Groschmid Béni száz évvel ezelőtt megfogalmazott formulája, hogy a.: "A kártérítési jog alapvetően ma is a bíráskodás problémája.'', napjainkban fokozott mértékben igaz. Legalábbis ez a probléma az eltelt száz évben nem kisebbedett, sőt, a probléma a törvényhozó problémájává is vált. A Ptk. kártérítési felelősségi joganyaga, a hézagait sok tekintetben kitöltő jogfejlesztő jogalkalmazás és annak elsősorban Eörsi Gyula nevével fémjelzett jogirodalmi megtámogatása - sőt alakulásának befolyásolása -, a szocializmus viszonyai között évtizedeken át alkalmasnak bizonyult a kártérítési jogviszonyok rendezésére. Noha a fejlettebb nyugat-európai és tengeren túli jogi kultúrákban - és a hazai haladó civilisztikai gondolkodásban is - megjelentek apokaliptikus jóslatok a polgári jogi felelősség "végjátékáról", hanyatlásáról, haláláról, továbbá arról, hogy az individuális felelősség egyre inkább a magánszemélyek közötti károkozások rezervátumaiba szorul vissza, a bíróságokat próbára tevő felelősségjogi, kártérítési, kárelosztási problémákat Magyarországon csak a 80-as évektől kezdődően hozták felszínre a világban lejátszódó változások. Az 1989-90-es fordulattal pedig egyfelől a már látens módon meglevő további problémák lelepleződtek, másfelől a nehézségek megsokasodtak.
A rendszerváltás után a törvényhozó "turbó" iramban kezdett a kódexen kívül újabb és újabb felelősségi és kötelező felelősségbiztosítási tényállásokat "gyártani", az Alkotmánybíróság a Ptk. deliktuális jogot szabályozó fejezeteinek több rendelkezését megsemmisítette, a piacgazdaság beindulásával napvilágra kerültek a kontraktuális és deliktuális felelősség összefüggésében a kódex eredetileg is meglevő gyengéi és anomáliái, elözönlötték a bíróságokat a biztosítási jogviszonyokkal, az állam kárfelelősségével - különösen a bíróságok károkozásaival - kapcsolatos perek, rendkívüli mértékben megélénkültek a nem vagyoni kártérítés iránti jogviták, újabbnál újabb jogalapi kérdések kezdték/kezdik ki a bíróságok hagyományos felelősségjogi gondolkodását, mint amilyenek pl. a jogi személy tagjának, képviselőjének "bűncselekménnyel okozott károkért való közvetlen felelőssége", vagy az állam jogalkotással kapcsolatos kártérítési felelősségének a problémája.
Mindezeket a kérdéseket körültekintően megvizsgálva és mérlegelve, felhasználva a felelősségjog és a biztosítási jog témakörében folytatott hazai és nemzetközi elméleti kutatások eredményét, maradéktalanul hasznosítva a hazai bírói gyakorlat jogfejlesztő munkáját, tekintetbe véve a deliktuális és biztosítási jog európai egységesítésére irányuló törekvéseket, a Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottság A KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGI JOG ÉS A BIZTOSÍTÁSI JOG REFORMJÁNAK KONCEPCIÓJÁT a következőkben fogalmazza meg és terjeszti a Kodifikációs Főbizottság elé :
Az egy Kötelmi jogi Könyvön belül a "Felelősség a szerződésen kívül okozott károkért" című Rész az Egyes szerződéstípusok után, az Egyéb kötelemfakasztó tényekről szóló Rész előtt nyerjen a kódexben elhelyezést.
A hatályos Ptk.-ban a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség teljes joganyaga beékelődik a szerződések általános szabályai és az egyes szerződéstípusok szabályai közé, ezáltal a szerkezet a szerződésekre vonatkozó összefüggő és összetartozó normaanyag logikai rendszerét megtöri. A javaslat szerint a szerződések általános szabályai és a szerződéstípusok különös normái a Kötelmi jogi Könyvben egymást követően kapnak helyet, és e rendelkezések után, a Könyv Negyedik Része tartalmazza a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség joganyagát.
