Svájcban az 1999. április 18-i Szövetségi Alkotmány tette lehetővé, hogy az egyes kantonok polgári eljárásjogát egységesítsék. A hosszú kodifikációs munka eredményeként megszületett polgári perrendtartás 2011. január 1-jén lépett hatályba, felváltva ezáltal meghatározott körben a 26 kanton polgári perrendtartásait.[1] A svájci polgári perrendtartás követi a kontinentális jogrendszerekben született polgári perrendtartások felépítését, így négy nagy részre oszlik: Általános rész, Különös rész, Választottbírósági eljárás és Záró rendelkezések. A Különös rész fejezetei között kaptak helyet az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó rendelkezések, melyek a jelen tanulmány témáját képezik. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa, hogyan, milyen feltételek mellett kerülhet sor Svájcban egyszerűsített eljárás lefolytatására, valamint az ennek kapcsán elkerülhetetlenül megválaszolandó jogi kérdések tisztázása, értelmezése, s elemzése.
A svájci polgári perrendtartás Különös része tíz fejezetre tagozódik, melyek egy-egy eljárástípust szabályoznak. Ezek a következők: egyezségi kísérlet, mediáció, rendes eljárás, egyszerűsített eljárás, sommás eljárás, különös házassági eljárás, a gyermekek érdekei a családi jogi ügyekben, eljárás bejegyzett élettársi kapcsolat esetén, jogorvoslatok, végrehajtás.
A jogalkotó ennek alapján lényegében három általános eljárástípust honosított meg: a rendes eljárást, az egyszerűsített eljárást és a sommás eljárást: elmondható, hogy míg
- 221/222 -
a rendes és az egyszerűsített eljárásban mindig véglegesen eldönti a bíró az előtte folyó vitát, addig a sommás eljárás keretében lehetőség van egy gyors, bírói 'beavatkozásra', amely nem feltétlenül jelenti az anyagi jogi helyzet végleges eldöntését.[2]
Az egyszerűsített eljárásra vonatkozó 4. fejezet és a sommás eljárásra vonatkozó 5. fejezet alkalmazási területeit a jogalkotó meglehetősen pontosan elválasztotta egymástól, hiszen - ahogy az már a fentiekből is kiderült - a sommás eljárással ellentétben az egyszerűsített eljárások szabályai közelebb állnak a rendes eljárási szabályokhoz.[3]
Az egyszerűsített eljárások szabályait alapvetően a 30 000 frank pertárgyértéket meg nem haladó vagyonjogi ügyekben lehet alkalmazni. [243 cikk (1) bek.] Értékhatártól függetlenül egyszerűsített eljárás keretében bírálják el a magánjog ún. szociálisan érzékeny területeit.[4] Ezeken a területeken a gyengébb fél számára egyszerűbb és könnyebb megindítani a polgári pert, valamint viszonylag rövid időn belül dönti el a bíróság a felek jogvitáját, s emellett gyakran költségmentesség is érvényesül.[5] Így az egyenjogúságot biztosító, 1995. március 24-i törvény alapján felmerülő jogvitákat, az erőszak, fenyegetés vagy zaklatás miatt, a svájci polgári törvénykönyv 28b cikkén alapuló jogvitákat, a lakó és üzlethelyiségek bérletéből és haszonbérletéből, illetve a mezőgazdasági haszonbérletből származó jogvitákat, amennyiben azok a bérleti és haszonbérleti díj letétjére, a túlzott bérleti vagy haszonbérleti díjak elleni védelemre, a bérleti vagy haszonbérleti jogviszony meghosszabbítására vagy az abban érvényesülő felmondási védelemre irányulnak, az adatvédelemről szóló, 1992. június 19-i szövetségi törvény alapján a tájékoztatáshoz való jog érvényesítése kapcsán felmerülő jogvitákat, az együttműködésről szóló, 1993. szeptember 13-i törvényen alapuló jogvitákat, valamint a betegbiztosításról szóló, 1994. március 18-i szövetségi törvény alapján a szociális betegbiztosítást kiegészítő biztosításokból eredő jogvitákat. [243. cikk (2) bek.]
A fentiek mellett a családi jogi ügyekben a gyermekek érdekei érvényesítésére indított önálló keresetek elbírálására, így különösen a gyermeknek a szüleivel szemben indított tartási keresete vagy az apasági kereset esetén[6] szintén az egyszerűsített eljárások szabályait kell alkalmazni. [295. cikk]
- 222/223 -
Nem alkalmazhatóak azonban az egyszerűsített eljárás szabályai a svájci polgári perrendtartás alapján a kizárólagos kantonális hatáskörbe[7] tartozó, valamint a gazdasági bíróságok elé tartozó[8] jogvitákban. [243. cikk (3) bek.]
