Az Európai Bizottság Igazságosság, Szabadság és Biztonság Főigazgatósága 2005. július 11-én kelt levelében az Európai Unió keretében működő független emberi jogi szakértőkből álló hálózatot (EU Network of Independent Experts on Fundamental Rights) arra kérte, hogy az uniós tagállamoknak a Szentszékkel kötött vagy kötendő megállapodásait megvizsgálva nyilvánítson véleményt a vallási meggyőződésen alapuló kifogáshoz való jogról. A Szentszékkel való megállapodás megkötését tervezi például a Szlovák Köztársaság. A véleménykérést megelőzte az Európai Parlamentnek az a kérése, hogy a független szakértők hálózata foglalkozzon a kérdéssel.
A szakértők 2005. december 14-én kiadott, 4-2005. számú véleményét Szlovákiában és másutt is számos sajtójelentés félreértelmezte. Olyan szövegkörnyezetben idézték, amely alkalmas volt arra, hogy elferdítse a vélemény valós tartalmát. A szakértők ezért a vélemény tartalmának tisztázása érdekében angol és szlovák nyelven is közzéteszik ezt a rövid, tisztázó közleményt. Az összefoglaló nem tartalmazza a véleményt teljes terjedelmében, az ugyanis nemcsak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a nők reproduktív jogainak gyakorlása során az egészségügyben dolgozók vallási meggyőződésen alapuló megtagadási jogával kapcsolatban merülhetnek fel. Mivel a szlovák és a külföldi sajtó leginkább a véleménynek ezt a részét értelmezte félre, az összefoglaló ennek tisztázására törekszik.
A vélemény hangsúlyozza, hogy a vallási meggyőződésen alapuló kifogáshoz való jog az Emberi jogok európai egyezményének 9. cikkében és a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 18. cikkében garantált gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság jogából ered. Magában foglalja a jogot arra, hogy senkit ne lehessen vallási meggyőződése ellenére bizonyos jogi kötelezettségek elvégzésére kényszeríteni. Teljes mértékben elfogadhatatlan és a fenti rendelkezésekkel ellentétes volna a katolikus vallású egészségügyi dolgozótól és minden olyan személytől, aki vallási alapon ellenzi az abortuszt, elvárni azt, hogy tevőlegesen részt vegyen egy terhességmegszakításban.
A vélemény ugyanakkor rávilágít arra is, hogy azokban az országokban, amelyekben az abortusz bizonyos feltételek mellett engedélyezett, minden nőnek garantálni kell az ahhoz való hozzáférést. Az ENSZ Nőkkel szembeni megkülönböztetés kiküszöbölésének kérdéseivel foglalkozó bizottsága 24. számú általános ajánlása (General Recommendation no. 24, 20. ülésszak, 1999; 12. cikk: Nők és egészség; UN doc. A/54/38/Rev. 1) kimondja, hogy "a nőkkel szembeni diszkrimináció kiküszöbölésére tett intézkedések nem megfelelők, ha az egészségügyi rendszer nem biztosít szolgáltatásokat a speciálisan nőkre jellemző betegségek megelőzésére, szűrésére és kezelésére. Diszkriminatív, ha az állam nem biztosítja a megfelelő jogi szabályozást bizonyos reproduktív egészségügyi szolgáltatások elvégzéséhez." Az Emberi Jogi Bizottság legutóbb 2005-ben, a Karen Llontoy kontra Peru ügyben hangsúlyozta, hogy a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 7. cikkében foglalt kínzás és embertelen bánásmód tilalma sérelmét jelenti, ha a hazai jogban az abortusz engedélyezett, de az állam nem biztosítja a nők számára a terhességmegszakításhoz való tényleges hozzáférést.
Ezért, függetlenül attól, hogy a vallási meggyőződésen alapuló kifogás jogát kifejezetten rögzíti-e egy nemzetközi megállapodás vagy az valamely nemzetközi emberi jogi dokumentumban, a nemzeti alkotmányban vagy törvényben garantált vallásszabadsághoz való jogból vezethető-e le, azokban az esetekben, amikor a művi terhességmegszakítás legális, egyetlen nő sem fosztható meg az abortuszt biztosító egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréstől. A szakértők álláspontja szerint ez azt jelenti, az államnak először is hatékony jogorvoslatot kell biztosítania az abortusz elvégzését megtagadó döntéssel szemben. Másodszor, az államnak a vallási meggyőződése miatt a beavatkozást megtagadó orvos kötelességévé kell tennie, hogy a nőt olyan képzett egészségügyi szakemberhez irányítsa, aki hajlandó az abortusz elvégzésére. Harmadszor, az államnak biztosítania kell, hogy az az egészségügyi szakember, akihez a nőt átirányítják, valóban elérhető legyen, a központtól távol eső, vidéki körzetekben is. A szabályozásnak tehát amellett, hogy tiszteletben kell tartania a vallásszabadságból eredő vallási meggyőződésen alapuló kifogás jogát, biztosítania kell, hogy e jog gyakorlása ne vezessen az államban elméletileg mindenki számára hozzáférhető egészségügyi szolgáltatások megtagadásához vagy az azokkal kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéshez.
Brüsszel, 2006. január 19. ■
Visszaugrás
