A IV. Cstv. Novellával történt módosítás után merült fel az érdemi vitatás kérdése, a törvény szövege ugyanis nem tartalmazta ezt a feltételt, az indokolás azonban utalt arra, hogy az adósi vitatásnak érdeminek kell lennie. A 2007. évi törvénymódosításnak már sem a szövegéből, sem az indokolásából nem derül ki, hogy a vitatásnak érdeminek kell lennie, így újfent a bírói gyakorlatnak kell meghatároznia, hogy mit tekint elfogadható írásbeli vitatásnak. Két álláspont ütközik. Az egyik vélemény szerint a vitatásra nézve semmiféle tartalmi előírást nem tartalmaz a törvény, ezért a vitatást nem kell indokolni, nem kell érdeminek lennie. Ezt az álláspontot képviseli a Cstv. Complex Jogtár szerzője, amikor a következőket írja: "a törvény csak a vitatás formáját (írásbeliség) határozza meg, nem szabályozza azonban annak tartalmát. Ebből következően a fizetésképtelenség megvizsgálásánál vitatásnak minősül a követelés bármely okból történő vitatása. Így, ha az adós a hitelezői követelés jogalapját, összegszerűségét, esedékességét támadja, valamely ténybeli vagy jogi indokra hivatkozva a kifizetést megtagadja, illetve közli, hogy a jogosultnak járó összeget visszatartja."
A Fővárosi Ítélőtábla egyik döntésében, amely ugyan a 2007. évi módosítást megelőzően hatályos rendelkezésekhez kapcsolódik, kimondta, hogy a 2006. évi VI. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény szövegéből következően a 2006. július 1-jét követően indult eljárásokban az adósnak, ha a fizetésképtelenség megállapítását el akarja kerülni, nem elegendő csupán azt közölni a hitelezővel, hogy a követelést vitatja, hanem a követelés kiegyenlítése megtagadásának okát is elő kell adnia, tehát a vitatást indokolnia kell. Az indokolási kötelezettség azonban nem jelenti azt, hogy vitatása részletes jogi érvelést tartalmazzon és azt sem, hogy a vitatás alapját bizonyítania kell. (BDT 2007. 1676) Tartalmilag az új jogi szabályozás mellett is ezzel a megoldással értek egyet. Nem lenne szerencsés ugyanis, ha a gyakorlat nem követelné meg az érdemi vitatást. Érdeminek minősül, ha pl. az adós arra hivatkozik, hogy a hitelező hibásan, hiányosan teljesített, nem teljesített, a felek között nincs is szerződéses kapcsolat, az átvétel igazolása nem jogosult személytől származik; az adós beszámítással élt, a fizetésre halasztást kapott vagy részletfizetésben állapodtak meg, a felek között per vagy esetleg más nemperes eljárás van folyamatban, beleértve az előzetes bizonyítást is stb. A bíróságnak nem kell bizonyítást lefolytatni abban a kérdésben, hogy a vitatásban megjelölt ok alapos vagy sem, ez már peres eljárásra tartozó kérdés.
Nagyon sok esetben bírói mérlegeléstől függ annak elbírálása, hogy a vitatás érdemi vagy sem, mindenesetre számítani lehet a bírói gyakorlat szóródására ebben a kérdésben is.
Gyakran előfordul, hogy az adós csak részben ismeri el a tartozását, illetve, a nem vitatott követelésrészre vonatkozó kötelezettségét teljesíti, továbbá nagyon gyakori, hogy a tőkekövetelést kiegyenlíti, a kamat és egyéb költségeket azonban nem, s a hitelező ilyen esetben is kéri az eljárás folytatását és felszámolás elrendelését.
A részbeni elismerés esetében egyértelmű volt a gyakorlat, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának szövegéből egyértelműen következett, hogy bármilyen kisösszegű tartozás esetében fennállhatnak a törvényben írt feltételek, s ilyenkor az adós fizetésképtelenségét meg kellett állapítani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