A fentiekhez képest sommás eljárás lefolytatására kerül sor a törvény által meghatározott esetekben, az egyszerűbb megítélésű ügyek esetén indult jogvédelmi eljárásokban, a bírósági tilalom esetén, az ideiglenes intézkedések körében, valamint a nemperes eljárások kapcsán indult ügyekben. [248. cikk] Az alkalmazhatóság külön törvényi eseteit maga a svájci polgári perrendtartás tartalmazza a polgári törvénykönyv személyi jogra, családi jogra, öröklési jogra és dologi jogra vonatkozó részeinek, valamint a kötelmi jogi törvény általános, az egyes szerződéses jogviszonyokra vonatkozó, a társasági jogi, valamint az értékpapírok jogára vonatkozó részének meghatározott szakaszaira való utalással. [249-250. cikkek] Ezen felül a sommás eljárás alkalmazandóságát írták elő a követelések behajtásáról és a csődről szóló, 1989. április 11-i szövetségi törvény meghatározott cikkeinek kapcsán is. [251. cikk]
Tekintettel széles alkalmazási körére a sommás eljárás nagy jelentőséggel bír a mindennapi ítélkezésben. A sommás eljárással a jogalkotó egy meglehetősen rugalmas eljárást honosított meg, amely a bíróság részére viszonylag nagy szabadságot biztosít a pervezetésben, hiszen lényegében csak az eljárás fő irányvonalait határozta meg, melyeken belül a bíró szabad mozgástérrel bír az egyes eljárási cselekmények meghatározásakor. A sommás eljárás legfontosabb jellemzői az eljárás gyorsítása és a gyakran megjelenő korlátozott bizonyítás. A sommás eljárásnak alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg: tipikus sommás eljárás és atipikus sommás eljárás. Az ún. tipikus sommás eljárás legjellemzőbb vonása a korlátozott bizonyítás, mely egyrészt a bizonyítási eszközöknek az okiratokra való korlátozásában [254. cikk (1) bek.], másrészt pedig abban érhető tetten, hogy az állításokat, illetve a kétségbe vonást nem kell pontosan igazolni, hanem elegendő azt hihetővé tenni. E korlátozás azonban azt eredményezi, hogy az ún. tipikus eljárásban született ítélet nem bír végleges természettel, hanem lehetőség van egy későbbi eljárás lefolytatására a bizonyítás korlátozása nélkül. Lényegében tehát a tipikus sommás eljárásban egyfajta ideiglenes intézkedésről beszélhetünk. Ezzel ellentétben az atipikus sommás eljárás nem korlátozza a bizonyítást: minden bizonyítási eszköz elfogadható és feleknek állításaikat pontosan igazolniuk kell, nem elegendő csak valószínűsíteni azokat. A bíró az atipikus sommás eljárásban teljes körűen megvizsgálja a felek közötti jogvitát és ezáltal a véglegesség igényével dönt a felek közötti anyagi jogvitában. A sommás karakter az atipikus eljárásokban tehát csak az eljárás gyorsaságában jelenik meg.[9]
Sutter-Somm és Grob-Andermacher az egyszerűsített eljárásokat "light rendes eljárásokként" jellemzik, ugyanis az ezen eljárásban született döntések teljes jogerővel bírnak és a sommás eljárással ellentétben nem korlátozták e körben a bizonyítási eszközöket.[10]
- 223/224 -
Az egyszerűsített eljárások tehát alapvetően a rendes eljárások modelljét követik: középpontjukban a tárgyalás áll, amelyet egy előzetes szóbeli vagy írásbeli eljárás keretében készítenek elő az egyeztetési eljárás[11] után. A jogalkotó szeme előtt az egyszerűsített eljárások kapcsán az ügyek egy tárgyalás keretében történő elbírálásának - gyakran megvalósíthatatlan - célja lebegett: ez kifejezetten rögzítésre is került a tárgyalásra vonatkozó szabályok[12] között.[13]
A svájci polgári perrendtartás rendelkezései szerint a Szövetségi Tanács formanyomtatványokat bocsát a bíróság és a felek rendelkezésére az egyes bírósági iratok, illetőleg az egyes beadványok elkészítésének megkönnyítése érdekében. A jogalkotó a felek számára rendelkezésre álló beadványok nyomtatványai kapcsán külön rögzítette a követelményt, miszerint azokat úgy kell megszövegezni, hogy azt a felek jogi képviselő nélkül is képesek legyenek kitölteni. [400. cikk (2) bek.] E nyomtatványok különösen fontos szerephez jutnak az egyszerűsített eljárások esetében, hiszen a pertárgy értékére, illetve az ügy szociális jellegére tekintettel a felek feltehetőleg gyakran jogi képviselő nélkül járnak el.[14] Természetesen azonban a jogi képviselők is használhatják ezen formanyomtatványokat.[15]
Svájcban a perképesség - a hazai szabályokhoz hasonlóan - a perbeli jogképesség és a perbeli cselekvőképesség kategóriáiban ölt testet. Perbeli jogképességgel azok bírnak, akik jogképesek, illetve azok, akiket a szövetségi jog felhatalmaz arra, hogy egy perben félként fellépjenek. [66. cikk] A perbeli cselekvőképesség az anyagi jogi cselekvőképességgel kapcsolódik össze Svájcban (is). Ennek megfelelően perbeli cselekvőképességgel bír az anyagi jogi értelemben cselekvőképes személy, míg a cselekvőképtelen személyek törvényes képviselőik útján járnak el. Amennyiben egy cselekvőképtelen személy rendelkezik megfelelő belátási képességgel, a törvény által meghatározott esetekben eljárhat. [67. cikk]
