra már nincs szükség, szövegtervezet készítésére azonnal lehetőség van (a Ptké. érdemi rendelkezéseinek beolvasztása a Ptk. szövegébe[32], a bevezető rendelkezések körében a tisztességtelen verseny tilalmára és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó elvi szabályok kimondása, egyes kisajátítási szabályok összevonása és a társasháztulajdon alapvető kérdéseinek a törvénybe való felvétele), más területeken azonban különböző okoknál fogva az "eddigi munka még nem hozott kielégítő eredményt"[33]: ott az előterjesztés szerint további előkészítő munkára volt szükség.[34] Miután az igazságügyi reform keretében a korábbi Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Kodifikációs bizottság a Pp. kodifikációja után megszűnt, az anyag szerint a munkálatok összefogására elméleti és gyakorlati szakemberekből új kodifikációs bizottságot kell felállítani. Alapvetően a Törvényelőkészítő Főosztályra várt a szövegtervezetek elkészítése. Az egyes területekre nézve problematikák kidolgozását, szakvélemények elkészítését irányozták elő: ezekkel 1975 nyarára
- 29/30 -
kellett volna végezni. A Politikai Bizottság a fő elvi-politikai kérdésekről való véleményének bekérése után a szükséges szövegtervezetek elkészítésének határidejét 1976 júniusában jelölték meg.[35]
Ez alapján került sor a Ptk. felülvizsgálata körében vizsgálandó témák és témafelelősök meghatározására.[36] A kötelmi jog terén a szocialista szervezetek egymás közötti szerződései közös szabályainak a szerződések közös szabályaiba való beépítésének vizsgálatára Nagy Miklós, az IM Bírósági Főosztályának vezetője és Vékás Lajos (ELTE) kapott (külön-külön, önálló anyagok elkészítésére) megbízást, a vállalatok által egyoldalúan kialakított szerződési feltételek módosításával kapcsolatos kérdések és a hibás teljesítéssel összefüggő kártérítési kötelezettség problémájára pedig Harmathy Attila (AJTI).
Az érvénytelenség utólagos orvosolhatóságát Weiss Emília (ELTE), a jogi kérdésben való tévedést Szabó Sándor (Fővárosi Bíróság), a képviselő kötelezettségvállalásainak korlátait és a vélelmezett képviseletet Schelnitz György, a kellékszavatosság kérdéseit Szabó Emil (LB), az előszerződések szabályozását Lontai Endre (AJTI) vizsgálta, a szerződésszegéssel okozott kártérítési kötelezettség és a kalkulálható kár problémáját Falu György (a szegedi Járásbíróság elnöke), a közszolgáltatási szerződések a Ptk. szabályozási rendszerébe való beillesztését Vörös Imre (ÁJTI)[37], a Ptké. és a Kereskedelmi Törvény kötelmi szabályainak a Ptk.-ba való integrálásának l ehetőségeit pedig Zoltán Ödön.[38] Harmathy Attila foglalkozott a vállalkozási jogviszony egységes, új szabályozásával, Nagy Miklós a szállítási szerződés lényegesebb, különös rendelkezéseinek a Ptk.-ba való beépítésével,[39] Pongrácz Aladár a termékértékesítési szerződés szabályainak felülvizsgálatával[40], Törő Károly a megbízási szerződés szabályainak kiegészítésével, Bánrévy Gábor pedig a bizományi szerződésre[41] vonatkozó külön szabályok a Ptk.-ba való beemelésével. Az eredetileg kitűzött témák közül később néhány törlésre került, a tanulmányok jelentős része azonban határidőre elkészült: ezért a szerzők esetenként előre meghatározott, általában 1500-2000 forintos díjazást kaptak.[42] Mindezek alapján három, a szerződési jog kérdéseit is érintő, összegző igényű áttekintés is készült: Asztalos László - egyebek mellett - a bank- és hitelviszonyok[43], Harmathy Attila az egyes szerződések[44], Zoltán Ödön a szerződési jog általános kérdéseit és a szerződésen kívüli károkozás problémáját tekintette át[45]. 1976 áprilisában készült el az a Polgári Törvénykönyv módosításának főbb elveiről szóló Tájékoztató, mely aztán a további viták alapjául szolgált: ennek megvitatására kiváló szakemberekből álló grémiumot hívtak össze[46]. 1976 májusában kezdődött meg a már elkészült, az addigi visszajelzések alapján átdolgozott szövegtervezetek három, Szilbereky Jenő által kijelölt állandó szakértő (Asztalos, Harmathy, Zoltán) és szükség szerint "a témában jártas más gyakorlati szakemberek" bevonásával történő véglegesítése.[47] A szövegtervezetek megvitatására, javítására kisebb létszámú munkacsoportokat is létrehoztak - döntően az IM munkatársaiból. 1976 nyarára a munkálatok eléggé előrehaladott állapotba kerültek ahhoz[48], hogy a tervezett módosításokról
- 30/31 -
politikai döntést lehessen hozni: sőt, ez a folytatás kifejezett előfeltétele lett.
