A gazdasági válság által súlyosbított magyar gazdasági helyzetben kiemelt feladattá vált a nehéz gazdasági helyzetbe került adósok sorsának rendezése. A kormányzati ad hoc intézkedések mellett szükségessé vált a hosszútávra szóló, normatív alapú megoldások alkalmazása is. A fejlett csődjogi rendszerek már több évszázados hagyománnyal rendelkeznek az adósságai törlesztésére képtelenné vált magánszemélyek sorsának személyes kötelezettségei bírósági úton való eltörlésének útján történő rendezése. Ezeknek a tapasztalatoknak a figyelmen kívül hagyása hiba lenne a kiútkeresők részéről. Az amerikai, az angol, a kanadai és az ausztrál csődjogi megoldások elemzése révén betekintést nyerhetünk a mentesítés korszerű formáiba.
A csődjogi mentesítés, azaz a csődeljárásban nem rendezett adósságok bírói döntéssel való végleges eltörlése, az angolszász jogrendszerek sajátja. Ez a jogi instrumentum az elmúlt három évszázadban[1] bizonyította életképességét. A XX. század második felében kialakult jóléti államokban érvényesített humanitárius megfontolások, valamint a makacs rendszerességgel egymást követő gazdasági válságok, kiegészülve a gazdasági és a jogi intézményrendszer fejlődésével,[2] soha nem látott élességgel mutattak rá a bajba jutott adósok csődjogi eszközökkel történő megsegítésének a fontosságára, sőt, elengedhetetlenségére. Hatalmas jogi-szellemi akadályokat kellett itt átugrani, lebontani, átjárhatóvá tenni, megkerülni. Az adósságok törlesztésnek elmaradását, a pénzügyi értelemben vett bukást, igen szigorúan szankcionálták végig a középkorban, szinte minden országban. A lehető legváltozatosabb eszközökkel próbálták, az akkori jogfelfogásnak megfelelően, az adósokat elrettenteni a nem fizetéstől, a szökéstől, a házba zárkózástól.[3] Ahol azonban a társadalmi-gazdasági-jogi feltételek megérettek rá, ott a mentesítés teret nyert. Ez igaz olyan, jelentős csődjogi hagyományokkal rendelkező jogrendszerekre is, mint például a német és az osztrák, amelyek a mentesítést egyáltalában nem ismerték korábban. Máshol felmerült ugyan az adós helyzetének könnyítése, de eltérő megközelítésben, mint például a francia jogban. Nem kérdéses azonban, hogy az egész világon terjed a mentesítés gondolata, szabályozása, alkalmazása.[4]
Határozott álláspontom, hogy a hazai gazdasági helyzetből fakadó emberi tragédiák jelentős hányada is kezelhető lenne a csődjog korszerű eszköztárával. Ezeknek a bevezetése a magyar csődjogba azonban hatalmas nehézségekbe ütközik, amelyekre ebben a tanulmányban nincs mód kitérni. Ehhez az embert próbáló feladathoz is szeretne muníciót szolgáltatni e tanulmány a common law országok gyakorlatának bemutatásával.
A fejlett csődjogi rendszerekben már nem kérdéses a nehéz pénzügyi helyzetbe került kötelezett számára az adósságok alóli mentesítés lehetőségének a biztosítása. A kulcskérdéssé az vált, hogy ezt a mentesítést
- 599/600 -
milyen korlátok között adják meg. Jelen munkában elsősorban ezekre a korlátokra koncentrálunk, de a mentesítés kialakulásának a történetét is bemutatjuk, különösen a kanadai és az ausztrál jogrendszer esetében, mivel ezek feldolgozása még kevésbé hozzáférhető.[5]
A mentesítés megtagadása alapulhat az adós magatartásán. Ezt szubjektív korlátnak nevezhetjük, amely teljesen kizárja a mentesítés kedvezményéből az adóst. Ezért ez a korlát egyben abszolút jellegű is. Mindemellett a jogalkotó bizonyos kötelezettségeket kivehet a mentesítés köréből.[6] Ez az adós személyétől és cselekedeteitől független, objektív korlát, és egyebekben a mentesítést nem érinti. A mentesítés kizárása csak az ilyen kötelezettségek vonatkozásában, relatív jelleggel érvényesül. Ezért nevezhetjük ez utóbbit a mentesítés relatív korlátjának is. A mentesítés általános korlátja, hogy csak az in personam követelésekre vonatkozik, az in rem biztosítékkal rendelkező hitelezőket nem érinti. Ez minden országra igaz, így ezzel a későbbiekben nem foglalkozunk, jelen kiemeléssel alapszabályként tételeztük.
A mentesítésnek a fentiek szerint elméletileg két, egymástól jól elkülöníthető akadálya lehet. Egyfelől a hitelezőket hátrányosan érintő adósi magatartás quasi szankciójaként alkalmazandó kivétel a mentesítés kedvezményezetti köréből. Ez az adós személyétől függő okokból következik be (szubjektív korlát), és a felróhatóan eljáró adóst teljesen kirekeszti a mentesítésből (abszolút korlát). Másfelől a jogalkotó (vagy a jogalkalmazó) által erre megfelelőnek tartott, és így a mentesítés köréből kivett követelések, amelyek az adós személyétől és cselekedeteitől függetlenek (objektív korlát), de egyebekben a mentesítést nem érintik (relatív korlát).
A fentiekben vázolt elméleti különválasztás leginkább az amerikai csődjogi rendszerben érhető tetten, ezért elemzésünket is az amerikai csődjog megoldásával kezdjük. Az amerikai csődtörvény lehetőséget ad az elméleti felosztás gyakorlati alkalmazásának a bemutatására. A további három ország esetében így már támaszkodhatunk a tisztázott elméleti alapokra, és tárgyalásunk vezérfonala nyugodt lélekkel lehet az adott ország csődjogának a rendszere.
Az adósságok bírói úton történő eltörlésének korunkban élenjáró országában, az Egyesült Államokban is legyűrhetetlennek látszó akadályok tornyosultak a szerencsétlen, de jóhiszemű adós[7] helyzetének csődjogi eszközökkel való megoldása elé. A keresztényi (keresztyéni) könyörület gyakorlásának a hirdetését a puritán prédikátorok körében hamar felváltotta a feltétlen fizetési kötelezettség megkövetelése az adósoktól.[8] Ennek ellenére, a komplex társadalmi fejlődés hatására, az amerikai jogrendszer egyedülálló adósvédő csődjogi rendszert dolgozott ki a XIX. század folyamán, melynek csúcspontja az 1898-as Bankruptcy Act volt.[9] Ezzel, és az ezt követő XX. századi fejlődéssel azonban az amerikai csődjog annyira elszakadt a világ többi részétől, hogy követésükre csak részlegesen nyílt mód még a legfejlettebb csődjogi kultúrával rendelkező országokban is.
Az angol jogrendszer fejlődése sokkal lassúbb volt. Az 1986-os Insolvency Act azonban jelentős mértékben szakított, főleg amerikai hatásra, az angol csődjog néhány alapvető intézményével. Így eltörölték az act of bankruptcy fél évezredes intézményét,[10] adósságrendezési eljárást alkottak a magánszemélyekre is[11] (individual voluntary arrangement), amely a csődbukást hivatott elkerülni.[12] A mentesítés fejlődésének azonban más útjai is voltak, amelyek kevésbé kerültek a nemzetközi érdeklődés homlokterébe.
A kanadai jogrendszer a civil law és a common law világának határán igazi unikumot jelent a csődjogi szabályozás területén is.[13] Az ausztrál jog egyszerre
- 600/601 -
őrizte meg a régebbi angol jog intézményeit (így az act of bankruptcy fogalmát), és vezette be, amerikai mintára, az automatikus mentesítést (automatic discharge).[14] Az előbbiek a kanadai jogra is érvényesek. Mindkét jogrendszerben így egyszerre van jelen múlt és jövő.
Az angol és amerikai jogrendszer eltérő megközelítést alkalmaz a mentesítés területén. Mielőtt rátérnénk a mentesítés korlátainak vizsgálatára, vessünk egy pillantást a két megoldás különbségének lényeges elemeire.
Mivel ez a két csődjogi rendszer számos országnak szolgál mintául mind a mai napig, érdemes egy rövid kitérő erejéig reflektorfénybe állítani a két rendszer között meglévő alapvető eltéréseket. A témakör a szakmát is erőteljesen foglalkoztatja, és kivételesen még az amerikai jogászok is hajlandók behatóbban foglalkozni az angol megoldással.[16] A különbségek alapját a csődhöz való társadalmi szintű hozzáállás adja. Az angol társadalom megőrizte, a világ legtöbb társadalmához hasonlóan, a bukottakkal szembeni erősen negatív beállítódottságát.[17]
Az amerikai társadalom egyre inkább a gazdasági élet természetes velejárójának tartja a bukást, és különös jelentőséget tulajdonít az újrakezdés lehetőségének, a vállalkozó szellemű emberek megtartásának a társadalmi újratermelés folyamatában. A "bankruptcy stigma" jelentősen veszít éléből, bár még kétségtelenül jelen van, és valószínűleg marad is, mivel a vesztes egy bizonyos mértékig mindig vesztes marad.[18] Az amerikaiak különös jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági életben való részvételnek, a fogyasztásnak, a hitelgazdaságban való aktív jelenlétnek. Ennek megfelelően nagy hangsúlyt helyeznek az egyes személyek gazdasági cselekvőképességének a megtartására, az egyénnek a gazdaság hasznos alanyaként való megőrzésére, és nem szívesen veszik, ha a hitelviszonyokból fakadó problémákat a társadalom egésze, vagy szűkebb közösségek (pl. helyhatóságok) terhére oldják meg. Ezért a hitelkockázatot a felek között osztják meg, ügyelve arra, hogy a benne szereplő gyengébb fél, aki jellemzően a hitelfelvevő, érdekei is megfelelően érvényesüljenek, sőt védelemben részesüljenek. Az amerikai társadalmi-gazdasági-jogi rendszer részben ezzel biztosítja azt az egészséges, alulról felfelé irányuló áramlást, amely lehetővé teszi a hendikeppel induló bevándorlók bekapcsolódását az üzleti, fogyasztói lét amerikai formájába, a gyengébbek felsegítését a bukás után, a fentebb lévők számára a kihívói bázis folyamatos újratermelését és védelmét. Egyszóval alapul szolgál annak a pezsgésnek, megújulásnak, ami egy fejlődő társadalom conditio sine qua non-ja.[19] Az amerikai társadalom növekedése és prosperálása a jelentős bevándorló rétegek mellett, amelyek jóval alacsonyabb szellemi-kulturális-gazdasági színvonalat képviselnek mint a már gyökeret eresztett átlag, valamint a folyamatos megújulás és a társadalom nagyobb része leszakadásának meggátolása, továbbá a tőkesúlyt adó középosztály arányának hosszú távon történő fenntartása csak így lehetséges.[20]
A legfontosabb jogi különbség az angol rendszer adminisztratív jellegéből fakadó jóval nagyobb flexibilitás.[21] Az angol eljárás drágább, hosszadalmasabb, körülményesebb, de az amerikaiak számára elképzelhetetlenül rugalmasan képes alkalmazkodni az adós-hitelező viszony egyes rezdüléseihez.[22] A bíró ugyanis
- 601/602 -
az official receiver meghallgatása után, és általában alapján, a törvény biztosította tág keretek között dönthet a mentesítés megadásáról, elhalasztásáról, feltételhez kötéséről vagy megtagadásáról.