Minden perbeli cselekvőképes személy meghatalmazást adhat a perbeli képviseletére. A hivatásos képviseleti jogosultság körében a jogalkotó differenciált Svájcban. A svájci bíróság előtt folyó összes perben, így a polgári perekben, s ezáltal az egyszerűsített eljárásokban is jogosultak képviselőként eljárni azok az ügyvédek, akiket az ügyvédekről szóló 2000. június 23-i törvény erre feljogosít. A vagyonjogi ügyekben indult egyszerűsített eljárásokban az ügyvédeken kívül eljárhatnak még a szabadalmi ügyvivők, valamint jogi végzettség nélküli ún. jogi ügyvivők ("Rechtsagent/Rechtsa-gentin"), akiket erre a kantonális jog feljogosít. [68. cikk (1)-(2) bek.] A képviselet kapcsán azonban fontos leszögezni, hogy a jogalkotó éppen az egyszerűsített eljárások
- 224/225 -
tárgyára, feltehetőleg szociálpolitikai és egyéb okokból igyekezett olyan szabályokat megalkotni, olyan jogintézményeket alkalmazni,[16] melyek megkönnyítik az ügyvéd nélkül eljáró fél jogérvényesítési lehetőségeit és a felek és a bíróság nagyfokú együttműködésén alapul.[17]
Az egyszerűsített eljárás megindítására irányuló keresetlevelet az általános szabályok szerinti formában írásban lehet benyújtani,[18] de emellett lehetősége van a későbbi felperesnek a szóbeli előterjesztésre is, jegyzőkönyvbe mondás útján. A keresetlevélnek tartalmaznia kell a felek megjelölését, a követelést, a jogvita tárgyának, illetve - amennyiben szükséges - a pertárgy értékének megjelölését, valamint keltezést és a fél aláírását. [244. cikk (1) bek.] A jogalkotó a keresetlevél kötelező tartalmi elemei között nem sorolta fel a kereset indokolását, s az esetleges későbbi értelmezési nehézségek elkerülése érdekében rögzítette is, hogy a kereset indokolása nem szükséges. [244. cikk (2) bek.] A keresetlevél mellékleteként be kell nyújtani a képviseletre vonatkozó meghatalmazást, a kereseti engedélyt vagy nyilatkozatot, hogy a fél lemond az egyeztetési eljárásról, valamint azokat a rendelkezésre álló okiratokat, amelyek bizonyítási eszközként szolgálhatnak. [244. cikk (3) bek.]
A keresetváltoztatásra vonatkozóan nem találunk speciális szabályokat az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó szabályok között, így az általános szabályok szerint az elsőfokú eljárásban keresetváltoztatásra akkor van lehetőség, ha a megváltoztatott vagy az új igény elbírálására ugyanazon eljárás keretében van lehetőség és a korábbi kereset tárgyával összefüggésben van, vagy a másik fél hozzájárult a keresetváltoztatáshoz. [227. cikk (1) bek.]
Svájcban a magyar szabályokhoz hasonlóan, de azokhoz képest szélesebb körben az alperes kérelmére a felperest a bíróság perköltség-biztosíték adására kötelezheti. Erre akkor kerülhet sor, ha a felperes nem rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel Svájcban, ha a felperes fizetésképtelennek tűnik, azaz ha csődeljárás indult ellene vagy hagyatéki eljárás van folyamatban vagy bizonyítványt állítottak ki a tartozásairól, ha a felperes egy korábbi eljárás perköltségeivel tartozik, valamint ha egyéb okok miatt jelentősen veszélyeztetett az alperes kielégítése. [99. cikk (1) bek.]
Az egyszerűsített eljárásokban a felperestől nem lehet perköltség-biztosítékot követelni. Ez alól egyetlen kivétel került nevesítésre: azokban a vagyonjogi vitákban, ahol
- 225/226 -
a pertárgy értéke nem haladja meg a 30 000 frank összeget, lehetséges a perköltség-biztosíték adásának elrendelése. [99. cikk (3) bek. a. pont]
Az egyszerűsített eljárások körében nincs lehetőség perbehívásra, amelynek keretében egyébként a perbehívó fél a perbehívott személlyel szemben fennálló követeléseit perveszteség esetén érvényesítheti azon bíróság előtt, amelyik a keresetet tárgyalja. [81. cikk (1) és (3) bek.]
A keresetlevél alapján történő intézkedések kapcsán a svájci jogalkotó kétosztatúvá tette az egyszerűsített eljárást attól függően, hogy az előterjesztett keresetlevél tartalmaz-e indokolást. Ezáltal gyakorlatilag a felperes választásától függ az eljárás további lefolytatásának formája.[19] Amennyiben ugyanis a keresetlevél nem tartalmazott indokolást, a bíróság kézbesíti azt az alperesnek és egyúttal idézi a feleket a tárgyalásra. [245. cikk (1) bek.] Azonban ha a keresetlevelet a felperes megindokolta, a bíróság megfelelő határidő tűzésével felhívja az alperest írásbeli állásfoglalásának előterjesztésére. [245. cikk (2) bek.]
