Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság 2001. június 11-én 5:4 arányban arra az álláspontra helyezkedett a Kyllo v. United States (998508) 533 U.S. 27 (2001) ügyben, hogy alkotmányellenes hőkamerákat használni egy gyanúsított háza falának megfigyelésére, amennyiben a megfigyelést végző hatóságoknak nincs házkutatási parancsa. A kérdés eredetileg az volt, hogy Danny Lee Kyllo termeszt-e a házában marihuánát, és a második generációs Agema Thermovision 210 kézi kamera azáltal segített hozzá a válasz megszerzéséhez, hogy a kábítószer-cserjéket különösen erős fényű lámpákkal kell megvilágítani növekedés közben - és ezek hőmintája észlelhető volt a fal túloldaláról is.
A kisebbségi álláspontot képviselők (és így a liberálisként számon tartott John Paul Stevens bíró is) ugyan arra hivatkoztak, hogy nagyon is nagy különbség van a "falon keresztül" és a "falon kívülről" hozzáférhető információk között (és ennek a különbségnek a szabályozásban is tükröződnie kell), ám a többségi álláspontot megfogalmazó Antonin Scalia bíró másokkal: többek között a hozzá hasonlóan kimondottan konzervatívnak számító Clarence Thomassal együtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem helyeselhető, ha a hatóságok különféle "érzékelés-fokozó" technológiákat használva olyan információkhoz férnek hozzá, melyek máskülönben "az alkotmányosan védelmezett területre való behatolás nélkül" nem lennének megszerezhetőek. Különösen azért nem helyeselhető, mert az ilyen megoldások alkalmazása ha ma talán nem is, de a jövőben mindenképpen sértené a Negyedik Kiegészítés által biztosított jogokat. Hiszen akár az is elképzelhető lenne, hogy - ad absurdum - mondjuk egy hőkamerának köszönhetően képesek lennénk másokat a lehető legintimebb és ennek megfelelően a lehető legnagyobb védelmet élvező pillanatokban, például szexuális aktus közben megfigyelni.
De Scaila szerint még különösebben nagy felbontásra sincs szükség, hiszen már a Kyllo esetében alkalmazott hőkamera is lehetővé teszi annak a megállapítását, hogy mondjuk egy nő mikor szaunázik és mikor fürdik - márpedig ez nagyon is "intim" információnak tekinthető. Ugyanekkor a hagyományos, szabad szemes megfigyeléssel legfeljebb annyit tudnánk kideríteni, hogy a fürdőszobában ég-e a villany[1]. Ez lényegében William H. Rehnquist bíró azon véleményére adott válasznak is tekinthető, mely szerint azt kell figyelembe venni, hogy "mi történt valójában, nem pedig azt ,hogy mi [lenne most vagy a jövőben] lehetséges".
Nem Scalia, hanem Rehnquist felfogásával értett egyet a Kanadai Legfelsőbb Bíróság, amikor 2004. október 29-én annak a Walter Tesslingnek az ügyében foglalt állást (R. v. Walter Tessling, 2004 SCC 67), akinek a házáról 1999-ben egy repülőgépre szerelt hőkamerával (egy úgynevezett FLIR-készülékkel, ahol a rövidítés azt jelenti, hogy "Forward Looking Infra-red") készítettek felvételeket. A hatóságok a Kyllo-ügyhöz hasonlóan itt is azt akarták kideríteni, hogy folyik-e odabent marihuánatermesztés, és a válasz itt is az volt, hogy igen. És persze itt is felmerült, hogy nem kellett volna-e előtte házkutatási parancsot szerezni.
Itt azonban abból kiindulva hozták meg a végső döntést, hogy a "FLIR-technológia a fejlettség jelenlegi állapotában semmilyen lehetőséget nem biztosít arra, hogy megállapítsuk, pontosan milyen tevékenység miatt nő a hőkibocsájtás", és ebből kifolyólag semmilyen lehetőséget nem nyújt arra, hogy "betekintsünk [Tessling] magánéletébe", olvasható az indoklásban. Mivel pedig "a technológiákat [valamint a belőlük adódó veszélyeket] az adott állapot nyújtotta lehetőségek alapján kell megítélni, és jövőbeni fejlődésével a fejlődéssel összhangban kell majd foglalkozni", ezért jelen esetben semmi nem teszi indokolttá a hőkamera alkalmazásának házkutatási parancshoz való kötését. Másfelől persze - tette hozzá a testületet vezető Ian Binnie a 7-0 arányú döntés mellett érvelve - a technológia fejlődésével megváltozhat a helyzet: elképzelhető, hogy a FLIR a jövőben valóban a privacyre veszélyt jelentő technológiává válik[2].