Az amerikai jogrend feltételekhez köti ugyan a mentesítést, ezek a feltételek azonban törvényben meghatározottak, és amennyiben az adós ezeknek megfelel, a mentesítés automatikus, és szintén automatikusan fejti ki hatását 1970 óta.[23]
A fentiekből következően az angol jogrendszerben ügyvédre túl nagy szükség nincsen, az official receiver, és így közvetve a bíróságok munkáját inkább könyvelési szakemberek (accountants)[24] segítik. Ezzel szemben az amerikai rendszer a jogi képviselők (attorney)[25] és egyéb külső segítők[26] szerepére épít, méghozzá az európai szemlélettől teljesen eltérő módon.[27]
A másik szembetűnő eltérés a reorganizációs jellegű csődeljárás alatti vagyonkezelés. Az angol rendszerben jellemzően valaki felügyeletet gyakorol a bukott vagyona felett, illetve egyenesen kezeli azt. Az adott eljárástól függően ez lehet az administrator, receiver, administrative receiver, liquidator, official receiver, trustee. Az amerikai rendszerben a reorganizációs eljárásokban, ahol jellemzően (de nem mindig) üzleti tevékenységet folytat az adós (business bankruptcy), a magánszemély, illetve a vállalkozás rendelkezési joga jellemzően megmarad a vagyon felett, és csak a törvényben előírt feltételek esetén neveznek ki trustee-t, illetve examiner-t. Ez igaz a helyhatóságokra vonatkozó adósságrendezési eljárásra is (Chapter 9,[28] 11[29]). A reorganizációs eljárás ezen vonása rendkívüli népszerűségnek örvend az üzleti szervezetek körében, és több ország átvette.[30] Az amerikai jog a reorganizációs eljárásban üzleti szervezeteknél is kifejezetten mentesítésről (discharge) szól,[31] az angol jog ilyesmit nem ismer, ott csak a hitelezőkkel való megegyezéssel (company voluntary arrengement)[32] lehet a kötelezettségeket módosítani társaságok esetén. A további angol eljárásokban (administration, receivership) is az alapvető cél a hitelezők kielégítése, és nem az adós mentesítése.[33]
A likvidációs[34] eljárásban (Chapter 7),[35] és a jellemzően fogyasztókra szabott eljárásokban (consumer bankruptcy) mindig trustee-t jelölnek ki (vagy választanak a hitelezők a likvidációs eljárás esetén), illetve a U. S. Trustee maga látja el a feladatait (Chapter 12,[36] 13[37]). Ilyen esetekben az adós rendelkezési joga erőteljesen korlátozott.[38]
A magánszemélyek vonatkozásában alapvető különbség, hogy amíg az angol jog kifejezetten gátolja a nem teljes mértékben "tiszta" csődbukott részvételét a gazdasági életben, és így alapjában büntető jellegű,[39] addig az amerikai tiltja a csődbukottal szembeni disz-
- 602/603 -
kriminációt mind az állami, mind pedig a magánszervezetek számára.[40] Nem is annyira a bonyolult törvényi szabályozás, hanem maga a "hozzáállás" a fontos. E szükséges bevezetés és képbe helyezés után térjünk rá értekezésünk tulajdonképpeni tárgyaira. A mentesítés korlátaira, megadásának rendjére vonatkozó legfejlettebb szabályrendszerek megismerése elengedhetetlen a korszerű magyar csődjog megalkotásához.
A törvény az általános részében[41] szabályozza a mentesítés objektív korlátait, amelyek az adós személyétől, és így a konkrét eljárási formától[42] is függetlenek. Ezek a kötelezettségek a következők.[43]
A törvény kiemelten védi az állami bevételeket. Ezért az adó- és vámtartozások alól az adós, bizonyos szűkítő feltételek mellett, nem mentesíthető. A törvényben részletesen meghatározott időtartam alatt keletkezett kötelezettségek, illetve azok az adó- és vámkötelezettségek, ahol az adós bárminemű adóelkerülési magatartást tanúsított, nem esnek a mentesítés hatálya alá. Kivett továbbá a mentesítés alól a büntetőügyekben kiszabott megtérítési kötelezettség és a választási jogszabályok alapján kiszabott büntetés, illetve a kormányzati szerveknek járó (azaz nem szövetségi) adó is.
A pénzügyi szervezetek kitartó lobby tevékenysége révén kivettnek minősülnek a megtévesztő magatartással elért hitelnyújtásból fakadó kötelezettségek. A mentesítésből való kizárást azonban ebben az esetben a hitelezőnek külön kérelmeznie kell. A mentesítés kizárására megdönthető vélelmet alkalmaz a törvény a hitelre vett luxuscikkekre illetve a hitelügylet alapján megszerzett készpénzre, amennyiben a jogügylet az eljárás megindítását megelőző 90 illetve 70 napon belül történt, és az érték az $500 illetve a $750 meghaladta egy hitelező vonatkozásában. Itt az adósnak kell bizonyítania, hogy a mentesítés alóli kivétel feltételei nem állnak fenn.
A megfelelő módon be nem táblázott követelések, amennyiben a hitelező nem kapott időben értesítést az eljárásról, és tényleges tudomása sem volt arról, nem mentesíthetők. Mivel az adós feladata a csődnyitás iránti kérelemben a kötelezettségeinek a felsorolása, adott hitelező kimaradása az adós felelősségére és veszélyére történik.
A bizalmi vagyonkezelés (fiduciary capacity)[44] keretében keletkezett csalásból (fraud) vagy hanyag kezelésből (defalcation), továbbá a sikkasztásból vagy lopásból származó, az adóssal szemben fennálló követelések kivétetnek a mentestés köréből. Az eddig felsorolt esetekben a jogosult hitelezőnek kifejezetten kérnie kell a bíróságtól a mentesítés alóli kivételt.
A tartási kötelezettségek (domestic support obligation) kivételének jogpolitikai indokoltsága könnyen belátható. E körben szintén nem mentesíthetők a válási eljárásban megkötött egyezségben, meghozott ítéletben vállalt (kiszabott) kötelezettségek.
A felsőoktatásban ma már világszerte alkalmazott tanulmányi hitelrendszer (diákhitel) sok főfájást okozott a döntéshozóknak. A kiművelt emberfők ugyanis az iskolai évek lezárásával (még vagyontalanul) csődeljárással szabadultak meg a felhalmozott adósságoktól. Ezért ezt kivették a mentesítés alól 1979-ben. 1998-ban viszont bevezették a "méltánytalan nehézséggel" járó visszafizetés fogalmát,[45] ami felváltotta a korábbi, öt (először hét) évben meghatározott mentesítési tilalmat. A ma hatályos szabályozás szerint az állami, vagy a jogszabályban elismert tanulmányi hitel visszafizetése alóli mentességet akkor lehet kérni, ha a törlesztés az adósra vagy eltartottjaira nézve méltánytalan nehézséggel (undue hardship) járna.[46]
A szándékosan vagy gondatlanságból okozott személyi és vagyoni károkból fakadó követelések deliktuális jellegük miatt esnek ki a mentesítés köréből. A károsult hitelezőnek (jogutódjának) külön kérelmet kell benyújtania a csődbírósághoz a mentesítés alóli kivétel érdekében. Ezzel ellentétben viszont ebben a körben ilyen irányú kérelem hiányában sem mentesíthetők azok a személyes sérüléssel (halálesettel) kapcsolatos követelések, amelyek a bármilyen szer (alcohol, drug, another substance) hatása alatt álló adós által motoros járművel (motor vehicle, vessel, aircraft) okozott balesetből keletkeztek.
A nem mentesíthető adó- és vámtartozások után ki-
- 603/604 -
szabott büntetések (fine, penalty, forfeiture) megfizetése alól sem mentesíthető az adós, kivéve, amennyiben az alapul szolgáló ügylet vagy esemény a csődnyitás iránti kérelmet megelőző három évnél korábban történt.
Egyes speciális követelések szintén kivettek a mentesítés hatálya alól.[47]
Ezekben az esetekben jellemzően annak kell bizonyítania a követelés mentesítés alóli kivettségét, aki ezt kéri. Kivétel ez alól (a luxuscikkek és a készpénz említett esete mellett) a tanulmányi hitelek visszafizetése alóli mentesítés. Ezekben az esetben adósnak kell bizonyítania azt, hogy a törlesztés számára (eltartottjaira figyelemmel) méltánytalan nehézséggel járna. Annak bizonyítása, hogy az adott hitel az ilyen formában védett tanulmányi hitelek közé tartozik, a hitelezőt terheli. A gyakorlatban azonban bizonyítási igény ritkán merül fel, mivel az adós kötelezettségei közé tartozik, a mentesítés megtagadásának terhe mellett, valamennyi kötelezettségének felsorolása a csődnyitás iránti kérelemben. Mivel az adósnak érdeke a gyors mentesítés, a hitelezők pedig az esetek túlnyomó többségében teljes érdektelenséget tanúsítanak, jogvitára meglehetősen ritkán kerül sor.
Az amerikai csődkódex valamennyi speciális eljárásában[48] lehetővé teszi a mentesítést. Ezek közül jelen munkában csak a magánszemélyek által jellemzően igénybe vett két fejezettel (Chapter 7, 13) fogunk foglalkozni. Alapszabályként a bíróság mentesíti az adóst. A törvény azokat a kivételeket határozza meg, amikor az adós valamilyen, a személyében, vagy a magatartásában rejlő ok miatt nem mentesíthető. A gyors mentesítést lehetővé tevő likvidációs eljárás[49] kivételi köre tágabb, mint a többéves visszafizetési periódust vállaló adósok számára nyitva álló adósságrendezési eljárás (Chapter 13).
A hetedik fejezet gyors mentesítése (straight bankruptcy) nem alkalmazható az alábbi esetekben.[50]
Nem mentesíthető a nem természetes személy adós. A jogi személyek számára csak a reorganizációval párosuló adósságrendezés eredményezhetni a fennmaradó adósságok alóli mentesítést.[51] Amennyiben az adós hitelezőkárosító szándékkal bármilyen módon csökkentette a csődvagyont a csődnyitást megelőző egy éven belül, vagy a csődnyitás után, szintén nem részesülhet mentesítésben. Nincs mentesítés, ha az adós vagyoni helyzetét bemutatni hivatott dokumentumok bármilyen, az adós cselekményéből fakadó okból hiányosak, kivéve, ha ez indokolt az eset összes körülményeinek figyelembevételével. Ha az adós a csődeljárás folyamán vagy azzal összefüggésben tudatosan csalárd módon járt el, nem illeti meg a mentesítés. Így többek között, ha hamisan esküdött, vagy hamis számadást adott; hamis követelést használt fel; előnyt adott, ajánlott, fogadott el, kísérelt megszerezni, vagy előnyt ígért cselekvésért vagy attól való tartózkodásért; bármilyen információt vagy dokumentumot visszatartott a vagyon kezelésére jogosult hivatalos személytől.
Nem mentesülhet az adós akkor sem, ha nem tudott számot adni a csődvagyont ért veszteségekről. Ha az adós nem engedelmeskedett valamilyen jogszerű bírósági rendelkezésnek, illetve nem válaszolt vagy nem tanúskodott a bírósági döntésnek megfelelően, szintén elesik a mentesítés kedvezményétől. Amennyiben immunitást biztosítottak neki, ez vonatkozik arra ez esetre is, amikor egyébként megilletné az adóst az önvád elleni védelem.[52]
Az eddig felsorolt valamennyi esetben az is kizárja a mentesítést, ha az ott megjelölt magatartás a csődnyitás előtti egy évben, vagy a csődnyitás után történt egy másik csődeljárással összefüggésben, ahol az adóshoz közel álló személy[53] állt eljárás alatt.
Nem kérhet mentesítést az adós, ha a csődnyitástól számított nyolc éven belül indított korábbi csődeljárásban már részesült mentesítésben (a továbbiakban: diszkvalifikációs időtartam). Ez a diszkvalifikációs
- 604/605 -
időtarta[54] hat évre rövidül, amennyiben az előző eljárásban az adós adósságrendezési terv teljesítését[55] követően részesült mentesítésben. Amennyiben azonban egy ilyen terv keretében teljes egészében visszafizette a nem biztosított követeléseket, vagy ugyan csak 70%-ban fizette vissza, de a tervet az adós kezdeményezte jóhiszeműen, és minden erővel (best effort) teljesíteni igyekezett az abban foglaltakat, akkor egyáltalán nem vonatkozik rá diszkvalifikációs időtartam.
