A magyar eljárásjogász számára mindig izgalmas feladat más jogrendszerek speciális intézményeit, megoldásait tanulmányozni, összehasonlítani azokat a magyar megoldásokkal, és ha a jogintézmény a vizsgált jogrendszerben sokkal hatékonyabban működik, mint magyar megfelelője, megkeresni a miértre a választ, és esetleg módosító javaslatot tenni a jogalkotás számára. A magyar polgári perrendtartásban az ideiglenes intézkedés intézménye - megítélésem szerint - pontosan a fenti körbe tartozik. Jelen tanulmányban bemutatom egyes európai államok ideiglenes intézkedésekre vonatkozó szabályozását, mégpedig azokban az államokban, ahol ezek az ún. sürgősségi eljárások, intézmények betöltik perpótló, perelhárító funkciójukat, elsősorban azzal, hogy jelentős energiát takarítanak meg a peres eljárásokat eldöntő bíróságoknak azáltal, hogy kiszűrik azokat a vitákat amelyek nem valódi kontroverzián alapulnak, hanem egyszerű perlekedési hajlamon, másrészt eleget tesznek a jogkereső közönség által igényelt sürgősségi esetekben, a gyors és egyszerű döntéshozatal követelményének.
Az 1877. évi német polgári perrendtartás, Zivilprozessordnung (németül röviden: ZPO) 935-940. §-aiban rendelkezik az ideiglenes intézkedésről, mégpedig azzal a jogszabály-alkotási technikával, hogy e rendelkezések visszautalnak a zárlatról szóló rendelkezésekre, amelyek általában irányadóak az ideiglenes intézkedésekre is.[1]
1. A ZPO 935. §-a szerint, a pertárgyra vonatkozó ideiglenes intézkedésnek akkor van helye, ha tartani kell attól, hogy a jelenlegi állapot megváltozása miatt valamely fél jogának gyakorlása meghiúsulhat, vagy jelentősen megnehezedhet.[2]
A 935. § hatálya alá csak a meghatározott dolog szolgáltatása iránti igények vagy az ún. egyedi szolgáltatás iránti igények tartoznak, míg a zárlat feladata a pénzkövetelések, illetőleg az azzá változtatható egyéb követelések biztosítása.
A 935. § hatálya alá tartozó igénynek peresíthetőnek, és végrehajthatónak kell lennie, mint pl. dolgok kiadása, szolgáltatása, illetve letétbehelyezése iránti igények; bizonyos tevékenységek megtétele, vagy abbahagyása iránti igények.
Az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez az igény peresítése nem szükséges, de a rendes bíróság előtti igényérvényesítés lehetőségének nyitva kell állnia.[3]
A bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelése előtt megvizsgálja az igény jogi megalapozottságát. A kérelmező helyzete itt annyiban könnyített, hogy elegendő a kérelem ténybeli feltételeit valószínűsíteni, az itt végzett vizsgálat éppen ezért nem köti az ügy érdemét tárgyaló bíróságot.[4]
Ami az igény valószínűsítését illeti, a ZPO 921. § (2) bek. alapján a bíróság a zárlatot (értsd ezalatt az ideig-
- 213/214 -
lenes intézkedést is) akkor is elrendelheti, ha az igényt nem valószínűsítették, feltéve, hogy a kérelmező az ellenérdekű felet emiatt fenyegető hátrányt biztosítékkal fedezi. A bíróság azonban akkor is biztosítékadáshoz kötheti az ideiglenes intézkedés elrendelését, ha az igényt a kérelmező valószínűsítette.[5]
A kérelem előterjesztésének okaként meg kell jelölni azt az objektív veszélyt, ami ilyen tartalmú kérelem benyújtását indokolja, tehát nem elegendő egy szubjektív "aggodalom", amely miatt a meglevő állapot már bekövetkezett, vagy csak azzal fenyegető változásai az igény érvényesítését meghiúsíthatják, vagy megnehezíthetik. Az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez nem szükséges és nem is elegendő ok az adós vagyoni helyzetének romlása; sokkal inkább az egyedi szolgáltatásnak kell veszélyben lennie. Ez jelentheti a dolog megsemmisülését, megváltozását, más hitelezők általi elvonását, az adós általi felhasználását vagy feldolgozását, de akár a dolog kisajátítását ill. megterhelését is.[6]
