Mivel a világ közvéleménye keveset tud Bruneiről, a történetileg kialakult sajátos jogi felfogásnak és szabályozásnak az alternatív vitarendezésen keresztüli bemutatását célul tűző tanulmányunkat indokoltnak tűnik az országra legjellemzőbb információk felvillantásával indítani. Ha a mintegy Békés megyényi, 5765 km2 területű, szárazföldön csak Malajzia Sarawak tartományával határos, a Dél-kínai tenger partján lévő állam valamiről híres, az kétségkívül uralkodója, Hassanal Bolkiah szultán mesés vagyona: palotája, az Istana Nurul Imam 1788 szobát, ebből 257 fürdőszobát számlál, garázsai 7000 luxusautó tárolására szolgálnak. A mintegy 400 000 lakosú, teljes függetlenségét Nagy-Britanniától 1984-ben elnyert ország gazdagságának alapját szénhidrogén-készletei adják; a pénzbőségből adódóan a magánszemélyeknek még csak adót sem kell fizetniük. Lakói 70 százalékban malájok, de emellett jelentős a kínai népesség, s európai származásúak, valamint bennszülött nem maláj etnikumok (ibanok, bisayák, tutongok, penanok, belaitok, dukunok, murutok) is lakják. A lakosság túlnyomó része az Alkotmányban rögzítetten hivatalosnak minősülő vallás, az iszlám követője, ugyanakkor gyakorolják mások mellett a buddhista, a hindu, az anglikán hitet is. Brunei abszolút monarchia, lényegében mindenről a szultán dönt, akit tanácsadók segítenek.[1] A szultanátus függetlensége óta a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (Association of Southeast Asian Nations, közismert betűszóval ASEAN) legkisebb tagállama.
Bár éppen csak eltelt, nem túlzás azt állítani, 2014 bizonyosan jogtörténeti jelentőségű év lesz Bruneiben. A vallási vezető, egyben államfő és jogalkotó, a szultán[2] - megfogalmazása szerint Allah iránti kötelezettségből származó - döntése nyomán ugyanis 2014. május 1-jén lépett részben hatályba a saría büntetőjog.[3] Hassanal Bolkiah egyébként már az 1990-es években is hangot adott a bevezetés szükségességének, de tervét most már nem csak a nemzetközi összehasonlításban alacsony bűnözési intenzitás növekedésével, hanem az internetet magában foglaló káros külső hatásokkal is indokolta. Véleménye szerint az iszlám jog a globalizációval szembeni erős és hatékony tűzfalként szolgál.[4] Így vált a szultanátus az első kelet-, délkelet-ázsiai állammá, amely nemzeti szinten bevezette büntetőjogába a saríát.[5] A 2013-ban kiadott Brunei Syariah Penal Code Order személyi hatálya általában a nem muzulmánokra is kiterjed (pl. lopás, alkoholárusítás nyilvános helyen), de egyes bűncselekményeket csak moszlimok követhetnek el. A teljes bevezetés három fázisban történik: az első szakaszban pénzbüntetéssel vagy szabadságmegvonással járó cselekményeket pönalizáltak (pl. a pénteki ima elmulasztását). A második szakaszban megjelennek a végtagcsonkítással és korbácsolással járó bűncselekmények, végül pedig bevezetik a megkövezést, pl. homoszexuális kapcsolat létesítése, házasságtörés miatt, vagy akár a próféta káromlásáért.[6] Meg kell jegyezni azt is, hogy a saría hatálybalépése nem érinti a büntető kódexet, így egyes cselekmények a civil és a saría bíróságoknak is munkát adnak.
