Írásomban egy konkrét jogeset kapcsán felmerült két kérdésre keresem a választ: 1) Mikor kérhető a végrehajtás elrendelése közjegyzői okiratba foglalt tartozás-elismerés alapján? 2) A tartozás-elismerést tartalmazó, közokiratba foglalt követelés az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével "csak" esedékessé vagy végrehajthatóvá is válik?
Az igényérvényesítés elmulasztása meghatározott idő elteltével megszünteti az alanyi jogot vagy az alanyi jog ugyan nem szűnik meg, de állami kényszerrel már nem érvényesíthető. Az előbbi esetben jogvesztő határidőről, az utóbbi esetben elévülésről beszélünk. Az időmúlásnak tehát az igények érvényesíthetősége szempontjából kétféle anyagi jogi joghatása van: jogvesztés illetve elévülés.
Jogvesztő az a határidő, amelynek elmulasztásához a jogszabály a jog elenyészését fűzi. A jogvesztő határidő eltelte utáni teljesítés tartozatlan fizetés.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 324. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
Amennyiben a jogosult a jogszabályban meghatározott idő alatt nem érvényesíti az igényét és a jogszabály jogvesztést nem mond ki, a követelés a meghatározott idő elteltével elévül.[1] Az
- 8/9 -
elévülés valamennyi olyan kötelmi jellegű követelés állami kényszerrel való érvényesíthetőségét megszünteti, amely nem szűnik meg jogvesztő jellegű határidő következtében.[2] Az elévülés nem jelenti azt, hogy a követelés megszűnne - az elévült tartozás kifizetése nem tartozatlan fizetés -, viszont azt bírósági úton nem lehet érvényesíteni (Ptk. 325.§ (1) bek.).
A Ptk. 326. § (1) bekezdése értelmezéséből következően az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés bírósági úton már érvényesíthetővé válik, ez pedig a követelés esedékességének az időpontja. Az esedékesség ideje leggyakrabban a teljesítési határidő letelte.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 57.§-a rendelkezik a végrehajtási jog elévüléséről: a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. A végrehajtási jog elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelemre nem lehet végrehajtást elrendelni, a már elrendelt végrehajtást nem lehet folytatni. A végrehajtási jog elévül, ha a fél a végrehajtás lefolytatásához szükséges cselekményt a végrehajtás alapjául szolgáló követelés elévülésére megszabott idő alatt nem végzi el (Legfelsőbb Bíróság PK-GK 2. sz. állásfoglalás). A végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
A végrehajtás elrendelése körében kiemelt jelentősége van annak, hogy a végrehajtható okiratot csak akkor lehet kiállítani, ha teljesülnek a végrehajtás általános feltételei: azaz szükséges, hogy a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmazzon, a határozat jogerős vagy előzetesen végrehajtható legyen, és a követelés teljesítésére megszabott határidő leteljen (Vht. 13.§ (1) és (5) bek.). A végrehajtás általános feltételeinek teljesülése esetén a végrehajtható okirat kiállítható, ebben az esetben az okirat közvetlenül alkalmassá válik a végrehajtásra.
A feltett kérdések megoldása okából elsősorban is azt kell néznünk, hogy a magyar jogrendszerben főszabályként a bírósági végrehajtás olyan követelések esetén vehető igénybe, amelyeket a bíróság jogvita keretében elbírált. A jogerős ítélettel megítélt követelés esetén a határozatban megjelölt teljesítési határidő leteltét követően válik esedékessé a követelés, a Ptk. 326.§ (1) bekezdése értelmében ekkor kezdődik meg e követelést illetően az elévülés. Az elévülést a végrehajtás elrendelésére irányuló kérelem szakítja meg, azaz irányadó a Ptk. 327. § (3) bekezdése, mely szerint: ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Kivételesen azonban lehetőség nyílik "azonnali" végrehajtásra, amely azt jelenti, hogy egyes okiratok (valamint egyes, nem a bíróság által meghozott határozatok) anélkül végrehajthatóvá válnak, hogy az azokba foglalt követeléseket a bíróság előzetesen vizsgálta volna. "Azonnali"
- 9/10 -
végrehajtás esetén a bíróság (és a Vht. 2010. június 1-től hatályos szabályozása szerint a közjegyző) végrehajtási záradékkal láthatja el a követelést tartalmazó okiratot vagy határozatot, amennyiben fennállnak a záradékolás jogszabályba foglalt feltételei. Végrehajtási záradékkal az a közjegyzői okirat látható el, amely tartalmazza a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, a jogosult és a kötelezett nevét, a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét, továbbá a teljesítés módját és határidejét. A záradékolás lehetősége az okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével nyílik meg.
