Sándor István egyetemi docens monográfiája A bizalmi vagyonkezelés és a trust. Jogtörténeti és összehasonlító jogi elemzés címen jelent meg 2014-ben a HVG-ORAC Kiadónál.[1] A borítóján az egykori Brit Birodalom térképét ábrázoló, megjelenésében és tartalmában is igényes mű átfogó képet kíván nyújtani a bizalmi vagyonkezelés, a trust kialakulásáról, történetéről, fejlődéséről és szabályairól.
Az ügyvédként is tevékenykedő szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Római Jogi Tanszékének habilitált egyetemi docense, és megbízott előadó a Károli Gáspár Református Egyetem Polgári Jogi és Római Jogi Tanszékén. A recenzió tárgyát képező mű közel tízévnyi kutatómunka eredménye, a feldolgozott források jelentős része külföldi könyvtárakból és kutatóintézetekből származik. Az alapos kutatómunkát az irodalomjegyzék áttanulmányozása is bizonyíthatja, hiszen több mint négyszáz bibliográfiai tétel szerepel benne, többek között angol, francia, német és magyar nyelven. A felhasznált irodalom ugyanakkor az érdeklődő olvasó számára, a további kutatások számára is támpontként szolgálhat. A szerző a könyv által felölelt igen jelentékeny témakörből már több tanulmányt, cikket is publikált.
A mű magyar nyelven feltétlenül hiánypótló jelleget tölt be, hiszen egy, az új Ptk. megjelenésével egyre aktuálisabbá váló jogintézmény tudományos igényű bemutatását és feldolgozását végzi el.
Az angol trust jogintézménye egyedülálló, a jogviszony szerkezetét tekintve a kialakulása kori és az az előtti időszakban azzal megegyező konstrukció a jogtudomány jelenlegi kutatási eredményei alapján nem ismert. A trusthoz hasonló, annak egyes funkcióit betöltő, a trust kettős tulajdonjogi koncepciójával rokon vonásokat megjelenítő intézmények léteztek, így a szakirodalom áttekintése alapján nem zárható ki, hogy a trust szabályaira azok hatással bírtak. A római jogban ismert fiducia, fideicommissum, a germán jogban alkalmazott salmann és az iszlám wakf a trust egyes szabályainak a kancelláriai bíróságok (Court of Chancery) által történő kialakítása során hatást gyakorolhatott.
A mű I. fejezete a trust kutatásával kapcsolatos főbb kérdéseket mutatja be, így kitér a trust és equity fordításának nehézségeire, a jogösszehasonlítás alkalmazására. A mű II. fejezete részletesen elemzi a use és a trust kialakulását. Külön részben kerülnek bemutatásra a trust és a római jogi fideicommissum és fiducia, valamint a salmann és a wakf szabályainak hasonlóságai és eltérései, továbbá ezeknek a jogintézményeknek a lehetséges kapcsolódási pontjai, hatásai egymásra. Összességében megállapítható, hogy a trust konstrukciója sok esetben egyezik ezekkel az ókori és középkori intézményekkel, azonban bizonyossággal nem állítható azok hatása a trustra. A mű III. fejezete az angolszász trust szabályait mutatja be, különös hangsúlyt fektetve az esetjogra. Ennek célja az, hogy a civiljogi jogászok is átfogó képet kapjanak a trust szabályainak sajátosságairól. A IV. fejezetben a trust civiljogi jogrendszerekbe való átvételének problematikája kerül kifejtésre a vonatkozó szakirodalmi nézetek bemutatásával. Ezt követi a trust összehasonlítása egyes civiljogi (civil) jogintézményekkel, valamint a trust és a szerződés jellemző vonásainak összehasonlítása és a trust jog-gazdasági elemzése. Az V. fejezetben áttekintés található azokról az országokról, ahol a trust, illetve annak valamilyen hasonló jogi konstrukciója átvételre vagy bevezetésre került. A VI. fejezet a nemzetközi jogegységesítési törekvéseket mutatja be, így elemzi a Hágai Egyezményt, valamint a Pinciples of European Trust Law és a Draft Common Frame of Reference szabályait. A VII. fejezet bemutatja a magyar jogalkotás törekvéseit a trusthoz hasonló bizalmi vagyonkezelési szerződés bevezetésére, amely az új Ptk. szabályai között a megbízás altípusaként nyert szabályozást. A VIII. fejezet áttekintést és elemzést ad a bizalmi vagyonkezelés egyes konstrukcióinak eltéréséről és hasonlóságáról.
