1. November eleje, tavaszi meleg Washington, DC-ben, a Mayflower Hotelben majd kétezer jogász az Egyesült Államok minden részéből mégsem a főváros nevezetességeit látogatja, hanem egy háromnapos konferenciára hangolódnak. A konferencia szomorú apropója a Legfelső Bíróság egyik bírájának, Antonin Scaliának a halála, témája pedig az ő bíráskodásra és jogtudományra gyakorolt hatása. Ahogy az egyik résztvevő megfogalmazta, nem örömteli a konferencia kiváltó oka, de tartalma annál fontosabb.
A november 17-19. között zajló esemény magyar szemmel nézve igen sűrű volt, három napra több mint száz előadó prezentációját sűrítették bele, de a szervezés magas szintjét jelzi, hogy egyetlen program kezdésénél sem volt csúszás tapasztalható. Az előadók között több legfelső bírósági bíró, szenátorok, kormányzók mellett az akadémiai szféra kiválóságai és gyakorló bírók, ügyvédek is voltak, néhány ponton üzletemberekkel kiegészülve. Az egylet - amerikai szempontok alapján - "non-partisan", vagyis nem elkötelezett, annyi mégis érezhető minden folyosói beszélgetésből, az előadások felvezetéséből, a moderálásból - különösen a 2016. novemberi választás eredménye tükrében -, hogy a tagság, a közönség túlnyomó része konzervatív érzelmű. Az előadók kiválasztása, a panelek összeállítása során azonban a szervezőbizottság látható gondot fordított arra, hogy ne essen ugyanabba a hibába, ami miatt az egylet egyáltalán létrejött - a dogmatikus nézetek kritizál(hat)atlanságának magába forduló vakságába.
2. A Federalist Society 1982-ben a Yale, a Harvard és a University of Chicago jogi karai néhány hallgatójának diákegyleteként indult, akik arra kerestek közös lehetőséget, hogy az akkor teljesen egyeduralkodó liberális ortodoxiával szemben érvelési, vitaplatform alakulhasson. Nagyon érdekes fordulat, hogy az elmúlt 35 év számos sikert hozott az egyletnek, a főkérdés azonban ma is legalább olyan aktuális, mint akkor. A mai szólásszabadsági jog egyik fontos kérdése, hogy egyetemi környezetben mennyiben élhetnek e jogukkal a hallgatók. A politikai aktivitást és a más okból sértő beszédet ugyanis az USA-ban az egyetemi vezetések általában próbálják megbéklyózni, mivel az üzleti kockázatot hordoz az egyetemek számára. Ennek okán szigorú helyi szabályzatok szorítják kordába, hogy egyes hallgatók mit és mit nem mondhatnak, s ezek elfogadása kötelező számukra, ha haladni akarnak tanulmányaikban. Ellenkező esetben, a szabályzat megsértése esetén fegyelmi büntetés jár. Az egyetemi vezetések pedig "szólásszabadsági zónákat" jelölnek ki, ahol a fenti korlátozások nem érvényesülnek, hanem az első alkotmánykiegészítés uralkodik.[1] Valóban visszásnak tűnő helyzet, hogy ezek a helyi szabályok az akadémiai intézetek hallgatóit épp attól próbálják megóvni, ami az életre készítené fel őket: az éles, sokszor kemény vitától (mindaddig, amíg az tisztességes, persze). Ahogy azt Ben Sasse szenátor, a konferencia egyik felszólalója megjegyezte, e kritika lehetősége nem más, mint Amerika lényege...
3. A 2016. évi országos konferencia maga a siker bizonyítéka az egylet számára, mivel pár fős diákegyletből egy országos jelentőségű, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmi ágat is behálózó olyan társasággá váltak, akiknek - konzervatív értékeket közvetítő - véleményét előszeretettel hallgatja meg a hatalom. Elég csupán arra utalni, hogy az USA Legfelső Bíróságára a sajtóhírek szerint jelölt személyek közül többen szoros kapcsolatot ápolnak a Federalist
- 46/47 -
Societyvel, és két igazán komoly jelölt fel is szólalt ezen a konferencián. Jogász körökben - éppen kitartó, véleményét állandó viták kereszttüzében megalapozó stílusa miatt - egyre kevésbé megkerülhető az egylet, s azt a politikai és akadémiai korridor másik oldala is felismerni látszik, hogy elhallgatással nem lehet eltüntetni az itt felhalmozódott szellemi tőkét.