Az adós kérheti a mentesítéstől való eltekintést (waiver). Amennyiben a bíróság jóváhagyja az adós kérelmét a mentesítésről való lemondásra, a mentesítés joghatásai nem állnak be. Ezt a bíróság csak akkor fogja megtenni, ha az eset összes körülményeit figyelembe véve az az adós érdekében áll.[56]
Ha az adós nem vett részt a törvény által előírt pénzügyi oktatásban (personal financial management instructional course), a bíróság nem is engedheti a csődeljárás lefolytatását, mivel a kurzuson való résztvételről szóló igazolás a kérelem szükséges kelléke.[57]
Ha a bíróság leghamarabb a mentesítés iránti kérelem benyújtása előtt 10 nappal értesítés és meghallgatás után arra a következtetésre jut, hogy az adóssal szemben más bíróság előtt folyamatban lévő eljárás olyan felelősség megállapításához vezethet, amely felelősség alapján fennálló kötelezettségek alól az adós nem mentesíthető.[58]
Amennyiben a bíróság helyt ad a trustee, a United States trustee, vagy valamelyik hitelező kifogásának, és az adós magatartására vonatkozó, a trustee által lefolytatott vizsgálat eredményeként megtagadja a mentesítést.
Amennyiben a törvény alapján az adós jövedelmi viszonyai alapján nem jogosult az "egyenes" mentesítésre a hetedik fejezet szerint, kénytelen adósságrendezési eljárásban részt venni a tizenegyedik vagy a tizenharmadik fejezet alapján.[59]
A tizenharmadik fejezet alapján történő mentesítésnek előfeltétele, hogy az adós legfeljebb öt évre az általa benyújtott terv alapján fizetési kötelezettséget vállaljon a fennálló kötelezettségei törlesztésére. Mivel az adós itt érzékelhető erőfeszítéseket tesz adósságai rendezésére, a törvény kedvezőbb elbírálásban részesíti a mentesítés területén. Így rövidebb a diszkvalifikációs időtartam. Négy év abban az esetben, ha az adós "egyenes" csődeljárásban (hetedik fejezet) mentesült korábban, és csak két esztendő akkor, ha a korábbi mentesítés is a tizenharmadik fejezet által megkívánt adósságrendezés nyomán következett be.
Az adós ebben az eljárásban olyan adósságok alól is mentesülhet, amelyek alól a hetedik fejezet alapján nem mentesülne. Így mentesülhet a kártérítési felelősség alól, szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén is, ide nem értve a tudatmódosító szerek hatása alatt gépjárművel okozott balesetből fakadó károk, valamint a nem vagyoni károk (személyi sérülés vagy halál) megtérítését. A hetedik fejezetben nem mentesíthető adó- és vámtartozások után kiszabott büntetések (fine, penalty, forfeiture) megfizetése alól a tizenharmadik fejezet alapján folyó eljárásban mentesíthető az adós. A további feltételek nagyjából egyeznek a hetedik fejezetre vonatkozó rendelkezésekkel.[61]
A tizenharmadik fejezet egyébiránt nem igazán a szélesebb körű mentesülés miatt igazán vonzó az adósok számára, hanem azért, mert lehetővé teszi a jelzáloghitellel terhelt lakásingatlannal szembeni végrehajtásnak nemcsak a megállítását, hanem a törlesztések átütemezését is, feltéve, hogy a terv időtartamának a végére a kifizetések elérik az addig esedékes összeget.[62] Az adósnak jelentős jogi ütőerőt ("leverage") biztosít ez a lehetőség, így közvetlen állami be-
- 605/606 -
avatkozás nélkül tud tárgyalni hitelezőjével. A mai fogyasztói hitelválság közepette nem tanulság nélküli a megoldás.
Az amerikai csődjogtól eltérően nem a mentesítés áll az angol szabályozás középpontjában.[63] Az eljárás a mai napig hitelező- és bíróságközpontú, kifejezetten az adós ellen, és nem annak védelmében zajló. Ez a megközelítés alapvető fontosságú az alábbi részletszabályok megfelelő értelmezéséhez, gyakorlati érvényesülésének bemutatásához.
Az Insolvency Act módosításaként kiadott Entreprise Act 2004. április elsejei hatállyal 3 évről (sommás eljárás[64] esetében 2 évről) egy évre rövidítette az automatikus mentesítés határidejét a csődeljárás kezdetétől számítva.[65] Ez az időszak azonban rövidebb és hosszabb is lehet. A csődvagyon kezelését és a csődeljárás lefolytatását közvetlenül felügyelő official receiver jelezheti a bíróságnak, ha az adós magatartásának és ügyeinek a csődtörvényben megkövetelt[66] vizsgálata szükségtelen, vagy már lezajlott. Ebben az esetben az adós a jelentés bírósághoz történő benyújtásának napján mentesül. Ezzel szemben az automatikus mentesítés határidejének múlása nyugszik akkor, ha az official receiver, vagy az adós vagyonát kezelő trustee kérelmére a bíróság esetileg meghatározott határidőt szab, vagy speciális kötelezettség teljesítését írja elő. Ilyen határozatot a bíróság azonban csak akkor hozhat, ha meggyőződött arról, hogy az adós nem teljesítette, vagy nem teljesíti valamely csődeljárásbeli kötelezettségét.
Nem alkalmazhatóak az automatikus mentesítés szabályai arra a csődbukottra,[67] akivel szemben csődbűncselekmény miatt eljárás folyt, azaz criminal bankruptcy order-t bocsátottak ki. Ebben az esetben csak öt év elteltével kérheti a bukott a mentesítést a bíróságtól. A bíróság ilyen kérelem alapján azután vagy feltétel nélkül mentesíti a bukottat, vagy feltételhez köti a mentesítést. A feltétel a bukott jövedelméhez, vagy az általa megszerzett vagyontárgyra, illetve várományra vonatkozhat. A bíróság el is utasíthatja a kérelmet.[68] Az angol jog tehát a szubjektív (abszolút) korlátot egyszerűen a bukott büntetőjogilag minősíthető magatartásához kapcsolja. Amennyiben a csődbukott ilyen magatartást nem tanúsított, az automatikus mentesítés szabályai vonatkoznak rá. Figyeljünk fel azonban arra, hogy a törvény jelentős féket épített be a mentesítés ezen formájába is, amennyiben a bukott magatartása nem felel meg az előírtaknak.[69]
Az egyes követelések mentesítés alóli kivétele (objektív - relatív korlát) az amerikai joghoz hasonlóan, tételes formában történik.[70] Nem mentesíthető a bukott a bizalmi vagyonkezelésből (trust) fakadó kötelezettségeinek csalárd megszegéséből származó követelések alól. A bukott csak a kincstár engedélyével mentesíthető a szabálysértésért kiszabott büntetés alól, és csak akkor, ha a büntetést állami bevétel vagy bírósági kötelezvény (recognisance)[71] kapcsán szabták ki.
Nem mentesül a bukott a más személyeknek okozott személyes sérülés kapcsán keletkezett kártérítési kötelezettség alól. A tartási kötelezettségek alól sem mentesíthető a bukott. Ez utóbbi két esetben a bíróságnak diszkrecionális joga van a bukott kötelezettségeinek (mind a kötelezettség mértéke, mind pedig annak feltételei) megállapítása tekintetében. Nem mentesülhet a bukott a csődeljárásban nem igazolható (így abba be nem vonható) adósságok alól sem. Ezek közé elsősorban bizonyos tartási kötelezettségek és kiszabott bírságok tartoznak.[72] Nem mentesülnek a bukottal együtt kötelezettek (partner, co-trustee, etc.). A mentesítés nem érinti a biztosított hitelezők jogát a biztosíték érvényesítésére, valamint a biztosított követelés csődeljárás keretében történő behajtására. Nem érinti a mentesítés a trustee csődvagyon tekintetében fennálló jogait, amennyiben ezek gyakorlása még a mentesítés után is szükséges.
- 606/607 -
Az első kanadai csődtörvényt már a konföderáció megalakulása[73] után két évvel elfogadták,[74] de 1880-ban hatályon kívül is helyezték[75] az állítólagos visszaélések miatt. A közbenső időszakban mentesítésről nem beszélhetünk, mivel Kanadának is megvan a maga Bankruptcy Clause-ja,[76] ami szövetségi hatáskörbe utalja a csődjogi szabályozást, így az egyes provinciák ebben a kérdésben alkotmányosan nem rendelkezhettek. Az első állandó csődtörvény csak 1919-ben lépett hatályba, az 1883-as[77] és az 1914-es[78] angol törvények erős hatása alatt.[79] 1 882 és 1919 között egy átmeneti törvény rendezte a különböző üzleti szervezetek felszámolását (winding up).[80]
Az 1919-es törvény annyiban tért el angol megalapozóitól, hogy egységes kódexben szabályozta a természetes személyek és a korporációk fizetésképtelensége esetén követendő eljárást.[81] Az angol joghoz hasonlóan, a bíróság diszkrecionális jogkörében a mentesítés kérdésében három alapvető lehetőség közül választhatott. Megtagadhatta a mentesítést, feltételekhez köthette, vagy meghatározott időre elhalaszthatta. E két utóbbit kombinálva is alkalmazhatta a bíróság, jellemzően meghatározott időszakra előírt fizetési kötelezettség formájában. A megtagadás, illetve a tiszta elhalasztás büntető jellegű, sőt megalázó intézkedésnek minősült az angol jogban,[82] és a kanadai is a morál magas szintjének fenntartását várta ettől.[83] A bukottnak nem kellett a mentesítést külön kérnie, ezt a bíróság az eljárás alapjául szolgáló engedményezéssel, illetve az adós vagyonának a trustee részére történő átadásával (receiving order) megtörténtnek vette, kivéve, ha az adós kifejezetten eltekintett a mentesítéstől.[84]
Az eljárás szinte megegyezett az angollal. A meghallgatás előtt a trustee benyújtotta a bíróságnak az adós magatartását és a bukás okait leíró jelentését, aminek kulcsszerepe volt a mentesítésről szóló döntésben. A mentesítéshez továbbá egy 13 tételből álló feltételrendszer kielégítése is szükséges volt. A feltételek teljesítésének elmaradását a hitelezők kifogásként (objection) érvényesíthették a bíróság előtt, már amennyiben vették a fáradtságot, hogy elmenjenek a meghallgatásra. A leggyakoribb kifogásként felhívott feltétel az volt, hogy az adós vagyona nem éri el a nem biztosított követelések 50%-át. A bíróság elutasíthatta a kifogást, ha a meggyőződött arról, hogy az adós nem tehetett a feltétel teljesülésének elmaradásáról. Még a feltétlen mentesítés sem vonatkozott az adósságok hét csoportjára. Ezekből hat a BIA-ba is átkerült.[85] Így a mentesítés nemcsak halasztott, feltételes lehetett, hanem egyben minden esetben korlátozott is volt.
A fogyasztói hitelek megjelenése a fogyasztói csődbukásások számát Kanadában is lélegzetelállító sebességgel növelte.[86] Felmerült, hogy túl könnyű a csődjo-
- 607/608 -
gi védelem és a gyors mentesítés megszerzése. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a bukottak az alacsonyabb jövedelmi rétegekből kerültek ki, és esélyük sincs a tartozások kifizetésére. Ezért a mentesítés megadása automatikussá vált, és ennek a hitelezők sem látszottak gátat vetni az ellenvetéseikkel.[87] Ez megalapozta a mentesítés újraszabályozását az új kódexben.