A trust az angol birodalom, majd nemzetközösség országai számára az angol jog kisebb-nagyobb intenzitású átvételével, beszivárgásával jelent meg. Ennek következménye, hogy pl. Észak-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Hongkongban, Indiában, Máltán, Cipruson stb. a trust szabályainak van egy többé-kevésbé közös magja és azonos esetjogon alapuló gyakorlata. A civiljogi jogrendszerű országokban a trustnak a gazdasági életben betöltött szerepe miatt jelentkezett igény ennek a konstrukciónak a bevezetésére, de legalábbis a funkcióját betöltő hasonló szabályozás kialakítására. Azokban a civiljogi országokban, államokban, ahol az angol gazdasági, politikai befolyás meghatározó mértékben jelen volt, elkerülhetetlenné vált a trust szabályozása. A trust így, bár sajátos szabályozás mellett, került civiljogi, illetve vegyes jogrendszerű környezetbe Louisianába, Québec-be, Dél-Afrikába, valamint Közép- és Dél Amerika egyes országaiba (Panama, Mexikó, Chile stb.) is. Ehhez képest Európában a római jogi hagyományokon nyugvó jogrendszerek alapvetően saját utat jártak be, és vagy teljesen elvetették a trust intézményét (Németország, Ausztria, Svájc stb.) a fiduciárius tulajdonátruházás jogszabályi háttér nélküli gyakorlatának kialakításával, valamint a magánala-
- 469/470 -
pítvány alkalmazásával, vagy a trust gazdasági előnyeit felismerve ahhoz hasonló intézményt alakítottak ki, amelyben Liechtenstein élen járt a 20. század elején. Egyértelműen látható azonban az az általános gazdasági igény, amely a trust, pontosabban annak funkcióját részben vagy egészben betöltő intézmény jogi szabályozására kialakult. Ázsiában Japánt követve, a 20. század második felében a Kínai Népköztársaság, Dél-Korea, Tajvan megteremtette a vagyonkezelés jogszabályi hátterét. Hasonlóan alakul a 21. század elején az európai civiljogi jogrendszerű országok jogalkotása is, Franciaország, Luxemburg, Oroszország, San Marino, a Cseh Köztársaság, Románia és Magyarország jogalkotói is kialakították a vagyonkezelés jogszabályi hátterét. Ezt a folyamatot segítik a nemzetközi modellszabályzatok és a Hágai Egyezmény is. A trust interno alkalmazása folytán a közeljövőben Olaszország is ezeknek az országoknak a számát növelheti majd, vagy éppen az olasz egyedülálló megoldás miatt tulajdonképpen erre már nincs is szükségük.
A trust elterjedésének és átvételének a 20. század második felében, illetve a 21. század elején felgyorsult nemzetközi tendenciája azonban csalóka. A civiljogi jogrendszerekben kialakított, a trusthoz hasonló konstrukciók a trust funkcióit némileg megvalósítják ugyan, azonban ez nem jár együtt az angolszász jogban ismert kettős tulajdon (split ownership) koncepciójának átvételével. A római jogi hagyományokon nyugvó tulajdonjog dogmatikai alapjai olyan mértékben meghatározzák a civiljogi jogrendszerű országok magánjogát, hogy a vagyonkezelés eltérő konstrukciói nem azonosak az angol trust intézményével. Az eltérő szabályozások közötti legnagyobb áttörést a kedvezményezett számára harmadik személyek irányában is biztosított dologi jogi (in rem), vagy quasi dologi jogi igény jogszabályi megteremtése jelenti, amely a kezelt vagyonhoz fűződő pusztán kötelmi igény (in personam) dologi jogi jellegűvé alakításával jár. Ezt is figyelembe véve azonban azt lehet megállapítani, hogy a trustnak napjainkra két fogalma látszik kirajzolódni, egyrészt a tágabb értelemben vett trust a vagyonkezelés funkcióit betöltő különböző jogi konstrukciók összessége, másrészt pedig a szűk értelemben vett, azaz az angolszász trust, amely az equity-n alapuló kettős tulajdonhoz köthető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
