Avagy a drónokkal elkövetett cselekmények büntetőjogi megítélése, különös tekintettel a közlekedési bűncselekményekre
"A technika semmi. Az a fontos, hogy bízol az emberekben, hogy alapvetően jók és intelligensek, és ha eszközöket adsz nekik, csodálatos dolgokat fognak csinálni velük."
(Steve Jobs)
Az elmúlt évtizedekben bekövetkező technikai változásokat, illetve az ugrásszerű fejlődés motorját szimbolizálja e fenti idézet, hiszen a technológia egy tudatosan irányított folyamat, melynek természetes elmei annak tárgya, eszközei és terméke, amelyeknél az anyag és az információ mozgása, illetve változása összetartozik; egy tudatos tevékenység, hiszen ember nélkül a folyamat csak természeti jelenség, emellett egy irányított folyamat, mert egyéni (individuális) vagy közösségi (társadalmi) célt szolgál.[1] E tényezőkből levezethető, hogy a technológiának három oldala van: anyag-, információtechnológiai, és strukturáló technológiai. Az első kettő fejlődése széles körben nyilvánvaló, viszont elengedhetetlen hangsúlyozni a strukturáló oldal növekvő jelentőségét. Egyre összetettebb eljárásokkal mind magasabb szellemi hozzáadott értékű termékeket gyártunk, illetve használunk.[2] Ennek egyes területei, illetve eredményei az élet minden szegmensében megfigyelhetők, a technológiai innováció, a digitalizáció a 21. század második évtizedének végére a mindennapi élet megkerülhetetlen része lett. E körben gyakorlatilag kiindulópontot jelent a mesterséges intelligencia[3] térhódítása, amelyről napjainkban túlzás nélkül kijelenthető, hogy a híradások és a közbeszéd egyik slágertémájává vált. A kifejezés megjelenése az irányadó tudományos álláspont szerint a 20. század közepére tehető, amikor a mérnöki- és természettudományok már próbálták definiálni, illetve klasszifikálni a mesterséges intelligencia fogalmát, azonban a 21. század második évtizedének végére vált olyannyira elterjedté, hogy szinte minden tudományterületen - így a klasszikus társadalomtudományokban is - felkeltette a kutatók érdeklődését.[4] Ez a tendencia figyelhető meg a jogtudomány területén is, melyben fő feladatnak nemcsak a mesterséges intelligenciával kapcsolatos saját elméleti paradigma kialakítása tekinthető, hanem a jövőbeli jogalkalmazás számára megfelelő jogszabályi keretek kidolgozásának az igénye is, hiszen a folyamatos innováció végeredményben az egész jogéletet is átformálhatja.[5] Mindezt szinte minden jogterület viszonylatában kiemelt figyelem övezi, hiszen a körülöttünk lévő világot szemlélve gyakorlatilag mindenhol az "utunkat keresztezi" a technológia, vagy a mesterséges intelligencia egy-egy olyan megnyilvánulása, amely behálózza a mindennapjainkat, így szükségszerűen felveti az igényét a vonatkozó jogszabályi keretek megalkotásának és alkalmazásának.