Az eljárást, bankrupcy order kibocsátása iránti kérelem benyújtásával, csak a hitelezők (egy vagy több) indíthatják meg. Az eljárás megindításának két feltétele van. Egyfelől a hitelezői követelésnek el kell érnie az ezer dolláros csődhatárt, másfelől az adósnak a kérelem benyújtása előtti hat hónapban egy "act of bankruptcy"-t kellett elkövetnie. Mint láttuk, az act of bankruptcy az angolszász csődjogi rendszer egyik legrégebbi, és legstabilabb intézménye. A kanadai hatályos kódex az alábbi eseteit ismeri (rövidítve). Az adós
(a) vagyonát a hitelezők érdekében tevékenykedő trustee-re engedményezi,
(b) csalárdul ajándékoz, juttat vagy átruház,
(c) vagyonát, vagy annak egy részét úgy ruházza át, hogy az jogtalan előnyben részesítésnek minősül,
(d) eltávozik Kanadából, külföldön marad, elhagyja otthonát, más módon távol van,
(e) vagyonára vezetett végrehajtás meghiusul,
(f) olyan vagyoni kimutatást terjeszt hitelezői elé, amely tanúsítja fizetésképtelenségét,
(g) vagyonával a hitelezők megkárosításának szándékával rendelkezik,
(h) bármelyik hitelezőjét értesíti kifizetései beszüntetéséről, vagy ennek szándékáról,
(i) nem teljesíti a csődön kívüli egyezségben (proposal) foglaltakat,
(j) általánosságban nem fizeti meg lejáratkor tartozásait.[89]
Az adós maga nem kérheti bankruptcy order kibocsátását közvetlenül, de mint láttuk, több cselekményével is megalapozhatja az ilyen irányú hitelezői kérelmet. A bankrupt státusz hátrányai miatt nem is igazán reális ezt felajánlani az adósnak. Arról nem is beszélve, hogy az adósnak lehetősége van csődön kívüli kényszeregyezség (proposal) kezdeményezésére, amely a bankrupt lét kikerülésével vezethet mentesítéshez.[90] Mindazon adósság alól mentesül a bukott, amely alól csődeljárás lefolytatása nyomán mentesülne.[91] Ráadásul itt csak $250 az alsó határ.[92] Az elfogadott egyezség még a megindított csődeljárást is megsemmisíti (annulment of bankruptcy).,[93]
A BIA legfontosabb újítása, hogy bevezeti az automatikus mentesítést. Ez azonban eltérő a különböző bukotti kategóriák esetében. A hatályos kanadai csődjog az alábbi bukotti kategóriákat különíti el, amelyek mindegyikéhez személyre (pontosabban személyi körre) szabott mentesítés rendelt. Nézzük ezeket egyenként.
I. csoport: Általános bukottak.
A) A "tiszták", akik még sosem voltak bukottak a kanadai jog szerint, és egyéb korlát alá sem esnek. Ők 9 hónap elteltével automatikusan mentesülnek.
B) Azok, akik sosem voltak bukottak, de jövedelmi viszonyaik lehetővé teszik számukra a csődvagyonhoz való hozzájárulást.[94] Esetükben a bíróság elrendelheti a pótlólagos fizetést maximálisan 21 hónapra. A bukott ekkor mentesül, ha nem kerül ellenvetés folytán a következő kategóriába. Ebben az esetben a mentesülés kitolódhat, de a fizetési kötelezettség a 21 hónap elteltével mindenféleképpen megszűnik.[95]
C) Azon bukottak, akik ugyan első esetben bírják ezt a státuszt, de velük szemben ellenvetést (opposition) jelentettek be. Ebben a kategóriában az automatikus mentesítés nem működik, itt csak kérelemre mentesül bukott.
D) Akik már korábban voltak bukottak, ugyanab-
- 608/609 -
ban a három kategóriában, mint a fenti "szűzek". Itt a megfelelő mentesítési határidők: 24 hónap (nincs sem magas jövedelem, sem ellenvetés), 36 hónap (nincs ellenvetés), illetve nincs automatikus mentesítés egyáltalában.
II. csoport: Speciális bukottak (a továbbiakban: adóbukottak), akik jelentős személyi jövedelemadó-tartozást ($200.000, vagy a nem biztosított követelések legalább 75%-a ebbe a kategóriába tartozik) halmoztak fel. Esetükben az automatikus mentesítés egyáltalán nem működik. A különböző kategóriákban csak a mentesítésre irányuló kérelem bírósági meghallgatásának a legkorábbi időpontja a kérdéses.
A) Azok az adóbukottak, akik még nem álltak csőd hatálya alatt, és akiknek a jövedelmi viszonyai nem indokolják a csődvagyonhoz való hozzájárulást, legkorábban 9 hónap elteltével kérhetik a mentesítést.
B) Egyébként az először bukottak 21 hónap múlva nyerhetnek meghallgatást.
C) A másodszor bukottaknál ez a várakozási határidő 24 hónap, illetőleg 36 hónap, amennyiben jövedelmi viszonyaik megengedik a csődvagyonhoz való hozzájárulást.
D) Minden más esetben 36 hónap. Ez vonatkozik a többszörös (legalább harmadszorra) bukottakra, valamint azokra, akikkel szemben ellenvetést (opposition) nyújtottak be.
Az adóbukottak esetében a törvény a trustee kötelességévé teszi, hogy mandátumának lejárta, illetve a fenti várakozási idő letelte előtt bírósághoz forduljon az adóbukott mentesítése iránti meghallgatás végett.
A bíróságnak, az angolszász jogrendszer hagyományainak megfelelően, igen tág jogköre van a mentesítés megadásának konkrét módja tekintetében. A bíróság az alábbi változatokat alkalmazhatja abban az esetben, ha maga a bukott kéri a mentesítést. Olyan bukott is kérheti a mentesítést, aki egy későbbi időpontban automatikus mentesítésben részesülhetne. Amennyivel él ezzel a jogával, a mentesítés sorsa a bíróság kezébe kerül, és az automatikus mentesítés szabályai nem alkalmazhatók.[96] A bíróság az alábbi döntéseket hozhatja.
1. Megadhatja, vagy megtagadhatja a mentesítést.
2. Az általa megfelelőnek gondolt időtartamra felfüggesztheti a mentesítés megadását.
3. A mentesítés megadását ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a bukott a későbbi jövedelméből, illetve a később szerzett vagyontárgyaiból teljesíti a bíróság által előírtakat.
Amennyiben azonban adóbukottról van szó, vagy a bukottal szemben megfelelően alátámasztott ellenvetést (opposition) jelentettek be, akkor a bíróság a következő lehetőségekkel élhet.
1. Megtagadhatja a mentesítést.
2. Az általa megfelelőnek gondolt időtartamra felfüggesztheti a mentesítés megadását.
3. Feltételhez kötheti a mentesítés megadását (ez lehet meghatározott cselekmény végrehajtása, adott összeg megfizetése, adott ítélet végrehajtása, vagy bármi más, amit a bíróság elrendel). Ez utóbbi kettőt (felfüggesztés és feltételhez kötés) a bíróság egyidejűleg is alkalmazhatja. A feltételhez kötés jellemzően az bukott későbbi szerzeményeinek a hitelezők részére történő biztosítását szolgálja.
Ezekben az esetekben (adóbukott, ellenvetésre okot adó magatartást tanusított bukott) a mentesítés előrehozatala nem lehetséges. Csak annak felfüggesztése, illetve feltételhez kötése jöhet szóba, jellemzően az ellenvetés alapján.
A mentesítés egyik legfontosabb problémaköre az adós csődnyitás után szerzett jövedelmének, illetve meglévő vagyontárgyainak a sorsa. Mivel ez értekezésekben ilyen formában ritkán kerül elő, hézagpótló jelleggel tegyünk egy kis nemzetközi kitekintést ez ügyből kifolyólag. A különböző jogrendszerek itt nagyon eltérő megoldásokat tartalmaznak.
A legfrappánsabb megoldás az amerikai jogrendszeré. A Bankruptcy Code választást enged az adósnak: vagy a meglévő vagyonát adja a hitelezőknek, vagy a jövőbeni szerzeményeiből próbálja meg a törvényi keretek között kielégíteni őket.[97] Ha vagyontalan, úgy érdemes a hetedik fejezet (Chapter 7 Liquidation[98]) eljárását választania, amely nagyon gyors és szinte automatikus mentesítéssel jár.[99] Ha azonban a vagyona jelentősebb,[100] és rendelkezik megfelelő folyó jövedelemmel vagy biztonságos várománnyal, akkor érdemes a rendszeres jövedelemmel rendelkező magánszemélyek adósságrendezési eljárását (Chapter 13) kez-
- 609/610 -
deményeznie, amely nem nyúl meglévő vagyonához, csak meghatározott időtartamra ír elő törlesztést a folyó jövedelméből.[101]
A német jogrendszer sokáig a "Neuerwerb ist konkursfrei" alapelvéből indult ki.[102] Az 1999. január elsején hatályba lépett Insolvenzordnung azonban már az új szerzeményeket is a csődvagyonba vonja, igaz, csak az eljárás időtartamára.[103] A későbbi mentesítéshez (Restschuldbefreiung) pedig 6 éves törlesztési periódust ír elő.[104]
A szintén friss mentesítőnek számító franciák alapvetően az adós állapotának átfogó elemzéséből indulnak ki, amelyet egy kifejezetten csődeljárási célra létrehozott bizottság (commission de surendettement) végez. Az elemzéstől függően a bizottság igen tág lehetőségek közül válaszhat. Ezek közé tartozik, hogy a bizottság vagyontalan adós esetén az adósságok teljes eltörlését kéri a bíróságtól. De, amennyiben ezt az adós vagyoni és jövedelmi helyzete indokolja, legfeljebb 8 éves periódusra átütemezheti az adósságokat (korábban ez 10 év volt).[105] Illusztrációként ennyi. Térjünk vissza a kanadaiakhoz.
A bukott legkorábban egy évvel a fenti bírósági döntések bármelyikének a meghozatala után kérelem fordulhat a bírósághoz a döntés felülvizsgálata végett. A bíróság a döntését szabadon megváltoztathatja.
A szuperintendáns,[106] a trustee vagy a hitelezők jelenthetnek be ellenvetést a mentesítéssel szemben. Az ellenvetésről meghallgatás után a bíróság dönt a fentiek szerint. A mentesítés meg nem adása jellemzően a törvényben megadott tények[107] bizonyítása esetén következik be a trustee jelentésében foglaltak szerint.
Bizonyos adósságok alól a bukott nem mentesülhet. Ezek röviden a következők: a bíróság által kiszabott különféle bírságok és óvadékok, a jogellenesen okozott személyi sérülésért (halálért) megítélt kártérítések, a különböző tartási kötelezettségek, a csalárd magatartásokból fakadó kötelezettségek, a trustee számára fel nem tárt adósi követelések, a hallgatói hitelek.[108] Nem mentesülnek továbbá mindazok, akik az adóssal közösen felelősek egy tartozásért (kezesek, szerződéstársak, társvagyonkezelők, partnerek[109]). Az automatikus mentesítés abszolút és azonnali hatályú, amelyről a trustee haladéktalanul bizonyítványt állít ki.[110] Bizonyos esetekben lehetőség van a mentesítés törlésére (anullement) is.[111]
Érdekesség, hogy a kanadai csődjog, az amerikaihoz hasonlóan, nem zárja ki a mentesítést a korporációk[112] esetében sem, azonban erre csak akkor van mód, ha az valamennyi adósságát kifizette.[113] Ennélfogva a mentesítés csak a dehonesztáló titulustól való megszabadulást jelenti. Az amerikai csődjogban a bíróság által megerősített reorganizációs terv kifejezetten mentesíti a vállalkozást a tervben nem szereplő, így ki sem fizetendő adósságok alól.[114] Ugorjunk most odébb pár ezer mérfölddel.