Az előterjesztés tervezetét először az IM augusztus 31-én megtartott Miniszteri Értekezlete vitatta meg és fogadta el,[49] a véglegesített anyagot 1976 szeptemberében nyújtották be a Politikai Bizottságnak.[50] Az IM előterjesztése a rendezésre váró problémakörök pontos és tömör körülírása, különösebb ideológiai felhangok nélkül: ha a jogalkotásra hatást gyakorló politikai döntésre hivatkozik (mint pl. az MSZMP XI. Kongresszusa a lakás- és üdülőhasználattal kapcsolatos állásfoglalása nyomán a föld- és telekhasználat kérdéseinek a kódexben való, tervezett újraszabályozása) konkrét összefüggésben, s nem "elvi éllel" teszi. A változások igényét az előterjesztés lényegében két irányból vezeti le: az egyik a szocialista tulajdonviszonyok uralkodóvá válása és a gazdagirányítási rendszer továbbfejlesztése (a lényegében továbbra is az állami tulajdonon alapuló szocialista vállalati és a szövetkezeti tulajdonon alapuló szövetkezeti szektor működési feltételeinek más, folyamatban lévő jogalkotási törekvésekkel együttes újraszabályozása), a másik az állampolgárok polgári jogi viszonyainak a megváltozott társadalmi-gazdasági közeghez való igazítása [a személyi tulajdonra vonatkozó rendelkezések továbbfejlesztése, volt házastársi közös tulajdon megszüntetése, az állampolgárok személyhez fűződő jogainak védelme (s ezzel összefüggésben a nem vagyoni kártérítés lehetővé tétele), a szerződési jogban a fogyasztó erőteljesebb védelme, s a közszolgáltatások szabályozása, öröklési és családjogi kérdések]: ezeket a Ptk. alapvető rendszerében együtt kezelve bontja ki. A PB 1976 októberi ülésén a módosítás legfontosabb elveiről szóló határozatot elfogadta, s felkérte a Minisztertanácsot a további szükséges intézkedések megtételére.[51]
Az első lépés a kodifikációs bizottság létrehozása volt: ennek tagjai Asztalos László egyetemi tanár, Balogh Imre, az LB elnökhelyettese, Csanádi György tanszékvezető egyetemi tanár, Eörsi Gyula akadémikus, egyetemi tanár, Gellért György, a Legfelsőbb Bíróság általános elnökhelyettese, Görgey Mihály, az LB Gazdasági Kollégiumának vezetője, Harmathy Attila, az Állam- és Jogtudományi Intézet osztályvezetője, Lévai Tibor (legfőbb ügyész helyettese), Kemenes Béla tanszékvezető egyetemi docens és Világhy Miklós tanszékvezető egyetemi tanár lettek.[52] A Szilbereky vezette Bizottság ezt követően rendszeresen ülésezett[53]: ezeken az alkalmakon a bizottsági tagokon kívül[54] a tárgyalt témáktól függően, meghívás alapján más szakértők is részt vettek, s állandó meghívottak voltak a polgári jogi kodifikációs osztály munkatársai (Petrik Ferenc, Baranyi János, Papácsy Edit). Az 1977 áprilisában elfogadott - igen szoros határidőkkel dolgozó - Munkaprogram[55] szerint haladva a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló törvény tervezete, indokolása[56] s a társadalmi vitával kapcsolatos anyag 1977. május elején készült el: az anyagot a hónap végén terjesztik a miniszter elé.[57] A szakmai és társadalmi vitát - miként az 1959-es Ptk.-kodifikáció során is - a Magyar Jogász Szövetség és a Hazafias Népfront bevonásával szervezték meg[58], a javaslatot és az indokolást észrevételezésre a bíróságoknak és az ügyészségeknek kiadták: ennek határidejét 1977. június 30-ában szabták meg. Ezzel párhuzamosan zajlott a tárcaközi egyeztetés folyamata: elkészült a Minisztertanácsnak szánt előterjesztés[59] s ezzel együtt a törvényjavaslat, amit június elején az igazságügyi miniszter megküldött észrevételezésre a tárcáknak.[60] Eörsi Gyulától, Gellért Györgytől és Kemenes Bélától a Törvényelőkészítő Főosztály külön szakvéleményt kért.[61]
A szakmai és társadalmi viták eredményét a Magyar Jogász Szövetség[62] és a minisztérium összességében kedvezően értékelte. Egy-egy rendezvényen 50-150 résztvevő jelent meg, volt, ahol a jogász szövetségi és bírósági vitát együtt tartották meg. A megyei bíróságokon bírói értekezlet keretében vitatták meg a javaslatot, a Legfelsőbb Bíróságon tanácsvezetői (polgári és gazdasági) értekezlet keretében. Minden vitáról írásos anyag (összefoglaló vagy észrevételezés) készült, amit sürgősséggel juttattak el a Törvényelőkészítő Főosztálynak. A beérkezett észre-
- 31/32 -
vételek száma meghaladta az ezret: ezek szinte kizárólag a módosításra kerülő szakaszok (pontosan 200) kérdéseit érintették. A tapasztalatokat összegző minisztériumi anyag fontosnak tartotta kiemelni, hogy "több jogtanácsos és néhány gazdasági bíró nem értett egyet a gazdálkodó szervezetek egyes szerződéseinek a törvénybe emelésével - a megoldást nem tartják egyszerűbbnek."[63] A bíróságok számos kérdésben küldtek részletes javaslatokat. A kodifikációs főbizottság külön véleményadásra felkért három tagja is egyenként több, mint száz "értékes észrevétellel" élt - igaz, nem mindig abban a szellemben, amit az IM munkatársai örömmel fogadtak volna. Gellért György észrevételei[64] terminológiai problémákra, konzisztenciahiányokra hívja fel a figyelmet (nehezményezi, pl. hogy az új szöveg következetesen az állampolgárok helyett néhol következetlenül a "magánszemélyek" kifejezést használja: ez később egységesítésre került), sok helyen kettős szabályozásra hívja fel a figyelmet, néhol szöveghibákra mutat rá. Neki köszönhetjük az "utazási szerződés" jogi terminus technicust: ennek bevezetését (az "utaztatási szerződés" helyett) észrevételeiben ő javasolta[65]. Elvi kérdéseket nem nagyon vet fel.