Azaz nagyon is elképzelhető (sőt), hogy indokolt elvárnunk a jogtól, hogy vegye figyelembe a technika fejlődését. Amiből persze nem következik, hogy mindig is megalapozott lett volna egy ilyen elvárás, elvégre - hogy kissé leegyszerűsítsük a dolgot - azokban a korokban, amikor a technika nem játszott alapvető szerepet, nem lehetett különösebb hatással a jogra sem. És valószínűleg azt is bátran feltételezhetjük, hogy a jog és a technika viszonya nem csupán a múltban nem volt állandó, de a jövőben sem lesz az. Sőt, akár azt is, hogy a jövőben mind nagyobb szerepe lesz az egyes, a technika által lehetővé tett megoldások jogi szabályozásának.
A jogász Chritopher Stone arra a kérdésre keresve a választ, hogy "legyenek-e a fáknak jogaik", többek között azt az 1854-es kaliforniai bírósági döntést is megemlíti, aminek az értelmében kínaiak nem tanúskodhatnak fehérek ellen büntetőügyekben, mivel - úgymond - "alsóbbrendűek" és egy bizonyos pont elérése után képtelenek tovább fejlődni; továbbá megemlíti az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak a Dred Scott ügyben hozott és "pléhpofával" közzétett 1857-es döntését is, mely szerint a feketék "alárendelt és alacsonyabb rendű lények". De ott van az az eset is, amikor az az
- 77/78 -
Oliver Wendell Holmes, aki később alapvető szerepet játszott a modern szólásszabadság fogalmának megalapozásában, 1884-ben kijelentette, hogy egy magzattal (vagyis egy még nem élő emberrel) szemben egyszerűen nem lehet "egy embernek polgári kötelessége" - és persze egy időben a nőket sem illették meg ugyanazok a jogok, mint a férfiakat. Vagyis - mondja Stone - jól megfigyelhető, hogy az időnyíl irányát a nyugati civilizáció számára mintegy a jogok folyamatos kiterjesztése határozza meg, és ebből levezethető az is, hogy "már nem vagyunk messze attól, hogy a természeti lényeknek [mint amilyenek a fák, hegyek, óceánok] ilyen jogokat tulajdonítsunk"[3].
Ami most nem is annyira azért érdekes a számunkra, mert abból, hogy a jogokat az összes emberre kiterjesztettük, nem szükségképpen következik, hogy ki kellene terjesztenünk más élőlényekre meg különböző természeti tárgyakra is: a kérdés éppen az, hogy milyen megfontolásokra hivatkozva tesszük vagy nem tesszük ezt. Elvégre pusztán a fentebbi logika alapján: abból kiindulva, hogy "lassanként már mindenkinek van", nem igazán lehet amellett érvelni, hogy jogok járnak mondjuk a matematikai egyenleteknek is.
Másfelől viszont nagyon is hasznos lehet, ha a Stone-féle példákat észben tartjuk, és nem feledkezünk el róla, hogy a 21. sz. joga adott esetben - mivel egy másik kor igényei hívják életre - éppen annyira különbözhet a 20. századitól, mint amennyire az a 19. századitól különbözött. És hogy ennek megfelelően olyan problémákkal is foglalkoznia kellhet, amik korábban nem igazán merültek fel.
Ott van példának okáért az a Cromatica nevű kameraszoftver, amit Sergio Velastin fejlesztett ki a londoni Kingston University-n 1999-ben, és ami a fentebb említett és a jogászoknak komoly gondokat okozó hőkamerákkal ellentében nem csupán annyiban különbözik a hagyományos berendezésektől, hogy más hullámhosszon dolgozik, hanem - Velastin szerint - arra is képes, hogy előre jelezze a megfigyelt személyek viselkedését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
