https://doi.org/10.59851/mj.73.07.8
Az Európai Unió Bírósága a C-34/24. sz. ügyben olyan kérdésben hozott iránymutató döntést, amely a digitális gazdaság tömeges kárigényeinél újra és újra felmerül: hol "következik be" a kár, ha a vitatott magatartás egy online platformon, virtuális térben fejti ki a hatását, és a károsultak sokasága egyenként nem azonosított.
Kulcsszavak: online platform; kollektív kereset; joghatóság; illetékesség; kár; kár bekövetkeztének helye
Jogeset száma: C-34/24 Stichting Right to Consumer Justice és Stichting App Stores Claims ügyben, 2025. december 2-án hozott ítélet, ECLI:EU:C:2025:936
In Case C-34/24, the Court of Justice of the European Union delivered a landmark ruling on a recurring question in mass harm claims arising in the digital economy: where does the harm "occur" when the impugned conduct produces its effects on an online platform, within a virtual environment, and the multitude of injured parties are not individually identified.
Keywords: online platform; collective action; jurisdiction; territorial jurisdiction; damage; place where the damage occurred
Az alapeljárások egy holland bíróság (Rechtbank Amsterdam) előtt zajlanak, amelyekben két kollektív keresetet nyújtottak be az Apple Distribution Internationallel és az Apple Inc.-szel (a továbbiakban együtt: Apple) szemben. A felperes alapítványok az Apple termékeinek és szolgáltatásainak az App Store-on keresztül vásárló valamennyi felhasználója (fogyasztók és üzleti felhasználók) érdekében járnak el.
A kereset lényege, hogy az Apple-eszközökön telepített App Store-ban az Apple erőfölényben van az itt forgalmazott alkalmazások értékesítésének piacán és a fizetési rendszerében is. A fejlesztőknek az alkalmazásaik App Store-ban való megjelenítése és forgalmazása érdekében az Apple részére jutalékot kell fizetniük, amelyek az alkalmazások árára is kihatnak, emelve azokat. A fejlesztők számára azonban ez jelenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy alkalmazásaikat az Apple-készülékek felhasználói számára is elérhetővé tegyék. A jutalék mértéke viszont olyan magas, hogy a felperesek szerint az Apple visszaél erőfölényes helyzetével, ezzel megkárosítva a felhasználókat. A keresetben a felperesek annak megállapítását kérik, hogy az Apple jogellenesen járt el, valamint igényt tartanak az okozott kár megtérítésére.[1]
Az alapeljárás során az Apple vitatta a Rechtbank Amsterdam joghatóságát. Álláspontjuk szerint ezen joghatóság nem alapozható az 1215/2012 rendelet (továbbiakban: Brüsszel Ia rendelet) 7. cikkének 2. pontja szerinti különös joghatóságra, mivel az állítólagos kárt okozó esemény nem Hollandiában következett be. Továbbá az esemény helyeként nem határozható meg Amszterdam, mivel semmilyen konkrét esemény nem következett be kizárólag vagy különösen Amszterdamban vagy Hollandiában.[2]
Az Apple-eszközön használt fiókoknál a felhasználó által kiválasztott államnak kiemelt jelentősége van, mivel az alkalmazásoknak az App Store-ban való elérhetősége országonként eltérő lehet. Az App Store minden egyes országra külön kínálattal rendelkezik, ezek az online áruházak a felhasználó beállításainak megfelelően használhatók, és az adott országhoz kapcsolódnak.[3] Így, másodlagosan, az Apple úgy vélte, hogy az eljáró bíróság - ha van joghatósága az alapeljárás tárgyának eldöntésére -, akkor csak az Amszterdamban élő vagy az App Store NL-en keresztül Amszterdamban vásárló felhasználók tekintetében rendelkezhet joghatósággal. Az összes többi felhasználóra vonatkozó követelés tekintetében tehát e bíróság nem rendelkezhet joghatósággal és illetékességgel.[4]