Kemenes inkább[66] - már az 1. § (1) bekezdését érintve általános értelemben veti fel a polgári jogviszonyban érintett alanyi kör problémáját, hangsúlyozza, hogy nem ért egyet a jogi személyek relatív jogképességét kimondó tétel elhagyásával, alapvető (és a szabályozásban megjelenítendő) differenciálódást lát a meghatározott termékfajtákra és a (főleg a szolgáltató vállalatokra) vonatkozó szerződéskötési kötelezettség között. A hibás teljesítés és jogkövetkezményei a törvényben való rendezésével nagyrészt egyetért, üdvözli, hogy a törvénybe bekerült megoldások "több vonatkozásban a témával kapcsolatos tanulmányaiban hasonló vagy azonos megoldással" egyeznek, de itt is él kritikai észrevétellel: felhívja a figyelmet arra, hogy egyes termékfajtáknál (élelmiszerek, kozmetikai cikkek, vegyi áruk stb.) a "hagyományos szavatossági konstrukciók nem alkalmazhatók".[67] A legkritikusabb Eörsi.[68] Megjegyzései igen sokszor kérdések (Miért maradt ki...? Másutt az, itt miért nem...? Ki mondja meg, hogy...? Nem általános szabály ez...?), sommás ítéletek (Határozottan ellenzem...!, Igen vaskosan oldja meg a kérdést!, Rossz törvényszerkesztés...! Kiérleletlen.!) vagy épp számon kérő (Emlékezetem szerint abban állapodtunk meg, hogy.). Elégedetlenségének a Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettesnek címzett kísérő levelében is hangot ad. "Tudom, hogy nehéz helyzetben vagy. Azt is tudom, hogy aligha van időtök a sok észrevétel átgondolására, és azzal is tisztában vagyok, hogy a bíróságok minden törvénnyel elboldogulnak, mégis barátilag és nem hivatalosan közölni szeretném veled, hogy a tervezetet mind technikailag, mind tartalmilag meglehetősen rossznak tartom. A szövegben jogpolitikai ellentmondások vannak. Meglehetősen véletlenszernek tűnik, hogy milyen szerződésfajták kerültek be és milyenek nem; különösen szembetűnő a külkereskedelem jelentkezésének hiánya. Az új szabályok egész sora kiérleletlen, ugrás a sötétbe. A szakaszok meglehetősen nagy száma teljesen eltérő rendelkezéseket von össze, nem egyszer úgy, hogy nem lehet tudni, a (4) bekezdés a (3) bekezdésre vonatkozik-e, vagy az egész szakaszra. Véleményem szerint csak többhónapos koncentrált munkával lehetne a szöveget rendbe hozni."[69]
A hivatalos összegzés említi ugyan Eörsi kritikai észrevételeit, de könnyed eleganciával túl is lép azokon: inkább azokra a megoldásokra hivatkozik, melyeket "igen jónak tartottak a viták során is."[70] Bár vannak még nyitott kérdések (ezek jelentős részében a miniszternek kell állást foglalnia), de a kodifikáció szoros menetrendje nagy mozgásteret az IM-nek sem enged: július 16-án a törvénymódosításról szóló IM előterjesztés a Minisztertanács elé kerül[71], mely azt jóváhagyólag el is fogadja, augusztusban már megtörténik az anyag véglegesítése[72]: elkészül a nyomdailag (két hasábosan) kiszedett, az Országgyűlés elé terjeszthető, 82 oldalas szövegváltozat. A 34. számú törvényjavaslatot az országgyűlés jogi, igazgatásügyi bizottsága szeptember közepén vizsgálja meg: jelentése támogató, mindössze 14 törvényszakaszban javasol kisebb (sokszor csak terminológiai jellegű) változtatásokat.[73] Ezzel párhuzamosan zajlik a kiegészítő jogszabályok - a törvény végrehajtásával és hatályba léptetésével és az átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatos kérdéseket rendező végrehajtási rendelet, a Ptk. rendelkezéseinek a külgazdasági kapcsolatokra való alkalmazásáról szóló tvr. és a szocialista gazdálkodó szervezetek szerződési kapcsolatairól szóló kormányrendelet[74] véglegesítése. A törvényjavaslat tárgyalását az Országgyűlés - Korom Mihály igazságügyi miniszter előadói beszéde nyomán[75] - 1977. szeptember 29-én kezdi meg. Az 1959-es polgári jogi kodifikáció - mondja - "kiállta az idők próbáját, eredményesen szolgálta a szocializmus építését, a szocialista tulajdonviszonyok szilárdítását, az állampolgárok jogi védelmét, a vagyoni és egyéb jogviták elbírálását". Hogy most mégis változtatni kell rajta, a gazdasági és társadalmi viszonyok
- 32/33 -
változásainak, fejlődésének köszönhető - a módosítás egyik legfőbb irányának pedig a miniszter a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó, eddig külön szabályozott, lényeges és időtálló polgári jogi rendelkezések beépítését, az állampolgárokat közvetlenül érintő körben pedig a személyhez fűződő jogok további fejlesztésében, erősítésében, a fogyasztói érdekérvényesítés javításában, egyes esetekben a korábbi bürokratikus szabályok egyszerűsítésében jelölte meg.
