Az anyagi büntetőjog most előkészületben lévő ko-difikációjával összefüggésben a globális és európai tendenciákra figyelemmel a Cseh Köztársaságban is felmerült a jogi személyek büntetőjogi felelősségének kérdése. Úgy tűnik, hogy vitán felül áll, hogy a jogrendszernek lehetővé kell tennie a testületek jogellenes magatartásainak hatékony szankcionálását, mert olyan személyekről van szó, akik a társadalmi élet legkülönbözőbb színtereit lényegesen befolyásolják, illetőleg ellenőrzésük alatt tartják.
A jogi személyek büntetőjogi felelőssége a Büntető Törvénykönyv rekodifikációs tervezete szerint hatékony eszköze lesz bizonyos fontos, a Különös Részben felsorolt tényállások (pl. környezettel összefüggő bűncselekmények, vagy a szervezett bűnözéssel összefüggő cselekmények) szankcionálásának.
Ha közelebbről szemügyre vesszük a jogi személyek büntetőjogi felelősségének kérdését, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a problematika nagyobb figyelmet kapott külföldön annál, mint amit a Cseh Köztársaságban szenteltek neki. Az angolszász törvényhozás körében és a jogtudományban is ezt a kérdést egyértelműen a jogi személyek felelősségének megállapíthatósága javára döntötték el, amelyet a természetes személyek büntetőjogi felelősségével együtt szabályoznak. Ezzel ellentétben a kontinentális-európai büntetőjog álláspontja ebben a kérdésben eléggé különböző, de mindenképpen a leghevesebben vitatott területek közé tartozik.
A cseh büntetőjogi irodalomban a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről folytatott eszmecsere és vita az anyagi büntetőjog tervezett reformjának megindulásával párhuzamosan kezdődött meg. A kilencvenes évek közepéig a cseh büntetőjogi irodalom a jogi személyek individuális büntetőjogi felelősségéből indult ki, ami azzal az alapfelfogással függött össze, hogy a jogi személyek, mint társaságok felelősségét a societas delinquere non potest elve alapján el kell utasítani. Csak a kilencvenes évek végén és az új évezred elején bukkantak fel a Cseh Köztársaságban is bizonyos olyan nézetek, amelyek a társaságok büntetőjogi felelősségének megállapíthatóságát lehetséges tendenciának vélték. Ezzel összefüggésben mindenképpen utalni kell Musil úttörő munkásságára.
A cseh büntetőjog általában elismeri a jogi személy individuális felelősségének alapelvét és ezért sem a kollektív, sem a más személyért való felelősséget nem ismeri el. Az elkövetőnek a Büntető Törvénykönyvben meghatározott fogalmából - tettes az, aki a bűncselekményt maga követi el - arra kell következtetni, hogy a tettes a cselekményt - amelynek törvényi tényállását a Különös Rész határozza meg - vagy maga kell, hogy elkövesse vagy legalábbis annak elkövetését meg kell kísérelnie, vagy elő kell készítenie. Amikor a Btk. azt mondja, hogy a "tettes maga követi el a cselekményt", kétséget kizáróan nem csak azt érti alatta, aki a cselekményt közvetlenül elkövette, hanem más résztvevőket is ide sorol, (pl. a felbujtót, vagy a bűnsegédet).
A Btk. nem oldja meg kifejezetten a büntetőjogi felelősség kérdését, de a 9. § (1) bekezdésének és a 90. § (1) és (2) bekezdésének szabályából arra kell következtetni, hogy tettes csak természetes személy lehet. A cseh jogelmélet szerint a jogi személyek büntetőjogi felelőssége nem egyeztethető össze az individuális bűnösségre és a büntetés koncepciójára épülő büntetőjoggal. Ez annál inkább így van, mert a büntetőjog ezen koncepciója a védelmi célon kívül a megtorlás elemét is tartalmazza.