Az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása érdekében a jogalkotó rendelkezése alapján a bíróságnak meg kell tennie minden olyan intézkedést, ami elősegíti, hogy a felek jogvitáját lehetőleg az első tárgyaláson képes legyen elbírálni. [246. cikk (1) bek.] Ennek érdekében, amennyiben a körülmények ezt kívánják meg, a bíróság levélváltást rendelhet el, valamint "kioktatási tárgyalást" folytathat le. [246. cikk (2) bek.] Mindezek ellenére a gyakorlatban gyakran kerül sor második, sőt harmadik tárgyalásra is a felek későbben előterjesztett bizonyítási indítványai miatt.[20]
Az egyszerűsített eljárások során tartott tárgyalás lefolytatására vonatkozóan nem találunk részletes szabályokat, tehát a rendes eljárási szabályok lesznek az irányadók. Domej azonban felhívja a figyelmet, hogy a rendes eljárási szabályokhoz képest az egyszerűsített eljárások tárgyalásai kevésbé rituálisak is lehetnek, hiszen ezen eljárások keretében a tényállást egy szabad kommunikációs folyamat eredményeként kell megállapítania a bíróságnak.[21]
A bíróságnak az egyszerűsített eljárás keretében a megfelelő kérdésekkel arra kell törekednie, hogy a felek a tényállás hiányos részeit kiegészítsék, valamint hogy megje-
- 226/227 -
löljék bizonyítékaikat. [247. cikk (1) bek.] Áttörve a rendelkezési és tárgyalási elvet, a jogalkotó a bíróság hivatalbóli feladatává tette a tényállás megállapítását azokban az ügyekben, melyek a pertárgy értékére tekintet nélkül az egyszerűsített eljárások körébe tartoznak,[22] valamint azon 30 000 frank pertárgyérték alatti ügyekben, amelyek egyébként lakó és üzlethelyiségek bérletéből és haszonbérletéből, valamint mezőgazdasági haszonbérletből származnak, illetőleg azokban az ügyekben, melyek munkajogi jogvitán alapulnak. [247. cikk (2) bek.] A nyomozati elv ilyetén alkalmazása a polgári perben meglehetősen szokatlan, s igen éles vita bontakozott ki e körben a kodifikáció során a Szövetségi Tanács és a kantonok között.[23] Sutter-Somm szerint lényegében egy korlátozott nyomozati elv érvényesül, mely valahol a szokásos bírói kikérdezés és a korlátlan nyomozati elv között áll. E korlátozott nyomozati elv a tényekkel és a bizonyítási eszközökkel kapcsolatos, tág értelemben vett bírói kérdésfeltevés kötelezettségét jelenti, amely azonban semmilyen esetben sem mentesítheti a feleket a tényállás felderítésében való aktív szerep alól: ezt támasztja alá, hogy e korlátozott nyomozati elv nem az összes egyszerűsített eljárásban érvényesül, hanem csak a "szociális erőfölény-különbségek" esetében, valamint hogy amennyiben az egyszerűsített eljárásban mindkét fél jogi képviselő útján vesz részt, a bíróság a rendes eljárás szabályai szerint köteles eljárni.[24]
A bizonyításra vonatkozó rendes eljárási szabályok között került rögzítésre a bíróságnak az kötelezettsége, miszerint a bíróságnak a bizonyításfelvétel előtt meg kell tennie a szükséges rendelkezéseket a bizonyítás kapcsán. Ennek keretében megjelölik az engedélyezett bizonyítási eszközöket és meghatározzák, hogy melyik félnek mit kell bizonyítania (bizonyítási teher).[25] Ez a szabály természetesen az egyszerűsített eljárások körében is él, azaz inkább elvileg itt is élnie kellene. Azonban ez az elvileg elengedhetetlen percselekmény az egyszerűsített eljárások körében sok esetben képtelen betölteni a rendeltetését. A bizonyítási eszközök átvételére ugyanis általában (ideális esetben) közvetlenül a perbeszédekkel kapcsolatban, a szóbeli tárgyaláson kerül sor. Meier ezért azt javasolja, hogy legalább ezekben az esetekben fel kellett volna adnia a jogalkotónak a bizonyításra vonatkozó rendelkezési kötelezettséget.[26]
A fentiek alapján egyértelmű, hogy az egyszerűsített eljárások alapvetően három formát ölthetnek: vagy tisztán szóbeli eljárás, vagy tisztán írásbeli eljárás vagy pedig az írásbeli és a szóbeli eljárás keveréke (iratcsere szóbeli tárgyalással) keretében bírálják el a felperes igényét.[27]
- 227/228 -