Az Országgyűlés a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvényt[76] még azon a napon el is fogadta: hatálybalépésének napjáról azonban nem rendelkezett: ezt a jogalkotó külön törvényerejű rendelet hatáskörébe utalta: ennek időpontját a miniszteri expozé 1978. március 1-jében jelölte meg. 1977 novemberére elkészül a hatályba léptető törvényerejű rendelet tervezete, s véglegesítésre kerül a gazdálkodó szervezetek egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet is. A Vékás-féle, 45 §-ból álló szakértői javaslat mellett az IM Bírósági Főosztály Gazdasági Bíróságok Osztályának munkatársai - gyakorlati szakemberek bevonásával - egy másik, jóval terjedelmesebb (közel 200 §-t tartalmazó) tervezetet is készítettek. A végső változat a szaktárcák véleményének figyelembevételével alakult ki (akkor épültek be a rendeletbe a kiskereskedelmi szállítás, a fővállalkozási szerződés stb. szabályai).[77] A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. sz. tvr. (Ptké. II.) 1978. március 1-jén, a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvének a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról szóló 1978. évi 8. sz. tvr. 1978. kihirdetése napján lépett hatályba, rendelkezéseit azonban 1978. évi március hó 1. napjától kellett alkalmazni.
Elfogadásra kerül a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT. sz. rendelet, s már korábban a külön ágon előkészített, a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésekről szóló 14/1978. (III. 1.) MT. sz. rendelet. Változnak a termékforgalom szabályai [a 36/1978. (VII. 13.) MT. sz. rendelettel módosított 33/1975. (XI. 29.) MT. sz. rendelet, illetve a mezőgazdasági termékforgalom vonatkozásában a már korábban elfogadott 45/1977. (XI. 24.) MT. sz. rendelet], kormányrendelet születik az utazási szerződésről [11/1978. (III. 1.) MT. sz. rendelet], módosulnak a külkereskedelmi vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. rendelet [8/1978. (II. 1.) MT. sz. rendelet, 54/1978. (XII. 7.) MT. sz. rendelet, 48/1979. (XII. 1.) MT. sz. rendelet] szabályai.
Ezekben az években a gazdaság működésének jogszabályi környezete szinte teljes átalakuláson megy át: megszületik az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény [és végrehajtása tárgyában a 4/1978. (I. 18.) MT. sz. rendelet], a gazdasági társulásokról szóló 1978. évi 4. sz. tvr. és végrehajtási jogszabályai, elfogadják a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvényt, s ezzel összefüggésben több, a vásárlói minőségi kifogások intézésével, vásárlói garanciákkal kapcsolatos jogszabályt [4/1978. (III. 1.) BkM. sz. rendelet, 13/1978. (III. 1.) MT. sz. rendelet, 35/1978. (VII. 6.) MT. sz. rendelet, 3/1979. (II. 6.) BkM. sz. rendelet]. Nagyobb teret kap a gazdaságban a magánkezdeményezés [a kisiparról szóló 1977. 14. tvr., ill. a magánkereskedelemről szóló 1977. évi 15. tvr. és az ezekhez kapcsolódó jogszabályok, a fizető-vendéglátásról szóló 12/1978. (III. 1.) MT. sz. rendelet].
A Legfelsőbb Bíróságon a Ptk. változásaival érintett körben megkezdődött az LB iránymutatásainak felülvizsgálata. A munka a polgári elvi döntések széles körét érintette (a családjogi, szövetkezeti jogi, polgári eljárásjogi iránymutatásokra is kiterjedt), s érdemi része már a novella hatálybalépése előtt megtörtént. Eredményeként a Legfelsőbb Bíróság 1978. február 28-án tartott ülése a 13. számú Irányelvével módosította az állam javára marasztalás egyes kérdéseiről szóló 7. számú Irányelvét, a XXXIX. számú Polgári Elvi Döntésével hatályon kívül helyezett négy, és módosított két polgári elvi döntést. A Polgári Kollégium pedig 1978. február 6-án tartott ülésén a PK 412. sz. állásfoglalásával hatályon kívül helyezett nyolc, s módosított negyvenhét kollégiumi állásfoglalást. A Gazdasági Kollégium állásfoglalásainak felülvizsgálata csak a kiegészítő rendeleti jogalkotás (SZVR, mezőgazdasági termékértékesítési szerződésről szóló kormányrendelet), és az állami vállalatokról szóló új törvény s a gazdasági társulásokról szóló törvényerejű rendelet hatálybalépését követően kezdődhetett meg: ezt követően azonban "nagy erőfeszítést igénylő munkával két hónap alatt megtörtént mind a kollégiumi, mind a tanácselnöki értekezleti állásfoglalások felülvizsgálata". Ennek eredményeként két gazdasági kollégiumi (GK) és tizenhét tanácselnöki értekezleti állásfoglalást (GKT), egy, a Polgári Kollégiummal közös tanácselnöki értekezleti állásfoglalást helyeztek hatályon kívül, tizenhárom kollégiumi és hatvanhat tanácselnöki értekezleti állásfoglalás pedig módosításra került.
A '68-as gazdasági reform kibontakozásának átmeneti félbeszakadása után a gazdasági jogalkotás eredeti programját - írja Sárközy Tamás, akkor nem sikerült végrehajtani: "Erre csak az 1970-es évek végén került sor, amikor is az 1977-es állami vállalati törvénnyel, a Polgári Törvénykönyv intézményi reformjával (ezen belül a tervszerződési rendszer megszüntetésével, a vállalati szerződések piaci alapra állításával, valamint a vállalati és az állampolgári szerződések egybeépítésével - svájci, illetve olasz mintára - egységes polgári jogi és kereskedelmi törvényt hoztunk létre, az 1979-es pénzügyi törvénnyel, a gazdasági társulások 1978. évi szabályozásával és több más magas szintű jogszabállyal a reform alapelveinek kodifikációja lényegében végbement."[78] ■
JEGYZETEK
[1] Eörsi: A gazdaságirányítás új rendszerére áttérés jogáról, p. 20.
