Juhász Tamás: A számlázás az új Ptk.-ban (GJ, 2013/3., 20-25. o.)

A számlázást törvényi szinten elsősorban adó- és számviteli normák szabályozzák. A számlázás azonban a polgári jog hatályos, illetőleg a közeljövőben hatályba lépő új szabályaiban is szerepet kap. A számlázás jogágankénti eltérő megítélésének bemutatása, az elhatárolási problémák és a számlázást gyakran érintő közvélekedések - és ez esetben szándékosan nem köztudomású tényeket említek - valóságtartalmának tisztázása érdekében, az alábbiakban ezen bizonylat típus főbb jellemzőinek, jogágankénti párhuzamos, bemutatására vállalkozom.

I. Számla fogalma és főbb jellemzői az áfában és a számvitelben

A bemutatás során elsőbbséget élvez az adó- és számviteli szabályok ismertetése, hiszen ezen közjogi normák részletesebben szabályozzák a számlát, mint bizonylattípust a magánjogi szabályoknál.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (1) Számviteli bizonylat minden olyan a gazdálkodó által kiállított, készített, illetve a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló

20/21

természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) - függetlenül annak nyomdai vagy egyéb előállítási módjától -, amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.

Az idézett jogszabály alapján rögzíthető, hogy az Sztv. számviteli bizonylat alatt elsősorban a számlát érti. A számla fogalmát külön nem határozza meg, de a könyvelést közvetlenül alátámasztó bizonylat - alábbiakban részletezett - adattartalmának felsorolásán keresztül a számla számviteli fogalma hézagmentesen megállapítható, mivel a számla a számvitelben az a bizonylat, amelyet az Sztv. 165. § (1) bekezdésének megfelelően az Sztv. 167. § (1) bekezdésében felsorolt adattartalommal ellátva állítanak ki.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) X. Számlázás című fejezetében két, az áfa szempontjából releváns alapbizonylati formát különböztet meg. Az egyik a számla, a másik a nyugta.

Az Áfa. tv. 168. § (1) Számla: minden olyan okirat, amely megfelel az e fejezetben (Áfa. tv. X. fejezet) meghatározott feltételeknek.

Az Áfa. tv. számlán belül három különböző csoportot különböztet meg;

- számla,

- számlával egy tekintett alá eső okirat,

- nem belföldi adóalany esetében azon okirat, amely megfelel a 2006/112/EK tanácsi irányelv (Héa.) számlára vonatkozó szabályainak.

A nyugta definíció szerinti meghatározását az Áfa. tv. külön nem ismerteti. Így a gazdasági események azon köre esetében áll fenn nyugtakibocsátási kötelezettség, amely megtörténte esetében számla kiállítása nem szükséges, de nem tartozik - az Áfa. tv. által tételesen ismertetett - számla kiállítás alóli mentesülési körébe, és nem az Áfa. tv. 85. § (1), vagy 86. § (1) bekezdése alapján adómentes a gazdasági esemény.

Érdemes megemlíteni, hogy a számlázás általános forgalmi adó rendszerén való rendezése meglehetősen nagy múltra tekint vissza, ugyanis az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. törvény, az 1989. évi XL. törvény, az 1992. évi LXXIV. törvény, valamint a hivatkozott, jelenleg hatályos Áfa. tv. egyaránt tartalmaz számlára vonatkozó részletszabályokat.

A hivatkozott fejezet a számla fajtáit, valamint a nyugtát, a számla egyes fajtáinak és a nyugtának az adattartalmát, a kibocsátási kötelezettség és kibocsátás alóli mentesülés eseteit, illetőleg egyéb jellemzőit (pl.: megjelenési forma) részletesen szabályozza. Az Áfa. tv. szerinti nyugta, mint bizonylati forma ugyanakkor, hangsúlyosan nem egyezik meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által használt nyugta fogalmával. Ez utóbbi (nyugta) fogalmát ugyanis a Ptk. 284. §-a a teljesítés szabályaihoz és a Ptk. 302. § c) pontja szerinti a jogosulti késedelemhez kapcsolódó bizonylattípusként említi.

Az Áfa. tv. a számla, az Sztv. a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat, és ez által a számla adattartalmát taxatív módon sorolja fel.

Így Áfa. tv. 169. §-a szerint kötelező, az Sztv. szerint viszont nem kell feltüntetni a számlán;

- a számla szerinti gazdasági eseménnyel érintett mindkét fél adószámát;

- a számla szerinti termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevője nevét és címét;

- az áthárított adót, ha azt törvény nem zárja eleve ki;

Az Áfa. tv. ezentúl az adómentesség, a különleges adózási formák nevesített, egyedi sajátosságainak, és egyéb speciális adókötelezettségre utaló kifejezések számlán való feltüntetését írja elő, amelyeket értelemszerűen nem minden esetben, hanem csak az adómentes gazdasági esemény, illetőleg valamely különleges adózási mód Áfa. tv.-ben meghatározott feltételeinek fennállása esetén kell a számlára felvezetni.

Ettől eltérően az Sztv. 167. §-a szerint kötelező, az Áfa. tv. szerint viszont nem kell feltüntetni a számlán;

- a bizonylat megnevezését (jelen esetben számla);

- a gazdasági műveletet elrendelő, az utalványozó, a végrehajtást igazoló aláírását,

- egyes könyvelési módozatra utaló különleges adatokat.

Ugyanakkor mindkét törvény kötelezővé teszi;

- a számla sorszámának;

- a számla kiállító (értékesítő, szolgáltatásnyújtó) megjelölésének (név, cím);

- kiállítás időpontjának;

- gazdasági esemény megjelölésének / termék szolgáltatás megnevezése, mennyisége;

- a gazdasági esemény értékbeli adatainak / az áfa alapjának, adó nélküli egységárának, esetleges árengedményének, adó mértékének

feltüntetését.

Az Áfa. tv. 178. § (1) bekezdése és az Sztv. 167. § (2) bekezdése ugyanakkor expressis verbis lehetővé teszi azt is, hogy a számlára és egyszerűsített számlára vonatkozóan más jogszabály további követelményeket is megállapítson. Gyakorlati tapasztalataim alapján kijelenthető, hogy a számlára vonatkozó adóhatósági ellenőrzések az Áfa. tv., illetve az Áfa. tv. számlázási szabályait kiegészítő 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet alapján zajlanak, csekély jelentőséget tulajdonítva az Sztv. vonatkozó rendelkezéseinek.