A csődjogot Ausztráliában is szövetségi szinten szabályozzák az Ausztrál Államszövetség Alkotmánya alapján.[115] Az első szövetségi csődtörvényt 1924-ben
- 610/611 -
fogadták el.[116] A törvény alapján a csődbukott kérelemmel fordulhatott a bírósághoz a mentesítésért. Ez a jog azonban nem volt közismert, az eljárás költségei magasak voltak, aggályos volt az eljárás összetettsége, és általában a bírósági eljárás, valamint a motiváció is hiányzott. A törvényhozás ebben az időszakban (1924-65) inkább szabályozó és védő, nem pedig az adóst rehabilitáló irányultságú volt.[117]
Az 1966-os, jelenleg is hatályos csődtörvény[118] (a továbbiakban: BA) a csődeljárás iránti kérelmet az adós által elkövetett act of bankruptcy alapozza meg. Az ausztrál csődjog őrizte meg leginkább a korábbi angol intézményeit, így az act of bankruptcy eseteit tág körre bővítette. Nagyon leegyszerűsítve ezek az esetek a hatályos jog szerint a következők. Az adós cselekedete act of bankruptcy-nak minősül, ha
(a) vagyonát hitelezői összességére ruházza át,[119]
(b) olyan jogcselekményt hajt végre, amely csődeljárás esetén a trustee-vel szemben hatálytalan lenne,[120]
(c) a hitelezők megkárosításának szándékával elhagyja Ausztráliát, vagy külföldön marad, elhagyja lakóhelyét vagy szokásos üzletét, más módon távolmarad, házába zárkózik,[121]
(d) végrehajtást vezettek a vagyonára, vagy a végrehajtás meghiúsult,
(e) ha az adós maga nyújt be kérelmet,[122]
(f) az adós az Official Receiver-hez[123] intézett nyilatkozatban kifejezi csődnyitás iránti szándékát,
(g) csődnyitásra, illetve erre adandó meghatalmazásra tesz ígéretet hitelezőinek, és ezt nem teljesíti,
(h) elismeri fizetésképtelenségét hitelezőinek, de nem kezdeményez csődeljárást, és nem ad erre meghatalmazást,
(i) végső marasztaló döntés született ellene, és az adós nem tesz ennek eleget, illetve nem jelent be megfelelő ellenkövetelést,
(j) jelzi bármelyik hitelezőjének, hogy felfüggesztette fizetéseit, illetve jelzi erre irányuló szándékát,[124]
(k) adósságrendezésre tesz javaslatot az Official Receiver-nek,[125]
(l) megsérti az adósságrendezési egyezséget,
(m) ha az adósságrendezési egyezség nem megy teljesedésbe,
(n) ha trustee-nek (vagy solicitor-nek) ad meghatalmazást a vagyonkezelésre és a hitelezők összehívására,
(o) ha a hitelezőket az előző meghatalmazás alapján összehívják,
(p) ha ezen a hitelezői gyűlésen elegendő ok nélkül nem vesz részt,
(q) ha a gyűlésen előirányzottak szerint nem hajtja végre a megkötött személyes csődegyezséget,[126] avagy nem nyújt be az alapján a csődeljárás iránti kérelmet,
(r) ha a személyes csődegyezséget a bíróság hatályon kívül helyezte, vagy annak végrehajtása félbeszakadt,
(s) az egyezség (composition),[127] vagy az adósságátütemezés (scheme of arrangement)[128] bírósági hatálytalanítása, vagy félbeszakadása,
(t) ha az adós a családjogi törvény (Family Law Act 1975) által szabályozott pénzügyi megállapodás teljesítése következtében lesz fizetésképtelen.
A BA vezette be az automatikus mentesítést. Eredeti formájában öt év elteltével mentesült az adós. Amennyiben azonban a trustee vagy a hitelezők kifogást jelentettek be, a mentesítés határozatlan ideig meghosszabbítható volt. A bukott gyorsíthatta az eljárást, ha nyilvános vizsgálatnak (public examination) vetette alá magát, de ezzel kevesen éltek. 1980-ban a mentesítési időt három évre csökkentették, valamint meghatározták a kifogások jogalapját, amelyek benyújtása már nem zárta ki a mentesítést, hanem csak elhalasztotta. Mindemellett a bukott 12 hónap után kérhette a bíróságtól diszkrecionális alapon a mente-
- 611/612 -
sítést. A korai mentesítésnek egy másik formáját is bevezették 1988-tól, de egyiket sem használták a magas eljárási költségek miatt.[129]
[1992] júniusában hatályba lépett a korai mentesítést (early discharge) lehetővé tevő törvény.[130] A célja az adós korai pénzügy rehabilitációja volt, amennyiben nyilvánvalóvá vált, hogy az adósságainak visszafizetésére nincsen kilátás.[131] A bukott a trustee-nél kezdeményezhette a korai mentesítést legkorábban hat hónappal a vagyoni helyzetéről szóló kimutatás (statement of affairs) benyújtása után.[132] Ha a trustee elutasította a kérelmet, az adós bírósághoz vagy ügyészséghez[133] fordulhatott. Az adósoknak több feltételnek kellett megfelelniük, valamint több kizárási ok is fennállt. A feltételek a következők voltak:
1) nem volt az adósnak elegendő pénze a trustee díjának és költségeinek megfizetésére, valamint a hitelezőknek való kifizetésre,
2) az adós nem kötött olyan ügyletet, mely utóbb a trustee-val szemben hatálytalannak (void) bizonyult,
3) nem lenne képes törlesztésre jövedelméből egy éven belül.[134]
A kizárási kritériumok a következők voltak:
1) a csődbukást megelőző évben szerzett jövedelmének több mint 150 %-át halmozta fel adósságként,[135]
2) 10 éven belül már volt csődbukott, illetve adósságrendezési eljárás[136] kedvezményezettje,
3) hamis vagy félrevezető információt adott a vagyonáról, a követelésekről, vagy a jövedelméről.
A korai mentesítés 1992-2003 között volt hatályban. Az ezredfordulós csúcs (7641) után 5000 körül látszódott stabilizálódni a korai mentesítésben részesülők száma, amely az összes új csődbukott valamivel több, mint 20%-a volt.[137] A korai mentesítés visszavonása az adósellenes szabályok meghozatalának szokásos forgatókönyvét követte: a jól pénzelt kampányok kiemeltek pár visszaélést a mentesítéssel, ezt rátolták a politikusokra, akik nem vállalhatták az ódiumát annak, hogy elnézőek legyenek a nagy lábon élő és ezzel dicsekvő (összefoglaló angol/ausztrál nevén: high-fly) adósokkal, akik kihasználták a rendszert.[138] Így az ausztrál csődjog szigorított egyet a mentesítésen az egyértelmű lazítás után.
A mentesítésre vonatkozó most hatályos szabályozás a következő.[139] Az automatikus mentesítés csak a helyzetfeltáró nyilatkozat (statement of affairs) benyújtásától számított három év után következik be, mint az 1991 előtti bukások esetén.[140] A trustee azonban kifogást (objection) terjeszthet elő az Official Receiver-nél azon az alapon, hogy a bukott nem teljesített egy olyan kötelezettséget, amelynek a teljesítése ezzel a kifogással elérhető.[141] A kifogás alapját meg kell jelölni,[142] a bizonyítékokat mellékelni kell, és mindemellett meg is kell indokolni.[143]
A kifogás alapján az automatikus mentesítés időtartama kitolódik. Bizonyos esetekben 5 évre nő az időtartam (amennyiben a bukott elhagyta Ausztráliát és nem tért vissza, megsértette a vállalatok vezetésére vonatkozó tilalmat, félrevezette a másik felet $3000-nál nagyobb értékre vonatkozóan, nem közölt egy fennálló kötelezettséget a trustee-vel, elfogadható magyarázat nélkül távolmaradt egy meghallgatásról vagy vizsgálatról, elmulasztotta valamely vagyoni érdekeltségét feltárni a trustee-nek), más esetben pedig 8 évre. A súlyosabb esetek közé tartozik, ha a bukott a trustee irányában hatálytalan ügyletet kötött, kérésre nem adta meg a szükséges adatokat a vagyoni viszonyairól a trustee-nek, elmulasztotta közölni jövedelme illetve várt jövedelme részletes adatait, nem fizette ki a trustee-nek a törvényben előírt összeget, a csődeljárás kezdete előtt 5 éven belül, vagy a csődeljárás alatt pénzt költött, de tudta megfelelően alátámasztani, hogy mire, vagyontárgyat értékesített, de nem tud elszámolni az érte kapott összeggel, kérésre sem tért visz-
- 612/613 -
sza Ausztráliába, nem látott el aláírásával egy dokumentumot, pedig a trustee jogszerűen erre felkérte, szándékosan eltitkolt fennálló követeléseket, szándékosan nem közölt hasznothajtó érdekeltségeket.
A trustee-nek jeleznie kell azt is, ha valamelyik kifogása alaptalanná vált, úgyszintén, ha kifogását visszavonja.[144] A trustee kifogását az Inspector-General felülvizsgálhatja.[145]
A mentesítés valamennyi adósságra kiterjed, kivéve:[146]
1/ a bíróság előtt írásban vállalt kötelezettségek (recognizance),[147]
2/ a sheriff vagy más köztisztviselő előtt vállalt óvadékok (bail bond),
3/ a csalásból vagy csalárd vagyonkezelésből származó követelések, valamint azok a követelések, amelyektől az adós csalárd módon szabadult.
A bíróság dönt arról, hogy az adóst mennyiben mentesíti elmaradt tartási kötelezettségei alól. A biztosított hitelezők jogait a mentesítés annyiban nem érinti, amennyiben a biztosított követelést nem a csődeljáráson belül érvényesítették.[148] A mentesítés nem érinti a partnerek, a társ-vagyonkezelők, a kezesek és a kezessel azonos jogállású személyek felelősségét.
Utószó: Már csak egy kérdés maradt a végére. A magyar jogrendszer vajon meddig kényszerül még nélkülözni a korszerű adósvédő szabályokat? Szerény lehetőségeinkkel élve ezen adósság felszámolását próbáltuk meg elősegíteni. Dixi et salvavi animam meam. ■
JEGYZETEK
[1] A mentesítést először 1705-ben tette lehetővé az angol jogban a Statute of Anno Quatro Annae Ch 17.
[2] Csak a példa kedvééit. Jelentősen befolyásolta a csődjog alakulását a fizetési biztosítékok rendszerének fejlődése, és alkalmazásának általánossá válása, a hitelezési kamatplafon eltörlése, a fedezetlen bankkártya-hitelezés tömeges megjelenése, a pénzügyi rendszer áttekinthetetlenné válása.
[3] Itt az egyes jogrendszerek igen eltérő megoldásokat alkalmaztak, amelyekre, sajnos, itt nincs módunk kitérni.
[4] Rafael Efrat: Global trends in personal bankruptcy. American Bankruptcy Law Journal. 2002. 76-109.
[5] Az angol és az amerikai csődjogi fejlődés részletes bemutatása többek között Charles J. Tabb: The history of the bankruptcy law in the United States. American Bankruptcy Institute Law Review. Spring, 1995. 5-51. Andrew J. Duncan: From dismemberment to discharge: The origins of the modern American bankruptcy law. Commercial Law Journal. Summer, 1995. 191-220. John C. McCoid, II: Discharge: The most important development in bankruptcy history. American Bankruptcy Law Journal. Spring, 1996. 163-193. Lőrinczi Gyula: A csődjogi mentesítés intézményének fejlődése az angol jogrendszerben. Acta Facultatis Politico-juridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae tom. XLVII. 2010. 51-78.
[6] A leggyakoribb és leginkább indokolható kivételek közé tartoznak a tartási kötelezettségek és a bűncselekmények folyományaként keletkező kártérítések (polgári jogi igények). A francia jog, amely nem képezi jelen munka objektumát, csak ezt a két esetet veszi ki a mentesítés (effacement) hatálya alól. Az ilyen követeléseket egyébként hitelezői egyetértés nélkül hivatalból elengedni (remise), és átütemezni (réechelonnement) sem lehet. Code de la consommation Art. L333-1.
[7] Az amerikai jogi szótárban "...honest but unfortunate debtor". Ilyen formában a fogalom először a Legfelsőbb Bíróság 1934-es döntésében szerepel (Local Loan Co. v. Hunt, 292 U.S. 234, 244), de már korábbi ítéletekben is hivatkoztak a "becsületes adós" speciális kezelésének okaira és szükségességére. Részletesen Margaret Howard: A history of discharge in consumer bankruptcy. Ohio State Law Journal. 1987. 1047-1088.