A tisztán szóbeli eljárás keretében az egyeztetési eljárás után a keresetlevél indokolás nélküli benyújtására van lehetőség, ugyanis a bíróság előtt tartott tárgyaláson kerül sor a kereset indoklására és az alperesnek az erre adott válaszára, illetve az esetleges szóváltásra, valamint ennek keretében folytatják le a bizonyítási eljárást, mely után a perbeszédek következnek a határozathozatal előtt. Kritikaként hozható fel az egyszerűsített eljárás ezen formájával szemben, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszi a jogalkotó azon célkitűzését, mely az ügyek egy tárgyalás keretében történő elbírálását irányozza elő. A bizonyítási eljárásra ugyanis a bíróságnak meg kell, illetőleg meg kellene tennie a megfelelő előkészületeket, így például idéznie kell a tanúkat vagy az okiratok felmutatásra szóló felhívást kell tennie. A tisztán szóbeli eljárás esetében azonban a felek a bizonyítékaikat csak a tárgyaláson terjesztik elő [245. cikk (1) bek.], így azt megelőzően a bíróság rendelkezésére csupán a keresetlevél tartalmi elemeként rögzített, így ahhoz feltehetően csatolt, a felperes birtokában álló, bizonyítási eszközként szolgáló okiratok[28] állnak. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag a tárgyalás előtt semmiféle bizonyítási eszközt, bizonyítékot nem neveznek meg a felek. Meier ezen hiányosság orvoslására, azaz a bizonyítási eljárásra való felkészülés érdekében a tisztán írásbeli és a "vegyes" eljárás keretében alkalmazandó kioktatási tárgyalás[29] tartását javasolja, ahol a bíróság felhívja a feleket a bizonyítási eszközök megjelölésére.[30]
A tisztán írásbeli eljárás keretében lefolytatott egyszerűsített eljárások esetében az egyeztetési eljárás után benyújtott keresetlevelet indokolással kell ellátnia a felperesnek, hogy arra vonatkozóan az alperes nyilatkozhasson írásban, esetlegesen a bíróság e körben kioktatási tárgyalást is tarthat, ezek után egy (vagy több) újabb iratcsere és a bizonyítási eljárás következik, melyek alapján a bíróság határozatot hoz.
A"vegyes" eljárás az írásbeli eljárással megegyező módon indul, ám az alperes írásbeli nyilatkozata és az esetleges kioktatási tárgyalás után gyakorlatilag szóbeli eljárássá alakul, azaz a bíróság tárgyalást tart a felperes követelése kapcsán. Ahogy arra Meier is felhívja a figyelmet, feltehetőleg ezen eljárási forma esetében érhető el a legnagyobb valószínűséggel az ügyek egy tárgyalás keretében történő elbírálásának nemes célja.[31]
A svájci polgári perrendtartás a jogorvoslatok körében lényegében háromfajta eljárást nevesít: a fellebbezést, a panaszt és a felülvizsgálatot.[32]
Svájcban fellebbezéssel támadhatók meg a hibás jogalkalmazásra vagy a tényállás hibás megállapítására hivatkozással az elsőfokú ítéletek és végzések, valamint az elsőfokú, ideiglenes intézkedésről hozott határozatok. [308. cikk (1) bek. és 310. cikk] Bár külön
- 228/229 -
nevesítésre nem került, de a közbenső és a részítéletek ellen szintén lehet fellebbezéssel élni, azonban a pervezető végzések ellen nincs helye fellebbezésnek.[33] Annak meghatározását, hogy mely bíróság tartozik az "első fok" kantonális hatáskörbe, a szövetségi polgári perrendtartás az egyes kantonok jogalkotására bízta.[34]
Néhány korlátot azonban beépített a jogalkotó a polgári perrendtartásba: a fellebbezés ugyanis vagyonjogi ügyekben csak akkor nyújtható be, ha a fellebbezéssel vitatott érték legalább 10 000 frankot tesz ki. [308. cikk (2) bek.] Tekintettel arra, hogy a kereset és a viszontkereset összege nem adódik össze, a vagyonjogi perekben meghatározott fellebbezési értékhatárt mind a keresetnek, mind a viszontkeresetnek meg kell haladnia ahhoz, hogy az annak tárgyában hozott, egyébként fellebbezéssel megtámadható határozattal szemben előterjesztett fellebbezés ne kerüljön elutasításra.[35] A 10 000 frank értékhatár nyilvánvalóan érinti az egyszerűsített eljárások körét, hiszen lényegében a 30 000 frank pertárgyérték alatti ügyek ilyen eljárás keretében kerülnek elbírálásra.
