A gazdasági bűncselekmények természetes velejárója, hogy valaki vagy valamely jogi személy kárt vagy vagyoni hátrányt szenved. Ezek a személyek minden lehetséges módon igyekeznek enyhíteni az őket ért vagyoni veszteségeket, illetve szeretnék elérni az elkövetők büntetőjogi felelősségének megállapítását. Ennek ellenére a jogirodalom és a gyakorlat eddig csak kevéssé foglalkozott azzal, hogy ki tekinthető a gazdasági bűncselekmények sértettjének, és a sértett milyen jogokkal rendelkezik, hogyan érheti el a kára megtérítését, valamint hogyan segítheti a hatóságok munkáját az elkövető megbüntetése érdekében. A téma feldolgozása során leginkább azokra a gyakorlati tapasztalatokra építek, melyeket gazdasági büntetőügyekkel foglalkozó ügyészként szereztem. Írásomat elsősorban gondolatébresztőnek szánom, igyekszem rávilágítani a nyitott kérdésekre, a megoldatlan problémákra és próbálok válaszokat, megoldási javaslatokat felvázolni.
A gazdasági bűncselekmények körében a Btk. csupán a 313/C. § (9) bekezdésében rendelkezik a sértettről, amikor kimondja, hogy a személyi vagyont károsító készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója. Ebből következik, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés sértettje az, aki a kárt elszenvedi.
Az áru hamis megjelölése esetén a gyakorlat sértettnek tekinti az elkövető versenytársát. Ez a bűncselekmény a 2013-ban hatályba lépő új Btk.-ban versenytárs utánzása cím alatt jelenik meg. Az elkövetési magatartások nem változnak, azonban az új bűncselekmény a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint szubszidiárius lesz az iparjogvédelmi jogok megsértéséhez képest: "A jövőben egyértelmű lesz, hogy amennyiben az utánzás vagy az utánzott árura elkövetett jogsértés bejegyzett oltalom által védett jogokat sért (oltalombitorlás) az iparjogvédelmi jogok megsértése állapítandó meg,"
A piramisjáték szervezése esetében sem kizárt, hogy a bűncselekménynek legyen sértettje, de ebben a kérdésben a Btk. Kommentár sem foglal állást egyértelműen, hanem úgy fogalmaz, hogy "sajátos helyzetet teremt, hogy a később bekapcsolódó szervezők egyben "sértettek" is. Mindez azonban a minősítést nem befolyásolja.
A büntetőeljárás keretében, főként a társadalomra veszélyesség jogalkalmazói mérlegelése körében juthat jelentőséghez ez a körülmény."
A jelenleg hatályos Btk. XVII. fejezetében szabályozott többi gazdasági bűncselekmény esetében még ennyi támpontot sem találunk a Btk.-ban vagy a Btk. Kommentárban, ezért a jogirodalomhoz kell fordulnunk.
A büntetőjog tudománya a sértett fogalmát nem használja. A tényállást és a tényállási elemeket vizsgáló tudományterület az objektív tényállási elemek között a passzív alanyt nevesíti, mint azt a személyt, aki megtestesíti a védett jogtárgyat. A sértett fogalmát tehát nem az anyagi jogban, hanem az eljárásjogban kell keresnünk. "Általában azt lehet mondani, hogy a passzív alany anyagi jogi fogalom, a sértett pedig eljárásjogi fogalom."[1] A két jogterület azonban szorosan összefügg, a büntető eljárásjoggal foglalkozó tudomány szerint "A sértett processzuális fogalom, amely a büntetőjogból vezethető le. A bűncselekmény által megtámadott, veszélyeztetett személyek, alanyok és jogtárgyak nélkül bűncselekményről nem beszélhetünk."