[2] Benedek: A polgári jogalkotás és jogalkalmazás főbb irányai, pp. 424-425.
[3] Benedek Károly: Polgári jogalkotási és elvi irányítási feladatok a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásai tükrében, Jogtudományi Közlöny, 24. évf. 11. sz. (1969) pp. 563-571.
[4] Szabó Imre: A kodifikáció időszerű általános kérdései, Jogtudományi Közlöny, 24. évf. 9. sz. (1969) pp. 493-498.
[5] Szabó: A kodifikáció időszerű általános kérdései, pp. 497-498.
[6] Az 1977-es Ptk. novella előkészítő minisztériumi anyagai (előterjesztések, elaborátumok, tanulmányok, szövegtervezetek stb.) a Magyar Országos Levéltár gyűjteményében fennmaradtak, s azok az Igazságügyi Minisztérium és a Magyar Jogász Egylet 2017-es kutatási programja keretében feldolgozásra, részben publikálásra is kerültek. Mindehhez lásd Nagy Péter: A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 1977-es felülvizsgálata a levéltári források tükrében, in: Az Igazságügyi Minisztérium iratanyaga az 1959-es Polgári Törvénykönyv 1977. évi novellájának előkészítésével és hatályba léptetésével kapcsolatban, I-II. kötet, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018, I. kötet, pp. 9-23.
[7] Eörsi Gyula: Szakvélemény a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek szabályozásáról, 1969. május 15., MNL OL XIX-E-1-c-40035/1977. VIII., pp. 277-278. és pp. 312-386. A tanulmányt tartalmazó fond oldalszámozása folyamatos, az anyagba Eörsi egy másik, később született tanulmánya is beékelődött - ezért a sajátos számozás.
[8] Zoltán Ödön: Feljegyzés a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek új jogi szabályozásáról, 1969. április 2., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 VIII., pp. 843-913.
[9] Zoltán: Feljegyzés a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek új jogi szabályozásáról, p. 909.
[10] Zoltán: Feljegyzés a hibás teljesítés jogkövetkezményeinek új jogi szabályozásáról, pp. 910-913.
[11] Lásd Korom Mihály: A jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdései, Magyar Jog, 18. évf. 6. sz. (1971) pp. 321-326.
[12] Itt külön említést érdemel az a kutatási program, mely - Kemenes Béla irányítása mellett - 1971-1972-ben hat minisztérium (köztük az IM) megbízásából az Állam- és Jogtudományi Intézet Polgári Jogi Osztálya folytatott le a vásárlók, fogyasztók, felhasználók minőségi kifogásaira vonatkozó jogi rendezés, a kellékszavatosság új szabályozásának megteremtése érdekében. (Lásd MTA Állam- és Jogtudományi Intézete Polgári Jogi Osztály: Zárójelentés a vásárlók, fogyasztók, felhasználók minőségi kifogásaira vonatkozó jogi rendezés érdekében végzett vizsgálatról, 1972, I. rész. A vizsgálati anyagok és adatok összegzése, 1972, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977., [XIII], pp. 163-320., II. rész. A minőségvédelmi rendszer és annak polgári jogi eszközei, uo., pp. 321-557., III. rész. A minőségvédelmi rendszer és a fogyasztói érdekvédelem speciális kérdései a gazdálkodási egységek szempontjából, uo., pp. 558-663.). A vizsgálat tapasztalatait és eredményeit ismerteti Kemenes Béla: A Ptk. kellékszavatossági rendszere korszerűsítésének kodifikációs kérdései, Állam- és Jogtudomány, 16. évf. 2. sz. (1973) pp. 207-233., a kérdéskör továbbgondolásához lásd Kemenes Béla: Minőségvédelmi rendszerünk korszerűsítésének néhány jogi és gazdasági kérdése, Gazdaság és Jogtudomány, a Magyar Tudományos Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának Közleményei, 7. évf. 1-2. sz. (1973) pp. 209-240.
[13] Korom: A jogalkotás és jogalkalmazás időszerű kérdései, p. 323.
[14] Lásd Verebics János: Előtanulmány a magyar polgári jogi kodifikáció 1953-1962 közötti történetével kapcsolatos Igazságügyminisztérium-i iratanyaghoz, in: Az Igazságügyminisztérium iratanyaga az 1959-es Polgári Törvénykönyv előkészítésével és hatályba léptetésével kapcsolatban, I. kötet, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017, pp. 9-45, különösen pp. 13-16.
[15] Ennek - legnagyobbrészt a tulajdonjog kérdéseivel foglalkozó - kézirata az Igazságügyi Minisztérium iratanyagában fennmaradt: Világhy Miklós: A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, 1971. január 19., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 [VIII], pp. 709-804. Szerkesztett, rövidített változata a Magyar Jogban is megjelent, két folytatásban [Világhy Miklós: A polgári törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, Tézisek. 1. rész, Magyar Jog, 18. évf. 6. sz. (1971) pp. 330-336., ill. Tézisek. 2. rész, Magyar Jog, 18. évf. 8. sz. (1971) pp. 449-459.]. A Magyar Jogban megjelent 2. rész a szerződési joggal és polgári jogi felelősséggel kapcsolatos javaslatokat is tartalmazza, az ennek alapjául szolgáló kézirat azonban az IM a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött iratanyagában nem sikerült fellelnem.
[16] Világhy: A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, kézirat, pp. 718-722.
[17] Világhy: A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, kézirat, p. 723.
