A közszolgálat az elmúlt időszakban az új hivatásrendi törvények megjelenésével jelentős változáson ment keresztül, indokolt tehát megvizsgálnunk az egyenlő bánásmód szerepét a megváltozott közjogi szabályozásban és a közszolgálatban. Folytatjuk írásunkat.
Magyarország uniós tagsága a munkáltató számára az egyenlő bánásmód terén is számos közvetlenül vagy közvetetten hatályos és közvetlenül alkalmazandó követelményt támaszt. Az egyenlő bánásmód biztosítása a munkáltatónak is kötelezettsége, mert a közszolgálati jogára hatással vannak az ECtHR, a tagállami bíróságok, különösen az ECJ egyenlő bánásmód dogmatikáját kidolgozó ítéletei, továbbá megfelelő pontosság esetén közvetlen hatályos és közvetlenül alkalmazandóak a Tanács és a Parlament irányelvei. Magyarországon az egyenlő bánásmód terén a közszolgálatban a munkáltatónak figyelembe kell vennie az állam által kötött nemzetközi szerződéseket: az Unió valamennyi releváns elsődleges és másodlagos jogforrását, szerződését, irányelvét, rendeletét, határozatát, nyilatkozatát, nemzetközi megállapodását, az AB határozatait, az alapjogi biztos (a korábbi EBH), és az EBTT útmutatásait, állásfoglalásait, véleményét, számos jogtudós monográfiáját, véleményét, az Alaptörvény, az Ebktv. és más ágazati törvények rendelkezéseit, a közszolgálati jogállást tartalmazó törvényeket és közigazgatási belső szabályzatokat is. Ennek megfelelően a közigazgatási szervezet magatartása sérti az egyenlő bánásmód elvét, amennyiben a tisztviselővel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen az alkalmazási feltételekben, a tisztviselői jogviszony létesítését megelőző, azt elősegítő eljárással összefüggő rendelkezésben, a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, a munkavégzést megelőzően vagy annak folyamán végzett képzéssel kapcsolatosan, vagy a tisztviselő jogviszonyának megszüntetésében. Sértheti a közigazgatási szervezet magatartása az egyenlő bánásmód elvét, továbbá a tisztviselő munkafeltételei, összeférhetetlensége, jogviszonya alapján járó bármely juttatás megállapításában és biztosításában, a tisztviselők szervezeteiben a tagsággal vagy részvétellel kapcsolatban, az előmeneteli rendszerben, a kártérítési, illetve a fegyelmi felelősség érvényesítése során, valamint a tisztviselők hivatásbeli és szülői kötelezettségeinek összehangolása során, a szülői szabadság kérelmezésével, illetve igénybevételével összefüggésben is. Hangsúlyosak e kötelezettségek a fogyatékkal élő tisztviselők foglalkoztatásában, részmunkaidős, táv- vagy otthoni munkavégzés, illetve nyugállományba kerülés utáni foglalkoztatás esetében is.
Vizsgálatunk tárgyát képező kormánytisztviselői jogviszonyok tekintetében megállapítottuk, hogy arra diasporikus elrendezéssel van hatással a közösségi munkajogban is elismert egyenlő bánásmód elve, ami azt jelenti, hogy egyes jogterületek e szempontból részletesen kidolgozottak, míg más jogterületek még az esetjog által kimunkálatlanok. Úgy gondoljuk, hogy e szempontból az esetjog által legkimunkáltabb terület a munka ellenértékével, a legkimunkálatlanabb terület pedig a tisztviselő hivatási és családi életével kapcsolatos. E "kimunkáltság" azonban nem fontossági, hanem jogfejlődési okozatosságot követ. Az egyenlő bánásmódban mint jó minőséget biztosító közszolgálati rendszerben az elemeket, a vonatkozó anyagi jog tartalma és a biztosított eljárás-rendszere jellemzi oly módon, hogy a munkáltató magatartása alapvetően tevékenységének eredményes működtetésére irányul a törvényesség keretei között. Amennyiben a munkáltató a kiválasztási eljárásban a szakmai követelményeket megelőző elveket is alkalmaz, a tisztviselői munka minősége háttérbe szorulhat. Másképpen fogalmazva az egyenlő bánásmód elvét a kiválasztási eljárást megelőzően kell az államnak biztosítania, hogy a pályázók köre legyen olyan színes, hogy abból az egyenlő bánásmód elveit is betartva, szakmai szempontok alapján lehessen választani. Ez feltételezi az állam megfelelő beavatkozását az ember életútjába, szükség esetén, különösen a korai szocializáció, fejlesztés, lakhatás, egészségügy, oktatás és képzés területén.