A szigorú saría ítélkezés bevezetésének valódi mozgatórugói kapcsán több teória is napvilágot látott. Az elemzők egyetértenek abban, az idősödő szultánt motiválta, hogy szeretné elveszíteni a világi élvezeteket habzsoló uralkodó image-ét, s csírájában kívánja elfojtani az esetleges belső viszályokat. Emellett az országot az iszlám kereskedelem, bank- és pénzügyi közvetítő rendszer központjává, egyfajta "iszlám Szingapúrrá" kívánja tenni.[7] Mindenesetre e döntése visszatükrözi a moszlim világban számos helyen felerősödő, a vallási megalapozottságú jog alkalmazásának kiterjesztését célzó igényt. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy a valódi cél az évszázadok során kialakult sokszínűség, a nem iszlám vallás és kultúra visszaszorítása, a társadalom homogenizációja. A Maláj Iszlám Monarchia (Melayu Islam Beraja) nemzeti ideológiája, mely Brunei fejlődésének zálogát a maláj kultúra, az iszlám és a monarchia intézménye megkérdőjelezhetetlen triászában látja, nyilvánvalóan a jogrendszerben is leképeződik.[8]
2014 volt az első év a szultanátusban, amikor a Karácsonyt nem lehetett szabadon, így fa állításával, dekorá-
- 178/179 -
ciókkal, vagy ünnepi dalokkal köszönteni. Emiatt szimbolikus jelentősége van annak, hogy a szultán éppen ekkor hagyta jóvá egy nonprofit alapon működő arbitrációs központ (Brunei Darussalam Arbitration Centre, BDAC) létesítését. A hivatalos sajtóközlemény hangsúlyozza, a centrum a rendes peres eljáráshoz képest gyorsabb alternatívát kíván biztosítani a kereskedelmi jogviták megoldásában, s kíván ezáltal megfelelni a hazai és nemzetközi fogyasztói igényeknek.[9] A szervezet egyrészt adminisztratív jellegű szolgáltatást nyújt, másrészt a választottbíráskodás és a mediáció alkalmazásával segít a jogviták megoldásában. Jelentősége abban ragadható meg, hogy mindezidáig a dinamikus kereskedelmi kapcsolatok ellenére az országhatárokon belül egyes ad hoc választottbíróságokon kívül nem volt olyan intézmény, amely a kereskedelmi jogvitákban a rendes bírói úthoz képest alternatívát kínált volna. Emiatt a kereskedelmi szerződésekben a felek gyakran a malajziai Kuala Lumpur Regional Centre for Arbitration (KLRCA), a Singapore International Arbitration Centre (SIAC), esetleg a London Court of International Arbitration (LCIA) vagy a párizsi International Chamber of Commerce (ICC) előtti jogérvényesítést kötötték ki. Nem meglepő tehát, hogy ilyen intézmény létesítését számos szakértő sürgette. Maga az ötlet egyébként 2008-ban egy Bruneiben rendezett arbitrációs konferencián vetődött fel. Annak megvalósítása 2013-ban került kézzelfogható közelségbe, amikor az ASEAN soros elnöki tisztségét betöltő ország kifejezte azt a szándékát, hogy regionális arbitrációs központ kíván lenni. Meg kell jegyezni ugyanakkor, a centrum székhelyén, a Brunei Economic Development Board épületében tevékenységét még nem kezdte meg.
Az arbitrációs központ megalapítása a remények szerint komoly hajtóerőként fog hozzájárulni az alternatív vitarendezés fejlesztéséhez mind határokon belüli, mind azokon túli jogviták tekintetében. A létesítés alkalmat ad arra, hogy vázlatosan áttekintsük, milyen előzményei és perspektívái vannak a brunei jogfejlődésben az alternatív (az arbitrációs, a konsziliációs és a mediációs) vitarendezésnek.
Ahogy az ország általában, úgy jogrendszere is alapvetően kétirányú hatással jellemezhető. Ezek közül a tradicionálisabb maga az iszlám, mely a XIV. században vált Borneón dominánssá. Másrészt Brunei 1888-tól brit protektorátus lett (bár a szultán korlátozott hatalma megmaradt), aminek következtében a common law is meggyökeresedett. Míg az iszlám törvénykezés a saría bíróságok rendszerében manifesztálódik, addig a brit jogi hagyományok az angol nyelvet használó civil bíróságok tevékenysége révén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