Kölcsönszerződésekkel összefüggésben, napjainkban igen gyakori, hogy a kölcsön felvevője közjegyzői okiratba foglaltan tartozáselismerő nyilatkozatot tesz, azaz elismeri tartozását, annak összegét és jogcímét, továbbá vállalja meghatározott határidőn belül a tartozás megfizetését. A közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján a kölcsön nyújtója a teljesítési határidő eredménytelen eltelte esetén a végrehajtás elrendelését kérheti. Ilyenkor egyre többször merül fel kérdésként, hogy a közjegyzői okiratba (közokiratba) foglalt tartozás-elismerés esetén alkalmazásra kerülhet-e a Ptk. 327. § (3) bekezdése, azaz a közjegyzői okiratba foglalt teljesítési határidő leteltével kezdődő elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják-e meg, vagy különbséget kell-e tenni egyrészről a végrehajtandó okirat: a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés, másrészről a végrehajtható határozat: a végrehajtási záradékkal ellátott közokirat között, és amely különbségtétel esetén a Ptk. 327. § (3) bekezdése valóban csak a záradék kiállítását követően irányadó-e az elévülésre.
A vázolt jogkérdésre - véleményem szerint - a helyes válasz: a záradékolható okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nem csupán esedékessé, hanem végrehajthatóvá is válik, ezért ez esetben a követelésnek - és ezzel együtt végrehajtási jogának - a teljesítési határidő leteltét követő napon megkezdődő elévülését a Ptk. 327. § (3) bekezdésének megfelelően csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Írásom apropójául az a bírósági jogeset szolgált, amely egyben jól szemlélteti a felvetett jogkérdést és annak megoldását. A felperes 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatban elismerte, hogy kölcsön jogcímén három millió forinttal tartozik az alperesnek és vállalta, hogy tartozását 2002. szeptember 22-ig visszafizeti. Az alperes a 2002. június 4-én közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján 2009. szeptember 22-én kérte a felperessel szemben a végrehajtás elrendelését. A bíróság 2010. január 11-én látta el végrehajtási záradékkal a közjegyzői okiratot.
A felperes keresetében az ellene indított végrehajtás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a követelés és a követelés végrehajtásának joga elévült, mivel az alperes a közokirat végrehajtási záradékkal való ellátását az ötéves elévülési idő leteltét követően kérte. Hivatkozott
- 10/11 -
arra is, hogy a közjegyzői okiratba foglalt követelést csak végrehajtási cselekmény szakíthatta volna meg, amelyre azonban nem került sor.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperes 2007. január 15-én elismerte tartozását és ez a tartozáselismerő nyilatkozata a követelés elévülését megszakította.
Az ügybeli ítéletek - első- és másodfokon - ellentétes döntést tartalmaznak. Az elsőfokú bíróság döntése szerint a végrehajtandó követelés elévült, ezért a bíróság a végrehajtást megszüntette. Az indokolásban kifejtette, hogy a felperesnek legkésőbb 2002. szeptember 22-ig vissza kellett volna fizetnie az alperes részére a kölcsöntartozást, s mivel a teljesítési határidő leteltével, azaz 2002. szeptember 23-tól a tartozás végrehajthatóvá vált, ezen időponttól kezdődően öt év állt az alperes rendelkezésére, hogy az elévülést megszakító cselekménnyel éljen. Az elévülést kizárólag végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg, azaz minden olyan intézkedés, ami a végrehajtás elrendelésére irányul, azonban nem tartozik ebbe a körbe az alperes által hivatkozott 2007. január 15-ei tartozás-elismerés. Az alperes csupán 2009. szeptember 22-én kérte a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátását, a követelés és végrehajtásának joga azonban ekkor már elévült.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntése értelmében a kölcsön visszafizetésére vonatkozó teljesítési határidő eltelte önmagában nem teszi végrehajthatóvá a követelést, ehhez további aktus szükséges, mégpedig a végrehajtási záradék kibocsátása. A végrehajtási záradékkal el nem látott okirat nem "végrehajtható határozat", hanem csupán "végrehajtandó okirat", ugyanakkor a Ptk. 327.§-ának (3) bekezdése a "végrehajtható határozatokra" tartalmaz előírást, a "végrehajtható határozat" meghozatala előtti időszakra nem ez a rendelkezés, hanem a Ptk. általános elévülési szabályai, a 327. § (1) bekezdésében foglaltak irányadók, azaz a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Az adott esetben a 2002. június 4-én kelt közjegyzői okirat csupán "végrehajtandó okirat", míg a 2010. január 11-én végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat a "végrehajtható határozat". Mivel az alperes a 2002. június 4. napján aláírt közjegyzői okirat záradékolását csupán 2009. szeptember 22-én kérte, vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy ez idő alatt történt-e az elévülést megszakító, a Ptk. 327. § (1) bekezdésének körébe tartozó jogcselekmény és arra a következtetésre jutott, hogy a 2007. január 15-én kelt tartozás-elismerés megszakította az elévülést.
Amint az előzőekben kifejtettük, a teljesítési határidő leteltével a közjegyzői okiratba foglalt tartozás-elismerés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthetővé válik, másként fogalmazva a tartozás-elismerést tartalmazó közokiratba foglalt
- 11/12 -
övetelés az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nemcsak esedékes, hanem végrehajtható is lesz.