A holland bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a Brüsszel Ia rendelet hatálya alá tartoznak az alapeljárások, tekintettel arra, hogy a per az Írország területén székhellyel rendelkező Apple Distribution International ellen zajlik, azonban az Apple Inc.-szel kapcsolatban a joghatóság kérdésére a nemzeti szabályok az irányadók.[5] Az említett rendelet 7. cikk 2. pontja szerint a kárt okozó esemény és a kár bekövetkezésének helye is megalapozhatja a bíróság joghatóságát. Tekintettel arra, hogy a versenyellenes magatartások esetében figyelembe kell venni a C-27/17. számú flyLAL-Lithuanian Airlines ítéletet, amelyben a bíróság kimondta, hogy a versenyellenes cselekménnyel érintett piac tagállama és a kár bekövetkezésének állama egyezik, ezért úgy kell tekinteni, hogy a kár bekövetkezésének helye ez az ország.[6] Mindez alapján az esetleges erőfölénnyel való visszaélés pedig a holland piac felhasználóit is érinti, tekintettel arra, hogy az App Store NL kifejezetten a holland felhasználóknak készült. Az App Store NL esetében a felhasználók jelentős része Hollandiában rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel, az összegek is holland bankszámlákról kerültek kifizetésre, így a kár Hollandiában következett be, tehát a bíróság joghatósággal rendelkezik a keresetek elbírálására.[7]
Az illetékesség kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság - utalva a C-30/20. számú ügyben hozott ítéletre - emlékeztetett arra, hogy a Brüsszel Ia 7. cikkének 2. pontja közvetlenül és azonnal biztosítja mind a joghatóságot,
- 478/479 -
mind pedig az illetékességet.[8] Az illetékesség megállapításának a kérdésében a bíróság hozzátette, hogy a felperesek keresetüket saját jogon nyújtották be, amely befolyásolhatja a Brüsszel Ia szerinti joghatóság és illetékesség kérdését. Ha Hollandián belül a képviseleti keresetek elbírálása az illetékességi szabályok miatt a különböző kerületek bíróságai között oszlik meg, a nemzeti jog rendelkezései alapján az ügyek később még egyetlen bíróság előtt egyesítésre kerülhetnek. Kérdésként merült fel, hogy ez összeegyeztethető-e a szóban forgó 7. cikk 2. pontjával.
A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően függesztette fel az eljárást, mivel a joghatóság és az illetékesség kérdése nyitott maradt. A kérdés megválaszolásának azért van nagy jelentősége, mert a világ bármely részéről letölthető alkalmazásokat kínáló online platformok esetében a kapcsolóelvek alkalmazása jóval nehezebb, mint az online elemet nélkülöző hagyományos jogvitákban.
Az Európai Unió Bíróságának feltett kérdések a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 2. pontjának értelmezésére irányulnak. A kérdést előterjesztő bíróság kérdései arra vonatkoznak, hogy a jelen ügyhöz hasonló körülmények között melyik bíróság rendelkezik joghatósággal és illetékességgel a kárt okozó esemény helye vagy a kár bekövetkezésének helye alapján.[9] Elsősorban tehát arra vonatkozik a kérdés, hogy hol van a kárt okozó esemény vagy a kár bekövetkezésének helye.[10]
A rendelet 7. cikk 2. pontja az általános szabályoktól [4. cikk (1) bekezdés, az alperes lakóhelye szerinti állam] eltérve lehetővé teszi, hogy a felperes a jogellenes károkozással, a jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy az ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos pert annak a helynek a bírósága előtt indítsa, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet (különös joghatósági szabály).[11]
A Bíróság ítéletében rámutatott, hogy ezt a kapcsolóelvet önállóan és szigorúan kell értelmezni: különbséget kell tenni az első kár bekövetkezte és a későbbi hátrányos következmények között. Utóbbiak már nem alapozhatják meg a joghatóságot, mivel nem lehet ennyire kiterjesztően értelmezni ezt a kapcsolóelvet. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy "a hely, ahol a káresemény bekövetkezett" megfogalmazás jelentheti a kár tényleges bekövetkezésének helyét és magát a kárt okozó esemény megtörténtének a helyét is, ezért az alperes mindkét hely bírósága előtt perelhető.[12]
Ennek a különös joghatósági szabálynak az alapját a bíróságnak a jogvitához való közelsége adja, az igazságszolgáltatás megfelelő működését és a hatékony eljárásszervezést is biztosítva. A Bíróság kiemelte továbbá, hogy a kapcsolóelvek alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a Brüsszel Ia azon elveire is, mint a közelség és a kiszámíthatóság.[13]