[18] A személyi jog körében javasolta a jogi személyiség relatív jogképességének feladását, kiemelte a cégjegyzék felélesztésének fontosságát, az állami vállalatokra vonatkozó szabályozás felülvizsgálatát, s sajátos módon e körben versenyjogi kérdéseket is szabályozandónak tartott volna: ezt, mint a kódex az "állampolgári modelltől" a vegyes modell felé való elmozdulás egyik sarkalatos pontjának tekintette. Ez egyrészt a verseny tisztességes folytatásának a Ptk. alapelveként előírt kötelezettsége formájában jelent volna meg, másrészt a gazdálkodó szervezetek személyiségi jogvédelem eszközeinek (névoltalom, jó hírnév oltalma stb.) a gazdálkodó szervezetekre való kiterjesztésével (Világhy: A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, kézirat, pp. 758-763.). A nem vagyoni kártérítés elismerésének lehetőségét Világhy az újabb szocialista kodifikációk a sérelemdíj különböző formáit elismerő törekvéseit is áttekintve elvetette, pontosabban a ténylegesen felmerült anyagi kárra korlátozta, a nem vagyoni érdeksérelem esetén azonban - sajátos, s általa is elismert módon a polgári jogtól idegen - szankcióként bírság jellegű pénzbeni elégtétel fizetésére kötelezést azonban indokoltnak tartott volna. (Világhy, im., pp. 765-767.).
[19] Világhy: A polgári törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, Magyar Jog tézisek, 2. rész, p. 456.
[20] Világhy: A polgári törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, Magyar Jog tézisek, 2. rész, p. uo.
[21] Világhy: A polgári törvénykönyv felülvizsgálatának elvi kérdései, Magyar Jog Tézisek, 2. rész, p. 458.
[22] A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának tematikája, 1971. május 12., MNL OL XIXE 1 c 40035 1977 XVIII., pp. 53-71.
[23] A Magyar Jog Világhy két részes cikkét szakmai vitára bátorítva tette közzé. A lapban mindössze egy hozzászólás (Körmendy Zoltán: A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának néhány kérdéséről, Magyar Jog, 19. évf. 1. sz. (1972) pp. 18-24.), jelent meg, mely azonban a törvényelőkészítési folyamatra különösebb hatást nem gyakorolt, az az IM Tézisei alapján indult meg.
[24] A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának tematikája, 1971, pp. 57-62.
[25] A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának tematikája, 1971, pp. 64-66.
[26] Ez egyértelműen a Világhy-féle koncepció érvényesülését jelentette: Eörsi a maga részéről ilyen javaslatot sem az 1969-es anyagban, sem később nem tett.
[27] A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának tematikája, 1971, pp. 66-68.
[28] A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának tematikája, 1971, pp. 68-70.
[29] A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatának tematikája, 1971, pp. 70-71.
[30] Törő Károly: A Polgári Törvénykönyv felülvizsgálata. Összefoglaló feljegyzés az IM Törvényelőkészítő Főosztálya számára, az előkészítő munkáról és a további feladatokról, 1974. január 14. NL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VIII], pp. 1-63.
[31] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés az Osztályvezetői értekezlet részére - tájékoztató a felülvizsgálati munka állásáról, 1974. szeptember 4., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 VIII., pp. 119-128.
[32] Erről korábban már ugyancsak Török Károly készített összefoglalót (Törő Károly: Feljegyzés a Ptké. a Ptk.-ba való beolvasztásával kapcsolatos szövegszerű megoldás és a szerződésekre vonatkozó, további egyeztetést már nem igénylő kérdésekre vonatkozó szövegtervezet tárgyában (utóbbi, a többi témához is mintának szánt szövegtervezet mellékelve), 1975. január 9. MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VII], pp. 864-872.).
[33] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés az Osztályvezetői értekezlet részére - tájékoztató a felülvizsgálati munka állásáról, p. 124.
[34] Azokban a kérdésekben, melyek további vizsgálatot nem igényeltek, már 1975 márciusában szövegszerű javaslat készült [lásd IM Törvényelőkészítő Főosztály: A Ptk. felülvizsgálatával kapcsolatosan szövegtervezet elkészítése azokban a kérdésekben, melyekben további vizsgálódásra már nincs szükség (a tematika és az addig végzett munka eredményeiről való összefoglalók alapján, az összefoglalót mellékelve), 1975. március, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VIII], pp. 65-80.].
[35] Az IM Elvi Főosztálya november 8-án kelt Észrevételeiben alapvetően egyetértett a javasolt változásokkal, de további kérdések felülvizsgálatára tett indítványt: felhívta pl. a figyelmet arra, hogy az állatszavatosság körében nem csak a polgári bíróságok gyakorlatára (PK 56. sz. áf.) kell figyelemmel lenni, hanem a Gazdasági Kollégiumokéra is, mely ettől eltérő vonásokat mutat (IM Elvi Osztály: Észrevételek a főosztályvezetői értekezlet részére készített tájékoztatóra, valamint a Ptk felülvizsgálata körében vizsgálandó témák jegyzékére, 1974. november 8. MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 [VII.], pp. 779-781.).