A fentiek mellett nem lehet fellebbezést benyújtani a végrehajtási bíróság döntései ellen, valamint a követelések behajtásáról és a csődről szóló, 1989. április 11-i szövetségi törvény meghatározott cikkeinek kapcsán indult eljárásokban. [309. cikk]
A fellebbezés alapjául két ok szolgálhat: vagy hibás jogalkalmazásra vagy a tényállás hibás megállapítására kell hivatkoznia a fellebbezőnek. A hibás jogalkalmazás, mint fellebbezési alap a szövetségi magánjog védelmét szolgálja: minden tárgyi jog a hatálya alá esik, függetlenül annak szabályozási szintjétől. Hivatkozni lehet erre az okra a nemzetközi magánjog, a polgári eljárásjog, de a Svájci polgári perrendtartás egyes végrehajtási rendeleteinek, sőt bizonyos esetekben a külföldi jog hibás alkalmazása esetén is. A közjogi jogszabályok hibás alkalmazására is hivatkozni lehet a fellebbezésben, amennyiben az polgári ügynek minősül.[36] A hibás tényállás-megállapítás fellebbezési okként való feltüntetése a fellebbezés általános perorvoslati minőségével és a reforma-tórius perorvoslati rendszerrel hozható összefüggésbe a svájci polgári eljárásjogban (is), a jogorvoslati fórumnak ugyanis lehetősége van az első fokú határozat által megállapított tényállást megváltoztatni, azaz nincs kötve ahhoz. E fellebbezési ok egyetlen korlátját a tárgyalási elv képezi.[37]
A fellebbezést fellebbezés elbírálására jogosult bíróságnál kell írásban előterjeszteni a határozat kézhezvételétől számított harminc napon belül. [311. cikk]
A fellebbezési eljárás keretében a bíróság kasszációs-reformatórius jogkörben járhat el, így kellő alapossággal megindokolt döntésével helybenhagyhatja, de meg is változtathatja a megtámadott határozatot, valamint visszaadhatja az ügyet annak újbóli tárgyalására
- 229/230 -
az elsőfokú bíróságnak, ha az a kereset lényeges részében nem döntött vagy a tényállás lényeges részében kiegészítésre szorul.[38] Amennyiben új határozatot hoz a másodfokon eljáró bíróság, az elsőfokú eljárás költségeiről is rendelkeznie kell. [318. cikk]
A panasz alapvetően egy rendes jogorvoslat, mely csak meghatározott körben vehető igénybe és melynek keretében a bíróság tárgyaláson kívül határoz.
Panasszal támadhatók meg a hibás jogalkalmazásra vagy a tényállás nyilvánvalóan hibás megállapítására hivatkozással a fellebbezéssel meg nem támadható elsőfokú ítéletek és végzések, valamint az ideiglenes intézkedésekről hozott döntések, ezen felül a törvényben meghatározott egyes elsőfokú határozatok és pervezető intézkedések, illetőleg azok, melyek révén egy nehezen helyrehozható hátrány fenyeget, illetve a jogi késedelem esetei. [319-320. cikkek][39]
A panaszt, annak indokolásával együtt a jogorvoslati fórumnál kell a döntés kézbesítésétől számított harminc napon belül előterjeszteni írásban, s mellékelni kell hozzá a megtámadni szándékozott határozatot, ha ez a fél rendelkezésére áll. A pervezető végzések elleni panasz előterjesztésére nyitva álló határidőt a jogalkotó lerövidítette: ebben az esetben tíz nap áll a fél rendelkezésére, ha a törvény másképpen nem rendelkezik. A jogi késedelem esetén azonban nincs határidő a panasz előterjesztésére vonatkozóan. [321. cikk]
A jogorvoslati fórum az iratok megvizsgálása eredményeként kasszációs-revíziós jogkörben jár el. Így ha arra a megállapításra jut, hogy a panasz alapos volt, hatályon kívül helyezi az ítéletet vagy a pervezető végzést, és új eljárásra kötelezi az alacsonyabb szintű bíróságot, vagy pedig új határozatot hoz, amennyiben eldönthető az ügy. Jogi késedelem esetén a jogorvoslati fórum határidőt tűzhet az alacsonyabb szintű bíróság számára, amelyen belül annak el kell döntenie az ügyet. A jogorvoslati fórumnak írásbeli indokolással kell ellátnia a döntését. [327. cikk]
A jogorvoslatok harmadik fajtájaként rögzített felülvizsgálat csak meghatározott esetekben vehető igénybe a felek részéről. Eszerint felülvizsgálati kérelemmel élhet a fél a jogerős határozattal szemben annál a bíróságnál, amely az ügy érdemében a legfelsőbb fokon ítélkezett, ha utólag jelentős tényekről szerez tudomást, vagy döntő bizonyítékokat talál, melyeket az eljárás korábbi szakaszában nem érvényesíthetett, kivéve az olyan tényeket és bizonyítékokat, melyek a határozat létrejötte után keletkeztek. Felülvizsgálatra adhat alapot az is, amennyiben büntetőeljárás volt folyamatban, melynek eredményeként megállapításra került, hogy egy bűncselekmény elkövetése révén a fél számára hátrányos határozat született, nem szükséges azonban az elítélés a büntetőbíróság részéről, hiszen amennyiben nem folytatható le a büntetőeljárás, akkor
- 230/231 -
egyéb módon bebizonyítható e körülmény. Ha megállapításra kerül, hogy a kereseti követelés elismerése, a kereseti kérelem visszavonása vagy a bírósági egyezség hatálytalan, szintén felülvizsgálatra adhat alapot. A fenti három eseten felül a jogalkotó az 1950. november 4-én, Rómában kelt Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértésének meghatározott eseteire is alkalmazhatóvá rendelte a felülvizsgálati eljárást. [328. cikk] A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a felülvizsgálati kérelmet az ügy éremére kiható kérdésekre hivatkozással lehet csak előterjeszteni, így elvileg nem szolgálhat a felülvizsgálat alapjául a (súlyos) eljárási hiba, hiszen azt fellebbezéssel vagy panasszal lehet megtámadni.[40]
A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére az arra alapul szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 90 napon belül van lehetősége a félnek. A kérelmet írásban kell előterjeszteni és indokolni kell. A határozat jogerőre emelkedésétől számított 10 évben határozta meg a svájci jogalkotó a teljes anyagi jogerő beálltát: 10 év elteltével nem nyújtható be felülvizsgálati kérelem. E szabály alól egyetlen kivételt enged: amennyiben a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére bűncselekmény elkövetése adott alapot, nem érvényesül a jogvesztő határidő. [329. cikk]
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a bíróság reformatórius jogkörben jár el: ameny-nyiben ugyanis megállapításra kerül, hogy a kérelem alapos, hatályon kívül helyezi a korábbi határozatot és saját hatáskörben határozatot hoz, melyet írásbeli indokolással lát el, s amelyben rendelkezik a korábbi eljárás költségeinek megfizetéséről is.