Az ítélkezési gyakorlat szerint erőfölénnyel való visszaélés esetében a kár az erőfölény érvényesítéséből fakad.[14] Ha a magatartással érintett piac és a hivatkozott kár bekövetkeztének helye ugyanabban a tagállamban van, akkor a kár bekövetkeztének helyét úgy kell tekinteni, hogy az is ebben a tagállamban van. Ez a gyakorlat arra alapoz, hogy az érintett piac szerinti állam van a legjobb helyzetben a kártérítési kérelmek elbírálására, valamint a versenyellenesen eljáró piaci szereplő észszerűen számíthat arra, hogy helyi bíróság előtt perlik.[15]
A Bíróság felidézte a C-30/20-as számú ügyben hozott ítéletet, amelyben megállapította, hogy a Brüsszel Ia rendelkezései közvetlenül és azonnal biztosítanak joghatóságot és illetékességet annak a bíróságnak, amelynek székhelye szerinti országban a kár bekövetkezett.[16]
A Bíróság az ítéletében megállapította, hogy a jelen ügyben a kár az Apple-eszközök felhasználóit terhelő többletköltségekben ragadható meg.[17] A Bíróság kiemelte, hogy meg kell különböztetni a kárt okozó eseményből származó első kárt és a további, joghatóságot meg nem alapozó későbbi hátrányos jogkövetkezményeket.[18] Ennek a különbségtételnek a figyelembevételével jelen ügyben a jutalék mint többletköltség az erőfölénnyel való visszaélésből fakadó közvetlen kárt jelenti, amely alapot adhat a joghatóság megállapítására.[19] Ennek alapján a holland bíróságok rendelkeznek joghatósággal a jogviták eldöntésére.[20]
Az illetékesség kérdésében pedig úgy kell tekinteni, hogy az adott állam felhasználói számára elérhető virtuális tér, jelen esetben az App Store NL, az állam teljes területének felel meg.[21] Így tehát nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a vásárlók a vásárlások időpontjában valójában hol tartózkodtak.[22]
A Bíróság megállapította továbbá, hogy az egyesület vagy alapítvány hasonló érdekekkel rendelkező, meg nem nevezett személyek érdekében jár el. Ezek a szervezetek független képviselők, saját jogukat gyakorolják akkor, amikor képviselik és védik a kollektív jogokat.[23] Az így képviselt csoportot pedig kellően pontosan kell megha-
- 479/480 -
tározni annak érdekében, hogy az érintettek kifejthessék álláspontjukat, kártérítésben részesülhessenek.[24] Azonban az nem követelhető meg, hogy minden károsultra nézve egyesével határozzák meg a kár bekövetkezésének a helyét.[25]
A jelen ügyhöz hasonló esetekben tehát minden olyan bíróság, amely hatáskörrel rendelkezik a keresetek elbírálására a kár bekövetkeztének helye alapján, a Brüsszel Ia 7. cikkének 2. pontjára hivatkozva joghatósággal és illetékességgel is rendelkezik a jogvita eldöntésére.[26]
Több azonosítatlan, de azonosítható felhasználó kollektív érdekeinek védelmére feljogosított szervezet által benyújtott képviseleti kereset elbírálásakor minden hatáskörrel rendelkező bíróság azonos közelségi kapcsolatban van az üggyel.[27] Ez az értelmezés biztosítja az előreláthatóságot, és megfelel a gondos igazságszolgáltatás követelményeinek is.[28]
A Bíróság végül kiemelte azt is, hogy versenyjogi kérdésekben a követelések összevonása megkönnyítheti a jogok érvényesítését, továbbá a jogviták elbírálásához szükséges összetett ténybeli és gazdasági elemzések az illetékesség koncentrációja mellett szólnak kifejezetten az olyan esetekben, amikor a digitális platformok üzemeltetőinek magatartása a keresetek tárgya.[29]
A döntésben a Bíróság abban is állást foglalt, hogy a kapcsolóelvekre tekintettel a jelenlegihez hasonló esetekben történő megfelelő alkalmazás és a kapcsolóelvek további hatékony érvényesülése érdekében azok felülvizsgálata és azok kiigazítása szükséges. Az ítélet 60. pontjában a Bíróság így fogalmaz: "(...) e kapcsolóelvek nem alkalmazhatók mutatis mutandis az alapügyben szóban forgó azon esetre, amikor határozatlan számú, a kereset benyújtásának időpontjában nem azonosított természetes és/vagy jogi személy vásárol digitális termékeket egy online platformon".
A Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 2. pontjában szereplő "kár bekövetkezésének helye" megfogalmazás tartalma hagyományosan a fizikai térben értelmezendő, a virtuális tér speciális helyzetét figyelmen kívül hagyó fogalom. A kapcsolóelvek digitális platformokkal kapcsolatos jogvitákban való alkalmazásában az iránymutatás nagy jelentőséggel bír, hiszen az online tér sajátossága, hogy az "esemény" és a "kár" térbelisége már nem határozható meg egyszerűen. A nagyszámú felhasználó online vásárlásai nem egyetlen, jól meghatározható helyen történnek, a károsultak pedig nem feltétlenül azonosíthatók egyenként az illetékesség vizsgálatának pillanatában.
Az ítélet szerint a kapcsolóelvet nem felhasználókénti "mikrolokalizációval" kell alkalmazni, hanem a platform működéséből kiindulva, az érintett piac államát (a tagállami felhasználói körnek szóló platformverziót) kell a kár érdemi bekövetkezési helyének tekinteni. Ez a megközelítés lényegében a kapcsolóelv funkcionális modernizációja. A Bíróság nem mond le a Brüsszel Ia preambulumában leírt előreláthatóság és közelség követelményeiről, hanem annak tartalmát bővíti ki. A platformok tagállami piacon megjelenő államspecifikus, digitális terei olyan kapcsolódási pontokká válhatnak, amelyek egyszerre biztosítják a jogvitához való kötődést és az eljárás életszerűségét. A döntés ezért azt fejezi ki, hogy a platformgazdaságban a kapcsolóelv célja nem a kár "geometriai pontosságú" lokalizálása, hanem olyan fórum kijelölése, amely alkalmas a vitatott magatartás és a kár megtérítésének egyben történő elbírálására. ■
JEGYZETEK
[1] Az ítélet 20. pontja.
[2] Az ítélet 21. pontja.
[3] Az ítélet 17. pontja.
[4] Az ítélet 21. pontja.
[5] Az ítélet 22. pontja.
[6] Az ítélet 29. pontja.
[7] Az ítélet 30. pontja.
[8] Az ítélet 32. pontja.
[9] Az ítélet 33. pontja.
[10] Az ítélet 33. pontja.
[11] Az ítélet 44. pontja.
[12] Az ítélet 47. pontja.
[13] Az ítélet 45. pontja.
[14] Az ítélet 48. pontja.
[15] Az ítélet 49. pontja.
[16] Az ítélet 50. pontja.
[17] Az ítélet 52. pontja.
[18] Az ítélet 54. pontja.
[19] Az ítélet 55. pontja.
[20] Az ítélet 57. pontja.
[21] Az ítélet 62. pontja.
[22] Az ítélet 62. pontja.
[23] Az ítélet 64. pontja.
[24] Az ítélet 65. pontja.
[25] Az ítélet 66. pontja.
[26] Az ítélet 68. pontja.
[27] Az ítélet 71. pontja.
[28] Az ítélet 72. pontja.
[29] Az ítélet 74. pontja.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar.
Visszaugrás