Az intellektuális kapacitásból pedig valóban sok mutatkozott meg három nap alatt. A program kezdete egyszerre volt szakmai felütés és személyes megemlékezés: Samual A. Alito főbíró beszélt Antonin Scalia bíró különleges személyiségének erejéről és az általa képviselt jogi irányvonal kezdeti sikertelenségét követő egyre fontosabb szerepéről. Ahogy a főbíró említette: előtte alig hivatkoztak a jogszabályra a bírósági ítéletekben (!), utána már alig volt ez megkerülhető. Persze a kontinentális, civil jogi hagyományból érkezettek számára ez különösnek tűnik, de ha az Európai Unió Bírósága vagy az Emberi Jogok Európai Bírósága tevékenységét nézzük, akkor ott sem teljesen ismeretlen az a folyamat, amikor már nem az egyezmény szövege, hanem a magas bíróság valamelyik korábbi határozata képezi a döntés alapját - olyan folyamat ez, amelyet nem biztos, hogy magunk is követni szeretnénk...
4. Az első panel központi témája is ez volt: szöveg a szándék felett. A jogalkotói szándék túlhangsúlyozása olyan progresszív döntési láncolathoz vezetett, amely egyre inkább elszakadt az eredeti törvényi és alkotmányi szövegektől, márpedig ez sem demokratikusan, sem szigorú jogászi ethosszal nem igazolható. Scalia nem elvetette a kongresszusi törvényhozási eljárásban képződött előkészítő anyagok használatát in toto, hanem a helyükre kívánta tenni azokat. Álláspontja szerint mindaddig, amíg a szöveg jogi tartalma az általa azonosított 57 (!)[2] nyelvtani értelmezési kánonnal (canon mint szabály) meghatározható, addig nem szabad használni az értelmezés más, különösen teleologikus módszereit. Scalia ezen értelmezés során a nyelvtani és rendszertani értelmezést egybefüggően használta.
5. Ez elvezetett a másik panel fő témájához: szabályok a standardok felett. Scalia előnyben részesítette az egyértelmű tartalmú szabályokat (a konferencián számos alkalommal elhangzott példa szerint: a szavazójog 18. évtől illeti meg a személyeket) a standardok (szavazójoga az érett személyeknek van) felett. Ez a jogászi igény számunkra, európaiak számára is könnyen érthető, de ami az USA-ban rendszerszintű kivétel lett, az bizony itthon is érezhető. A common law tradícióból táplálkozó, de nagyon részletesen szabályozott kódexszel[3] rendelkező Egyesült Államok jogalkotása igen sokszor használ bizonytalan, igen szélesen értelmezhető kifejezéseket. Ez egyik oldalról hasznos, hiszen az idő múlásának is kitett jog merevségét enyhíti, ugyanakkor értelmezési bizonytalanságot hoz a szabályba. Ezt a bizonytalanságot együtt értelmezve a demokratikus felhatalmazással, Scalia úgy vélte, hogy ha valamely szabály tartalma csak extenzív módszerekkel tehető világossá egy bírói ítéletben, az valójában jogalkotás, amire a bírói hatalmi ágnak felhatalmazása nincsen. Felhatalmazás hiányában ilyen esetben a jogalkotóra kell visszaszármaznia a döntés jogának, nem pedig a bíróságnak kell kibontania az alkotmány szövegéből közvetlenül le nem vezethető jogokat. Más ügyek mellett különösen fontos szerephez jutott ez a Roe v. Wade ügyben[4], amely ellen Scalia nem úgy szólalt fel[5], hogy az abortuszt - amit hívő katolikusként halálos bűnnek tartott - a Legfelsőbb Bíróságnak kellene tiltania vagy engednie. Ellenkezőleg: mivel erről az alkotmány nem szól, ilyen ügyben az embereknek, a tagállamoknak kell döntenie, nem pedig valamelyik szövetségi szervnek, különösen nem a bíróságnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
