Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (az EK-Szerződés) 59. Cikke értelmében "fokozatosan el kell törölni a Közösségen belül szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozást a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik a Közösségnek nem abban a tagállamában letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy".
Az EK-Szerződés 60. Cikke szerint az 59. Cikk idézett rendelkezéseinek alkalmazásában "szolgáltatás" a díjazás ellenében nyújtott olyan szolgáltatás, amely nem tartozik az áruk, a tőke és a személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá. A szolgáltatás általános fogalom-meghatározása körébe tartozó szolgáltatások pontos körét az EK-Szerződés nem tartalmazza, csupán példálódzó jellegű felsorolást ad a 60. Cikk második bekezdésében a "szabadfoglalkozásúként végzett tevékenységek" kifejezett megemlítésével.
Az EK-Szerződés idézett általános rendelkezéseinek további pontosítását tartalmazza a szolgáltatásnyújtás szabadságának az ügyvédek általi hatékony gyakorlásának elősegítéséről szóló 77/249/EGK irányelv, valamint az Európai Parlament és Tanács 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzésétől eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről.
A Magyar Köztársaság az ügyvédi tevékenység gyakorlásával összefüggő szabályok alkalmazása tekintetében nem kért átmeneti mentességet, ezért vált szükségessé az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (az "Ütv.") fent hivatkozott irányelveknek megfelelő módosítása, amelyre a 2003. évi XI. törvény rendelkezéseinek megfelelően került sor az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától.
A 98/5/EK irányelv az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadságát nem az oklevelek elismerésének általános rendszerén belül illetve azon keresztül biztosítja, hanem annak lehetővé tételével, hogy az ügyvédek saját szakmai címeiket viselve akár egyedi, akár állandó jelleggel tevékenykedhessenek a fogadó tagállamban az őket saját tagállamukban ügyvédi tevékenységre feljogosító oklevelek illetve bizonyítványok elismertetése nélkül. A 98/5/EK irányelv szerint így az ügyvédek a fogadó tagállam ügyvédi szakmájába könnyebben beilleszkedhetnek, amely könnyítést indokolja egyrészről az a tény, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat egyre inkább jellemző határon túlnyúló ügyletek lebonyolításához szükséges jogi szolgáltatás is óhatatlanul átlépi a közösségi országhatárokat, másrészről pedig az is, hogy a közösségi jogi szabályozás következtében egyre szélesebb körben alakulhatnak ki átfedések az egyes nemzeti jogrendszerek tartalmát tekintve.
A 98/5/EK irányelv fentiek szerinti alapelvét követve módosította a 2003. évi XI. törvény az Ütv.-t, amelynek rendelkezései 2004. május 1-jén léptek hatályba.
Az Ütv. IX. fejezete foglalkozik az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában ügyvédi tevékenység folytatására jogosultak, vagyis az európai közösségi jogászok ügyvédi tevékenységével, és külön fejezetben (a X.-ben) foglalkozik a külföldi jogi tanácsadóval.
A külföldi jogi tanácsadó csak az Ütv. 92. §-ának (1) bekezdése szerinti korlátozott jogi tevékenységet végezhet, ebben a körben csak a bejegyzésének helye szerinti hazai jogáról valamint a nemzetközi jogról és az ezekkel összefüggő joggyakorlatról adhat jogi tanácsot. Ezzel szemben az európai közösségi jogásszal szemben ilyen tartalmi megkötést az Ütv. nem tartalmaz, mit több, kifejezetten utal arra, hogy az európai közösségi jogász az Ütv. 5. §-ában meghatározott bármely ügyvédi tevékenységet végezheti, vagyis képviselheti az ügyfelét, büntetőügyben védelmet láthat el, jogi tanácsot adhat, szerződést, beadványt, illetve más iratot készíthet, és ezen tevékenységekkel összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végezheti.
További lényeges különbség a külföldi jogi tanácsadó és az európai közösségi jogász között az, hogy a külföldi jogi tanácsadó egyrészről csak magyar ügyvéddel, illetve ügyvédi irodával kötött együttműködési szerződés alapján végezhet jogi tevékenységet, másrészről pedig saját nevében megbízást a magyarországi jogi tevékenység tekintetében nem kaphat: tevékenységét kizárólag a vele együttműködési szerződéses jogviszonyban lévő ügyvéd vagy ügyvédi iroda részére adott megbízás alapján végezheti. Ezzel szemben az európai közösségi jogász csak akkor köteles ügyvéddel vagy ügyvédi irodával együttműködési szerződést kötni, ha az általa végzett tevékenység körében valamely jogszabály kötelező jogi képviseletet ír elő.
Az is jelentős különbség továbbá, hogy a külföldi jogi tanácsadó csak azt követően folytathatja a fentiek szerinti korlátozott tevékenységét, hogy őt az illetékes ügyvédi kamara a külföldi jogi tanácsadók névjegyzékébe felvette, míg egy európai közösségi jogász eseti jellegű jogi tevékenységet az illetékes kamara egyszerű írásbeli értesítése mellett is folytathat (bár állandó jellegű tevékenység esetén az Ütv. számukra is előírja az európai közösségi jogászok névjegyzékébe történő felvételt).