[8] "The fundamental rule for all debtors, regardless of how fell into debt, was that 'Debts must be paid, tho' all go for it.' ".Bruce H. Mann: Republic of debtor's. Cambridge, Massachussets, Harvard University Press, 2002. 38.
[9] A XIX. századi fejlődés jó leírását adják: David A. Skeel, Jr.: Debt's dominion - A history of bankruptcy law in America. Princetown, Princetown University Press, 2001. Charles Warren: Bankruptcy in United States history. Cambridge, Massachussets, Harvard University Press, 1935.
[10] Az 1571-es csődtörvény (13 Eliz. ch. 7.) már kidolgozva tartalmazta az act of bankruptcy eseteit.
[11] A jogi személyek vonatkozásában is megújult az eszköztár (administration order, company voluntary arrangement).
[12] Ebben a részben (Insolvency Act Part VIII) nem is használják a bankrupt fogalmát. Egyébként, amerikai mintára, a törvényelőkészítő bizottság teljesen el akarta törölni az igencsak negatív kicsengésű "bankrupt" fogalmát, ez azonban az angoloknak soknak bizonyult.
[13] Izgalmas kitekintést nyújtanak ezzel kapcsolatban a következő munkák. Fuglinszky Ádám: A polgári jogi felelősség útjai vegyes jogrendszerben Québec, Kanada. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2010. Varga Csaba: Az angol-amerikai és a kontinentális-francia jogi hagyományok találkozásának peremvidékén - Kanadai fejlemények és tapasztalatok. Jogtudományi Közlöny. 2002. 7-8. szám. 309-322.
[14] Az ausztrál jog maga nem használja ezt a fogalmat, a kanadai viszont igen.
[15] Részletes elemzést ad Douglass G. Boshkoff: Limited, conditional, and suspended discharges in Anglo-American bankruptcy proceedings. University of Pennsylvania Law Review. November, 1982. 69-125. Több országra is kiterjedően Nathalie Marlin: Common-law bankruptcy systems: Similarities and differences. American Bankruptcy Institute Law Review. 2003. 367-410.
[16] Boshkoff: i. m. Nathalie Martin: The role of history and culture in developing bankruptcy and insolvency systems: The perils of legal transplantation. Boston College International and Comparative Law Review. Winter, 2005. 1-77.
[17] A bukásokhoz talán a japán társadalom viszonyul a leginkább elutasítóan. Olyannyira, hogy még a jogi szabályozást is figyelmen kívül hagyja. Nincs szüksége rá se pro, se kontra. Martin: The role of history... i. m. 54-65, passim.
[18] A gazdasági versenyben való egyszeri alulmaradás, a csődbukás, még nem jelenti azt, hogy valakiből "loser" lesz. Ahhoz többet és mást kell "produkálni".
[19] A Latin-Amerika-i országok gazdasági tehetetlensége jórészt a fejlődés ezen epifízis fugáinak az elzáródása miatt van. A mindig a fent lévők logikája szerinti gondolkodás, a befutottak (i)gazságának szisztematikus érvényesítése, a jól megfizetett intellektuelek szellemi fölényén alapuló érdekérvényesítés zárja el a társadalom alsóbb rétegei elől a felemelkedés útját, ezzel megakadályozza az egészséges verseny kialakulását. A szellemi-gazdasági-történelmi elitek becsontosodnak és elkényelmesednek, a gazdasági növekedés lelassul, és a szegényebb rétegek kárára történik a nem kellő ütemben bővülő javak elosztása. Sajnos, ez a szcenárió túlságosan ismerős valahonnan.
[20] Ebben a kérdésben a szakirodalom bőséges muníciót ad a téma iránt érdeklődőknek. A tanulmányok közül kiemelkedik a fogyasztói adósvédelem átfogó elemzését adó Oren Bar-Gill - Elizabeth Warren: Making credit safer. University of Pennsylvania Law Review. November, 2008. 1-101. Az 1985-ös adósellenes amendment-tel szembeni határozott kiállást megfogalmazó, beszédes című Karen Gross: Preserving a fresh start for the individual debtor: The case for narrow construction of the consumer credit amendments. University of Pennsylvania Law Review. 1986. 59-152. Valóságos szabadságharcra buzdít a 2005-ös hitelezőpárti (főleg fogyasztási hiteleket nyújtók érdekében született) módosítás ellen a csődjog metszően militáns és brilliáns Phoenix-i professzora is. Jean Brancher: The challenge to the bench and bar presented by the 2005 Bankruptcy Act: Resistence need not be futile. University of Illinois Law Review. 2007. 93-142. Ugyanő a harchoz további munícióval szolgál. A guide to interpretetion of the 2005 Bankruptcy Law. American Bankruptcy Institute Law Review. 2008. 349-412. Ízelítőül ennyi.
[21] William O. Douglas: Some functional aspects of bankruptcy. Yale Law Journal. 1932. 332-335.
[22] D. G. Boshkoff hat jellemző, személyes élményen alapuló eseten mutatja be ezeket. Boshkoff: i. m. 94-103.
[23] Ez a fontos adósvédő mozzanata a mentesítésnek csak 1970-ben került bele a törvénybe. Act of Oct. 19, 1970, Pub. L. No. 91-467, 84 Stat. 990. Addig ugyanis a mentesítés nem érvényesült automatikusan, hanem az adósnak kellett megjelennie az eljárásban, és mentesítési kifogást tennie (affirmative defense). Ettől kezdve azonban a mentesítés automatikusan érvényesült (self-executing defense), a hitelező semmilyen eljárást nem kezdeményezhetett mentesített tartozás érvényesítése érdekében, és kifogásait csak az alapeljárásban érvényesíthette. Ez egyben az állami bíróságok jogát is elvonta a mentesíthetőség megítélése kérdésében. Margarete Howard: A theory of discharge in consumer bankruptcy. Ohio State Law Journal. 1987. 1047 FN45. Charles G. Hallinan: The 'fresh start' policy in consumer bankruptcy: A historical inventory and an interpretive theory. University of Richmond Law Review. 1986. 49, 85. Tabb: i. m. 32.
[24] A csődeljárásokban közreműködők felett (összefoglaló angol nevén insolvency practitioners) ezért az Institute of Chartered Accountants in England and Wales (ICAEW) látja el a szakmai felügyeletet. Azon belül is a Director of Professional Standards. www.icaew.com.
[25] "Accountants, rather than lawyers, are the leading private bankruptcy professionals in England." Skeel, Jr.: i. m. 2.
[26] A legáltalánosabb kategória a "debt relief agency". BC § 101(12A). Az általuk végzett tevékenység pedig a "bankruptcy assistance". BC § 101(4A). Mindkét fogalmat a 2005-ös módosítás (BAPCPA) vezette be.
[27] Az amerikai csődjog a jogi képviselőt az eljárás aktív és felelősségteljes résztvevőjének tekinti, aki akár még a bírósággal egyenrangú tevékenységet is folytathat. Csak érzékeltetésül röviden megjegyzem, hogy a BC 1984-es módosítása a jogi képviselők feladatkörévé tette a mentesítés alá eső adósságok megerősítésére vonatkozó egyezségek (reaffirmation) jóváhagyását. Amennyiben az adósnak nincs jogi képviselője, úgy ez a feladat a bíróságé. BC §524(c). Bankruptcy Code, Rules and Official Forms. Thomson West. 2006. 199, 207. A 2005-ös módosítás (BAPCPA) további jelentős, elbírálást igénylő eljárási felaldatokat ró a képviselőre. Meg kell szolgálni azt a $400-500 (reorganizációs eljárásokban ma már akár $900) órabért.
[28] BC Chapter 9 Adjustment of debts of a municipality § 926. Avoiding powers.
[29] BC Chapter 11 Reorganization § 1104. Appointment of trustee or examiner.
[30] Így a német jogrendszer is Eigenverwaltung elnevezéssel az Insolvenzordnung hetedik fejezeteként. Döntő különbség az amerikai rendszerhez képest, hogy itt ezt a bíróságnak külön el kell rendelnie (Insolvenzordnung § 270), míg a BC Chapter 11 adósa definíciószerűen "debtor in possession"-nek minősül, kivéve, amennyiben a törvényi feltételek fennállása esetén trustee-t neveznek ki. BC § 1101 (1).
[31] BC Reorganization § 1141 (d)(1).
[32] IA The first group of part Part one Company Voluntary Arrangement.
[33] IA The first group of part Part three Receivership. IA Schedule B Administration.
[34] A "liquidation"-nek az amerikai jogi szóhasználatban nincs "megsemmisülés"-re vonatkozó konnotációja. A követelések és a vagyon pénzben való kifejezését (liquidated claims/assets), pénzzé tételét (liquidate), valamint az e célokat szolgáló eljárást (liquidation) jelöli. Így minden fennakadás nélkül használható, és használják magánszemélyek "likvidálására" is a Chapter 7 keretében.
[35] BC Liquidation § 701. Interim trustee. § 702. Election of trustee.
[36] BC Adjustment of debts of a family farmer or fisherman with regular annual income § 1202. Trustee.
[37] BC Adjustment of debts of an individual with regular income § 1302 Trustee.
[38] A csődjog elméleti megközelítésében a tankönyvek (és a szakcikkek) alkalmazzák a rendszer fogyasztói és üzleti (consumer versus business) csődre való bontását. Ezt a megoldást alkalmazza a Elizabeth Warren-Jay Lawrence Westbrook: The law of debtors and creditors. New York, Aspen, 2006. Más tankönyvek a törvény rendszerét követik. David G. Epstein: Bankruptcy and related law in a nutshell. Thomson West, 2005. Charles Jordan Tabb: The law of bankruptcy. Foundation Press, 2009.
[39] Például a bíróság az Insolvency Act 4A melléklete szerint bankruptcy restriction order-t (BRO) bocsáthat ki. Ezt a 2002-es Entreprise Act vezette be, és 2004. április 1-től hatályos. A méltatlan adós számára meghosszabbítja a bukotti státuszt, és különböző korlátozásokkal jár (a fontosabbak: hitelt £500 felett csak BRO státuszának közlésével vehet fel, nem lehet company director, receiver, manager, nem változtathat kereskedelmi nevet, nem lehet palamenti képviselő). Az order kibocsátásának részleteit az Insolvency Rules 6.240-48 szabályozza. A jogkövetkezmények, korlátozások szétszórva találhatók az Insolvency Act-ben, illetve egyéb jogszabályokban.
[40] BC § 525. Protection against discriminatory treatment.
[41] A BC 1, 3, 5 fejezetei valamennyi eljárásra vonatkoznak, így mi fogalmaink szerint ez lenne a kódex "általános része", ha az amerikai jogi gondolkodás ismerne ilyet.
[42] Az amerikai csődeljárásban az adós jellemzően választhat a rendelkezésre álló eljárások között, jóllehet jelentős korlátokkal.
[43] BC § 523. Exceptions to discharge.
[44] A bizalmi vagyonkezelésből fakadó kötelezettségek átfogó szabályozását a magyar jogba is be kell illeszteni, lehetőleg a jogintézmény Polgári Törvénykönyvbe foglalásával egyidejűleg. A "trust" a Court of Chancery joggyakorlata által kialakított "equitable" jogintézmény az angol jogban, koncepciója elég idegen a kontinentális jogi gondolkodásmódtól. Bevezetésénél nagy körültekintés indokolt. A trust eredetéről Simon Gardner: An introduction to the law of trust. Clarendon Press, Oxford, 1990. 7.
[45] Pub. L. 105-244, § 971(a).
[46] Adam J. Williams: Fixing the "undue hardship" hardship: Solution for the problem of discharging educational loan through bankruptcy. University of Pittsburgh Law Review. Fall, 2008. 217-232.