[36] A munkába a jogtudomány kiváló művelőit (pl. Nizsalovszky Endre), egyetemi oktatókat (Asztalos László, Vékás Lajos, Weiss Emília), az Állam- és Jogtudományi Intézet kutatóit (Sárközy Tamás, Harmathy Attila, Lontay Endre, Vörös Imre), bírákat [Zoltán Ödön, Vida Lajos, Szabó Emil, Hartay László, Berényi József (LB), Mikecz Gyula, Balkay László, Szabó Sándor, Magyar Árpád (Főv. B.)], az IM (Törő Károly, Szalay László (Törvényelőkészítő Főosztály), Nagy Miklós, Nigriny Elemér, Orbán László, Kurucz Lajos (Bírósági Főosztály), és más minisztériumok, országos hatáskörű szervek [Kampis György (MT Titkárság), Benárd Aurél (Szerzői Jogvédő Hivatal), Bényei Zoltán (Országos Vízügyi Hivatal), Fonyó Gyula (MT Tanácsszervezetek Osztálya), Pongrácz Aladár (TOT), Bánrévy Gábor (Külkereskedelmi Minisztérium) munkatársait kívánták bevonni.] Lásd IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés a problematika készítésére vonatkozó megbízások kiadásáról, 1974. szeptember., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 [XII.], pp. 86-90.
[37] Vörös Imre: A közszolgáltatási szerződések szabályainak beépítése a Ptk. rendszerébe, HU MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 XII, pp. 150-192.
[38] Zoltán Ödön: Problematika a Ptk.-ének a Ptk.-ba való beépítésével kapcsolatban, 1975. március, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [III], pp. 11601194., Zoltán Ödön: Problematika a felszabadulás előtt alkotott és a Ptké. 95. §-a alapján még hatályban lévő jogszabályok polgári jogi tartalmú rendelkezéseinek a Ptk.-ba való beillesztéséről, illetve a Ptk. szabályrendszeréhez való kapcsolásáról, 1975. MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [III], pp. 1195-1237.
[39] Nagy Miklós: A szocialista szervezetek egymás közötti szerződéseire vonatkozó általános szabályok és a szállítási szerződések különös rendelkezéseinek beépítése a Ptk.-ba, 1976. január, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 662-691.
[40] Pongrácz Aladár: A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés. Problematika, 1976. január 21., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 534-556.
[41] Bánrévy Gábor: Problematika a bizományi szerződésnek a Ptk. rendszerében való újraszabályozásáról, 1976. január 31., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 581-596.
[42] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés a problematika készítésére vonatkozó megbízások kiadásáról, 1975. május 23., HU MNL OL XIX E 1 c 0921 d, pp. 80-83. Nizsalovszky Endre, akit a tisztességtelen gazdasági tevékenységnek és jogkövetkezményeinek egységes rendszere kidolgozásával, s később a Ptk. Ötödik, az öröklési jogról szóló részének felülvizsgálatával bíztak meg, e munkákért 4000-4000 Ft tiszteletdíjban részesült.
[43] Asztalos László: Összefoglaló a Ptk. módosításához (Első rész: Bevezető rendelkezések, 1-7. §, Második rész: Személyek, 8-87. §, Egyes szerződések, 522-597. §), 1976. január, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 242-422.
[44] Zoltán Ödön: A Ptk. módosítása - Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért, é. n. (1975 ősze), HU MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XII], pp. 800-861.
[45] Harmathy Attila: Összefoglalás a Ptk. egyes szerződésekről szóló fejezeteinek módosítási javaslatához (kísérőlevéllel), 1976. február 17., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VII], pp. 160-182.
[46] A meghívottak Balogh Imre, Benedek Károly, Csanádi György, Eörsi Gyula, Gellért György, Görgey Mihály, Harmathy Attila, Katona Zoltán, Kemenes Béla, Sárándi Imre, Sárközy Tamás, Világhy Miklós, Asztalos László és Olasz Nándor voltak: az IM ebből a személyi körből kívánta kijelölni a később felállítandó kodifikációs bizottság tagjait. Lásd IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés Szilbereky Jenő miniszterhelyettes részére a Ptk. felülvizsgálatával kapcsolatos tájékoztató anyag megvitatására meghívandó személyi körről, 1976. április 16., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], p. 861.
[47] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés a miniszternek a munka állásáról, 1976. május 28. MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [I], pp. 31-32.
[48] Az ekkoriban készült egyik, Petrik Ferenc által jegyzett munkaanyag (Összefoglaló a Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatára vonatkozó előkészítő munka eddigi eredményeiről és a további feladatokról a Ptk. rendszerében, é. n., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [I], pp. 177-191.) tanúsága szerint a szerződésszegésből eredő kártérítési kötelezettségnek az előrelátható kárra való korlátozása ekkor kerül törlésre a tervezetből (hiv. munkaanyag, p. 185.).
[49] Az igazságügyi miniszter előterjesztése a Polgári Törvénykönyv módosításának elveiről, 1976. augusztus, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977., [XIII], pp. 52-63., a PB-nek szánt anyag a Miniszteri értekezlet elé terjeszthető, végleges változata, 1976. augusztus 24. uo., pp. 717-726. Az ülésen a Ptk. elvi kérdéseiről szóló előterjesztés előadója Szép György volt.
[50] Igazságügyi Minisztérium: Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz a Polgári Törvénykönyv módosításának főbb elveiről, 1976. szeptember 7., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 XVII., pp. 279-289.
[51] Az MSZMP KB Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata a Polgári Törvénykönyv módosításának főbb elveire, in: Vass Henrik (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1975-1980, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1983, pp. 290-293.
[52] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettes részére a kodifikációs bizottság felállításról, 1976. október 28., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 124-126.
[53] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Jegyzőkönyvek a Ptk. kodifikációs bizottság 1976. december 10-én, 1977. január 7-én, 1977. január 14-én, 1977. január 21.-én, 1977. január 28.-án, 1977. február 6.-án, 1977. február 24-én és 1977. március 24.-én megtartott üléséről, MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 [I], pp. 515-583.
[54] Figyelemre méltó, hogy Eörsi Gyula és Világhy Miklós az üléseken nem nagyon vettek részt: több alkalommal előzetesen kimentették magukat, vagy csak egyszerűen nem jelentek meg a találkozón.
