A Bécsi Vételi Egyezmény (United Nations Convention on Contracts for the International Sale of Goods: a továbbiakban: CISG) az egységes jog történetének egyik legsikeresebb egyezménye. Ez nem csak a Szerződő Államok számában (jelenleg 73) mutatkozik meg, hanem abban a nagyszámú döntésben is, amelyeket a bíróságok a CISG alkalmazásával meghoznak. Ezek áttekintéséhez nélkülözhetetlenek az olyan adatbázisok, mint a Pace University által szerkesztett www.cisg.law.pace.edu. vagy a Baseli Egyetem által működtetett www.cisgonline.ch.. Tekintettel az így közzétett döntések gyors ütemben növekvő számára, célszerű ezek közül azokat kiemelni, amelyek valóban újat hoznak a jogalkalmazásban. Ez a tanulmány egy sorozat kezdő darabja, amelyet a Prof. Dr. Peter Huber (Mainz), Dr. Stefan Kröll (Köln) és e tanulmány szerzője jegyeznek, és amelyek éves ritmusban követik majd egymást. A szerzők kiértékelik az aktuális ítélkezési gyakorlatot, az ítéleteket kategorizálják és végül téma szerinti blokkokban foglalják össze. Annak a kérdésnek a megválaszolása során, hogy mi tartozik az aktuális döntések közé, nem az ítélet dátuma a döntő, hanem az az időpont, amikor valamelyik online adatbázisban a közönség számára hozzáférhetővé vált. Ebben a tanulmányban a CISG-online 1660-1699 számú döntései kerültek feldolgozásra. Fel kell még hívni a figyelmet arra is, hogy a tanulmányok a döntések alapjául szolgáló tényállásokat leegyszerűsítik, csak azok lényegét adják vissza.
Az, az érdekes kérdés, hogy a CISG 1. Cikk (1) bek. a) pontja szerinti feltétel - hogy a felek különböző Szerződő Államokban rendelkeznek-e telephellyel - teljesül-e, képezte az alapját egy esetnek, amelyet az Oberlandesgericht Graz-nak kellett eldöntenie (CISG online 1627). A vevő, akinek a telephelye Ausztriában volt, megvásárolt egy hidraulikus kalapácsot az ARGE Sendbergtunnel-társaságtól. Az ARGE két vállalkozásból állt, az egyiknek székhelye Németországban, a másiknak a székhelye Ausztriában volt. Miután a megállapodás ellenére a vevő nem szállította el a hidraulikus kalapácsot az ARGE-alagútépítés helyszínéről, az eladó a 64. Cikk (1) bek. b) pontja szerinti póthatáridőt határozott meg. A vevő nem sokkal a póthatáridő leteltét követően kijelentette, hogy a szerződést "sztornírozza". Erre az eladó, anélkül, hogy közölte volna a vevővel, hogy a szerződéstől elállt, alacsonyabb áron eladta a berendezést egy harmadik személynek. Az ARGE-t alkotó két társaság ezt követően beperelte a vevőt, kártérítésként követelve a két vételár közötti különbözetet.
A bíróság alkalmazhatónak találta a CISG-et. Azokon az aggályokon, amelyek a CISG 1. Cikk (1) bek. a) pontja által megkövetelt nemzetközi jelleg meglétével kapcsolatosan felmerültek, tekintettel arra, hogy az ARGE-t alkotó egyik társaság székhelye - ugyanúgy, mint a vevőé - Ausztriában volt, a bíróság úgy tette túl magát, hogy az ARGE németországi építkezésének helyszínét olyan telephellyé minősítette, amely megfelel az 1. Cikk (1) bek. a) pont szerinti követelménynek. A bíróság szerint a telephely fogalma tágan értelmezendő, azonban "azt nem lehet jogi-technikai értelemben felfogni". Telephelynek tekintendő minden olyan hely, "ahonnan bizonyos önállósággal, egy, az üzleti életben való részvételre, kifelé irányuló tevékenységet végeznek". Elegendő, ha a telephely a tényleges funkciók minimumát képes ellátni: kizárólag kisegítő funkciók azonban nem vehetők figyelembe. Tekintettel az adásvételi szerződés megkötésére, mely szerint az üzletet az ARGE-val kellett lebonyolítani, aki a tevékenységét az alagútépítés helyszínén fejtette ki, ez az építési helyszín az ARGE és az abban szereplő két társaság szempontjából telephelynek tekintendő. A bírósági döntés ennek a határesetnek a megítélése során az eddigi joggyakorlatba illeszkedik. Ugyanakkor meg lehetett volna takarítani némi, az indokolásba fektetett energiát azzal, ha a bíróság nem magát a két ARGE vállalkozást, hanem az ARGE-t magát tekintette volna eladónak. Ez, a konkrétan alkalmazandó, a német társasági jog szerint minden további nélkül lehetséges lett volna, mert egy ARGE esetében rendszerint egy GbR-ről vagy egy OHG-ről van szó.