[47] Az elítéltek nem mentesíthetők az általuk indított eljárások költségei alól, a befizetésre kötelezett a betétbiztosítási alapokhoz való befizetés gondatlan elmulasztásából fakadó kötelezettségek alól, a csődnyitás után keletkezett tagsági díjak alól a tag a különböző, tagsággal járó szövetkezésekben (condominium ownership, cooperative cooperation, homeowners association), amennyiben a tag adós fenntartja az érdekeltségét. A különböző megtakarítási programok (pension, profit-sharing, stock bonus, thrift saving plan) terhére felvett hitelek visszafizetése alól az adós, az értékpapírokkal való kapcsolatos szabályok megsértéséből fakadó bármilyen kötelezettség alól az elkövető adós, a bírósági (hatósági) határozatban foglalt követelések (ideértve a büntetéseket, bírságokat, költégeket, ügyvédi díjat, stb. is) alól a marasztalt adós, egyezségben foglalt kötelezettség alól az egyezséget kötő adós nem mentesíthető.
[48] Chapter 7 Liquidation, ami az általános csődeljárás; Chapter 9 Adjustment of Debts of a Municipality, ami egy szövetségi állam keretén belül működő önkormányzat, ügynökség, szerv adósságrendezésére irányuló eljárás, Chapter 11 Reorganization, ami egy, jellemzően, de nem kizárólag, a nagyobb vállalatok által igénybe vett adósságrendezési eljárás; Chapter 12 Adjustment of Debts of a Family Farmer or Fisherman With Regular Annual Income, ami a primér szektor családi vállalkozásainak adósságrendezési eljárása, Chapter 13 Adjustment of Debts of an Individual With Regular Income, ami az alkalmazásban állók adósságrendezési eljárása.
[49] Innen a Chapter 7 alapján lefolytatott eljárás neve a szakzsargonban: straight bankruptcy. A jog maga nem használja (és nem is használta) ezt a kifejezést
[50] BC § 727.
[51] BC 1141(d).
[52] Self-incrimination. Amendment V to the US Constitution.
[53] Ilyen lehet többek között az adós rokona, az adós általános üzlettársának (general partner) a rokona, az adós általános üzlettársa, az adós üzleti társasága (partnership), ahol az adós általános üzlettárs (general partner), olyan jogi személy (corporation), ahol az adós vezető tisztésgviselő (manager, officer), vagy ellenőrző befolyással bír. BC §101(31).
[54] A diszkvalifikációs időtartam alatt megszaporodnak az adósnak címzett hitelajánlatok, mert a törvény lezárja több évre a fő menekülési útvonalat.
[55] A Chapter 12 vagy 13 szerinti eljárásokról van szó.
[56] Az adósok elsősorban a későbbi hitelnyújtás reményében, valamint a hitelben vásárolt jószág megtartása érdekében hajlandóak a mentesítésről való lemondásra.
[57] Ezt a rendelkezést a 2005-ös Bankruptcy Abuse Prevention and Consumer Protection Act vezette be a pénzügyi lobby nyomására. A módosítás fő célja a gyors mentesítéshez vezető út akadályokkal történő telipakolása volt. Ez a rendelkezés az egyik ezekből az akadályokból.
[58] Ezt a szabályt szintén az említett 2005-ös törvény iktatta a Bankruptcy Code-ba. A szigorítás az Enron-botrány miatt vált elkerülhetetlenné. A megjelölt jogsértések révén megszerzett vagyon $125,000 feletti része egyúttal minden esetben a csődvagyon részét képezi, még akkor is, ha egyes szövetségi államok joga azt végrehajtás alól kivett vagyonként kezelné. BC §522(q). Elsősorban Texas és Florida államok csábítják a gazdag menedzsereket korlátlan végrehajtás alóli mentességgel a lakóingatlanok vonatkozásában.
[59] Ezt is a 2005-ös módosítás vezette be. A lefolytatott kvalifikációs eljárás (a híres "means test") a szakma részéről nagy ellenkezést váltott ki. Csak kettő a terjedelmes irodalomból. Jean Baucher: A fresh start for personal bankruptcy reform: The need for simplification and a single portal. American University Law Review. 2006. 1295, 1296. Henry J. Sommer: Trying to make sense out of nonsense: Representing consumers under the "Bankruptcy Abuse Prevention and Consumer Protection Act of 2005". American Bankruptcy Law Journal. 2005. 191.
[60] BC § 1328. A Chapter 13 alkalmazásának részletes feltételeit jelen tanulmány keretében nincs módunk bemutatni.
[61] Még egy jelentős különbséget érdemes megemlíteni. Az automatikus moratórium (automatic stay) a tizenharmadik fejezet alkalmazása esetén az adóstársakra is kiterjed. Így a hitelező nem kerülheti meg az adósságrendezésre vonatkozó szabályokat azzal, hogy pl. a kezesen hajtja be a követelést, valamint a kezes is profitál minden egyes dollárból, amit az adós az eljárás folyamán a hitelezőnek teljesít. BC §1301.
[62] Ez a "cure and maintain" a jogi szakzsargonban. BC § 1322(b)(5).
[63] Az itt ismertetendő szabályok csak Angliára és Walesre vonatkoznak. Skóciára és Észak-Írországra külön szabályok vonatkoznak. Bankruptcy (Scotland) Act 1985 (c 66). Insolvency Act 2000 (Northern Ireland). Részletesen Donna M. Skene: The reform of bankruptcy law in Scotland. Insolvency Intelligence. 22(2). 2009. 17-25, illetve David Capper: Northern Ireland insolvency law - The current position. Insolvency Intelligence. 18(6). 2005. 81-81. A speciális jogi helyzetű területekre (Csatorna-szigetek, Man-sziget, Gibraltár stb.) is eltérő szabályok vonatkoznak.
[64] Egyúttal a sommás eljárást (summary administration) hatályon kívül is helyezte.
[65] IA s 279 Duration. Beiktatta az Entreprise Act 2002 s 256(1).
[66] IA s 289 Investigatory duties of official receiver.
[67] Az angol csődjog következetesen csődbukottról (bankrupt), míg az amerikai csődjog adósról (debtor) szól. A két elnevezés közötti különbség jól mutatja a felfogásbeli különbségeket.
[68] IA s 208 Discharge by the order of the court.
[69] Itt az angol csődjogi mentesítés egyik régi eszköze, a certificate of confirmity "köszön vissza".
[70] IA s 281 Effect of discharge.
[71] A büntetőeljárásban előírt óvadékhoz hasonló, azt is magában foglaló jogintézmény. A bíróság pénzbüntetés terhe mellett előírja egy adott magatartás tanúsítását.
[72] Részletesen Insolvency Rules 1986 r 12.3.
[73] A kanadai konföderáció 1867. július 1-jén jött létre Ontario, Quebec, Nova Scotia és New Brunswick provinciákból Dominion of Canada néven. Az alábbi jogtörténet rövid összefoglalását adja Jacob S. Ziegel: Canada's phased-in bankruptcy law reform. American Bankruptcy Law Journal. 1996. 386-388. Jacob S. Ziegel: The modernization of Canada's bankruptcy law in a comparative context. Texas International Law Journal. 1998. 1-6. Thomas G. W. Telfer-Bruce Welling: The Winding-Up and Restructuring Act: Realigning insolvency's orphan to the modern law reform process. Banking & Finance Law Review. 2008. 233-236.
[74] Insolvent Act, 1864, 29 Vict., ch. 17.
[75] An Act to Repeal the Acts Respecting Insolvency Now in force in Canada, 1880, 43 Vict., ch. 1.
[76] Constitution Act, 1867, §91(21). Ziegel: Canada's... i. m. 385. Az "igazi", az "eredeti" Bankruptcy Clause az amerikai alkotmányban van, amely felhatalmazza a szövetségi törvényhozást egységes csődtörvény megalkotására. U.S. Constitution Section 8. Clause (4).
[77] 46&47 Vict., c. 52, § 28.
[78] 4&5 Geo. 5, ch. 59, § 1(2).
[79] 9&10 Geo. 5, ch. 36.
[80] Insolvent Banks, Insurance Companies and Trading Corporations Act, 1882, 45 Vict., ch. 23. 1885-ben a törvény elnevezése Winding Up Act-re változott. R.S.C., ch. W-11.
[81] Az angol Insolvency Act 1985/1986 már szintén egy jogi műbe foglalja a kettőt, így ez a különbség megszűnt.
[82] Douglass G. Boshkoff: Limited, conditional, and suspended discharges in Anglo-American bankruptcy proceedings, University of Pennsylvania Law Review, 131 (1982) 81., 101. A 81. oldalon a szerző személyes tapasztalat (félreértés ne essék, megfigyelői, pontosabban nézői minőségben) alapján a nyilvános meghallgatás megalázó jellegét hangsúlyozza erősen ("terribly humiliating experience"). A 101. oldalon idézett részben a szerző feljegyzése szerint a bíró kifejezetten "punishment"-te utal, ami már nem szükséges, mivel az adós már "a broken reed".
[83] "...to maintain a high standard of commercial and personal morality." Ziegel: Canada's... i. m. 401.
[84] Ziegel: Canada's... 400.
[85] Tőszavakban a mentesítés alól kivett tartozások. A büntetések és bírságok, a tartási kötelezettségek (ezt az angolszász rendszerek két részre bontják, az egyik az alimony, ami csak házastársi ellátást jelent a válás alatt és/vagy után, a másik pedig a family support, ami a házastárs és a gyerekek fel nem oszható, egységes támogatása), csalárd úton szerzett szerzett vagyonért fennálló felelősség, a megtévesztéssel és csalárd képviselettel szerzett vagyonért való felelősség, az adós által be nem jelentett jogos követelések, a létfenntartáshoz szükséges javak szolgáltatására való kötelezettség. Az utolsó kivételével a többi átkerült a BIA-be is. Ziegel: Canada's... i. m. FN111.
[86] 1969-ben még csak 1,721 volt a fogyasztói csődök száma. Ez a szám 1991-ben már elérte a 62,277-et, majd némi mérséklődés után 1995-ben a 65,432-t. Ziegel: Canada's... i. m. FN132. A fogyasztói hitelekben élenjáró USA-ban ez a megugrás már korábban megtörtént. Az 1953-62 közötti periódusban a fogyasztói hitelekkel élő alkalmazotti réteg által indított csődeljárások száma megnégyszereződött, és összes csődeljárás négyötödét tette ki. Számokban kifejezve ez annyit jelentett, hogy a fogyasztói csődeljárások (alkalmazotti és egyéb) száma az 1953-as 33,669-ről 1960-ra 98,698-ra emelkedett. Vern Countryman: The bankruptcy boom. Harvard Law Review. 1964. 1452-1453. Tájékoztatásul: az USA lakossága 1960-ban 179 millió fő volt. Azóta további "ugrások" történtek a csődeljárások számának alakulásában az Államokban. Érdekes módon a tradíciókhoz ragaszkodó angoloknál ez a folyamat csak jóval később játszódott le. A magánszemélyek által indított csődeljárások (az önkéntes adósságrendezésre irányuló eljárásokkal - IVA, individual voluntary arrangement - együtt) a századfordulón (1999-2001) még csak 20,000 körül mozogtak. Lakosságarányosan ez kisebb volt, mint az Egyesült Államok 1960-as adata. 2006-ra ez a szám elérte a 97,370-et, 2007-ban 96,598, 2008-ban pedig 95,716 volt, azaz százezer közelében látszik stabilizálódni, ami közel ötszörös emelkedést jelent nem egészen egy évtized alatt. Insolvency Statistic for England and Wales. Insolvency International. 22(6). 2009. 94.
[87] Élek a gyanúperrel, hogy ez a hitelezői érdektelenség egy tudatos politika része volt, amit olyan szépen leírt amerikai vonatkozásban Elizabeth Warren. A hitelezők ugyanis a 90-es években már biztosan tudatosan hiteleztek olyan kölcsönigénylőknek, akiknek gazdasági helyzete a hitel visszafizetését kétségessé tette, de azért jelentős részük kamatokra, pótlékokra, büntető jellegű költségekre még "lefejhető" volt. Ezek a szerencsétlenek biztosították a bankok profitjának jelentős részét. Elizabeth Warren - Amelia Warren Tyagi: The two-income trap. New York, Basic Books, 2003. 139. Ez a gyakorlat nálunk is elterjedt már. Egyéb hitelezői praktikák is ismertek. Különösen gusztustalan az az eljárás, amikor komissziós megfontolásokból drágább hitelkonstrukcióra beszélik rá az igénylőket, mint amilyen anyagi helyzetük alapján a banki üzletpolitika szerint nyújtható lenne. Összefoglalóan predatory lending-nek nevezik a gyakorlatot. Azért érdemes a kérdéskörrel behatóbban foglalkozni, mert a fogyasztói csődök tömege mögött (legalábbis részben) a felelőtlen és visszataszító pénzügyi intézményi magatartás áll(hat).