A tettesre gyakorolt individuális preventív hatás nélkülözhetetlen eszköze az általános megelőzésnek. A jogi személyek büntetőjogi felelőssége elmossa ennek a felelősségnek a személyes differenciálását és ezáltal csökkenti a büntetőjog nevelő funkcióját. A büntetés hatásai különösen akkor érhetik a jogi személy ártatlan tagjait is, ha egyes személyeket a bűncselekmény elkövetését követően a jogi személy irányításában mások váltanak fel.
A jelenlegi cseh büntetőjogi felfogás szerint egy jogi személyért a cselekmény elkövetése után mindig az a természetes személy felelős, aki a jogi személy nevében cselekszik, vagyis az, aki a bűncselekményt, amelynek ismérveit a Btk. tartalmazza, elkövette [vö. 3. § (1) és (2) bek.].
A bűncselekmények túlnyomó többségét bárki elkövetheti, aki vétőképes és a bűncselekmény elkövetésekor a 15. életévét betöltötte. Amennyiben a Btk. a Különös Rész egyes konkrét tényállásaiban különleges tulajdonságokat, képességeket, vagy funkciót ír elő a tettessé váláshoz, akkor korlátozza azon személyek körét, akik egy ilyen bűncselekményt elkövethetnek. Ebből a szempontból a cseh elmélet megkülönböztet:
a) úgynevezett konkrét alanyt, azaz a tettest, akitől a tényállás különleges sajátosságot követel meg,
b) úgynevezett speciális alanyt, azaz a tettest, akitől a tényállás valamilyen különleges képességet, vagy funkciót követel meg.
Egy konkrét alany, azaz a tettes, akinek különleges sajátosságai vannak, lehet például az adós a hitelező előnyben részesítése, vagy a hitelező megkárosítása bűncselekmények esetében [256/a) § és 256. § (1) bek.]. A konkrét tettes fogalmát ebben az értelemben azonban meg kell különböztetni az egyes bűncselekmények in concreto elkövetőitől. Speciális alany, azaz olyan tettes, akinek különleges képességei, vagy funkciói kell, hogy legyenek, lehet például a hivatal viselője a hivatali bűncselekmények esetében (158. és 159. §§), egy tanú, vagy egy tolmács a hamis tanúzás és a hamis szakértői vélemény adása bűncselekmények esetében (175. és köv. §§).
A 253/1997-es törvénnyel 1998. január elsejével hatályba léptetett Btk.-novella a 90. § (2) bekezdésében kifejezetten kimondta, hogy egy jogi személy akkor lép fel, mint konkrét, vagy speciális alany, ha a jogi személy, amelynek nevében a tettes cselekszik, rendelkezik a törvény által megkövetelt különleges sajátossággal, képességgel, vagy funkcióval.
Ebből a nem nagyon határozott megfogalmazásból következik, hogy a törvény itt egy fikciót teremt, melynek alapján egy olyan természetes személy, aki a jogi személy nevében eljár, bár saját maga nem rendelkezik a konkrét, vagy a speciális jogalany sajátosságaival, az olyan bűncselekmény elkövetése esetén, amelynek törvényi tényállása ilyen jogalanyra utal, mégis konkrét, vagy speciális tettesnek tekintendő akkor, ha a jogi személy rendelkezik ezekkel a képességekkel, vagy sajátosságokkal. A Különös Rész megfelelő rendelkezései tehát közvetlenül a természetes személy cselekményére nyernek alkalmazást, bár a törvényi feltételek csak azon jogi személy vonatkozásában állnak fenn, akinek a nevében a természetes személy a konkrét esetben tevékenykedett. Hasonló rendelkezéseket külföldi büntető törvények is tartalmaznak. Így például a svájci, vagy a német törvény. Ez utóbbi törvény 14. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ezt a rendelkezést "akkor is alkalmazni kell, ha az a jogcselekmény, amely a képviseleti jogosultságot, vagy a megbízási viszonyt megalapozza, érvénytelen".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
