https://doi.org/10.59851/mj.72.08.5
A tanulmányban a sportban érdekelt különböző szereplők (például államok, nemzetközi szervezetek, egyesületek és természetes személyek) azon magatartását vizsgálom, hogy az orosz-ukrán háború okán milyen szankciókat próbálnak meg érvényesíteni. Ehhez több szemléltető esetet mutatok be. Arra keresem a választ, hogy vajon indokolt-e az orosz és belorusz sportolók teljes tiltása a versenyektől? Milyen hatással van ez hosszú távon az agresszor államok élsportjára? Tekinthetőek az ilyen világversenyeken, olimpiákon elért győzelmek ugyanolyan értékűeknek, mintha azon minden résztvevő ott lehetett volna, aki teljesítményéből fakadóan ezt kiérdemelte?
Kulcsszavak: sportjog; szankció; orosz-ukrán háború; olimpia; nemzetközi jog
The study will look at how different actors in sport (e.g. states, international organisations, associations and individuals) are trying to impose sanctions in the cause of the war between Russia and Ukraine. I will present several illustrative cases. Is a total ban on Russian and Belarusian athletes from competitions justified? What is the long-term impact on the elite sport of the aggressor states? Are victories at such world competitions and Olympics to be considered as valuable as if all participants who had earned them by virtue of their performance had been able to take part?
Keywords: sports law; international law; sanctions; olympics; Russian-Ukrainian war; international law
Az orosz-ukrán háború a XXI. századi Európa eddigi legnagyobb fegyveres konfliktusa. Megítélése a kezdetektől eltérő, érvek és ellenérvek kerültek felsorakoztatásra annak jogossága és jogszerűtlensége mellett is. Jelen összegző tanulmányomban a sportélet, sportdiplomácia történéseit kívánom rendszerezni, sorra venni, példákon keresztül szemléltetni.
A sport, a politika és a diplomácia egymásra gyakorolt hatására már a korábbi években is láttunk példákat, de ilyen szintű nyomásgyakorlás eddig nem fordult elő. Ahogy az széles körben ismert az ókori olimpiák idején a sportesemények időpontjában a görögök felhagytak csatározásaikkal, míg az olimpiai játékok be nem fejeződtek. Ez volt a fegyverszünet, illetve istenbéke (ekekheiria - "a kéz visszatartása") intézménye. A játékok kezdete előtt követek ("az italáldozat hordozói") hirdették ki a fegyverszünetet, akik ebből a célból az egész görög világot beutazták. A követek Olümpiából olyan alkalmas időben indultak az eseményt hirdetni, hogy elvileg minden hellén település időben megtudja, mikorra kell atlétáit a közös felkészülés céljából küldenie.[1]
Pierre de Coubertin báró, a modern olimpiai játékok életre hívója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik alapítója, továbbá 1896 és 1925 közötti elnöke előtt is fő célként lebegett a sport nemzeteken átívelő béketeremtő hatása.