A technológia az utunkat valóban az élet számos területén - a földön, a vízen és a levegőben is - "keresztezi". A jelenlegi rohanó világunkban már egyáltalán nem tekinthetjük ritka látványnak a közutakon megjelenő önvezető járműveket, holott sokáig - a mesterséges intelligencia megalkotásáig, - lehetetlennek tűnt az, hogy egy jármű "saját magát vezesse."[6] Hosszú ideig csupán a fantázia világában volt lehetőség az ehhez hasonló modern közlekedésre,[7] azonban ami '80-as években csak egy távoli jövőnek tűnt, az a 21. században már valósággá vált, vagy legalábbis elérhető közelségbe került, ugyanis a mai járművek számos olyan technikai eszközzel (pl. sávtartó, tempomat) vannak felszerelve, amelyek egy-egy lépést jelentenek az önvezető járművek felé.[8] A közlekedésben a 21. században bekövetkező jelentős változások, vagyis a technológia újszerű megoldásainak rohamtempóban történő begyűrűzése pedig nem csupán a talajon érvényesül, hanem annál sokkal magasabban és szabadabban szárnyal. Ahogyan a közúton elérhető távolságba kerültek a vezető nélküli személygépkocsik, úgy terjedtek el a levegőben a pilóta nélküli légi járművek. E térhódítást igazolja, hogy az eredetileg hadászati célokra szánt eszközök alkalmazása mára meghatározóvá vált a mezőgazdaság, az építőipar, az energiaipar, a hírközlés, valamint a film-
- 726/727 -
ipar területén,[9] a drónfejlesztés iránti befektetői érdeklődés pedig töretlen. A pilóta nélküli légi járművek ilyen elterjedt felhasználása és innovatív ereje - a térbeli elhelyezkedésük és a mozgásuk sajátos, rapid módja mellett - elsősorban a rájuk szerelhető, illetve a beépített eszközök színes palettájának, valamint az általuk betöltött funkciók széles körének köszönhető.[10] A drónok alkalmazási lehetőségeinek szinte kimeríthetetlen tárháza azonban a felelőtlen technológiahasználattal járó veszélyek körét is drasztikusan megnöveli. A kamerával vagy egyéb szenzorral felszerelt drónok felhasználása ugyanis még a legkörültekintőbb technikai feltételek mellett is az érintettek magánszférájába történő erős behatással jár, illetve személyes adatok tömeges gyűjtését teszi lehetővé.[11] Mindezeken túlmenően kiemelt kockázatot jelent az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése, az információbiztonsági megoldások kijátszhatóságában rejlő lehetséges rések megléte,[12] továbbá a közlekedésben elfoglalt helyének definiálása, így az esetleges jogsértő cselekmények mikénti elbírálása. Tehát a technológiai fejlődés egyik elemének, a pilóta nélküli légi járműveknek az elterjedése a lehetőségek és előnyök színes palettája mellett folyamatos kihívások elé állítja a jogrendszert, ebből kifolyólag elengedhetetlen, hogy a jogalkotó, illetve a jogalkalmazás a technikai újításokkal kapcsolatban felmerülő jogi problémákra reflektálni tudjon.[13] Szükséges mindez a büntetőjog területén is, hiszen a drónok - nem megfelelő felhasználás esetén - elkövetési eszközökké, védett jogtárgyat sértő vagy veszélyeztető magatartások tárgyaivá válhatnak. De képes mindezt a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) a jelenlegi szabályrendszer keretében szankcionálni, illetve lépést tud tartani a 21. század felgyorsult technológiai változásaival, és ezáltal érvényesíti a jogbiztonság követelményét az innováció mellett is?
A gőzmozdony, majd a robbanómotor megjelenése óta a vasúti, a közúti, a vízi, illetve a légi közlekedés napjainkig rohamosan fejlődik, mely maga után vonja a büntetőjogi reflektálás szükségszerű formálódását is. A büntetőjogunk kezdetben a közbiztonság elleni bűncselekmények között rendelte büntetni azokat a magatartásokat, amelyek a közlekedés biztonságát sértik vagy veszélyeztetik, mely egy hosszú, évszázadokon keresztül tartó fejlődés eredményeként jutott el oda, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) megalkotása során a jogalkotó felismerte, hogy a rendkívüli módon fejlődő közlekedés a társadalom életének egyre fontosabb tényezőjévé válik, az e körben megvalósított cselekmények pedig az élet és testi épség veszélyeztetésén túlmenően egy további igen jelentős társadalmi érdek - a közlekedés biztonságához fűződő érdek - veszélyeztetésével vagy sérelmével járnak. E kettős jogi tárgyra tekintettel kiemelte a közlekedési bűncselekményeket a közbiztonság elleni bűncselekmények köréből és külön fejezetben szabályozta.[14] E modellt követi a jelenleg hatályos Btk. is, mely fenntartotta és tökéletesítette az élet és testi épség védelmét kiegészítő önálló jogterületként, külön fejezetben szabályozott közlekedési bűncselekményeket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