Mindezekből az is következik, hogy a végrehajtás elévülésének kezdeteként egyetlen időpont: az okiratba foglalt teljesítési határidő eltelte jöhet számításba, mivel pedig ettől az időponttól kezdve az ilyen követelés egyéb hatósági eljárás közbeiktatása nélkül közvetlenül kikényszeríthető, ezért elévülésének megszakítására a Ptk. 327. § (3) bekezdése az irányadó.
Összegzésképpen megállapítható: a végrehajtási jog elévülése akkor kezdődik, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi feltétele bekövetkezett, ez pedig - az egyéb feltételek fennállása esetén - a teljesítési határidő letelte utáni nap.[3] Az ekkor megkezdődő elévülést csak végrehajtási cselekmények szakítják meg, azaz az elévülés megszakítására nem alkalmasak a Ptk. 327.§-ának (1) bekezdésében foglalt cselekmények.
A leírtakkal egyezően foglalt állást a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. tvr.-hez fűzött kommentár is amely (a tvr.-nek a közjegyzői okirat záradékolására vonatkozó fejezetében) leszögezte: az elévülési határidőt a végrehajtandó követelés teljesítésére a végrehajtás alapjául szolgáló határozatban, illetve okiratban megszabott határidő leteltétől kell számítani. A végrehajtási záradékkal ellátható okiratok - ilyen a tartozás-elismerést tartalmazó közjegyzői okirat is - alapján közvetlenül végrehajtható követelések az okiratban meghatározott határidő elteltével nemcsak esedékessé, hanem egyszersmind végrehajthatóvá is válnak. Nyilvánvaló, hogy ilyen követeléseknél az elévülés kezdeteként csupán egyetlen időpont jöhet számításba: az okiratban meghatározott határidő eltelte. Mivel pedig ettől az időponttól kezdve az ilyen követelés más hatósági eljárás közbeiktatása nélkül, végrehajtás útján közvetlenül kikényszeríthető, ezért elévülésének megszakítására a Ptk. 327. § (3) bekezdése az irányadó. Ha ugyanis mód van a végrehajtási kényszer közvetlen alkalmazására, akkor csak a végrehajtási cselekményt lehet olyan célravezető jogérvényesítési lépésnek tekinteni, amely az elévülés megszakítását eredményezheti.[4]
Kiemelendő még, hogy a tartozás elismerése olyan cselekmény, amely azt feltételezi, hogy a felek között létrejött egy olyan jogviszony, amelyből az egyik félre jogosultság, a másikra kötelezettség hárult. Ezen jogviszony keretében a felek a kötelezettség teljesítését illetően megállapodtak egy határidőben. A meghatározott határidő leteltét követően a követelés esedékessé vált és egyben megkezdődött a követelés elévülése is. Az elévülési időn belül a kötelezett részéről a tartozás elismerése (Ptk. 327. § (1) bek.) olyan cselekmény, ami az elévülést megszakítja. Az elévülés megszakadását követően újra kezdődik az elévülési idő. Amennyiben a tartozás elismerését
- 12/13 -
közjegyzői okiratba (közokiratba) foglalták - ezzel közvetlenül végrehajthatóvá tettek a követelést - és abban meghatározták a teljesítés határidejét, ennek elteltét követően válik esedékessé és végrehajthatóvá is a követelés, azaz ekkor már az elévülést a Ptk. 327. § (1) bekezdésébe foglalt cselekmények nem szakítják meg, erre csak a végrehajtási cselekmények (Ptk. 327.§ (3) bek.) alkalmasak.
Mindezeknek megfelelően az adott ügyben az alperes végrehajtás alá vont követelése a közokiratba foglalt 2002. szeptember 22-i határidő leteltével vált esedékessé és egyben végrehajthatóvá is. Tekintettel arra, hogy a végrehajtási jog elévülése akkor kezdődött, amikor a követelés végrehajtási úton való érvényre juttatásának valamennyi feltétele bekövetkezett, a végrehajtási jog elévülése a követelés teljesítési határidejének leteltét követő napon megkezdődött és mivel a végrehajtási jog elévülését nem szakították meg végrehajtási cselekmények, öt év elteltével a végrehajtási jog elévülése bekövetkezett. Az alperes az első végrehajtási cselekményt: a végrehajtás elrendelése iránti kérelmét csupán 2009. szeptember 22-én nyújtotta be a bírósághoz, azonban ekkorra a végrehajtási jog már elévült.
Figyelemmel arra, hogy az elévülést a végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg és a 2007. január 15-én kelt tartozáselismerő nyilatkozat nem a végrehajtási jog megszakítását előidéző végrehajtási cselekmény (Vht. 57. § (4) bekezdés), ezért az elévülésre kiható jelentősége nincsen.
A vázolt jogesetben a Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként meghozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.■
JEGYZETEK
[1] Bővebben ld. Gellért György (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Első kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1999. 866. old.
[2] Bővebben ld. Vékás Lajos (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal. Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., Budapest 2012, 348. old.
[3] Németh János- Kiss Daisy (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004., 394. old.
[4] A bírósági végrehajtásról szóló, korábban hatályban volt 1955. évi 21. tvr. magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1969, 230. old.
Visszaugrás
