Az alábbiakban ismertetem az elmúlt évek egyik legérdekesebb kúriai döntését a jóerkölcs fogalmának munkajogi értelmezésével kapcsolatban, amely tartalmát és pertárgyértékét tekintve is egyedülálló a hazai munkajog történetében.
1. Bevezetés
2. A per rövid ismertetése
2.1. A felmondás és a jogvita
2.2. Az elsőfokú eljárás
2.3. Az (első) másodfokú eljárás
2.4. Az (első) felülvizsgálat
2.5. A (második) másodfokú eljárás
2.6. A (második) felülvizsgálat
3. Értékelés: érvek, ellenérvek
3.1. Értékelés
3.2. Ellenérvek
3.3. Semmis a felmondási jog aránytalan korlátozása
3.4. Érvénytelen felmondási jog kiüresítése
3.5. A jóerkölcsbe ütközés kérdése
4. Összegzés
Irodánk régóta dolgozik egy külföldi tulajdonban álló, Magyarországon működő magánegyetemnek. Az egyetem évtizedek óta működik hazánkban, és kísérletet tesz arra, hogy nyugati, jó nevű, nagy presztízzsel működő egyetemek vezető oktatóit vonzza magához, szerződtesse főállásban. Ez azonban nem mindig könnyű feladat. A nyugati nagy egyetemek sikeres, pályájuk csúcsán lévő oktatói számára ugyanis nem feltétlenül vonzó perspektíva, hogy egy kis kelet-közép-európai ország mindössze néhány évtizedes múlttal rendelkező egyetemén tanítsanak, és ezért feladják jól jövedelmező nyugati karrierjüket. Ezért, ha a magyarországi egyetem mégis ilyen oktatók szerződtetését célozza meg, akkor olyan juttatásokat kell nyújtania és olyan vállalásokat kell tennie, amelyek időnként az észszerűség határát súrolják. Nem elég egyszerűen - nyugati mércével is - versenyképes jövedelem biztosítása, hanem számos egyéb, a közszférában és a magánszférában egyaránt elképzelhetetlen szolgáltatásokat kell biztosítania, például a lakhatás biztosítása vagy akár közeli hozzátartozó foglalkoztatása körében. Számos szokatlan rendelkezéssel találkoztam az elmúlt években, de mind közül kiemelkedik az a rendelkezés, miszerint a munkavállaló - hívjuk a továbbiakban felperesnek - ahhoz a kikötéshez ragaszkodott, hogy munkaviszonya munkáltató általi megszüntetése esetén - néhány egészen extrém esettől eltekintve - húszévi (sic!) munkabérére válik jogosulttá. Ezeket az extrém eseteket "megfelelő okként" nevesítette a munkaszerződés:
(a) ha bizonyítottan alkalmatlan oktatásra és kutatásra vagy tisztességtelen,
(b) kötelezettségének lényeges és nyilvánvaló elhanyagolása okán, valamint
(c) olyan személyes magatartás miatt, amellyel lényeges mértékben hátrányosan befolyásolja az egyén intézményi feladatainak teljesítését, amelyekkel kapcsolatban az elbocsátás okát az Egyetem köteles bizonyítani.
Minden más esetben a felperes - a munkaviszony megszüntetésének jogcímére tekintet nélkül - az egyetem - hívjuk a továbbiakban alperesnek - köteles volt a munkaszerződés szerint a felperes húszévnyi bérét megfizetni. Ez az összeg a perbeli esetben tízmillió amerikai dollár volt, amely a keresetindítás időpontjában hozzávetőlegesen hárommilliárd forintnak felelt meg. A munkaszerződésben a munkáltató tehát azt vállalta, hogy minden esetben, amikor a munkaviszony megszüntetésére nem "megfelelő okból" kerül sor, hárommilliárd forint végkielégítést fizet.
2017-ben az alperes nagyszabású, az egész intézményt érintő átszervezést határozott el, amelynek során azt a szervezeti egységet, amelynél a felperest foglalkoztatták, teljes egészében megszüntette. Az átszervezés során a felperes munkaviszonyát a munkáltató működésével kapcsolatos okra hivatkozással felmondással megszüntették. A felperes emellett végkielégítést is kapott annak ellenére, hogy már a felmondás közlésekor nyugdíjasnak minősült.
