"Ezek az új szabályok nemcsak azt biztosítják, hogy a közhatóságok továbbra is szabadon határozhassák meg, hogy mely közszolgáltatást és annak milyen szintjét kívánják támogatni, hanem az átláthatóságot is, valamint őrködnek afelett, hogy ne kerüljön sor a nem közszolgáltatási tevékenységek kereszttámogatására."
(Neelie Kroes biztos)
2005 júliusában a Bizottság dokumentumcsomagot tett közzé, amely három különböző jogszabály tervezetéből állt - ezek 2005 novemberében elfogadásra kerültek -, a közüzemi terület bizonyos fokú Uniós átgondolását és újraszabályozását vetítette elő, és legalább részben megoldotta azt a bizonytalan helyzetet, amely a Bíróság Ferring illetve Altmark[1] döntései nyomán a szektort jellemezte, hiszen megkérdőjeleződött a közszolgáltatások állami kompenzációjára fordított kifizetések jogszerűsége.[2]
A dokumentumcsomag deklarált célja az volt, hogy míg szükséges mértékű jogbiztonságot garantál a tagállamok számára, a lehetséges legnagyobb mértékben csökkentse a bejelentési kötelezettség miatt a tagállamokra háruló adminisztratív terheket. Ennek megfelelően a tervezetek - a Bizottság által előzetesen lefolytatott informális konzultáció eredményei alapján - mind az Európai Parlament mind pedig a tagállamok részéről széles körű támogatásban részesültek.
A Bizottság már a 2004. május 12-én elfogadott "White Paper on Services of General Interest" című dokumentumában bejelentette, hogy 2005 júliusáig szabályokat fog elfogadni a Közösségi szabályoknak a közszolgáltatások pénzügyi kompenzációjára történő alkalmazása tekintetében.
Az alábbiakban részletesen tárgyalt - három elemből összetevődő - dokumentumcsomag a Bizottság által 2005. június 7-én előterjesztett "State Aid Action Plan"[3] keretében kiadott első csomag. Elemei a Bizottság 2005/81/EK irányelve (2005. november 28.) a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, valamint a 80/723/EGK irányelv módosításáról ("Irányelv") azaz a Transzparencia Irányelv[4] negyedik módosításáról, a Bizottság határozata (2005. november 28.) az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozásoknak közszolgáltatással járó ellentételezés formájában megítélt állami támogatásokra történő alkalmazásáról ("Határozat"), valamint a Közösségi keretszabály a közszolgáltatások kompenzálására nyújtott/nyújtható állami támogatásokról ("Keretszabály")[5] című dokumentum.
A szabálycsomag a közüzemi szektor tételes jogi szabályozásának "általános" részének eleme, hasonlóan az EKSZ 86. cikkéhez, az állami támogatásokra vonatkozó 87-89. cikkekhez, a Transzparencia Irányelvhez valamint az általánosan alkalmazandó elveket lefektető bírósági döntésekhez.
Az Irányelv a Transzparencia Irányelv negyedik módosítása volt. Először ezt a módosítást elemezzük, majd a Bizottság 2006/111/EK irányelvének[6] vonatkozó részét, amely 2006 novemberében hatályon kívül helyezte a 2005-ös csomagban módosított irányelvet.
Mint arról már fentebb szó volt, az Irányelv arról szól, hogy mely vállalkozások állammal folyó gazdasági műveleteit kell a Bizottság tudomására hozni a tagállamok Bizottságnak benyújtott éves jelentésükben illetve, hogy bizonyos vállalkozások számviteli szétválasztásra kötelezettek. Míg az alapirányelv és annak első két módosítása csak a szélesen értelmezett "állami vállalatokra" vonatkozott, addig a harmadik módosítás (2000-ben) egyéb vállalatokra is kötelezettségeket állapított meg.