2. A ZPO 938. §-a szerint a bíróság szabad mérlegelés alapján határoz arról, hogy a cél eléréséhez milyen intézkedés szükséges. A kérelemnek megfelelő intézkedés kiválasztása tehát a bíróság szabad mérlegelési jogkörébe tartozik. Ez olyan döntési jogosultság, amely az egyes esetekben aszerint konkretizálódik, hogy a veszély elhárításához milyen beavatkozás szükséges. Az elrendelt intézkedésnek tehát a szükségesség követelményének kell eleget tennie, amely miatt csak a legkisebb mértékű beavatkozást okozó intézkedés rendelhető el. A bíróság azonban itt is kötve van a fél kérelméhez. Abban az esetben, ha a kérelmező egy meg nem engedhető intézkedés meghozatalát kezdeményezi, a bíróság nem rendelhet el, egy a célnak megfelelő, megengedhető más intézkedést, hanem a kérelmet el kell utasítania.[7]
A bíróság döntési szabadsággal rendelkezik abban a kérdésben is, hogy az adott esetben az elrendeléshez szükséges veszély fennáll-e. Erről a valószínűsített tények alapján szabad belátása szerint dönt.
Ami az eljárási szabályokat illeti, a következőképpen rendelkezik a ZPO:
936. § Az ideiglenes intézkedés elrendelésére és a további eljárásra a zárlat (Arrest) elrendelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a következő szakaszok ettől eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak.
937. § (1) Az ideiglenes intézkedést az ügy érdemi eldöntésére illetékes bíróság rendeli el.
(2) Sürgős esetben, ill. ha az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani, a határozatot szóbeli tárgyalás nélkül is meg lehet hozni.
Az ideiglenes intézkedés elrendelésére tehát a per tárgya szerinti bíróság az illetékes; több illetékes bíróság közül a kérelmező választhat, ha az eljárás még nincs folyamatban, azaz nem állt még be a perfüggőség. A kérelemről főszabály szerint szóbeli tárgyaláson kell dönteni, hiszen a német tapasztalat szerint, éppen az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban a szóbeli tárgyalás gyakran eredményez meglepő fordulatokat.[8]
Sürgős esetben a döntés szóbeli tárgyalás nélkül is meghozható. (Ez a sürgősségi követelmény azonban nem azonos az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez fűződő igénnyel szemben támasztott általános sürgősségi követelménnyel, ehhez "különös," vagy "fokozott" sürgősség szükséges. Ilyen eset áll fenn, ha az időveszteség, vagy az ellenérdekű fél értesítése veszélyeztetné az ideiglenes intézkedéssel elérni kívánt célt.)[9] A különleges sürgősség ténybeli meglétét a kérelmezőnek kell bizonyítania.
Az az ellenérdekű fél, aki ideiglenes intézkedés elrendelését indítványozó kérelem benyújtásától tart, egy ún. Schutzschriftet (védekező iratot) terjeszthet be a bírósághoz. Ebben az iratban a várható eljárással kapcsolatos álláspontját fejtheti ki, vagy kérheti a bíróságtól, hogy szóbeli tárgyalás alapján döntsön a kérelemről.[10] A bíróságnak a védekező iratot figyelembe kell venni, de ahhoz nincs kötve. Ha ennek ellenére is úgy ítéli meg, hogy a különleges sürgősségi elrendelés feltételei fennállnak, tárgyalás nélkül hozza meg határozatát. Ez a jogintézmény a versenyjogban alakult ki, de semmi sem akadályozza azt, hogy más jogterületeken is alkalmazásra kerüljön.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