Miként az összes határozat, az egyszerűsített eljárásban született határozatok is akkor válnak végrehajthatóvá, ha jogerősek, és a bíróság nem függesztette fel a végrehajtásukat a fél által benyújtott panasz, illetőleg felülvizsgálati kérelem alapján, valamint a jogerő beállta nélkül az előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítás esetén. [336. cikk (1) bek.]
Az egyszerűsített eljárás egyrészről egy gazdaságos és laikusbarát eljárás a kis pertárgy-értékkel bíró jogviták esetére, a másik oldalról egyes rendelkezései a szociálisan gyengébb felek védelmét szolgálják.[41]
Az egyszerűsített eljárások kapcsán az a cél lebegett a jogalkotó szeme előtt, hogy a gyengébb fél ne riadjon vissza a perindítástól, így a per lefolyása egyszerűbb és gyorsabb, s ezáltal kevésbé költséges legyen, mint az általános szabályok szerint folytatott perek.[42] Ennek megfelelően az egyszerűsített eljárások ismertetőjegyei az egyszerűsített kereset-előterjesztés, az uralkodó szóbeliség, a bíróság határozott közreműködése,
- 231/232 -
a törekvés az ügy egy tárgyaláson való elbírálására.[43] Ezen egyszerűsítésekkel az eljárás gyorsítását érik el, noha az általános szabályokhoz képest gyorsításokkal (pl. rövi-debb határidők) nem találkozunk.[44] A kitűzött és az egyszerűsített eljárásokra vonatkozó fejezetben következetesen végigvitt célt azonban némiképp gyengíti, hogy a jogalkotó nem tett kivételt e perek körében sem a polgári pereket megelőző kötelező egyeztetési eljárás alól, noha lényegében az egyszerűsített eljárás, kevésbé formalizált jellege miatt, meglehetősen közel áll az egyeztetési eljáráshoz. így tulajdonképpen egy megkettőzött egyeztetéssel találkozhatunk a svájci egyszerűsített eljárások esetében. Előzetes megegyezés hiányában ez pedig - ahogy arra többen is felhívják a figyelmet - egyértelműen a felek közötti jogvita feloldásának eltolódásához, s egyszersmind az eljárás elhúzódásához vezethet.[45]■
JEGYZETEK
[1] Thomas Sutter-Somm - Béatrice Grob-Andermacher: Tafeln zum Schweizerischen Zivilprozessrecht. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2011. 3.; Dominik Gasser: Das vereinfachte Verfahren. In: Thomas Sutter-Somm - Franz Hasenböhler (Hrsg.): Die künftige schweizerische Zivilprozessordnung. Mitglieder der Expertenkomission erläutern den Vorentwurf. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2003. 74.
[2] Stephan Mazan: Summarisches Verfahren. In: Karl Spühler - Luca Tenchio - Dominik Infanger: Basler Kommentar. Schweizerische Zivilprozessordnung. Basel, Helbing Lichtenhahn Verlag, 2010. 1146.
[3] Adrian Staehelin - Daniel Staehelin - Pascal Grolimund: Zivilprozessrecht nach dem Entwurf für eine Schweizerische Zivilprozessordnung und weiteren Erlassen - unter Einbezug des internationalen Rechts. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2008. 345.
[4] Thomas Sutter-Somm: Vereinheitlichung des Schweizerischen Zivilprozessrechts - Der Vorentwurf zur Schweizerischen Zivilprozessordnung im Überblick. ZZPInt, 2002. 393.; Thomas Sutter-Somm: Schweizerisches Zivilprozessrecht. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2007. 167.; Isaak Meier: Schweizerisches Zivilprozessrecht - eine kritische Darstellung aus der Sicht von Praxis und Lehre. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2010. 349.; Karl Spühler - Annette Dolge -Myriam Gehri: Schweizerisches Zivilprozessrecht und Grundzüge des internationalen Zivilprozessrechts. Neunte Auflage des von Oscar Vogel begründeteljen Werkes. Bern, Stämpfli Verlag AG, 2010. 312-313.; A. Staehelin-D. Staehelin-Grolimund i. m. 345.; Gasser i. m. 74-75.; Thomas Sutter-Somm: Schweizerisches Zivilprozessrecht. 2. Auflage. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2012. 285.