Végül számottevő különbséget jelent az is, hogy a külföldi jogi tanácsadó nem válhat az ügyvédi kamara tagjává, tevékenysége a fent írott korlátozások között marad, míg az európai közösségi jogászt a kamara köteles ügyvédként felvenni az ügyvédi kamarába három éves megszakítás nélküli, a magyar joggal kapcsolatos ügyvédi tevékenységet követően (amelybe beleértendő az Európai Unió jogának magyarországi alkalmazásával kapcsolatos tevékenység is) azzal a feltétellel, hogy személyes meghallgatáson bizonyítja az ügyvédi tevékenység gyakorlásához szükséges szintű magyar nyelvtudást, valamint ha büntetlen előéletű, ha rendelkezik az ügyvédi tevékenység folytatásához szükséges felelősségbiztosítással, megfelelő irodahelyiséggel és nem esik az Ütv. egyes további kizáró rendelkezéseinek hatálya alá.
Az Ütv. 89/A. §-ának (1) bekezdése szerint az európai közösségi jogász az a személy, aki az Európai Gazdasági térség valamely tagállamának állampolgára, és az 1/2004. (I. 8.) IM rendeletben meghatározott szakmai megnevezések valamelyike alatt ügyvédi tevékenység folytatására jogosult az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában.
Az európai közösségi jogász tevékenységét folytathatja eseti vagy állandó jelleggel, de lehet alkalmazott európai közösségi jogász is akkor, ha ügyvéddel vagy ügyvéddi irodával munkaviszony létesítésére irányuló szerződést köt.
Eseti jellegű ügyvédi tevékenység esetén az európai közösségi jogász nem köteles kérelmezni az európai közösségi jogászok kamara által vezetett névjegyzékébe történő felvételét, ellenben az általa folytatott tevékenységgel összefüggésben az illetékes kamara illetve a tevékenység folytatásában érintett hatóság vagy bíróság kérésére köteles igazolni, hogy a fent hivatkozott IM rendelet szerinti valamely szakmai megnevezés alatt jogosult ügyvédi tevékenységet folytatni. További követelmény az eseti jellegű tevékenységgel kapcsolatban az, hogy bíróság vagy hatóság előtti eljárás esetén az érintett európai közösségi jogász köteles a területileg illetékes kamarát értesíteni. Kötelező jogi képviselettel érintett eljárásokban pedig az európai közösségi jogász eseti jelleggel is csak akkor járhat el, ha ebből a célból ügyvéddel vagy ügyvédi irodával együttműködési szerződést kötött.
Állandó jellegű ügyvédi tevékenység végzésére az európai közösségi jogász az európai közösségi jogászok kamara által vezetett névjegyzékébe történő felvételével válik jogosulttá. Az illetékes ügyvédi kamara köteles felvenni a névjegyzékbe azt a kérelmezőt, aki bizonyítja, hogy a hivatkozott IM rendelet szerinti megnevezés alatt valamely tagállamban ügyvédi tevékenység folytatására jogosult, igazolja ügyvédi felelősségbiztosításának meglétét, és írásbeli nyilatkozattal hozzájárul ahhoz, hogy a kamara megbízójának az ügyvédi felelősségbiztosítással kapcsolatban meghatározott adatokat kiadja.
Az európai közösségi jogászokra általánosságban vonatkozó korlátozás az (függetlenül attól, hogy tevékenységüket eseti vagy állandó jelleggel, esetleg munkaviszonyban látják el), hogy névhasználatuk során kizárólag a saját tagállamukban alkalmazott szakmai megnevezést alkalmazhatják; az "ügyvéd" megnevezést csak azt követően használhatják, hogy őket valamely kamara 3 éves megszakítás nélküli magyarországi gyakorlat után (az egyéb feltételek teljesítésével) az ügyvédi kamarába felveszi.
A fentiekhez hasonló elnevezéssel kapcsolatos korlátozás szerint akkor, ha egy ügyvédi iroda nevében nem szerepel legalább egy "ügyvéd" tag családi neve, vagy ha egy "ügyvédi iroda" kizárólag európai közösségi jogászokból áll, az iroda nem használhatja az "ügyvédi iroda" elnevezést, elnevezésében csak az "iroda" megjelölés szerepelhet.
Figyelemmel az Európai Unió tagállamainak jogharmonizációs kötelezettségére, a 98/5/EK irányelvnek megfelelő, a fentieken bemutatott jogi szabályozás érvényesül az Európai Unió valamennyi tagállamában, ami azt jelenti, hogy a magyaroszági ügyvédi kamarák által nyilvántartott ügyvédek is jogosultak arra, hogy az Európai Unió más tagállamában az ott hatályos belső jog rendelkezéseinek keretei között megbízóik javára ügyvédi tevékenységet folytassanak.
A Budapesti Ügyvédi Kamara adatai szerint jelenleg 23 külföldi ügyvéd szerepel a nyilvántartásban (ami feltehetőleg a külföldi jogi tanácsadók számának felel meg) míg az európai közösségi jogászok névjegyzékében 36-an szerepelnek. A Budapesti Ügyvédi Kamara tájékoztatása szerint nem volt még példa arra, hogy egy európai közösségi jogász eseti jogi tevékenység magyarországi gyakorlását jelentette volna be valamely hatóság vagy bíróság előtti jogi képviselet, vagy bármely más ügyvédi tevékenység tekintetében, és további kérdés, hogy az európai közösségi jogászok névjegyzékében szereplő jogászok közül mennyien fognak a 3 éves gyakorlati idő leteltét követően az ügyvédi kamara tagjává válni. ■
Lábjegyzetek:
[1] Elhangzott a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által 2006. június 30-án "Határon túlnyúló igazságszolgáltatás az Európai Unióban" címmel megtartott konferenciáján. Dr. Grósz Katalin ügyvéd
Visszaugrás