[55] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Munkaprogram a Polgári Törvénykönyv felülvizsgálatához, 1977. április 2., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 62-64.
[56] Javaslat a Polgári Törvénykönyv módosítására, az 1959. évi IV. tv. a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövege, indokolással, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], pp. 287-623.
[57] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés Korom Mihály igazságügyi miniszter részére a Ptk. indokolással ellátott tervezetének és a társadalmi vita anyagának részére történő benyújtásáról és a véleményezésre felkért szakértőknek és véleményezésre jogosult szerveknek való megküldéséről, 1977. május 23. MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIII], pp. 1069-1070.
[58] Vitaanyag a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvénytervezet fő kérdéseiről, 1977. június, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XVII], pp. 44-66.
[59] Előterjesztés a Minisztertanács részére a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényről. 1977. június, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XVII], 396-404..
[60] A Kodifikációs Bizottság tagjai, Szakács Ödön és Nyíri Sándor, a minisztériumon belül Markója Imre, Gárdai Gyula, Király István, Szép György, Bacsó Jenő és László Jenő, valamint a minisztériumok és országos hatáskörű szervek titkárságai, jogi és igazgatási főosztályainak vezetői már május végén kaptak egy előzetes tájékoztatásnak szánt anyagot, nekik tehát több idejük volt a véleményezésre való felkészülésre.
[61] Külön felkérés nélkül Csanádi György is elküldte a maga észrevételeit (Csanádi György: Módosítási javaslatok a Ptk. módosításának tervezetéhez. 1977. július 1., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], pp. 718-731.)
[62] Jókai Lóránd: a Magyar Jogász Szövetség főtitkárának az igazságügyi miniszterhez intézett levele, 1977. június 28., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XVIII], p. 789.
[63] Jelentés az Igazságügyminiszternek a Ptk. módosításával kapcsolatos egyes fejleményekről, 1977. július 5., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 [III], pp. 891-903., hiv. helye: p. 892.
[64] Gellért György: Észrevételek a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló javaslatra. 1977. június 15. MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], pp. 696-717.
[65] Gellért: Észrevételek a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló javaslatra, p. 714.
[66] Kemenes Béla szakvéleménye (észrevételek), 1977. június, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], pp. 625-663.
[67] Kemenes szakvéleménye (észrevételek), pp. 25-26.
[68] Eörsi Gyula: Észrevételek a Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. 1977. július 1., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], pp. 665-693.
[69] Eörsi Gyula levele Szilbereky Jenőnek, 1977. július 1., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], p. 694.
[70] Jelentés az Igazságügyminiszternek a Ptk. módosításával kapcsolatos egyes fejleményekről, 1977, pp. 892-893.
[71] Az Igazságügyminiszter 40 035/1977. IM IV/1. sz. Előterjesztése a Minisztertanács részére a Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szerkezetéről szóló törvényről, 1977. július 16., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIX], pp. 94-108.
[72] Törvényjavaslat a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről, az Országgyűlés elé került nyomtatott példány, 1977. augusztus, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XXI], pp. 88-170.
[73] Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentése a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 34. számú törvényjavaslat tárgyában, 1977. szeptember 23., MNL OL XIX E 1 c 40035 1977 XX., pp. 881-882.
[74] Ennek a szakmai előkészítésére Vékás Lajos kapott még 1976 végén megbízást (lásd a Törvényelőkészítő Főosztály feljegyzése Szilbereky Jenő i. m. h. számára egyes kodifikációval összefüggő feladatokkal kapcsolatosan, 1976. november 26., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XIV], pp. 46-47.), ill. A gazdálkodó szervezetek egymás közötti vállalkozási szerződései. Tervezet. 1977. március, MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [VI], 265-268.
[75] Korom Mihály: A Polgári Törvénykönyv módosítása, Magyar Jog, 11. sz. (1977) pp. 945-953.
[76] A 687 szakaszból álló jogszabály 270 szakasza módosult, egy szakaszon belül azonban sokszor több rendelkezés is megváltozott, a szerkezeti változásoknak köszönhetően pedig szakaszokat vontak össze, vagy egy szakaszon belül az eddiginél több összefüggő rendelkezést több bekezdésben foglaltak össze. Lásd Benedek Károly: A Polgári Törvénykönyv módosításával kapcsolatos jogalkalmazási feladatok, Magyar Jog, 4. sz. (1978) pp. 295-311., p. 296.
[77] IM Törvényelőkészítő Főosztály: Feljegyzés Korom Mihály igazságügyi miniszter részére a Polgári Törvénykönyv módosítása következtében szükséges kodifikációs munkák elvégzéséről, 1978. február 6., MNL OL XIX E 1 c 40035/1977. [XXI], pp. 65-68.
[78] A reformirányzatok ütközése a történetileg kialakult értékrenddel a gazdasági jogban, in: Sárközy Tamás: Gazdaságpolitika - szervezetrendszer - jogpolitika, Kossuth Könyvkiadó, 1987, pp. 32-57, hivatkozás helye: p. 39. A jogpolitika és jogalkotás, teszi hozzá a szerző, azonban ekkor is adós maradt a szervezeti reform, s azzal, hogy "nem léptünk fel az államigazgatási és gazdálkodási szféra hiearchikus egybecsúszása ellen, a problémák egy jelentős részét egészen 1984-ig, az állami vállalati reformig sikerült konzerválni. (Sárközy, im. uo.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, ELTE Gazdálkodástudományi Intézet, Budapest - Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Kecskemét.
Visszaugrás
