Az érvénytelenség jogkövetkezményei és az időmúlás sokáig csak egy-egy szórványosan előforduló ügyben megállapított tényállás kapcsán vetődött fel, de szakmai vitákat nem gerjesztett. A régi Ptk. hatálybalépését követő viták pedig annak idején anélkül csendesedtek el, hogy végleges közös álláspont kristályosodott volna ki. Az 1990-es években azonban a kérdés mind a szakirodalomban, mind a judikatúrában ismét felvetődött, ami csak részben hozható összefüggésbe az új Ptk. előkészítő munkálataival. A deviza alapú kölcsönszerződésekből eredő jogviták pedig a problémát kifejezetten újraaktualizálták, így most már nehéz elkerülni annak a megválaszolását, hogy az érvénytelenség egyes (további) másodlagos jogkövetkezményei levonásának vannak-e, és ha igen, milyen jellegű időbeli korlátai.
Az érvénytelen szerződés elsődleges jogkövetkezménye, hogy ahhoz nem fűződik kötelemkeletkeztető hatály. Semmis szerződés esetén a semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni. Ez valójában csak azt jelenti, hogy az azon alapuló igényekkel szemben a fél a másik fél által indított perben a semmisségre érdemi védekezésként határidő nélkül hivatkozhat.
A megtámadható szerződések esetén pedig a törvény eleve határidőt állít (és állított a régi Ptk. szerint is) a megtámadási jog érvényesítéséhez. Korábban nem kapott megfelelő hangsúlyt, hogy a szerződés megtámadására nyitva álló határidő nem vonatkozik a másodlagos jogkövetkezmények levonása iránti igény érvényesítésére nyitvaálló elévülési határidőre.[1] Ha a fél a Ptk. 6:108. § (2) bekezdése alapján a megtámadási keresettel csak az érvénytelenség megállapítását kéri, akkor a szerződés megkötésétől számított egy éven, ha pedig az érvénytelenség további jogkövetkezményeit csak később kívánja levonni, akkor ezt - ha történt részéről teljesítés - adott esetben a teljesítéstől számított öt éven belül teheti meg. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a megtámadás eredményes volt, de a felek között elszámolásra nem került sor.[2]
1. Az eredeti állapot helyreállítása. Régi magánjogunkban nem volt kérdés, hogy az érvénytelenség másodlagos jogkövetkezményeit milyen határidőn belül lehet levonni. Ennek egyik oka az volt, hogy a régi magánjog az érvénytelen szerződés teljesítéséből eredő igényeket nem sui generis intézményekkel, hanem a magánjogban meglévő más jogintézmények segítségével rendezte (tulajdoni igény, jogalap nélküli gazdagodás), amelyek érvényesíthetőségi ideje egyértelmű volt. Másrészről az elbirtoklás és elévülési határidő egységesen harminckét év volt. Bizonytalanság legfeljebb csak abban mutatkozott, hogy az adott esetben melyik jogintézménynek kellett elsőbbséget engedni.
A kérdés tehát a régi Ptk. hatálybalépését követően vetődött fel, amely már önálló, sui generis jogkövetkezményként szabályozta az eredeti állapot helyreállítását és a szerződés hatályossá nyilvánításának intézményét.