Az Irányelv a Transzparencia Irányelvet egy ponton módosította. Mint arról már volt szó az I. fejezetben, a 2.1.(d) pont elemzése során a Transzparencia Irányelv 1.(2) bekezdése "elkülönített elszámolások vezetésére kötelezett vállalkozás" fogalmi definíciója olyan volt, hogy abba az egyébként más tevékenységet is folytató de általános gazdasági érdekű szolgáltatást ("ÁGÉSZ") is nyújtó, és az ilyen szolgáltatással kapcsolatban bármilyen jellegű állami támogatásban részesülő vállalatok tartoznak, hiszen ezeknél kell tartani a nyereség reallokációjától.
Az Irányelv nem a támogatott, hanem az ÁGÉSZ nyújtásáért bármilyen formában "közszolgáltatási térítést" kapó bármilyen egyéb tevékenységet is végző vállalkozást kötelezte a számviteli szétválasztásra.
Az Irányelv szövegéből kiindulva, a Bizottság feltehetőleg el akart oszlatni bármiféle kételyt akkor, amikor a szöveget pontosított. A 2000/53-as irányelvvel bevezetett 2.(1) d) pontba foglalt meghatározás ugyanis már maga is a "bármilyen jellegű állami támogatásban részesül, ideértve a segélyt, a támogatást és az ellentételezést is" fogalmat használta. Azaz már az eredeti szöveg is értelmezhető volt úgy, hogy állami támogatásnak egyébként nem minősülő "ellentételezés"-t kapó ÁGÉSZ-t nyújtó vállalatra is kiterjed a kötelezettség.[7]
Az Irányelv a 2.(1) d) pontot - preambulumában az Altmark ügyre hivatkozva - úgy módosította, hogy a közszolgáltatási ellentételezésben részesülő vállalkozás, amely az ÁGÉSZ tevékenysége mellett más tevékenységet is folytat, köteles a számviteli szétválasztást alkalmazni.[8]
A Bizottság 2006/111/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdése több de minimis rendelkezés (nem befolyásolja érzékelhető módon a tevékenysége a tagállamok közötti kereskedelmet; a megelőző két pénzügyi évben az éves nettó forgalma 40 millió eurónál kevesebb volt) körébe tartozó vállalattípust mentesített az irányelv szerinti számviteli szétválasztás alkalmazása alól, majd c) pontjában azokat a vállalatokat is mentesítette a számviteli szétválasztás alkalmazása alól, amelyek a Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése alapján általános gazdasági érdekű szolgáltatás nyújtására kaptak megbízást, amennyiben a számukra folyósított ellentételezés bármely formáját nyílt, átlátható és esélyegyenlőségen alapuló eljárás nyomán rögzítették egy megfelelő időszakra.
A fentiekből az látszik, hogy míg a Transzparencia irányelv 2005-ös módosítása a számviteli szétválasztást kiterjesztette minden ellentételezésben részesülő társaságra (azaz az az ÁGÉSZ-tevékenységet végző vállalatok többségére) és minden az ÁGÉSZ-tevékenység mellett más tevékenységet folytató társaságra, a 2006-os kodifikált új irányelv következetesen végigviszi a nyílt, tipikusan versengő eljárásban kiválasztott vállalkozások kedvezményezését (ami a Keretszabályozásban és a Határozatban is jellemző) és mentesíti ezeket a számviteli szétválasztás nyűgeitől. A nem nyílt eljárásban kiválasztott áGÉSZ szolgáltatók azonban kötelezettek maradtak számviteli szétválasztásra.
A Keretszabály[9] és az alább ismertetendő Határozat szabályrendszere kiegészítik egymást. A Határozat azokat a feltételeket határozza meg, amelyeknek megfelelve a közszolgáltatások kompenzációja az EKSZ 86. cikk (2) bekezdésével összeegyeztethető állami támogatásnak minősül, és ennek megfelelően mentesül a bejelentési kötelezettség alól. A Keretszabály célja az, hogy meghatározza, hogy a Határozat szerint nem mentesülő támogatások milyen feltételek esetén lesznek az EKSZ 86. cikk (2) bekezdésének megfelelően összeegyeztethetőek a közös piaccal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
