A bírói hatalom szervezeti függetlenedésével a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok szerint nő a bírák tevékenységének szakmai felügyelete, amellyel párhuzamosan a bíró személyes függetlenségének garanciái és egyéni autonómiája érzékelhetően csökken. Tanulmányunkban a bírák fegyelmi felelősségre vonásának vizsgálatát végezzük el a kontinentális jogrendszerek mintaadó megoldásainak összehasonlításával, aminek tükrében mutatjuk be és értékeljük a 2011-ben megvalósított magyar szolgálati bírósági reformot.
A bírák személyes függetlenségének talán legfontosabb és legismertebb eleme, hogy más közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől eltérő szabályok érvényesek munkaviszonyuk megszűnésére vagy a velük szemben alkalmazható fegyelmi büntetésekre. A bírói tisztség megszüntetésének, és a fegyelmi büntetések kiszabásának megnehezítése a bíró befolyásolási esélyét hivatott csökkenteni. Akár belső szervezeti vagy külső, más hatalmi ágak felől érkező befolyásolási szándékról legyen szó, a független, pártatlan döntést megkönnyíti, ha a bíró pozíciójából el nem mozdítható, egy másik bíróságra át nem helyezhető, illetve állásából csak kivételes körülmények között bocsátható el.[1]
A common law jogrendszerek igazságszolgáltatása ezen a téren általában erősebb garanciák érvényesítését mutatta. Az Act of Settlement rendelkezése, amely az életfogytiglani bírói hivatalt megalapozta, mintát adott az Egyesült Államoknak és más common law országoknak. A "jó magaviselet" esetén életfogytig tartó megbízatás megszüntetésének extrém megnehezítése valóban a külső befolyás csökkentésének kiváló eszköze.
Az Egyesült Királyság felső bírósági bírái esetében a Parlament mindkét házának döntése alapján lehet a bírói tisztségétől megfosztani valakit. Erre azonban Angliában még nem volt példa. Ennek megértéséhez az angol jogászság szerkezetének, a bírák kiválasztási módjának, azok morális tartásának és a politikai tradíciónak az ismerete adhat útmutatót.[2] Egy másik Commonwealth ország példáján is jól látható a common law igazságszolgáltatás ezen jellegzetessége. Ausztráliában csupán egy esetben, 1974-ben indult kísérlet arra, hogy egy felső bírósági bírót elmozdítsanak hivatalából, ám a bíró halála miatt ez az ügy sem végződött visszahívással.[3] Az Egyesült Államokban a szövetségi bírák vonatkozásában hasonlóan körülményes eljárás keretében[4] gyakrabban, ám voltaképpen ott is rendkívüli esetekben került sor a bíró menesztésére.[5] A common law jogrendszereknek a bírák személyes függetlenségét ily módon garantáló gyakorlata azonban megváltozni látszik és ebben a tekintetben
- 425/426 -
egy erőteljes konvergencia tanúi lehetünk az elmúlt évtizedekben a common law és kontinentális jogrendszerek között.[6]
A római-germán jogcsalád országaiban is létezik a bíró személyes függetlenségének a common law országokhoz hasonló garanciája. Németországban pl. a szövetségi bírók gyakorlatilag az amerikai kollégáikkal azonos alkotmányos védelemben részesülnek és a hatályos alkotmány megszületése óta még szövetségi bírót akarata ellenére nem távolítottak el. Ez a helyzet köszönhető annak, hogy az Egyesült Királysággal vagy az Egyesült Államokkal szemben az önálló szövetségi alkotmánybíróság kezébe helyezték a szövetségi bírák eltávolításáról szóló döntést. A törvényhozás (Bundestag) javaslatára, amennyiben egy bíró a tagállami vagy szövetségi alkotmányt megsérti, az alkotmánybírák kétharmadának igenlő döntésével megfosztható bírói hivatalától. Ám az egyre inkább az Igazságszolgáltatási Tanácsok hatáskörébe kerülő fegyelmi eljárások illetve alkalmatlansági vizsgálatok keretében elsősorban az alsóbb szintű bíróságok bíráinál egyes statisztikák szerint már évtizedek óta egyre sűrűbben kerül sor a bírák akaratuk ellenére történő eltávolítására.[7]