Kis nemzetközi jogi bevezetésként megjegyzem, hogy 1928-ban az akkor létező 63 államból 59 ratifikálta a Kellogg-Briand-paktumot. Ebben az államok lemondtak a korábbi, több évszázados szokásjogi alapon gyakorolt háborúindítási jogról ("ius ad bellum"), és annak helyébe a háború alkalmazásának tilalmát állították. Kifejezetten elítélték tehát a háború igénybevételét a nemzetközi viszályok rendezésére, és vállalták, hogy egymás közötti viszonyaikban erről az eszközről lemondanak. A háborúnak nem minősülő fegyveres konfliktusokat ellenben nem tiltotta be az egyezmény (lásd: orosz retorika szerint nem háborúról, hanem különleges katonai műveletről beszélnek), továbbá a tilalom megszegésére nem hoztak létre szankciórendszert.[2]
Milyen lépéseket tehet egy állam a nemzetközi jog alapján, ha egy másik állam számára nem tetsző magatartást gyakorol? A nemzetközi jogban három szankciótípus létezik. A központi szankciókkal az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa (BT) élhet a fegyveres erőszak alkalmazásával elkövetett nemzetközi jogsértés végrehajtójával szemben, azaz, ha egy állam veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot, vagy fegyveres támadást indít egy másik állam ellen. A kényszerintézkedés fegyveres és nem fegyveres jellegű is lehet. A központi intézkedés akadálya, hogy a BT-ben állandó tagsággal bír Oroszország, továbbá Kína is, így ilyen jellegű központi szankció egyhangú megszavazása és alkalmazása eddig nem történt meg, és valószínűleg a jövőben sem fog megtörténni. Ezen túlmenően beszélhetünk még egyéni szankciók érvényesítéséről, melyet állam érvényesít az állammal szemben. Az egyénileg alkalmazott szankciók csakis nem fegyveres ellenintézkedések lehetnek. Ennek egyik változata a retorzió, mely a jogsértésre tett barátságtalan és a félnek hátrányt okozó magatartás, de önmagában véve megengedett, a nemzetközi joggal összhangban álló lépés. A represszália az, amikor a sértett fél ellenintézkedése önmagában jogsértés lenne, de annak jogossága az arányosság szempontjából igazolható. A harmadik esetről, azaz a kollektív szankcióról akkor beszélhetünk, amikor valamilyen nemzetközi szervezet kereteiben érvényesül az adott szankció. Ez az államközi kapcsolatok térhódításának köszönhető. Az Európai Unió különösen széles körben alkalmaz jelenleg is gazdasági szankciókat az uniós jogot sértő tagállamokkal szemben, továbbá a közös kül- és biztonságpolitikát sértő nem tagállami magatartásokat is szankcionálja.[3] Az egyéni szank-
- 513/514 -
ciókra és a kollektív szankciókra láthatunk majd példákat, ha a nemzetközi szervezetek kategóriájába tartozóként tekintünk a különféle nemzetközi sportot irányító szervezetekre.
A jelenlegi konfliktus sportvonatkozású előzményeihez hozzátartozik a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2020-as jogerős ítélete,[4] amely az oroszoknak a Doppingellenes Világszervezet (WADA) által első fokon kiszabott négyéves eltiltását két évre mérsékelte. Ennek megfelelően Oroszország zászlaját és nemzeti himnuszát is kitiltották a 2021-es tokiói nyári olimpiáról, valamint a 2022-es pekingi téli olimpiáról. (A pekingi olimpiának a későbbiekben lesz jelentősége.) Az elkövetett magatartás Oroszország részéről a moszkvai doppinglaborban történt sportolói minták igazolt manipulációja volt. Az elsőfokú döntés alapján a 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságon sem játszhattak volna, végül a büntetés mérséklését követően erre mégis kaptak lehetőséget. Azonban nem sokkal ezután kitört a háború.
A jelenlegi háború kezdetét is sokan kapcsolatba hozzák a 2022-es év nagy sporteseményével, a pekingi téli olimpiával. Eszerint az olimpia záróünnepségét követő napon ismerte el Oroszország a szakadár népköztársaságok létét. E magatartása nemzetközi jogilag is vészjósló volt, majd később ezen eseményláncolat eredményeként robbant ki a háború.
Ezen időzítésnek kettős oka lehet, az egyik (kicsit naivabb ok) a már említett, ókori olimpiai hagyomány, miszerint az olimpia ideje alatt nem folyhat háború, a másik, hogy a 2008-as augusztusi orosz-grúz háború kezdete egybeesett a 2008-as pekingi nyári olimpiával, melynek nemzetközi fényét és átütő erejét így leronthatta a háborús konfliktus. Mindezeket látva lehet arról beszélni, hogy Oroszország a támadást a kínai olimpiához, vagyis annak végéhez igazította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