[5] Sutter-Somm (2007) i. m. 167.; Gasser i. m. 73.
[6] Spühler-Dolge-Gehri i. m. 314.
[7] Svájci polgári perrendtartás 5. és 8. cikk
[8] Svájci polgári perrendtartás 6. cikk.
[9] Vö. Mazan i. m. 1147-1149.
[10] Sutter-Somm-Grob-Andermacher i. m. 143.
[11] A Svájci polgári perrendtartás 197. cikke alapján a pereket egy egyeztetési eljárásnak kell megelőznie. Az egyeztetési eljárásról lsd. részletesebben: Svájci polgári perrendtartás 197-212. cikk; Gasser i. m. 76-81.
[12] Svájci polgári perrendtartás 246. cikk (1) bek.
[13] Meier i. m. 350.
[14] Meier i. m. 351.
[15] Gasser i. m. 81.
[16] Pl. formanyomtatványok alkalmazása, (korlátozott) nyomozati elv érvényesülése stb.
[17] Vö. A. Staehelin-D. Staehelin-Grolimund i. m. 347.
[18] A Svájci polgári perrendtartás 130. cikke alapján a beadványok előterjesztésére lehetőség van papír alapon, de elektronikus úton is, mindkettő esetében alá kell írni azt. Elektronikus úton történő előterjesztés esetén a dokumentumot, ami tartalmazza a beadványt és a mellékleteket, a küldő minősített elektronikus aláírásával kell ellátni. Elektronikus úton való előterjesztés esetén a jogalkotó biztosította a bíróságnak a jogot, hogy megkövetelje a beadvány és a mellékletek papír alapon történő utólagos előterjesztését is.
[19] Spühler-Dolge-Gehri i. m. 315.
[20] A.Staehelin-D. Staehelin-Grolimund i. m. 347.
[21] Tanja Domej: Die künftige schweizerische Zvilprozessordnung - Struktur und Characteristika des Verfahrens. ZZPInt, 2006. 253.
[22] Lsd. Svájci polgári perrendtartás 243. cikk (2) bek.
[23] Lsd. részletesebben Thomas Sutter-Somm: Die Verfahrensgrundsätze und die Prozessvoraussetzungen. ZZZ, Heft Nr. 15. 309. és 313.
[24] Sutter-Somm (2002) i. m. 393-394.; Thomas Sutter-Somm: Die Verfahrensgrundsätze und die Prozessvoraussetzungen. ZZZ, Heft Nr. 15. 309-310.; Sutter-Somm (2012) i. m. 289-299.
[25] Lsd. Svájci polgári perrendtartás 154. cikk.
[26] Meier i. m. 351.
[27] Meier i. m. 349-351.; Gasser i. m. 81.
[28] Lsd. Svájci polgári perrendtartás 244. cikk (3) bek. c.) pont.
[29] Lsd. Svájci polgári perrendtartás 246. cikk (2) bek.
[30] Meier i. m. 350.
[31] Meier i. m. 351.
[32] A perorvoslatok rendszeréről lsd. részletesebben: Sutter-Somm (2012) i. m. 324-330.
[33] Karl Spühler - Dominik Vock: Rechtsmittel in Zivilsachen im Kanton Zürich und im Bund. 2. Auflage. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2011. 2. Kapitel, §3 II. 1.; Sutter-Somm (2012) i. m. 339-340.
[34] Lsd. Svájci polgári perrendtartás 4. cikk (1) bek.
[35] Vö. Svájci polgári perrendtartás 94. cikk (1) bek
[36] Spühler-Vock i. m. 2. Kapitel, §3 III. 1.; Christine Baltzer-Bader: Die Rechtsmittel. In: Thomas Sutter-Somm - Franz Hasenböhler (Hrsg.): Die künftige schweizerische Zivilprozessordnung. Mitglieder der Expertenkomission erläutern den Vorentwurf. Zürich-Basel-Genf, Schulthess Juristische Medien AG, 2003. 91-92.
[37] Spühler-Vock i. m. 2. Kapitel, §3 II. 2.; Sutter-Somm (2012) i. m. 347-348.
[38] Baltzer-Bader i. m. 96.
[39] Vö. Baltzer-Bader i. m. 100-101.; Sutter-Somm (2012) i. m. 350-351.
[40] Spühler-Vock i. m. 2. Kapitel, §5 III. Einleitung.; Baltzer-Bader i. m. 104.; Sutter-Somm (2012) i. m. 355-356.
[41] Spühler-Dolge-Gehri i. m. 313.
[42] Sutter-Somm (2007) i. m. 167.
[43] Spühler-Dolge-Gehri i. m. 312.
[44] Ibidem.
[45] Jürgen Brönnimann: Die Schweizerische Zivilprozessordnung vom 19.12.2008 - ein Überblick. Recht 2009/3. 91.; Gasser i. m. 76.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd (PPKE JÁK)
Visszaugrás
