A hatályos Csődtörvény (a továbbiakban: Cstv.) hat fizetésképtelenségi okot ismer, a hitelezők azonban leggyakrabban a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kezdeményezik az adós felszámolását. Ennek értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette.
A Cstv. alapján elhatárolható a felszámolási eljárás három egymásra épülő szakasza. Az első - viszonylag rövid - bíróság előtti periódus az adós fizetésképtelenségének a vizsgálata; ezt követi az időben legterjedelmesebb és a felszámoló által irányított, a bíróság által kontrollált tényleges felszámolási szakasz, amely alapesetben az adós jogutód nélküli megszüntetésével járó, az eljárás befejezésére irányuló bírósági résszel zárul.
A bíróságnak a fizetésképtelenségi okok vizsgálatának körében - elsősorban az elismert és a vitatott követelések tekintetében - fokozott figyelemmel kell eljárnia: bár a csőd- és a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás nemperes eljárások, azokban a bíróság a szükséges keretben bizonyítást folytat le, és érdemi döntést is hoz (Legfelsőbb Bíróság BH 1994/625.).
A Ptk. 242. § (1)-(2) bekezdései értelmében a tartozáselismerés a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
A tartozáselismerés tehát 1. egyoldalú 2. címzett 3. írásbeli jognyilatkozat, amelyben a kötelezett a jogosult felé fennálló kötelezettségét ismeri el. A nyilatkozat csak írásban tehető meg érvényesen, közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan [Ptk. 218. § (2) bekezdés, Pp. 195-196. §]; a szóban tett tartozást elismerő nyilatkozat egy esetleges bírósági eljárás során a bizonyítás körében értékelhető. A jogszabály és a bírói gyakorlat szerint az írásbeliségen kívül más alaki feltétel megtartása nem szükséges. Elegendő, ha a nyilatkozat tartalmából kitűnik a tartozás elismerésének ténye, az magyarázatot nem igénylő módon, kifejezetten és félreérthetetlen módon történik (tehát az elismerő fél a követelés fennállását nem vonja kétségbe) - mondta ki a Legfelsőbb Bíróság 2001/170. sz. és EBH 2000/309. sz. eseti döntése.
A tartozást elismerő nyilatkozat legfontosabb joghatása az, hogy a bizonyítási teher megfordul. A Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése alapján tehát az adóst terheli annak bizonyítása, hogy 1. tartozása nem áll fenn 2. fennáll ugyan a tartozás, de bírósági úton nem érvényesíthető 3. a nyilatkozat, amelyben a tartozását elismerte, érvénytelen.[1] A jogkövetkezmények sorába tartozik az is, hogy a Ptk. 236. §-ában szabályozott megtámadási jog megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban - pl. a tartozásának elismerésével - megerősíti (Legfelsőbb Bíróság 1994/212. sz.).
Meg kell azonban jegyezni, hogy a Pp. 195. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi az ellenbizonyítást a közokirattal szemben is, amennyiben azt a törvény ki nem zárja vagy nem korlátozza. Ugyanakkor ha a bíróság az adós fizetésképtelenségét közjegyzői okiratba foglalt követelés eredménytelen végrehajtása miatt - Cstv. 27. § (2) bekezdés b) pontja - állapítja meg, nem vizsgálhatja azt, hogy az adós a követelést vitatta vagy sem (Pécsi Ítélőtábla BDT 2007/1541. sz.).
Ebbe körbe tartozik a késedelmes teljesítés kérdése is. Ha hitelező az adós által elismert tartozásról számlát nem állított ki, a számla kiállításának hiánya a Ptk. 302. § szerint a jogosult késedelmének minősül, amely a tartozás fennállását nem befolyásolja. A felszámoló nem tagadhatja meg a hitelező követelésének nyilvántartásbavételét azért, mert a követelés alapján számla kiállítása nem történt meg. A számlakiállítási kötelezettséggel és esetleges általános forgalmi adó visszaigényléssel kapcsolatos kérdés tipikusan pénzügyi jogi, adójogi vita, a hitelezői igény fennállása körében nem értékelhető, elbírálása az adóhatóság feladatkörébe tartozik (Legfelsőbb Bíróság BDT 2006/1481. sz.). Ha az adós tartozását nem vitatta, fizetésképtelensége attól függetlenül megállapítható, hogy a tartozásra vonatkozóan kezeseivel szemben időközben jogerős marasztaló ítéletet hoztak, s a követelés tőlük behajtható (Legfelsőbb Bíróság BH 1998/45. sz.).
Az adós a felszámolási kérelem benyújtásáról szóló értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül köteles nyilatkozni a bíróságnak, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e, illetőleg kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot. A Cstv. 27. § (3) bekezdése szerint a bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet, kivéve, ha a felszámolási eljárás megindítását közvetlenül csődeljárás előzte meg, amelynek során az adós 30 napnál hosszabb fizetési haladékot vett igénybe. A tartozás kiegyenlítése azonban nem minősül a tartozás elismerésének, a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki. Ha nem egyértelmű a követelés összege, azt a bíróságnak tisztáznia kell, csak azt követően dönthet a haladékról. Fontos kiemelni, hogy a fizetési haladék engedélyezése a bíróság számára csak lehetőség, de nem kötelezettség; úgyszintén nincs módja a bíróságnak arra sem, hogy a tartozás megfizetésére részletfizetési kedvezményt biztosítson (Legfelsőbb Bíróság BH 2002/324. sz.).[2]
Nagyobb problémát okoz a vitatott követelés kérdése. A felszámolási eljárásban ugyanis a hitelezői igények kielégítése a Cstv. szerinti meghatározott sorrendben történik, aminek végrehajtásáért a felszámoló tartozik felelősséggel.