A felperes keresetet indított, amelyben kérte húszévi munkabérének megfelelő összeg megfizetését végkielégítés jog-
- 49/50 -
címen. A felperes érvelésében lényegében egyszerűen arra hivatkozott, hogy a kérdéses rendelkezés hiányában soha nem vállalt volna munkát Magyarországon, és nem adta volna fel sikeres külföldi karrierjét, valamint arra, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 85. §-ának rendelkezése az eltérést nem tiltja az Mt. 77. § (3) bekezdésétől. Ez utóbbira tekintettel az Mt. 77. § (3) bekezdésében meghatározott végkielégítés mértéke relatív diszpozitív szabály, amelytől a munkavállaló javára korlátozás nélkül el lehet térni.
Az alperes védekezése alapvetően három érvrendszert tartalmazott.
Elsődlegesen az alperes arra hivatkozott, hogy a munkaszerződéses húszévnyi munkabérre vonatkozó kikötése érvénytelen, mert olyan súlyosan korlátozza a felmondási jogot, hogy az Mt. 64. § (1) bekezdésébe ütközik.
Másodlagosan az alperes a munkaszerződéses kikötés érvénytelenségét, ha a bíróság a vitatott szerződéses kikötés semmisségét a tételes jogi rendelkezésbe[1] ütközés okán nem látná megállapíthatónak, annak jóerkölcsbe ütközésére alapította. A jóerkölcs egy, a társadalom uralkodó felfogása által elfogadott mérce, amivel - függetlenül attól, hogy állami vagy magán munkáltatóról van-e szó - nincs összhangban az, ha a munkavállaló munkavégzés nélkül húszévi munkabérének megfelelő összegre lehet jogosult, jóllehet egyébként munkahelye megszűnt, és továbbfoglalkoztatása a munkáltató által már nem lehetséges. Tekintetbe kell vennünk továbbá azt is, hogy a jogviszony fennállása során a felperes javadalmazása lényegesen meghaladta a külföldön élvezett korábbi díjazását, sőt a felperes megélhetési költségeinek jelentős részét is az alperes viselte. Az alperes a fentieken túlmenően hivatkozott arra is, hogy a megállapodás nyilvánvaló hatása, hogy elzárja alperest a felmondásra vonatkozó jogának gyakorlásától. E tekintetben az alperes nem azt állította, hogy a munkaszerződésben a felek kifejezetten kizárták volna alperes felmondási jogát, hanem azt, hogy a jogszerű felmondáshoz fűzött szerződéses jogkövetkezmény a felperesi értelmezés elfogadása esetén lényegében kizárta, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntesse, és ez a körülmény sérti a jóerkölcs követelményét. A felperes által "megfelelő oknak" tartott okok ugyanis nemcsak a munkáltató átszervezése, de felperesi kötelességszegés esetén sem tették volna lehetővé a jogviszony megszüntetését a munkaszerződés által előírt végkielégítés megfizetése nélkül.
Harmadlagosan az alperes - szintén a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozással - az alábbi érvrendszert adta elő. A munkaszerződés felperesi értelmezése szerint a munkavállaló kirívó kötelezettségszegésére alapított azonnali hatályú felmondás is a kétszáznegyven havi végkielégítés megfizetésének kötelességével járna, ha az indok nem "megfelelő ok". A Kúria az Mfv.II.10.067/2016/13. számú ítéletében pedig kifejti, hogy jóerkölcsbe ütközik az a szerződéses rendelkezés, amely az alapbér tízszeresének megfelelő összegű végkielégítés kifizetését írja elő a munkáltató által gyakorolt azonnali hatályú felmondás esetére. Tekintettel arra, hogy a munkaszerződésben nevesített "megfelelő okokon" túlmenően számos olyan ok létezik, amely az azonnali hatályú felmondás kellő indokaként szolgál, megállapítható, hogy a felperes akkor is jogosult lett volna a kétszáznegyven havi végkielégítésre, amennyiben a munkaviszonya súlyos kötelezettségszegése miatt közölt azonnali hatályú felmondással szűnt volna meg. A jóerkölcs sérelme ugyanis objektív kategória, ennek szubjektív értelmezése nem lehetséges. Kizárt, hogy egy szerződéses rendelkezés csak bizonyos esetekben (in concreto) - szubjektíve - legyen semmis. Ebből adódóan a munkaszerződés "megfelelő okot" meghatározó és kétszáznegyven havi végkielégítést előíró rendelkezéseit csak in abstracto lehet értelmezni. Éppen ezért a jóerkölcsbe ütközés megállapítása szempontjából közömbös, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésére a perbeli esetben nem súlyos kötelezettségszegésre alapítottan került sor. Azt kell vizsgálni ugyanis, hogy a vitatott rendelkezés objektíve alkalmas-e arra, hogy olyan jogkövetkezménnyel járjon, miszerint a felperest az azonnali hatályú felmondást megalapozó magatartása esetén is megillesse a kétszáznegyven havi végkielégítés.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