A bírák jogállásáról szóló Európai Karta e vonatkozásban az alábbi kívánalmakat rögzíti az Európa Tanács tagországai számára: "A bírói tisztség megszűnésének feltételei nagyfokú figyelmet követelnek meg. Nagyon fontos korlátozó módon meghatározni a bírói tisztség megszűnésének okait. Ezek a lemondás, a fizikai alkalmatlanságnak orvosi szakvéleményre alapított megállapítása, a korhatár betöltése, a megbízatásnak a törvényileg meghatározott idejének lejárta, végül pedig a visszahívás a fegyelmi felelősség keretében kiszabott fegyelmi büntetésként."[8] "A bírói tisztség megszűnésének minden nehézség nélkül megállapítható okain túli - azaz a korhatár betöltése vagy a megbízatásnak a törvényileg meghatározott határidejének lejárta - a bírói tisztség megszűnésének egyéb okait bekövetkezésükkor" a már korábban említett, legalább fele részben bírákból álló testületnek kell megvizsgálnia.[9]
A már jelzett tendenciák tükrében azt a megállapítást tehetjük, hogy a bírói hatalom szervezeti függetlenedésével nő a bírák tevékenységének szakmai felügyelete, mellyel párhuzamosan a bíró személyes függetlenségének garanciái és egyéni autonómiája csökken.
Az a kérdés, hogy egy a törvényeket alkalmazó bíró mennyiben vonható szakmai tevékenységéért felelősségre és miként lehet eltávolítani őket, leginkább jelentős társadalmi, politikai változásokat követően kerül az érdeklődés középpontjába. Ilyennek számít a polgári demokráciát "kommunizmusra", vagy a fasizmusból, netán a kommunista egypártrendszerről polgári demokráciára váltó országok egy meghatározott időszaka, amikor az adott szemszögből, a hatalmat gyakorlók között uralkodó felfogásból nézve az előző korszak bírái a "bűnös" rendszer kiszolgálóinak számítanak. A példákért nem kell a távoli múltba menni.
Azt, hogy egy német bíró, aki saját felfogása szerint a hatályos döntéseknek megfelelően végezte munkáját, mégis felelősségre vonható tevékenységéért, a közelmúlt mediatizált, nagy vihart kavaró ítéletei bizonyították a német bírák és a közvélemény számára. Jogászi szemmel nézve talán nem a legszerencsésebb szempontból. Olyan konkrét bírói ítéletéért vontak felelősségre bírákat, ami erkölcsi szempontból akceptálható, ám jogi megítélése az átlagember jogérzete szempontjából is több mint problematikus. Ráadásul a bírák elmarasztalása a bírói függetlenség kérdését is egészen új megvilágításba helyezte.
A német egyesülést megelőzően is büntette a Német Szövetségi Köztársaság Büntető Törvénykönyve a bírói hivatallal való visszaélést, ám éppen a bírói függetlenség széles interpretációja miatt csak rendkívül ritkán alkalmazta a rendőrség és az ügyészség az erre vonatkozó rendelkezéseket és még ritkábban születtek marasztaló ítéletek. Ennek köszönhetően mentettek fel számos náci korszakban ítélkező bírót, akik a rezsim kiszolgálóiként, de a törvényi előírások keretén belül hoztak ítéleteket. A hetvenes években szigorították is a büntető törvénykönyv ezen rendelkezését és ennek esett áldozatául számos, korábban az NDK-ban ítélkező bíró. Az első és talán legismertebb ügyben azt a bírót ítélték el egy év és kilenc hónap végrehajtandó szabadságvesztésre, aki korábban rendszerellenes sajtótermék terjesztéséért 8 éves szabadságvesztésre ítélt egy matematikust úgy, hogy az adott cselekedet
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
