A mögöttesen felelős taggal szembeni igényérvényesítésnél a társasággal együttes perlés ezekben az esetekben kizárt, mivel a korlátolt felelősség áttörésére csak a társaság jogutód nélküli megszűnését követően [pl. Gt. 50. §, Ctv. 93. § (1)-(2) bekezdése], illetve a társaság felszámolása esetén van lehetőség [pl. Gt. 54. § (2) bek., Cstv. 63. § (2) bek., Cstv. 63/A. §].
Jogutód nélkül megszűnt társaságot értelemszerűen nem lehet perelni, a társasággal szembeni felszámolási eljárás esetén (a felszámolás kezdő időpontja után) pedig a Cstv. 38. § (3) bekezdése alapján a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni.
A tag felelősségének megállapítására és a társaság vagyona által nem fedezett követelésekben való marasztalásra irányuló kereset benyújtására tehát csak társaság jogerős törlését követően, illetve egyes esetekben a felszámolási eljárás során van lehetőség. Mivel a hitelező csak a felszámolás lezárását követően van olyan helyzetben, hogy a taggal szemben érvényesíthető követelése pontos összegéről nyilatkozhasson, kérdés, hogy a felszámolási eljárás során indított kereset esetén a bíróság megállapítási határozatot hoz-e az összegszerűség vizsgálata nélkül5, vagy - hasonlóan a "klasszikus" mögöttes felelősséghez - hozhat-e feltételes hatályú marasztaló határozatot is. Előbbi esetben a taggal szemben a hitelezőnek a megállapítási per alapján, a felszámolási eljárás jogerős lezárását követően külön marasztalási perben kell követelése összegszerűségét bizonyítani.
A szabályozás sajátossága, hogy olyan esetben, amikor ugyanarra a tényállásra (tartósan hátrányos üzletpolitika) két különböző jogszabály is rendelkezést tartalmaz [Gt. 54. § (2) bek., Cstv. 63. § (2) bek.], az igényérvényesítés határideje a két jogszabályban eltérően került megállapításra. Míg a Gt. 54. § (2) bek. alapján a hitelezőnek keresetét a felszámolás alatt kell benyújtania, addig a Cstv. 63. § (2) bek. értelmében a keresetet a felszámolási eljárás során vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül kell benyújtania. Kérdés, hogy indokolhatja-e bármi a különbségtételt? Kérdés továbbá az is, hogy indokolt-e egyáltalán a jogvesztő határidő előírása az igényérvényesítésre, tekintettel arra, hogy a korábban már hivatkozott 1/2007. PJE értelmében a hitelező a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától számított egy éven belül érvényesítheti igényét a mögöttesen felelős személlyel szemben.
Az új Gt. hatálybalépésével a társasági szerződés felhatalmazása esetén a hitelezőkkel szemben felelősséggel nem tartozó kültag is feljogosítható a társaság képviseletére és cégjegyzésre. A társaság vezetésével felruházott kültagra vonatkozóan az ő felróhatóságtól független mögöttes felelősségét megállapító jogszabályi rendelkezés nem létezik, ellene tehát a társaság működése során nem fordulhat a hitelező (a kültag nem hívható perbe alperesként sem a társaság mellett, sem a behajthatatlanság megállapítását követően). Mivel azonban a beltag felelőssége minden esetben korlátlan a társaság tartozásaiért, a hitelező szempontjából pedig mindegy, hogy a követelését konkrétan kivel szemben érvényesíti, ez a helyzet inkább a beltag-kültag viszonyában eredményezhet konfliktust.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