1. A 2006. 07. 01.-2007. 07. 07. közötti időszakban a Cstv. 27. § (1) bekezdésének a) pontjának szövege szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapította meg, ha korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő - a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is tartalmazó - fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki.
A módosítás miniszteri indokolásban kifejtettek szerint a korábbi szabályozás nem töltötte be teljesen a célját, mert a vitatás jogi tartalmának és formájának törvényi rendezése "…a kérdéses jogszabályhely megfogalmazásából, annak értelmezéséből következően csak a korábban nem vitatott vagy elismert, és már esedékes tartozások tekintetében valósul meg, mert az adós "hallgatása" ezekben az esetekben eredményezi a fizetésképtelenségi vélelem beállását. Abban az esetben viszont, ha az adós a tartozást korábban - vagyis a fizetési felszólítás kézhezvétele előtt - már vitatta, a fizetési felszólításra való írásbeli vitatást tartalmazó nyilatkozat megtételének elmulasztása önmagában már nem alapozza meg a fizetésképtelenséget, a fizetésképtelenség fennállása ez esetben nem vélelmezhető. A jogszabályi vélelem a jogszabály megszövegezéséből következően csak a korábban nem vitatott vagy elismert tartozással kapcsolatban áll be, amennyiben viszont az adós a tartozást korábban vitatta, a fizetésképtelenség fennállását nem lehet vélelmezni.
Ebből következően, ha az adós a felszámolási kérelemre akként nyilatkozik, hogy nem fizetésképtelen, mert a hitelező követelését korábban, a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően már vitatta, és ezt igazolja, fizetésképtelensége abban az esetben sem állapítható meg, ha egyébként a fizetési felszólításra írásbeli nyilatkozatot nem tett.[3] A követelés vitatottsága tekintetében pedig - a vitatás tartalmára nézve - változatlanul irányadók a korábbi bírói gyakorlatban kialakult elvek."
A 2007. szeptember 1. napjáig hatályban lévő 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeiről[4] részletes szabályozást mutatott ezen a téren. Ennek értelmében a fizetési felszólítás akkor válthatta ki a megfelelő joghatást, ha tartalmazta az alábbiakat:
a) arra való figyelmeztetést, hogy felszámolási eljárás kezdeményezhető az adós ellen, ha a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül nem vitatja indokolt írásbeli nyilatkozatban a fizetési felszólításban megjelölt követelést és nem is egyenlíti azt ki
b) az adós nevét és címét,
c) a hitelező nevét és címét,
d) a követelés - azon belül a főkövetelés és járulékai (tőkekövetelés és kamatok) - összegét, mértékét és esedékességét,
e) a tartozás jogcímét,
f) az engedményező nevét és az engedményezés időpontját, ha a hitelező a követelést engedményezés útján szerezte,
g) a hitelező meghatalmazott képviselőjének nevét és címét, ha a hitelező meghatalmazott képviselő útján jár el,
h) a hitelező vagy a hitelező meghatalmazott képviselőjének aláírását.
Fizetési felszólításnak a rendelet szerint kitöltött nyomtatvány, illetve bármely olyan, írásba foglalt nyilatkozat minősült, amely tartalmazta a fenti elemeket. Amennyiben a hitelező meghatalmazott képviselője útján járt el, a fizetési felszólításhoz természetesen csatolni kellett a meghatalmazás egy példányát is. Amennyiben a hitelező adós felé intézett írásbeli felszólítása nem felelt meg a hatályos tartalmi és formai előírásoknak, a bíróság a felszámolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül következetesen elutasította (Pécsi Ítélőtábla BDT 2007/1523. sz.). Nem árt azonban megjegyezni, hogy 2006. július 1. napját megelőzően a Cstv. nem tette kötelezővé a tartozás vitatásának írásbeli formáját. Ha az adós gazdálkodó szervezet bizonyítani tudta, hogy a felszámolási eljárás kezdeményezéséről történt értesítését megelőzően bármely formában kifejezésre juttatta a jogosulttal a követeléssel szembeni kifogásait - pl. beszámítási szándék közlése -, nem volt helye a fizetésképtelenség fennállása megállapításának (Legfelsőbb Bíróság BH 1996/607. sz., illetve Pécsi Ítélőtábla BDT 2005/1229. sz.). Természetesen ebben a körben is érvényesült a Pp. 164. § (1) bekezdése. ■
JEGYZETEK
[1] Ez összhangban van a Pp. 164. § (1) bekezdésével, mely szerint annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy a tényeket a bíróság valónak fogadja el.
[2] A felszámolási eljárás során a bíróság a fizetésképtelenség bizonyítottsága, valamint az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére megadott határidő eredménytelen elteltének együttes fennállása esetén állapítja meg az adós fizetésképtelenségét. Önmagában a fizetési haladék eredménytelen eltelte miatt a fizetésképtelenség megállapítására nem kerülhet sor (Legfelsőbb Bíróság KGD 1993. 181. sz.)
[3] Amennyiben az adós a hitelező követelését már a fizetési felszólítás előtt vitássá tette, az ezt követő fizetési felszólításra nem köteles ismételten nyilatkozni, a vitatás ismételt közlésének elmulasztása miatt nem vélelmezhető a fizetésképtelenség fennállása - mondta ki többek között a Legfelsőbb Bíróság BDT 2007/1578. sz. eseti döntése is.
[4] Hatályon kívül helyezte a 41/2007. (VIII. 29.) IRM rendelet 5. § (1) bekezdése.
Visszaugrás