Az új kódex kártérítési felelősségi jogról szóló Részét indokolt általános és különös konstrukcióban felépíteni. Eszerint a Rész általános fejezete tartalmazná a polgári jogi felelősség- és kártérítési jog "anyajogát", vagyis a felelősség általánosnak tekinthető alakzatát, a felelősségjog valamennyi általánosítható szabályát és feltételét, a felelősségi szankciókat, tehát a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó rendelkezéseket. A Rész különös fejezetében nyernének elhelyezést a speciális felelősségi és kártalanítási alakzatok és az azokra vonatkozó különös szabályok.
A hatályos törvény a polgári jogi kártérítési felelősséget három fejezetben szabályozza. A XXIX. fejezet a deliktuális felelősség általános szabályairól szóló, míg a XXXI. fejezet a felelősség módjára és a kártérítés mértékére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A két fejezet közé ékelődő XXX. fejezet a deliktuális felelősség speciális alakzatait, pontosabban azok egy részét foglalja magában.
A Ptk. XXIX. és XXXI. fejezeteinek szabályai koherens kapcsolatban állnak egymással - sőt, bizonyos tekintetben keverednek, mert pl. a 339. § (2) bekezdése a kártérítés mértékére vonatkozó norma, tehát nyilvánvalóan a XXXI. fejezetben volna a helye. A fejezetek a jogellenes károkozásokért való felelősség általános, továbbá általában alkalmazandó szabályait tartalmazzák, és ezt a szerves összefüggést a veszélyes üzemi, az alkalmazotti, a megbízotti stb. felelősség különös szabályai - amelyek lex speciális szabályozást jelentenek -, vagyis a XXX. fejezet rendelkezései, megtörik. Eörsi szerint az előbbi két fejezet a polgári jogi felelősség "anyajogát" foglalja magába, de ezeket az egymással szorosan összefüggő rendelkezéseket a gyakorlat is anyajogi jelleggel ruházta fel.
A Ptk. felelősségi jogának ez a felépítése szakított a hagyományokkal, mert az 1928. évi Mtj. az általános szabályokat követően rendelkezett a különös felelősségi alakzatokról. Marton Géza törvénytervezete viszont, amely "Egy polgári törvénykönyv kártérítési fejezetéhez" készült, - a jogi felelősség egységes rendszerére vonatkozó felfogását tükrözve - egyetlen fejezetbe foglalta össze a felelősségjog és kártérítés egész szabályrendszerét.
Mivel a polgári jogi felelősség a specifikus törvényi tényállások mellett nemcsak egy olyan általános generálklauzulával rendelkezik, amelynek alapján különös tényállás hiányában is lehet kártérítési igényt érvényesíteni, hanem a különböző tényállásokat összefogó általános elveket és rendelkezéseket is tartalmaz, indokolt az új kódex vonatkozó részében ezeket a szabályokat egy általános részt tartalmazó fejezetben, az egyes felelősségi alakzatokat pedig egy külön fejezetben összefoglalni.
A törvény tiltja a károkozást. Minden károkozás jogellenes, kivéve ha törvény eltérően rendelkezik.
A károkozás általános tilalmát, amelyet Eörsi Gyula némi ideológiai túlzással a szocialista jogrendszerek pozitívumaként fogalmazott meg a burzsoá jogrendszerekkel szemben, az európai jogirodalom a francia Code civil egyik legnagyobb vívmányának tekinti. Az elv hazai elméleti adaptálása ellenére a jogalkalmazási gyakorlatban nem talált egyértelmű befogadásra. Számos publikált bírósági ítélet bizonyítja, hogy a bíróságok az általános magánjogi deliktum elvét nem vették át, minden következetesség nélkül az ügyek nem kis részében megkövetelik a jogellenesség külön bizonyítását, vagyis a károkozó magatartás és valamely pozitív tételesjogi szabály kollízióját. Kérdés ezért, hogy a deliktuális felelősséget megalapozó jogellenességnek valamilyen speciális normaszegésben kell-e megnyilvánulnia, vagy a károkozás önmagában jogellenes, amely alól csak a károkozás megengedettsége a kivétel. Mivel a jogalkalmazási gyakorlat ebben a kérdésben nem egyértelmű, indokolt, hogy a kodifikáció során a törvényalkotó rendelkezzen az objektív jogellenességi kritériumról.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