Az eredeti állapot helyreállítása kapcsán eleinte ütköztek az álláspontok. Asztalos László szerint a semmisségre hivatkozás olyan kógens szabály, amely nem eshet az elévülés kikényszerítési szankcióvesztése alá.[3] Weiss Emilia ezzel szemben arra mutatott rá, hogy a dolog visszakövetelése iránti igény tulajdoni igény, amely az elbirtoklási időn belül érvényesíthető, az egyéb követelések kötelmi jellegűek, amelyek elévülnek.[4]
Kovács László szerint jogdogmatikai szempontból mind a két álláspont megindokolható. A maga részéről azonban szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogok érvényesítésének a lehetősége nem maradhat fenn az idő múlásától függetlenül. Elsőként fogalmazta meg, hogy a régi Ptk. 237. § (1) bekezdésének értelmezése de lege ferenda: az eredeti állapot helyreállítása során a dolog az elbirtoklási időn belül, a kapott ellenérték az elévülési időn belül követelhető vissza azzal, hogy a dolog visszakövetelésének a feltétele a fél által kapott pénz egyidejű visszaszolgáltatása.[5]
- 515/516 -
Az eredeti állapot helyreállítása esetén az igényérvényesítési lehetőségek tekintetében aszimmetrikus helyzet áll elő.[6] A dolgát visszakövetelő fél az igényt az elbirtoklási időn belül, az ellenszolgáltatást visszakövetelő fél a nyújtott ellenszolgáltatást pedig annak a teljesítésétől számított törvényes elévülési időn belül követelheti vissza. A dolgot visszakövetelő fél azonban köteles a kapott ellenértéket (pénzszolgáltatást) felajánlani, ennek hiányában az eredeti állapot nem állítható helyre. A letisztult álláspont a Ptk. hatálybalépését megelőzően az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményben öltött végleges formát.[7] A Ptk. 6:108. § (1) bekezdése a PK véleményben megfogalmazott elvet változatlan formában veszi át. Elmondható tehát, hogy az eredeti állapot helyreállítása mint az érvénytelen szerződés egyik lehetséges jogkövetkezménye kapcsán az igényérvényesítési határidő kérdése mind a régi, mind az új Ptk. kapcsán már egységes értelmezésen alapul.
2. A szerződés hatályossá nyilvánítása. Komplikáltabb a helyzet a szerződés hatályossá nyilvánítása esetén. Weiss Emilia - anélkül, hogy erre a jogkövetkezményre külön utalna - lényegében általánosságban fogalmazza meg, hogy a szerződés érvénytelenségére alapított követelések mint kötelmi követelések az elévülés hatálya alá esnek. Kovács László hivatkozott cikkében[8] utal arra, hogy a bírói gyakorlat már az általa vizsgált időszakban is bizonytalanságokat mutatott. Miközben a polgári ügyszakban túlnyomó többséget képviselt az az álláspont, hogy az érvénytelen jogkövetkezményeket határidő nélkül lehet alkalmazni, a gazdasági ügyszakban több olyan határozat született, amely a követelések elévülhetősége mellett foglalt állást.[9] Egy ügyben a Legfelsőbb Bíróság arra mutatott rá, hogy a fizetési kötelezettség nem a másik fél teljesítésével, hanem a szerződésben foglalt teljesítési határidő elteltével kezdődik.[10]
A probléma dogmatikai alapon történő megnyugtató rendezése érdekében - mert hogy a megoldás kulcsa is ebben rejlik - az érvénytelenségi ok jellegétől (semmisségi ok, megtámadási ok) függetlenül különbséget kell tenni a hatályossá nyilvánítás iránti igény (jogalakítási kereset) és a hatályossá nyilvánítás folytán felmerülő igény (marasztalási kereset) között. Az előbbi kapcsán Vékás Lajos is egyértelműen úgy foglalt állást, hogy az érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánító bírói aktus konstitutív hatályú, a felek közötti jogviszonyt a bíróság jogalakító aktusa hozza létre.[11] Ha e tétel helyességét elfogadjuk - és nincs okunk azt kétségbe vonni -, akkor ebből az is következik, hogy az alkalmazandó jogkövetkezmény (hatályossá nyilvánítás mint jogalakítás) folytán maga az igény is egyoldalú hatalmasságnak minősül, azaz olyan más jogi helyzetet változtató hatalmasság, amely gyakorlása a konstituálás iránti kereset útján történik.[12] A hatalmasságoknak pedig az a jogi természete, hogy a törvény kifejezett rendelkezése hiányában nem évülnek el, a törvény a hatalmasság gyakorlására legfeljebb záros jogérvényesítési határidőt állíthatna.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