A CISG 3. Cikk (2) bek. alkalmazásával kapcsolatban a Cour d'appel Colmar (CISG-online 1657) - az első fokú döntéssel ellentétben - tisztázta, hogy az áru gyártása, csomagolása és szállítása nem értelmezhető e Cikk értelmében vett munkavégzésnek, vagy más tevékenységnek. Ezért egy ilyen szerződésben az adásvételi szerződésekre jellemző szolgáltatások a meghatározók és a szerződés adásvételi szerződésnek minősül.
A District Court Eastern District Michigan (CISG-online 1601) a 6. Cikk alkalmazása során ahhoz, a gyakorlatban és a jogirodalomban is képviselt uralkodó állásponthoz csatlakozott, mely szerint egy jogválasztás akkor nem jelenti a CISG kizárását, ha a felek egy szerződő állam (egész) jogát választják. A bíróság mindenesetre más úton jutott erre az eredményre, mint az uralkodó álláspont képviselői. Míg a bíróság, mint előtte már más U.S. bíróságok is, általánosan megköveteli, hogy a CISG kizárása kifejezetten történjen meg, addig az uralkodó álláspont szerint alapvetően hallgatólagos kizárásra is lehetőség van, de egy szerződő állam jogának választása nem jelent hallgatólagos kizárást. Miután a CISG része a választott jognak, a szerződő feleknek egy ilyen jog választására irányuló megállapodását nem lehet úgy értelmezni, mint a CISG kizárását. Ez az utóbbi megoldás a meggyőzőbb. Igaz ugyan, hogy a CISG 6. Cikke - elődjének, az ULIS-nak a 3. Cikkétől eltérően - nem tartalmaz arra való kifejezett utalást, hogy a kizárás hallgatólagosan is megtörténhet, a CISG megalkotása során keletkezett anyagokból megállapítható, hogy az ennek megfelelő szakaszt csak azért törölték, mert azt feleslegesnek tartották, és nem akarták a bíróságokat arra indítani, hogy elhamarkodottan arra a következtetésre jussanak, hogy hallgatólagos kizárás történt. Ezzel azonban nem akarták a kizárás lehetőségét a kifejezett kizárásra korlátozni.
Az Oberlandesgericht Stuttgart (CISG-online 1658) abban a körülményben, hogy a felek az elsőfokú bíróság előtt kizárólag a BGB alapján érveltek, nem látott alapot arra, hogy a CISG utólagos hallgatólagos kizárását megállapítsa. Pusztán a nem megfelelő előírások alkalmazása az abból következő akarat hiányában nem jelenti a felek akaratának megváltozását az alkalmazandó jog tekintetében. Ez a döntés is megfelel a gyakorlat és az irodalom uralkodó álláspontjának, amely megköveteli, hogy a felek tudatában legyenek annak, hogy meg akarják változtatni az eredetileg alkalmazandó jogot.
A Netherlands Arbitration Institute egy döntésében (CISG-online 1621) az egyesbíró a CISG-et alkalmazta egy, az eladó általános szerződési feltételeibe foglalt választottbírósági megállapodás létrejöttére, anélkül, hogy vizsgálta volna azt a kérdést, hogy a CISG-nek a szerződés megkötésére vonatkozó szabályai egyáltalán kiterjednek-e a választottbírósági szerződésekre. Azt a kérdést illetően, hogy mikor kell az ÁSZF-et a szerződés részének tekinteni, a választottbíró a PICC és a PECL szabályaira is támaszkodott, amelyeket szerinte a CISG 7. Cikk (2) bek. értelmében, mint általános elveket figyelembe kell venni. Ez az utóbbi felfogás legalábbis vitatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