A tisztviselő tevékenysége támogatja a munkáltató tevékenységét, de foglalkoztatása során képviseli magánérdekeit is, ezért a munkáltatót képviselő tisztviselőnek az egyenlő bánásmód biztosításának területén fokozott felelőssége van, különösen utasításadási jogára való tekintettel.
Diszkrimináció létezhet ellenséges gondolatok és egyenes szándék nélkül is (érdekből, illetve mulasztásból), melyek, ha valóra válnak, a felsoroltak közül egy vagy több, másokra nézve kedvezőtlen magatartást valósítanak meg.
| Diszkrimináció formái | Elkövetési magatartásai | Generális prevenció | Generális, speciális prevenció, szankció |
| Gondolat | Ellenséges, vagy nem ellenséges | Attitűdformálás, képzés jogesetekkel | Nincs |
| Cselekmény hiánya | Elkerülés, mulasztás | Képzés jogesetekkel | Nincs, vagy mulasztás miatt alkalmazható enyhébb |
| Cselekmény | Verbális, gyűlöletbeszéd, uszítás, zaklatás | Képzés jogesetekkel és védett tulajdonsággal rendelkező személyekkel együtt alkalmazás | Polgárjogi és vagy büntetőjogi |
| Cselekmény | Közvetlen, közvetett, jogtalan elkülönítés, zaklatás, megtorlás, összetett | Képzés jogesetekkel, jó gyakorlatok alkalmazásával | Polgárjogi és vagy büntetőjogi |
A diszkrimináció formái és ellenében ható intézkedések (Forrás: saját szerkesztés)
- 18/19 -
Mindezek miatt, a tisztviselők helyes magatartásában a különböző magatartási elvek kimondatlanul is mérlegelés tárgyát képezik, de annak hiányában magatartásukat gyakran a jogszerűség és a vezetői utasítások megtartásának szintjére deriválják. A hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése a közszolgálatban különösen a munkáltató kötelezettsége, és hatással bír a tisztviselő életpályájára a munkahelyen és különleges élethelyzeteire.
Fontos a tisztviselők számára, hogy életüket tudatosan úgy formálják, hogy figyelemmel legyenek arra, hogy viselkedésük mintául szolgál a magánszféra munkavállalói számára is, hiszen az Ebktv. alapján az egyenlő bánásmód tanúsítására kötelezettek.[1] Az egyenlő bánásmód elve[2] a magyar közszolgálati hivatást átható közszolgálati jog alapelvei közé tartozik, azért is, mert a tisztviselő hivatali munkaidején túl sem fordít hátat etikus magatartása elveinek. Anyagi értelemben a tisztviselő erkölcsének kereteit jogszabályok tartalmazzák, mert meghatározzák a tiltott magatartásoktól való tartózkodás köreit, a közvetlen, illetve közvetett diszkrimináció, jogtalan elkülönítés, zaklatás vagy más, az egyenlő bánásmóddal kapcsolatba kerülő jogszabálysértő magatartásoktól való tartózkodást, de a gyakorolható pozitív intézkedések kereteit is. Az állam a tisztviselője számára, annak egész életpályáján a szociális biztonságot az adott erőforrásai függvényében biztosítja,[3] például mindkét nem munkához, képzéshez, alkalmazáshoz, illetményéhez és egészségügyi, illetve szociális szolgáltatáshoz történő hozzáférésének tekintetében.[4] A tisztviselő egész életpályáján a közjó érdekében cselekszik. A nemzeti érdekeknek a tisztviselő magánérdekével szemben mindenkor elsőbbséget kell élveznie,[5] mert kötelezettségeit mindenkor teljesíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