[88] BIA, ch. 27, 1992 S.C. Formailag a BIA az 1919-es Bankruptcy Act módosítása, címének módosításával együtt. Letölthető két nyelven a http://laws-lois.justice.gc.ca honlapról. A törvény összefoglaló ismertetését adja H. M. B. Ferris: An overview of the new Canadian Bankruptcy and Insolvency Act. International Company and Commercial Law Review. 4(2). 1993. 73-76. A mentesítést a törvény VI. része (Bankrupts) tartalmazza.
[89] BIA 42. (1). Felmerülhet a kérdés, miért foglalkozunk ennyit az act of bankruptcy eseteivel. Válasz: mert már sem a hatályos amerikai, sem a hatályos angol jogrendszer nem ad rá lehetőséget, pedig patinás jogintézmény, és a mentesítéshez vezető eljárás első feltétele a tárgyalt jogrendszerben.
[90] BIA Part III. Proposals.
[91] BIA 62. (2.1.). A fogyasztói adósságrendezésre külön szabályok is vonatkoznak. BIA 66.28 (2.1.).
[92] BIA 50.4 (1)(c).
[93] BIA 61. (1).
[94] Ezt az összeget, területi alapon, direktívával, a Superintendent állapítja meg. BIA 68. (1).
[95] BIA 68. (16).
[96] BIA 168.1 (2).
[97] Az amerikai csődjog egyedülálló módon csak az egyikhez engedi hozzáférni a hitelezőket. Vagy az adós múltja (illetve jelene), vagy a jövője. Mindkettőt nem adja. A konkrét jogi megoldás a Bankruptcy Code-ban jogász szemmel nézve egyszerűen gyönyörű.
[98] A hitelezők csak ezt az eljárást választhatják, vagy a drága és bonyolult reorganizációs fejezetet (Chapter 11 Reorganization).
[99] Ezen kicsit nehezítetett a 2005-ös Bankruptcy Abuse Prevention and Consumer Protection Act.
[100] Ez azonban csak részletfizetési kedvezményt jelent, mert az összességében kifizetett értéknek el kell érnie azt az értéket, amit a hitelezők a vagyon felosztása esetén, a Chapter 7 alkalmazásával kaptak volna. BC § 1325(a)(4). Mivel azonban a személyes vagyontárgyak az adós számára jóval nagyobb (emocionális) értékkel bírnak, mint amekkora a piaci értékük, az adós számára ez tényleges, és esetenként jelentős "megtakarítást" jelent. Továbbá ez az eljárás, a hetedik fejezettel ellentétben, lehetőséget ad a jelzáloggal biztosított hitelek átütemezésére is, így a jelzálog-végrehajtás (foreclosure) tartós elhárítására, ahogyan azt korábban láttuk.
[101] Ez a hatályos jog szerint 3 év az átlagjövedelmet el nem érők esetében, egyébként 5 év. Ennél rövidebb is lehet tervben előírt törleszti periódus, ha ez alatt az adósságait teljes egészében visszafizeti. BC § 1325(b)(4).
[102] Konkursordnung 1877 § 1 Konkursmasse (1) Das Konkursverfahren umfaßt das gesamte, einer Zwangsvollstreckung unterliegende Vermögen des Gemeinschuldners, welches ihm zur Zeit der Eröffnung des Verfahrens gehört (Konkursmasse).
[103] InsO § 35 Begriff der Insolvenzmasse. Das Insolvenzverfahren erfaßt das gesamte Vermögen, das der Schuldner zur Zeit der Eröffnung des Verfahrens gehört und das er während des Verfahrens erlangt (Insolventmasse).
[104] InsO 287 (2).
[105] A vonatkozó szabályokat a Code de consommation Livre III: Endettement Titre III: Traitement des situations de surendettement tartalmazza. Különösen a következő szakaszok: Art. L330-1, Art. L331-7, Art. L332-5-1.
[106] A SOB, Superintendent of Bankruptcy a csődeljárások legfőbb felügyelője a kormányzati ágban.
[107] 173(1).
[108] 178(1). A nem mentesíthető adósságok körébe, mint látjuk, minden bizonnyal amerikai mintára, bekerült a diákhitel is. 178(l)(g). A minta a BC § 523(a)(8). Amennyiben a törlesztés első részlete már legalább hét éve esedékessé vált, a maradék alól mentesíthető volt az amerikai diák - ezt a szabályt 1998-ban eltörölték. Pub.L. 105-244, 971(a). Érdekesség, hogy a kanadai kódex még tartalmazza a hétéves szabályt. A kanadai megfogalmazásban nem a törlesztés megkezdése, hanem a diákjogviszony megszűnése az irányadó. Amennyiben a diák (hallgató) jogviszonya már legalább hét éve megszűnt, mentesül a diákhitei-maradvány megfizetése alól.
[109] A partner az adóssal egy partnership-ban lévő személy. A partnership alapformájában a partnerek valamennyien egyetemlegesen felelnek a partnership tartozásaiért. A mentesítés az ilyen adósságok alól is mentesíti a bukottat, de nem a partnert. Közkereseti társaságnak ne fordítsuk, mert semmi köze hozzá.
[110] BIA 168.1 (5)(6).
[111] BIA 180. (1).
[112] A korporáció (corporation) lehet társaság (company), vagy jogi személy, amit a kanadai törvények szerint jegyeztek be, vagy ugyan máshol jegyeztek be, de felhatalmazása van Kanadában üzleti tevékenység folytatására, vagy irodája, illetve vagyona van Kanadában, továbbá a jövedelmi vagyonkezelő (income trust). Ez utóbbi a holding egy speciális kanadai formája, főleg adózási szempontból kedvező. A jogi személyek csődjoga egyébként elég bonyolult Kanadában, mivel a BIA-n kívül még két törvény van hatályban (Company's Creditors' Arrangement Act, Winding-up and Restructuring Act). A pénzügyi szektor vállalatait és a vasúti társaságokat például csak a Winding-up and Restructuring Act szerint lehet felszámolni, illetve reorganizálni. Az átlagos társaság választhat mind a háromból.
[113] BIA 169. (4).
[114] BC § 1129 (d)(1)(A).
[115] 51 (vii) of the Constitution of the Commonwealth of Australia. Paul B. Lewis: Can't pay your debts mate? A comparison of the Australian and American personal bankruptcy systems. Bankruptcy Developments Journal. 2002. 316.
[116] Bankruptcy Act, 1924 (Austl.).
[117] John King: Moving beyond the "hard" and "easy" tug of war: A historical, empirical and theoretical assessement of bankruptcy discharge. Melbourne University Law Review. 2004. 663.
[118] Bankruptcy Act 1966 (Act No. 33 of 1966), a továbbiakban BA.
[119] Itt (és a kanadai esetben ugyanúgy) nem lehet nem észrevenni a római jog cessio bonorum néven ismert adósságrendezési intézményét. Részletesen Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tankönykiadó, 2009. 196-197.
[120] Ez pedig a római actio Paulina-jának reminiszcenciája. Földi-Hamza: i. m. 196.
[121] Itt a törvény az egyik legősibb, és leggyakoribb angol védekezési eszközt eredeti fogalmi formulájában említi (to keep house). Ha semmi más, ez tisztán utal az ausztrál csődjog mély gyökereire. Ennek az adósi védekezésnek a gyakorlatban való megvalósulását szépirodalmi igénnyel és eredménnyel ecseteli amerikai példán Mann: i. m. 28-29.
[122] Ez jó példája a rugalmas jogi alkalmazkodásnak. A gyors mentesítés kívánatossá teszi a csődöt az adós számára, ami teljesen új helyzet. De az act of bankruptcy intézményét is meg akarjuk őrizni. Voilà, c'est si simple.
[123] Hasonló szándéknyilatkozatot a kanadai jog is ismer az adósságrendezéssel (proposal) kapcsolatban: notice of intention, BIA 50.4 (1). Az official receiver a csődeljárás hivatalos ura az angolszász jogrendszerekben. Az 1883-as törvény vezette be az elnevezést, felváltva az addigi official assignee-t. 46&47 Vict. c. 52. Amerikai megfelelője a US Trustee. Kanadában a megismert szuperintendáns tölt be hasonló funkciókat.
[124] Ebben felismerhető a francia csődjog legrégebbi, máig érvényes csődalapja: cessation des paiements. A legfrissebb irodalom is kiemelten kezeli. Dominique Vidal: Droit de l'entreprise en difficulté. Paris, Gualino, 2010. 5.
[125] Az adósságrendezést a BA Part IX - Debt agreements szabályozza.
[126] A személyes csődegyezséget a BA Part X - Personal insolvency agreements szabályozza. A személyes csődegyezség a vagyonnal és rendszeres jövedelemmel rendelkező természetes személyekre szabott adósságrendezés. Nem is kicsit az amerikai Bankruptcy Code Chapter 13 Adjustment of debts of an individual with regular income eljárására emlékeztet.
[127] Nem lehet igazán fordítani a composition fogalmát, mert nagyon kínálja ugyan magát az "egyezség", azonban az angolszász jogrendszerekben ez a hitelezők beleegyezését jelenti a részleges kielégítésbe. Black's Law Dictionary. Thomson & West, St. Paul, MN, 2004. A magyar Ptk. ettől eltérően kölcsönös engedményekről szól az egyezség kapcsán. 240. § (3) bek.
[128] Ezek a megállapodások csődön kívüli adósságrendezési módszereket takarnak.
[129] King: i. m. 363-64.
[130] Bankruptcy Amendment Act 1991 (Cth).
[131] '...to enhance the opportunities of persons with levels of debt that they have no prospect of repaying to begin the process of financial rehabilitation at an early date." Explanatory Memorandum, Bankruptcy Amendment Bill 1991 (Cth) 2. Idézi King: i. m. 664.
[132] A ma hatályos jog szerint a vagyonkimutatást az eljárást indító kérelemmel adja be az adós a BA 55(2)(b) szerint, de ha a hitelezők indítják az eljárást, akkor csak az eljárást befogadó, legfoglalást elrendelő sequestration order-ról szóló értesítés kézhezvételétől számított 14 napon belül kell a vagyonkimutatást benyújtani a BA 54(l)(a) alapján. A határidő akkor innen kezdődik.
[133] Administrative Appeals Tribunal, illetve Inspector-General.
[134] "...would not be liable to make income contributions within one year of the application." King: i. m. 665.
[135] Ez a híres ausztrál "150 per cent rule".
[136] BA Part X Personal insolvency agreement. Ebben az eljárásban is mentesítik az adóst a ki nem fizetett követelések alól.
[137] King: i. m. 666.
[138] King: i. m. 657.
[139] BA Part VII Division 2.
[140] BA s 149(4).
[141] BA s 149B.
[142] A lehetséges alapokat a s 149D tartalmazza. Ilyen például, ha a bukott elhagyja az országot, vagy oda nem tér vissza, a trustee által megtámadható jogügyletek vannak, a bukott félrevezető információkat adott, stb.
[143] BA s 149C.
[144] BA ss 149H-J.
[145] BA ss K-Q.
[146] BA s 153.
[147] A recognizance-t eredetileg úgy tekintették, mint a Koronával annak joghatósággal rendelkező szerve útján kötött szerződést. Mai általános jelentése inkább óvadék jellegű, és bíróság előtti megjelenés, vagy más magatartás tanúsításának biztosítása érdekében nyújtják.
[148] A biztosított hitelezők bizonyos keretek között dönthetnek arról, beviszik-e követelésüket a csődeljárásba vagy sem.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest).
Visszaugrás