[2] Ebből következik, hogy ha létezik olyan személy, aki a védett jogtárgyat megtestesíti, az anyagi jogi passzív alany, és az eljárásjogi sértett általában egybeesik. A gazdasági bűncselekmények esetében a védett jogtárgy lehet a gazdálkodás és a pénzforgalom rendje, az állam bevételeihez fűződő érdek, vagy a hitelezők, versenytársak, fogyasztók védelméhez fűződő érdek. Mindezek olyan absztrakt fogalmak, amelyek általában nem köthetők személyhez, passzív alanyhoz. (Véleményem szerint azonban ez sem kizárt, a védett jogtárgyat megtestesítheti például a csődbűncselekmény esetében a hitelező, vagy a költségvetési csalás esetében az állam, esetleg az államot képviselő szerv). Nemcsak olyan bűncselekményeknek van azonban sértettje, amelyeknek létezik passzív alanya. A fentiekben írtak szerint a sértett és a passzív alany egymással összefüggő, de nem elválaszthatatlan fogalmak. A Be. 51. § (1) bekezdése alapján az a személy a sértett, akinek a jogát, jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Ez a törvényi definíció tágabb személyi kört fed le, mint a passzív alany fogalma, ugyanis olyan személy is szenvedhet jogsérelmet, vagy érdeksérelmet, aki nem közvetlenül a védett jogtárgy hordozója, azaz nem passzív alany. Ezt az álláspontot képviseli a Be. Kommentár[3] is, amely szerint általában nincs sértettje azoknak a bűncselekményeknek, amelyek alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sértik vagy veszélyeztetik. Megállapítható azonban a sértetti minősége annak, akinek a jogát, vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette, ha eredménybűncselekményről van szó.
Mindezek alapján, álláspontom szerint - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélésen, az áru hamis megjelölésén, illetve versenytárs utánzásán, valamint a piramisjáték szervezésén kívül - a következő gazdasági bűncselekményeknek is vannak sértettjei:
-739/740-
A csődbűncselekmény esetében sértett a hitelező, akinek a kielégítését az elkövető meghiúsítja. Erre az álláspontra helyezkedett a Legfőbb Ügyészség is a KF.4493/20011/4-I. számú iránymutatásában.
A tartozás fedezetének elvonása esetében ugyancsak sértett a hitelező. A munkám során azt tapasztaltam, hogy a bíróság is elfogadja ezt az álláspontot. Mindössze egy olyan első fokú döntéssel találkoztam, amely elutasította pótmagánvádlóként fellépő hitelező vádindítványát arra hivatkozva, hogy a tartozás fedezetének elvonása bűntettének nincs sértettje. A másodfokú bíróság azonban ezt a végzést is hatályon kívül helyezte, engedte a hitelező pótmagánvádlóként történő fellépését, elismerve ezzel a hitelezőt a bűncselekmény sértettjének.
A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény esetében sértett az, akinek a számítástechnikai rendszerét vagy az abban tárolt adatokat az elkövető károsítja, megváltoztatja, és az is, aki az elkövető cselekménye következtében kárt szenved [Btk. 300/C. § (2) és (3) bekezdései]. A nemrégiben elfogadott, és 2013-ban hatályba lépő új Btk.-ban új tényállásként jelenik meg az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás. A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint ezen új bűncselekmény "tényállási elemei lényegét tekintve megfelelnek a hatályos Btk. 300/C. § (3)-(4) bekezdésében foglaltaknak". A miniszteri indokolás szerint továbbá az új Btk. "információs rendszer felhasználásával elkövetett csalásként rendeli büntetni az elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel elkövetett csalásszerű visszaéléseket is, mivel ezek szükségszerűen információs rendszer felhasználásával valósulnak meg. Az itt leírt elkövetési magatartás lényegileg megfelel a hatályos Btk. 313/C. § elkövetési magatartásának". A jelenleg gazdasági bűncselekményként szabályozott magatartások egy része tehát a jövőben vagyon elleni bűncselekménynek minősül, azonban az elkövetési magatartások lényegileg nem változnak, így az azok következtében kárt szenvedő személy, álláspontom szerint továbbra is sértettnek tekinthető. A hatályos Btk. 300/C. § (1) és (2) bekezdéseiben szabályozott elkövetési magatartásokat - közel azonos tartalommal - az új Btk. információs rendszer vagy adat megsértése címmel szabályozza, a sértett személyének megállapítása tehát a jelenlegivel azonos módon történik az új büntetőtörvény hatálybalépése után is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
