A polgári jog, ezen belül a deliktuális felelősség megértéséhez létfontosságú a római jog mélyrehatóbb ismerete, a korszak fogalmainak, azok időszakonként történő változásainak, társadalmi berendezkedésének megismerése. A téma aktualitása az új Ptk. deliktuális felelősséggel kapcsolatos lényeges változásaiból fakad. Legyen szó még oly régen kimunkált jogintézményekről is, máig történő fennmaradásuk a bizonyíték nélkülözhetetlen voltukra.
A modernkori felelősség intézményének megértéséhez elengedhetetlen megismerni a kialakulásához vezető társadalmi viszonyokat, körülményeket. Amikor a római jogot tanulmányozzuk, nem idejemúlt hasznavehetetlen írásokat veszünk a kezünkbe, hanem olyan ismeretekre tehetünk szert, amelyek megalapozzák, megkönnyítik az adott jogintézmény megértését.
Marton Géza írja: a deliktum nem más, mint bűncselekmény. A bűnöst terheli a büntetés, akinek erkölcsi felelőssége is van, és a társadalom a büntetés révén kívánja elejét venni a vétkes cselekményeknek. A római jog büntető rendelkezései nem tartoztak kifejezetten a ius publicum fogalomkörébe. Mindkét jogterületen ismertek és alkalmazhatóak voltak mind a poenalis, és mind a rei persecutio-ra törekvő szabályok. A római jogi büntetőjog nem volt egységes.
A deliktuális felelősség nem Rómában alakult ki, de ott vált rendszerré. A Római Birodalom előtti időkben is ismerték a bűncselekmény, a felelősség és az ezekhez kapcsolódó fogalmak tartalmi háttérjelentését. A deliktuális felelősség rend- szerbeállásához azonban a Római Birodalom hosszú fennállása, és a fennállás alatt, alakuló társadalmi és állami rend változása kellett. Mondhatni úgy is, a Római Birodalom érdeme a deliktuális felelősség modernkori megalapozása.
A római jog világos rendszere és az a tény, hogy nem változik - anyagát állandónak tekinthetjük -, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy napjainkig alkalmazzák és vissza-visszanyúlnak hozzá a jogértelmezések során. A római jog jelenti a mai, túlzott specializálódás idején az egyszerű értelmezés lehetőségét.
A polgári jog, ezen belül a deliktuális felelősség megértéséhez létfontosságú a római jog mélyrehatóbb ismerete, a korszak fogalmainak, azok időszakonként történő változásainak, társadalmi berendezkedésének megismerése. A téma aktualitása tehát a Ptk. deliktuális felelősséggel kapcsolatos lényeges változásaiból fakad. Amint azt fentebb is említettem, az elvégzett munka eredményeként meggyőződésemmé vált, hogy a hivatkozott változások megértéséhez az alapoktól kell elindulnunk, építkeznünk. Legyen szó még oly régen kimunkált jogintézményekről is, máig történő fennmaradásuk a bizonyíték nélkülözhetetlen voltukra. Célom a jelen kor fontos változásai megismerésének elősegítése volt.
A deliktuális jog napjainkban elsődlegesen két funkciót szolgál. A kártérítési és a kármegelőzési funkciót. A nemzeti jogok a deliktuális felelősség alapjának a vétkességet tekintik. A másik személynek okozott valamennyi veszteséget, akár szándékosan vagy gondatlanságból okozott, meg kell térítenie annak, aki megsértett egy másik személyt. A felróhatóságot objektivizált standard alapján bírálják el. Az európai uniós deliktuális jog esetében cél az uniós polgár életének és magánjavainak hatékonyabb védelme. Az egységes uniós deliktuális jog különféle elveket tartalmaz.
Ezek a következők:
• felelősségre vonhatósági elv
• modern vétkességi elv
• vétkességtől független felelősség
• a jogellenesség legtöbbször vélelmezett
• vétőképtelenség
• másokért való felelősség
• a károsult közrehatása
A felelősségre vonhatóság elve esetét alapozhatjuk az észszerű gondosság elmulasztására, - ez a régi vétkesség elvvel azonos -, vagy egy nagyobb kockázat megjelenésével, mely a rendes kockázat mértékét meghaladja. E két felelősségi rendszer különböző kimentési okokat jelöl meg.
A modern vétkesség elve egy objektív gondossági kötelezettség elhanyagolását "várja el". A magánszférában elkövetett kár esetében a károsultnak az objektív gondatlanságot kell bizonyítania. A vétkességtől független felelősség elve a modern deliktuális jog második pillére. A speciális veszélyhelyzetet teremtő személy köteles viselni az eseménnyel járó veszteségeket. Kimentésnek akkor lehet helye, ha elháríthatatlan esemény vagy erőhatalom következménye a speciális veszélyhelyzet.
A jogellenesség legtöbbször vélelmezett elve a vétkességre alapozott deliktuális jogot követi, azaz legtöbb esetben vélelmezett esettel találkozhatunk. A károkozónak jogellenességet kizáró okot kell igazolnia, mint például önvédelem.
A vétőképtelenség elve szerint a kiskorúak vagy a fogyatékos személyek deliktuális felelőssége esetén vizsgálni szükséges, hogy képes-e a személy magatartását és annak következményeit felügyelni. A másokért való felelősség elve leginkább munkaügyek területén érvényesül, de az alapelgondolás abból adódik, hogy valamely személy felügyelete alatt álló által okozott kárért a fel-ügyelő személye felel.
A 2014. március 15-én életbe lépett új Ptk. szétválasztotta a deliktuális és a kontraktuális felelősséget. Vékás Lajos ezt modernizációs lépésként értékelte. Véleménye szerint a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok megkövetelik a két felelősség szétválását.
A deliktuális felelősség, a kontraktuális
- 25/26 -
felelősséggel szemben véletlenszerű is lehet, így eltérő jogi megítéléssel kell, hogy járjon. A szétválasztás jegyében szigorodott a kimentés és a kártérítés mértékének szabályozása is. Kimentés során az elkövetőnek három konjuktív feltételt kell bizonyítania, mégpedig
• a szerződésszegés ellenőrzési körén kívül esett,
• a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta
• és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
Lábady Tamás a deliktuális felelősség kapcsán megemlítette a közös károkozás esetét. Abban az esetben, ha bármelyik magatartás önállóan okozhatta volna, de nem megállapítható, hogy ténylegesen melyikük okozta a kárt. A kontraktuális és deliktuális felelősség szétválasztása miatt vált szükségessé a párhuzamos kártérítési igények viszonyának rendezése, melyet a régi Ptk. nem szabályozott, a bírói gyakorlat a károsultra kedvezőbbet alkalmazta. Ez - a két felelősség szétválasztása miatt - azonban már nem lehetséges a jövőben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
